IDDQD

Kotakuról futottam bele egy érdekességbe, amikor a blog lehozta a BuzzFeedPop lenti videóját. Angol nyelven értők élvezhetik, felsorolja az 50 legbosszantóbb pillanatot videojátékokban (hol konkrét játékokban, hol általánosságban), és szokás szerint erősen konzolterhelt, szóval egy magyar gémer biztosan máshogy állítaná össze ezt a listát.

Na, ezért szeretem ezt a blogot csinálni, a t. kommuna újra és újra meglep. Most például blogtalálkozót szervezett két Londonba szakadt hazánkfia, Keer_eye kolléga és ThinkEdem kartárs. Az a legkevesebb, hogy egy poszttal megtámogatom ezt a kezdeményezést, hátha olvassa ezt még egy-két londoni. Tehát holnap, azaz pénzeken 3/4 5 körül gyülekező a St James Parknál, helyszín az Old Star krimó. Aki a környéken jár, ugorjon be.

Aki játszott a Half-Life 2-vel, annak talán feltűnt rögtön a játék legelején egy ismerős helyszín: a Nyugati pályaudvar. Vagy legalábbis egy arra igencsak hasonlító épület. A játék egyik főgrafikusa, a bolgár származású Viktor Antonov ugyanis nagyrészt a jó öreg Nyugatiról mintázta a játékbeli City 17 vasútállomást, a vak is láthatja:

A Polycount nevű szakmai oldalra (ahol főleg játékgrafikusok gyűlnek össze) a napokban felkerült három kép, ami azt mutatja, hogyan nézne ki ez az épület, ha egy mai játékmotorral készült volna. A Logithx nick mögé rejtőző alkotó (aki valójában a holland Jeannot van Berlo) képeit felkapta a játéksajtó, és most mi is ezt tesszük, mert a képek láttán koppant az állunk a padlón. Szóval eredetiben így nézett ki City 17 vasútállomása:

Nem tudom, most mi számít hipszter dolognak éppen: utálni az áprilisi tréfákat vagy szeretni, mindenesetre engem minden évben szórakoztatnak a videojátékos tréfák, mert a játékipar elég jó ebben a műfajban. Idén is voltak mókás álhírek, sőt áltrailerek szép számmal, szokás szerint összegyűjtöttem a legjobbakat.

Most, hogy már van olyan program, amivel bárki készíthet 2048-klónt, nem bírtam ellenállni a csábításnak. 2048 játékhősökkel, IDDQD módra. Aki először bekommenteli, mi van a 2048 helyén, vendégem egy sörre a legközelebbi Gamenightson, Playiten vagy hasonló rendezvényen.

Régen volt már toplista, gondoltam, a Flappy Bird kapcsán összeszedem azokat a játékokat – hovatovább kazuárságokat –, amik jellemzően picik, nagyon egyszerű szabályai vannak, viszont olyan addiktívak, hogy bármikor el lehet tölteni velük öt-tíz percet (órát, hetet, hónapot). Igen, tudom, hogy a Flappy Bird már lejárt lemez (meg egyáltalán, az inkább vicc, mint játék), de ez a poszt nagyon sokáig, több hétig készült, mert folyton leragadtam valamelyik lent felsorolt játéknál. A Flappy Bird nem is lesz benne a válogatásban, ami természetesen szubjektív, az én saját, évtizedeken átívelő toptízem, kommentekben jöhetnek a ti listáitok.

Írtunk két hete a Twitch Plays Pokémonról, vagyis az év eddigi legérdekesebb és legviccesebb videojátékos kezdeményezéséről: a Twitch egy csatornáján bárki bekapcsolódhatott ugyanabba a játékba, a Pokémon Red gameboyos verzióját irányították így egyszerre több ezren, sőt tízezren. A mostani fejlemény egészen megdöbbentő: 16 nap, 7 óra, 50 perc és 19 másodperc után ma hajnalban a tömeg végigjátszotta a játékot.

A szaksajtó persze követte a nem mindennapi projektet, ami előbb mémesedett, saját vicces vallása alakult ki, aztán a játékosok a káoszban próbáltak egy kis rendet vágni, önszerveződve bántak el a trollokkal és jutottak előre lépésről lépésre a játékban. A 16 nap alatt összesen 650 ezer játékos vett részt a játékban, a csúcson 120 ezren voltak egyszerre.

Vasárnap délben indul az újabb etap.

A 8-bites játékok látványvilágával elmesélni valamit mindig cuki, most éppen a Buzzfeed mutatott egy újabb szép példát: a Trónok harca (a sorozat, nem a könyv) főbb elhalálozásait lehet megcsodálni pixeles animgifekben. Egyik szebb mint a másik, kettőt idemásolok, a teljes listáért katt ide.

Kicsit késve, de csatlakoznánk a Sid Meiert méltatók sorához. A fejlesztőlegenda tegnap volt hatvanéves, erről sok hírportál megemlékezett – legszebben talán a Kotaku. Érdemes elolvasni az ottani cikket, ebből most csak egy kis sztorit idéznénk.

Történt, hogy Meier és John „Vad Bill” Stealey, a Microprose társalapítója – és nem mellesleg egykori vadászgéppilóta – ellátogattak egy techkonferenciára. A rendezvényen volt egy kis játéksarok arcade gépekkel, elkezdtek játszani, és Meier szép sorban mindegyiken porrá alázta Stealeyt. Aztán elérkeztek a Red Baronhoz, a méltán híressé vált ataris repülőszimulátorhoz. Stealey érezte, hogy tartalékos pilótaként elérkezett az ő ideje. Leült a gép elé, és hosszan játszott, 75 ezer pontot összeszedve, amivel fel is került harmadik helyre a játék toplistájára. Aztán jött Meier, és lazán hozott 150 ezer pontot. Az egykori pilóta kicsit kiakadt, és megkérdezte Meiertől, hogy mégis hogy csinálta ezt. Mire ő csak ennyit mondott: „Amíg te játszottál, memorizáltam az algoritmusokat.”

Tokióban (hol máshol) működik egy Panzer Warriors nevű klub, amit a távirányítású tankok szerelmesei alapítottak, és tagjai rendszeresen nyomnak nagy multiplayer partikat. Mármint nem virtuálisan, hanem valódi, berendezett, 56 négyzetméteres terepen, ami így néz ki:

A tankokon drótnélküli kamera található, továbbá infraérzékelő és lézer – a cél az ellenséges tankok kiiktatása, ami akkor történik meg, ha a lézerrel sikerül eltalálni egy másik érzékelőt. Egy tankot hárman irányítanak, egy pilóta, egy lövész és egy parancsnok – a csavar az, hogy ők nem a csatatéren vannak, hanem egy külön szobában. A parancsnok tanknézetből látja a csatamezőt és mikrofonon kommunikál a többiekkel; mondja nekik, hogy merre haladjanak, illetve lőjenek. Nyilván így sokban különbözik a taktikátzás egy Battlefield-partitól. Itt van két vérfagyasztó videó egy csatáról:

Egy – abszolúte valósidejű – ütközet öt percig tart, ha ezalatt valakit kilőnek, akkor nem éled újra, meg kell várnia a csata végét. A Panzer Warriors tagjai 2005 óta jönnek össze csatázgatni, néha éjszakai ütközeteket játszanak, máskor füsttel árasztják el a csatateret, hogy érdekesebbé tegyék a játékot. A klub egyébként ingyenes, és folyamatosan keresnek újoncokat, szóval aki Tokióban jár, és érdekli ez a furcsaság, dobjon nekik egy levelet, hátha befér a táncrendjükbe.

(via Kotaku)

Amikor már azt hinnénk, hogy a Flappy Bird környékén nem lehet újat mutatni, egy görög kolléga facebookos posztjai között megtalálod ezt:

Mechanikus Flappy Bird, papírdobozban, filléres automatikával, de a grafika milyen király már!

Az Irrational Games befejezi működését, legalábbis a mostani formában mindenképpen. Ezt Ken Levine, a cég vezetője és egyik alapítója jelentette be a stúdió honlapján. Az Irrational Gamesnek 17 éves működése alatt olyan játékokat köszönhettünk, mint a System Shock 2 vagy a Bioshock széria. A legutolsó játék is az utóbbi sorozatot erősíti, a Bioshock Infinite kétrészes dlc-jének befejezése lesz.

Levine azzal magyarázta a döntést, hogy a jövőben szerényebb keretek között szeretne olyan játékokat fejleszteni, amik a sztorimesélésre koncentrálnak - ne féljünk a szótól: indiesedik a stúdió. Persze ez elég nagy véráldozatokkal jár: 15 ember kivételével mindenkit szélnek eresztenek, Levine szerint minden távozónak igyekeznek segíteni, hogy hamar munkát találjon.

A Bioshock Infinite fejlesztése ugyebár nem ment simán - többször halasztott premier, eredetileg tervezett, de aztán kivágott funkciók -, talán ez is közrejátszott Levine döntésében. És persze mostanában a kicsi, de profi csapatoknak elég jó a piaci klíma. Én úgy veszem ki az üzenetből, hogy a Bioshock jogai a 2K-nél maradnak - a kiadóról egyébként szintén megemlékezik Levine pár szép szóval.

Én most egy szomorú Big Daddy vagyok.

Egészen őrült közösségi kísérlet zajlik a Twitchen már több mint négy napja. Az oldalon a gameboyos Pokémon Reddel lehet játszani úgy, hogy cseten irányítjuk a főhőst, a kontroller gombjait szövegesen begépelve. A csavar az, hogy mindenki ugyanazon a képernyőn játszik. Vagyis valaki beírja, hogy "fel", de közben más már beírta, hogy "jobbra" vagy hogy "b", és még több százan csinálják ugyanezt. A végeredmény természetesen káosz, ami egyrészt vicces, másrészt bárki csatlakozhat hozzá. Lent egy statikus kép van, mert meg akarom őrizni az utókornak, hogy nézett ki ez, illetve tartok tőle, hogy a blog.hu összeveszne egy Twitch-embeddel. Szóval aki be akar szállni a Nagy Közös Pokémon-játszásba vagy csak kibicelne, ide kattintson, de tüstént.

Kicsit belterjes lesz most ez a poszt, mert az eheti alany kedves ismerősöm, Páll Zsófi alias Sophiaso. Cserébe viszont nettó játékcsaj, nincs semmi csapda, nem jár úgy senki, mint múlt héten, amikor egy pixelló fogadta a címlapról ide kattintókat.

Zsófi az IDDQD Facebook-csoportjába spammelt be egy lájkkuncsorgós posztot, de erről eszembe jutott régi tervünk, a hazai játékcsajszéna feltérképezése. Így bő négy év után lassan ideje lenne megismerni a magyar gémerlányokat is (még ha nem is a szó bibliai értelmében).

Két hete nagyon ment a finnyogás Mila Kunisra, azóta készülök a nemes bosszúra, és most jött el az ideje. Tessék, kaptok egy lovat játékcsaj gyanánt. Epona ugyanis Link (a Zelda-sorozat főszereplője) hátasa, és kanca.