IDDQD

Avagy trónok retróharca, George RR Martin klasszikus Final Fantasy-stílusban, természetesen súlyos spoilerekkel az első könyvből (vagy ízlés szerint a sorozat első évadából).

Tudom, régen volt Heti retro, sajnálom is nagyon, de a hosszú ideje működő blogoknál már csak úgy van, hogy a bloggazdáknak néha más dolguk akad (nekem például életem egyik nagy kalandja), és nincs idejük előre betárazni posztokat. Ilyen rovatszüneteket (mert biztosan lesz még, például idén még szabira is megyek valamikor) kéretik megértéssel viselni, a kommentekben követelőzés ilyenkor nem segít, a türelem annál inkább. Hiszen lám, most is visszataláltam a régi kerékvágásba, dübörög tovább a nosztalgiavonat, rakománya ezúttal a Darklands.

Volt a hétvégén egy retróbuli Árok Party néven Ajkarendeken, ahol a fő attrakció az egykori CoV legénységének megjelenése volt. Minket is hívtak, de aztán úgy alakult, hogy nem értünk rá. Mindenesetre éppen most kúszik fel a YouTube-ra egy jó másfél órás videó a történtekről, a felét embedelem, a másik fele majd ide kerül fel.

Szeretem a Doomot, nem kicsit. A folytatását pláne. A Doom II, az nekem életem legszebb évei, az első pc-m, amin elfutott, éjszakai mészárlások a kolesz 302-es szobájában, egy epic respawnszéria Laja shotgunja előtt, túlórázás helyetti deathmatchek az első munkahelyemen. Nem csoda, hogy nagyjából másfél-kétévente elkap a nosztalgia, és hirtelen mindennél fontosabbnak érzem, hogy végigtoljam a Doom II-t (ultraviolence-en, ofkoz). Így történthetett, hogy ez az a játék, amit a legtöbb féle irányítással toltam végig, vagy legalábbis próbáltam ki.

Bár úgy néz ki, a magazin mégsem szűnik meg (aminek mi örülünk a legjobban, komolyan), Sasa vissszaemlékezése a PC Gurunál töltött évekre folytatódik. És ha azt mondom, hogy a második rész sem lesz különösebben rövid, úgy érzem, a fején találtam a szöget. Talán kevesebb lesz benne a sértődésekre okot adó rész, mint az előzőben volt, viszont több a sztorizgatás, aminek talán örülni fognak, akik akkoriban olvasták a lapot. Innentől Sasáé a szó.

Az első cikkre érkezett néhány reakció miatt előrebocsátom azt, aminek szerintem már akkor magától értetődőnek kellett volna lennie a bevezetőből: ez nem egy „hivatalos” PC GURU történet (ha ilyen létezhet egyáltalán), nem akar minden részletet, minden eseményt, minden nézőpontot bemutatni – ez mindössze az én személyes élményeim vázlatos leírása egy fantasztikus újságról, egy fantasztikus időszakról és egy fantasztikus csapatról.

Van ez a toplista-sorozatunk, amiben ugyan eddig csak egy cikk ment le, de éppen attól lesz sorozat, hogy itt a második (és remélhetőleg ezentúl legalább havi rendszerességgel tudunk írni tíz akármiről a játékiparban). A mostani cikknek már csak azért is lesz folytatása, mert azt találtuk ki, hogy olyan játékokról írunk, amik jó kritikákat kaptak, mégis buktak a kasszáknál. Amikor elkezdtünk ilyeneket keresni, annyit találtunk, hogy külön kellett vennünk a pc-s/multiplatform cuccokat és azokat a játékokat, amelyek csak konzolra jelentek meg. Az eladásoknál csak a megjelenés utáni évet néztük (tehát a Psychonauts későbbi sikerét nem vettük figyelembe), és csak tényleg olyan játékokat, amelyeknél nem nagyon lehet vita tárgya a színvonala (a Daikatana és az All Points Bulletin például ezért maradhatott ki). Most jöjjön a pc-s adag, a tízesen belül különösebb sorrend nélkül.

Aki játszott a Child of Edennel, annak biztosan ismerős a lenti képeken pózoló hölgy, Lumi. Nekem eléggé bejött a játék, de a keretsztorija akkora zöldség, hogy fóliasátorban kellene termeszteni. Eszerint Lumi 2019. szeptember 11-én született a Nemzetközi Űrállomáson, soha nem járt a Földön, de érzelmeit dalokban fejezte ki a földiek felé. Aztán jól meghótt, de emlékeit elmentették az internetbe, és a 23. századik századig kellett várni, hogy virgonc tudósok megpróbálják rekonstruálni a digitális Lumit. Vagy valami ilyesmi, a játék elején látható öblítőreklám intró sem segít túl sokat:

Erin Michael Vondrak amerikai grafikus úgy gondolta, tutira megy, amikor megpróbált állást szerezni a Valve-nál, és a szokásos önéletrajz-motivációslevél kombót ezzel a videóval toldotta meg:

Most aztán főhet Gabe Newellék feje, mert ha visszadobják, ők lesznek a világ bunkói, ha viszont felveszik, elárasztja őket a vicces flash-klipekben dalolva jelentkező wannabe játékfejlesztők áradata. Egyébként grafikust konkrétan most nem keresnek a cégnél, legfeljebb az állandó "ha nagyon jó vagy abban amit csinálsz, jelentkezz, majd csak találunk neked helyet" mottó jegyében.

A címben szereplő mondatra a Google valószínűleg kevesebb találatot dobna, mint a "walter matthau meztelenül" keresőszavakra; ezt mindenki tudja, akit valamennyire foglalkoztatnak a játékipar üzleti aspektusai. Csakugyan meglepőnek tűnhet, hogy a kiotói cég kénytelen ácsfejszével nekiesni a hardveráraknak, mivel az "árcsökkentés" puszta ötletére a vezetőség többnyire úgy reagált, mint Lendvai Ildikó a "gázáremelés" szóra. Ha 2004 óta négynél többször került szóba a hardverárak csökkentése, akkor azt is gondosan hozzátették, hogy nem számíthatunk rá.

Hát most számíthatunk, a Nintendo ugyanis veszteséges negyedévet zárt. A lebukott pornósztárok sablonszövege ide is beilleszthető, mert a "zűrös időszak volt az életemben" mondat fedi a valóságot: mögöttük van Japán történetének egyik legsúlyosabb ipari és természeti katasztrófája, egy új hardver sikertelen bemutatása, egy új kézikonzol sikertelen bevezetése, és az átlagosnál soványabb third party-támogatás. A Nintendo 3DS - a cég háromdimenziós kijelzővel felszerelt kézikonzolja - ugyanis igencsak bukdácsol; ez a magas árnak és a foghíjas szoftver-katalógusnak egyaránt a számlájára írható.

Miután tavaly ősszel nyilvánosságra hozták a kézikonzol nyitóárát (25 ezer yen Japánban, 250 dollár az Államokban, 60-70 ezer forint Magyarországon), Satoru Iwata, a Nintendo vezérigazgatója azt nyilatkozta egy befektetői konferencián, hogy az E3 után érkező pozitív visszajelzések és a külsős fejlesztők masszív támogatása miatt adják ennyiért a gépet. Röviden: tudták, hogy drága, de drágán adták, mert számítottak rá, hogy a játékosok drágán is megveszik majd. Mint kiderült, rosszul mérték fel a helyzetet: a 3DS-ből 4,3 milliót tudtak értékesíteni a premier óta, ami nyilván nem felelt meg az elvárásaiknak, különben szóba sem került volna az árcsökkentés.

Az efféle helyzetek nyilván rosszul érintenek egy kiadót, a játékosok viszont örülhetnek neki - elvégre innentől fogva ők nem a Nyomorult Alattvalók, Akiknek A Pénzéből Élnek, hanem a Kedves Vásárlók, Akiknek A Szava Szent. Ennek már most is megmutatkoznak a jelei: a Nintendo az Egyesült Államokban augusztus végétől 250 dollárról 170 dollárra csökkenti a 3DS ajánlott fogyasztói árát, a gépet bevezető áron megvásárlókat pedig húsz, ingyen letölthető játékkal igyekszenek megvigasztalni. A teljes listán olyan klasszikusok szerepelnek, mint a Metroid Fusion, a Legend of Zelda, a Yoshi's Island, vagy a Mario Kart Advance - többségében klasszikusok, de kilencven százalékban minőségi címek.

A Nintendót viszont nem kell félteni: bár, mint említettük, az "árcsökkentés" szót kerülik, a "veszteségesen fogjuk árulni" kifejezés még a fejükben sem fordult meg soha. Mérget vehetünk rá, hogy busás hasznuk lehet a gépen, még így is, hogy egy szempillantás alatt nyolcvan dollárral csökkentették az árát.

UPDATE: mégis kezdhetünk aggódni. Több forrásból is megerősítették, hogy a Nintendo veszteséggel árulja a 3DS-t - ezzel szeretnék felgyorsítani a gép minél szélesebb körben való elterjedését. Az elevenszülő élőlények közül kevesen emlékeznek rá, hogy mikor fordult elő ehhez hasonló a cég történetében. (Azokat, akik a korábbi magabiztos megjegyzésünk miatt tényleg mérget vettek volna ennek az ellenkezőjére, a szerkesztőség a saját halottjának tekinti.)

Közben befutott a friss jelentés is a részvénypiac jelenlegi állásáról: mint kiderült, a Nintendo-részvények árfolyama 21 százalékot esett a negyedéves jelentés nyilvánosságra hozatalát követően. Ennek a legnagyobb vesztese Jamaucsi Hiroshi, a Nintendo előző elnöke volt, aki a cég részvényeinek tíz százalékát birtokolja - a veszteségét félmilliárd dollárra becsülik.

Korábban mi is foglalkoztunk a hírrel, hogy a Motor-Presse magyarországi megszűnésének következményeként nehéz helyzetbe került a PC Guru magazin (a kiadó többi lapjával kapcsolatban azonnal a vásárlásról szólt a hír). A lap körül ezidáig elég nagy volt a csend, azonban úgy tűnik, hogy nem véletlenül nem kommentálta senki hivatalosan az értesülést sem itt, sem a kreativ.hu-n: a magazin online felületén és Facebook oldalán ma megjelent hír tanulsága szerint ugyanis a Guru új tulajdonossal, változatlan formában a jövőben is megjelenik majd, a következő szám épp augusztus 18-án.

Az utolsó 11 másodperctől természetesen szerkesztőségileg elhatárolódunk.

Ünnepeljük a születésnapot a játék esport-aspektusának első évét bemutató videóval. Spoiler alert: tele lesz követhetetlen sebességgel klikkelgető koreaiakkal.

Igen, az első idióták már betiltanák a lövöldözős játékokat a norvég tömeggyilkosság gémer-vonatkozásaira hivatkozva, és igen, olvastuk mi is a kicsit kamugyanús, de borzasztó sztorit a kínai párról, akik eladták a gyerekeiket, hogy fizetni tudják az onlinejáték-szenvedélyüket.

De elég a szörnyű hírekből, kommentelői kívánságra kicsit elmenekülünk a valóságból, és filmet nézünk. Kijött ugyanis a Mortal Kombat Legacy websorozat utolsó, kilencedik része, így most egyben megnézhetjük a bő másfél órás Mortal-előzményfilmet, ahol a nagy kaliberű pofonok és gerinckitépések garantáltan nem igaziak. Mozi indul, popcorn elő, jegyet nem szedünk.

Nyilvánosságra került az oslói ámokfutó, Anders Behring Breivik bő 1500 oldalas jegyzete, ami egyszerre zavaros ideológiai fejtegetés arról, miért, és hogyan kellene a bevándorlókat kiűzni Európából, másrészt egyfajta napló is arról, hogyan készült a mészárlásra. Ebből kiderül, hogy amellett, hogy nettó őrült, Breivik aktív videojátékos is volt.

Egészen zavarbaejtő dolog az egyik bekezdésben arról olvasni, hogy épp végigjátszotta a Bioshock 2-t, és nekiáll a Fallout New Vegasnak, a következőben meg arról, hogy félretett 2000 eurót egy luxusprostira, hogy az akciója előtt levezethessen minden feszültséget, és könnyebben nézzen szembe a feladattal, meg a halállal. A következőben meg már azon örvendezik, hogy megérkezett Kínából valami összetevő a bombához, és megkönnyebbült, hogy nem szívóztak vele a vámon.

A Witcher a lengyelek nemzeti kincse, én speciel sajnálom, hogy mondjuk Tier Nan Gorduinból nem lett nemzetközi hírű bárd, mert akkor most az ő nője hemperegne meztelenül itt a posztban, nem valami lengyel vöröske, de ne keseregjünk most ezen.

Inkább nézzük meg közelebbről, kiről is van szó. Triss Merigold mágus, a Witcher című könyv- és játéksorozat egyik legfontosabb mellékszereplője, számos sikamlós jelenet főszereplője, illetve most már nemzetközileg is ismert fotómodell - a lengyel Playboy magazin mellett a magyar PC Guru címlapján is szerepelt. A történetekben általában akkor van köze a főszereplő Geralthoz, amikor az az ágyat nyomja, vagyis Triss vagy gyógyít, vagy... éppen nem gyógyít. A Witcher-játékok első részében még csak két gyerekes kártya volt a jutalmunk, ha jól kombináltunk, a második epizódban azonban már többször és interaktívabban kerül le a ruha. Apropó vetkőzés - gondolkoztatok már azon, hogy ezek a bőrpáncélos csajok hogy szerszámozzák le magukat, ha oda kerül a sor? Nos, Triss trükkje az alábbi videóban látható (a türelmetlenebbje csévéljen bele nagyjából fél percet). VIGYÁZAT, a tovább után mérsékelten gyerek-, munkahely- és családbarát tartalom fogadja az óvatlan látogatót!