IDDQD

Pár éve volt már itt egy hosszabb agymenés arról, hogy a végleges „game over” hogy kikopott a videojátékokból, mert mentés van meg checkpointok, meg vannak játékok, amikben már meghalni sem lehet. Na, a minap a PAX-en bemutatott Upsilon Circuit nem ilyen játék. Sőt, nem is csupán játék, hanem közösségi kísérlet.

A műfaját tekintve leginkább egy mobára emlékeztető programban nyolc játékos játszik egyszerre, két négyfős csapat egymás, illetve a környezet szörnyei ellen. A csavar az, hogy csupán egyetlen szerveren fut a játék, tehát a világon egyszerre csak ez a nyolc játékos játszhat az Upsilon Circuittal, és ha valaki meghal, akkor annyi, kész, vége, finito, nincs feltámadás, új karakter generálása, emberünk nem játszhat tovább a játékkal. A halott játékos helyére ekkor beugrik valaki a nézők közül – mert a játék része a nézőközönség is.

A világ egyetlen Upsilon Circuit-partiját ugyanis Twitch-szerű csatornán követik vélhetően több mint nyolcan, arra várva, hogy egy játékos halálakor besorsolja őket a gép a játékba. De addig sem unatkoznak, ugyanis a közönség dönt arról, hogy a játékosok által gyűjtött bónuszokat, tápokat és tapasztalati pontokat mire költik és hogyan osztják szét.

Persze mindez még csak bemutató volt a PAX-on, nem tudni még sem a játék premierjét, sem azt, hogy milyen árazási modellel fog dolgozni. Nagyon kíváncsi vagyok az utóbbira, az ötlet mindenesetre elég érdekes. A fenti videóban a PC Gamer interjúja látható a készítőkkel.

(De persze az egyszerhalós játékok királya továbbra is az 1986-os Sub Mission marad, amiben két embert kellett megmenteni egy űrlény karmaiból mindenféle tengeralattjárós pályákon. Ha a játékos kudarcot vallott, a program törölte a lemezről az egyik embert. Ha megint kudarcot vallott, akkor a másikat is, így többet egyáltalán nem lehetett játszani a programmal.)

Nézzük meg ezt a kiváló animgifet, amiben a Nintendo játékhősei animálnak jobbra-balra. Aztán tegyük fel magunknak a kérdést: melyiket jobb nézni: azt, hogy Mario balról jobbra ugrál, vagy azt, ahogy Samus jobbról balra hentel? Valószínűleg többen is azt fogjátok érezni, hogy balról jobbra a "természetes" a dolog. Ez teljesen oké, erre most már tudományos kutatás is van.

(Aki alapból nem bírja a podcasteket, most be is csukhatja a posztot, mi pedig megígérjük, hogy podcastes napon mindig lesz más kontent is a blogon.)

Decemberben írtunk már a Pixels című nyári popcornmoziról, amiben a nyolcvanas évek híres videojátékai támadják meg New Yorkot. Tegnap megjelent hozzá a trailer is, és hát izé. Nem túl meggyőző.

Persze, jól néznek ki az élőszereplőket lezúzó (pixelizáló) játéklények, de sem Adam Sandler, sem Kevin James nem az a név, aki engem moziba rántana, épp ellenkezőleg. És hogy Ivatani Toru(t játszó színész) kezét leharapja Pac-Man, mekkorra poén, hahaha (nem). Jó, nem várok sokat egy ilyen filmtől, sejtésem szerint aranyoska családi mozi lesz ez, erre enged következtetni az is, hogy a Reszkessetek, betörők! rendezője rendezi. És persze, biztos megnézem majd végül. De első blikkre ez a Rontó Ralph cipőjét sem kötheti majd be, New York ide vagy oda.

Tudom, hogy a heti retróban a Half-Life következne (készül is nagy erőkkel), de muszáj megemlékezni arról, hogy pár napja elhunyt a humor, a fantasy és a filozófia egyik mestere, Sir Terry Pratchett, az ember, akinél viccesebben senki nem írt a halálról. Pratchett főleg a Korongvilág-ciklusról ismert, ennek poénos-tanulságos univerzumát építette szinte haláláig, így nem meglepő, hogy több videojáték is készült belőle. Ezeket gyűjtöttem össze, ha egyik sem volt meg, akkor házi feladat legalább egyet kipróbálni (ha pedig Pratchettet sem ismered, akkor mars a könyvtárba – csak próbálj olyat keresni, ahol nem orángután a könyvtáros).

Japán adott már nekünk pár furcsa játékot, szóval az itthon kevésbé ismert OneeChanbara sorozat igazából nem lesz annyira meglepő. Egy PS2-gyökerű horrorjátékról van szó, aminek igazából csak a díszlete horror, a játékmenet sima kaszabolós mészárlás. A játék háttérsztorija pedig igen "eredeti": egy vírus miatt elzombisodik a Föld, és a világvégét csak és kizárólag

egy cowboykalapos, westerncsizmás, amúgy bikinit és sálat viselő, szamurájkardokkal hadonászó lány

állíthatja meg. Na, ő Aya, eheti játékcsajunk. Nézzük is meg munka közben.

A sorozat elég sikeres a Távol-Keleten, a 2004-es alapjátéknak több folytatása is készült, aztán kijöttek Xbox360- és Wii-portok, legutóbb pedig egy PS4-es folytatás (egyelőre csak Japánban, a nyugati verzió valamikor idén jön). Sőt, élőszereplős film is készült a szériából. Bátrabbak meg is nézhetik TeCsőn, kevésbé bátrabbaknak itt a trailere:

Persze Ayának a folytatások révén lettek - hasonlóan lenge öltözetű - segítői, sőt ellenfelei, szóval most már végképp nem a zombik a fontosak, hanem az egész kezd egy Dead Or Alive-szerű verekedős játékra emlékeztetni. És hiába a sok szereplő, a cselekmény lényege összefoglalható három szóban: Bikini. Cowboykalap. Szamurájkard. Én sem szaporítom tovább a szót, hanem galéria.

Azt hiszem, bocsánatot kell kérnem a Dead Rising 3 patchétől, amire tavaly úgy kiakadtam, amiért 13 gigabájtos bírt lenni. A Star Citizennek ugyanis ezt egy teljes nagyságrenddel sikerült überelnie. Jó, ezúttal nem patchről, hanem a teljes játékról (illetve annak klienséről) van szó, meg úgy néz ki a játék, mint a lenti képen, na de akkor is.

Igazából sokkal korábban kellett volna megírni ezt a posztot, de remélem, nem változnak olyan gyorsan a tartalomfogyasztási szokások, hogy most már késő legyen. A Tumblr ugye napjaink egyik legszórakoztatóbb szolgáltatása, mindennapi gulity pleasure, az online média halála, vagy éppen annak reformja - mindenki húzza alá a neki tetszőt, mindenesetre nem nagyon lehet figyelmen kívül hagyni. Nekünk sem, mert videojátékos Tumblr-oldal is van bőven, ezek közül válogattuk ki a nekünk leginkább tetszőket. Válogatáskor nem feltétlenül ragaszkodtunk ahhoz, hogy az oldal Tumblren legyen, ahhoz viszont igen, hogy kimondottan mikroblog legyen (így került be a PixelClash és így nem került be az amúgy csodás Vintage Computing and Gaming). A sorrend csak hasraütés.

Még év elején írtunk a Devs Play sorozatról, amiben fejlesztők játszanak régi játékaikkal (vagy néznik, ahogy mások játszanak vele), és kommentálják az egészet. A sorozatzáró már több mint egy hónapja felkerült a Youtube-ra, szóval nem friss videó, de csak most volt időm rendesen végignézni, és véteknek érezném, ha kimaradna a blogból, hiszen Tim Schafer Psychonautsát tolják benne. És aki tolja: egy speedrunner rajongó, aki olyan kunsztokat művel, hogy Schafer is csak néz.

Akinek esetleg kimaradt (könnyen lehet, mert annak idején elég rosszul fogyott), a Psychonauts egy elképesztően vicces platformjáték rengeteg ötlettel, nálam az abszolút kedvencek között van nemcsak a Schafer-életműben, hanem globalice. Akinek viszont nem maradt ki, annak fog sokat mondani a lenti videó.

Elképesztő ugyanis, hogy speedrunnerünk (Stephen Kiazyk) milyen kerülőutakat talált, és milyen bugokat kihasználva rohan végig a játék nagy részén kb. egy óra alatt. Például mi az a nagy ugrás a tó fölött 26:20-nál? És nem sokkal utána emberünk megmutatja, hogyan lehet lebegni úgy, hogy a főhős még nem szerezte meg a képességet, 28:05-nél a versenyen egyszerűen végigugrál, a Milkman pálya meg agybontó úgy, ahogy van. És 58:30-nál arra az ugrásra már Schafer is azt mondja, hogy "nem is értem, mi történt".

Kiazyk közben kedélyesen beszólogat a fejlesztőknek, de ők jól veszik a lapot, és nagyon hangulatos videó kerekedik az egészből sok-sok kulisszatitokkal. (Tudtátok például, hogy a színházi pályán a kritikus által dobált szavakat a Feketék fehéren című borzalmas film kritikái ihlették?)

...szóval majdnem ötéves szünet után megint lesz képregény a blogon. Nem tudom, milyen sűrűséggel, meglátjuk, ahogy bírjuk. Mindenesetre a következő már benn áll a sorban, várja az élesítést (valamikor jövő héten).

A Civilization játéktörténeti alapvetés, ezt az is bizonyítja, hogy a folytatásai és különféle verziói milyen szépen virágoznak, néha egészen furcsa formában. Korábban mi is írtunk az emberről, aki több mint tíz évig játszott egy Civ II-partit, és sikerült állóháborúvá dermesztenie a világot. Most szintén egy grandiózus vállalkozást hordott a szél a feedolvasómba: 42 nemzet esik egymásnak a Föld térképén. És mindegyiket AI irányítja (sajnos a magyar nép nincs köztük).

A partit a Reddit idevágó subbredditének egyik júzere, TPangolin szervezi /r/civ Battle Royale néven (a 42 harcoló fél miatt, gondolom). A Civilization V jelentősen módosított verzióján fut a móka, itt találhatók róla bővebb részletek. Lehet követni a játékot Twitchen, de nem nonstop az adás, viszont TPangolin szépen dokumentálja szövegben és képekkel az esményeket.

A játék nagyjából két hete tart, eddig 195 kör ment le, és ezalatt máris elesett Észak-Korea és a náci Németország. Ezzel együtt mostantól lesz csak izgalmas az egész, mert nagyjából most jött ez az a szitu, hogy új területeket már csak mások kárára lehet hódítani. És mi lesz még itt, ha feltalálják a durvább fegyvereket! (Egyelőre ugyanis ókori haditechnikával zúzzák egymást az AI-k.) Végül egy animgif az első 179 fordulóról, mint látszik, Európában és Dél-Amerikában hamar sűrű lett a szósz.

Legalábbis azok, amiknek lehet már tudni az időpontját, mert biztosan lesz még ezeken kívül is (pl. elég valószínű, hogy kicsiny blogunk idén is hepajkodik valamit az Insert Coinnal karöltve). Linkek alatt a hivatalos honlapok, lehet bevésni a naptárba. Kommentekbe jöhetnek kiegészítések bátran, frissítem a posztot, ha tudtok még hasonló kaliberű geeküléseket. Időrendben, három, és.

7. Retro video- és kvarcjáték kiállítás: Március 28-29., Budapest, Csokonai Művelődés Központ. A legendás Csokiban a hálistennek már évek óta hagyományosan megrendezett retrohétvége Sakmannal és más hazai gyűjtőkkel, és persze rengeteg kipróbálható régi hardverrel és játékkal. Van egy hasonló szegedi esemény is, lásd lent.

MondoGames: Április 11-12., Budapest, Hungexpo. Esport-rendezvény, azaz főleg játékversenyeket találtok itt. Starcraft II, Hearthstone, LoL, Counter-Strike többek között.

6. Szegedi Retro Számítógép Kiállítás: Április 11-12., Szeged, Szent-Györgyi Albert Agóra. Az említett szegedi retrózás, akinek a főváros messzebb van, mint Szeged, ideális választás.

Playit: A legnagyobb magyar játékexpo ugye, mindenféle programmal, versennyel, cosplayjel, vásárlói akciókkal és hosszú sorokkal. Idén először nemcsak a fővárosban rendezik meg, hanem négy vidéki helyszínen is, Budapesten meg a szokásos két alkalommal. Részletek:

• Playit 8: Április 25., Budapest, Syma Csarnok.
• Playit 8.1: Május 9., Győr, ETO Park
• Playit 8.2: Május 16., Debrecen, Főnix Csarnok
• Playit 8.3: Szeptember 19., Szeged, Városi Sportcsarnok
• Playit 8.4: Október 10., Pécs, helyszín még nem ismert
• Playit 9: Valamikor novemberben, helyszín még nem ismert (de valszeg a Syma lesz ez is)

9. PixelCon: Május 9., Budapest, Müszi. A fent említett Insert Coin rendezvénye, valójában a Retro Kütyü Játszóház következő evolúciós lépése, ami a gémerközösség mellett a hazai indie fejlesztőket is megszólítja. A nyolcadik RKJ-vel együtt rendeztem a blog 5. születésnapját, szóval arról van egy hosszabb beszámoló, itt lehet elolvasni, valami hasonlóra számíthattok (mínusz blogszülinap, mert az ősszel van).

11. Kis-Megesz Camp: Június 27-július 5., Fonyód, Napsugár Kemping. 9 nap és 8 éjszaka tartó óriási LAN-parti, amire a szervezők minden, 18 éve feletti IDDQD-olvasóit is szeretettel várnak. A legkeményebb keménymag kockulása, a link alatt található egy rakat kép és a szabályzat. Aki menne, Dudinál érdeklődjön.

Amicon Anniversary: Július 25., Budapest, Csokonai Művelődés Központ. Amiga-őrültek partija a gép megjelenésének 30. évfordulóján. Akinek anno kimaradt a platform, itt pótolhat mindent, ami fontos.

Árok Party 2015: Augusztus 14-16., Ajkarendek. Családias hangulatú, patinás és keményvonalas 8-bites parti versenyekkel, előadásokkal, sok kötetlenséggel. Pár éve ezen gyűlt össze a CoV legénysége sztorizgatni. Nekem valahogy mindig kimaradt, nem is értem, miért, de talán idén.

Function 2015: Szeptember 11-13., Budapest, Kőrösi Csoma Sándor Kollégium. A hazai (és nemzetközi) demoscene elég hardcore eseménye, de persze rengeteg videojátékos kapcsolódási pontot találni.

És persze ott van még ezeken kívül a havi gamestaros Game Night.

Végül a legközelebbi rendezvény, a szívemnek amúgy is kedves retrokiállítás plakátja:

A gémercsaj, akit biztosan nem kell bemutatni a geekeknek: ő volt az emlékezetes Hatos cylon a Battlestar Galacticában, de rengeteg tévésorozatban feltűnt még a Suitstól a Two and a Half Menig. Közel állnak hozzá a sci-fi szerepek, a BSG mellett meg lehetne még említeni a TRON: Uprisinget, legutóbb pedig a Syfy csatorna Ascensionjében szerepelt. De ami számunkra fontosabb: ő is azok közé a színésznők közé tartozik, akiknek nem derogál videojátékokat szinkronizálni.

Régóta tudjuk, hogy a játékok rajongói sokkal nagyobb őrültségekre képesek, mint ugyanazon játékok fejlesztői. Itt van például a PangaeaPanga fedőnevű elektorkalandor, akinek 2009 óta úri passziója volt, hogy elkészítse a Super Mario World legnehezebb pályáját. Sőt, pályatrilógiáját, mert emberünk rögtön három világot eszelt ki a játékhoz (és mindegyik világ több kisebb helyszínre bomlik). 2009-ben jelentette meg az Item Abuse-ot, két évvel rá az Item Abuse 2-t, és már ezek sem voltak piskóták. Tessék, ez itt lent például az utóbbi. A halálfejes elemek és a tátogó növények azonnal megölik Mariót (aki csak a pályákon levő tárgyakat okosan kihasználva tud továbbjutni, talán innen a trilógia címe), ennek ismeretében tessék figyelni a videót.

A sorozat készítője sokáig váratott a befejező részre, mert valami nagyot akart alkotni; olyat, amihez képest az első két rész kismiska. A Super Mario World létező legnehezebb pályáját akarta elkészíteni. És ez sikerült neki, röpke 3 év munkával, úgy, hogy az utóbbi két hónapban ideje majdnem felét csak erre a projektre áldozta. 78610, azaz hetvennyolcezer-hatszáztíz alkalommal jászotta végig művét, mire az elkészült, és persze mire sikerült bebizonyítania, hogy nemcsak elméletben végigjátszható, hanem gyakorlatban is. Íme, nézni is rossz:

Természetesen erre élő ember nem lenne képes, ezért annyit hozzá kell tenni, hogy PangaeaPanga mindenféle toolokat használt a végigjátszáshoz, olyanokat, amik befolyásolják a játékmenetet, mindenekelőtt a játék sebességét. A lassító toolal emberünk konkrétan frémenként adhatott ki irányítási parancsot a gémerpokolba vetett vízvezeték-szerelőnek, de remélem, a videót látva senki nem gondolja azt, hogy ez kisebbíti ennek az őrültnek a teljesítményét. 28627 frame, csak úgy mondom.

Aki úgy érzi, hogy erre ő is képes lenne, itt találja az Item Abuse 3 romját, sok sikert hozzá. Sőt, meg lehet dönteni PangaeaPanga rekordját, mert mint írja, nem a speedrunra ment rá, hanem hogy egyáltalán az általa kreált világ végére jusson. Aki ezt utánacsinálja, az szerinte "eléggé elmebajos", ami felér egy beismeréssel.

(via NintendoLife)