IDDQD

Ritkán posztolunk trailereket, mert ez nem hírblog, de a Deus Ex: Mankind Divided előzetesének itt a helye. Nekem a hideg futkosott a hátamon, és nagy kedvem lett végigtolni az előző Deus Exeket. A játék valószínűleg csak jövőre lesz kész, és két évvel a Human Revolution után (azaz 2029-ben, ha jól számolom) fog játszódni. Úgy látom, beépített napszemüveges főhősünk egy jó kis polgárháborús szituba keveredik - augmentációkkal spécizett emberek a nem spécizettek ellen, fincsinek ígérkezik. És most megnézem még egyszer.

(Amúgy hallottátok már podcastünk legutóbbi adását?)

A gémerkommuna nagy része a PS4 éppen aktuális csúcsjátékán, a Bloodborne-on pörög, ami egyrészt baromi jó néz ki, másrészt baromi nehéz. Én is tolom, nagyobb mennyiségben már a pronyó ellenfeleket is nehéz lenyomni, hát még a bossokat. De most megtudtam, mit kell csinálni, ha egy főellenféllel nem bírok el: csak hagyni kell menni a konzolt vagy 12 órát, és újra próbálkozni.

A bugot egy meatballz nevű Reddit-júzer fedezte fel, de azóta többen is megerősítették. Nem tudni, pontosan mi okozza (az Eurogamer várja még a Sony reakcióját), de valamilyen memory leak állhat a jelenség hátterében, vagyis használaton kívüli memóriablokkok nem szabadulnak fel rendesen, így hosszú távon a szabad memória lecsökken. Aminek az a tünete, hogy ha elég sokáig (meatballz saccolása szerint 12 óráig) nonstop futni hagyod a játékot, a bossok egy csomó különleges támadási formával nem próbálkoznak, vagyis jelentősen könnyebb lesz végezni velük. Ráadásul egyes kommentelők szerint a 12 órába a PS4 rest módja is beleszámít.

Itt van például az egyik főgenya, Martyr Logarius, teljes harci valójában:

Ez pedig szintén ő, 12 óra után picit fáradtabban:

Egy másik Reddit-júzer, Selekah több monszteren is tesztelte a hibát, és úgy tűnik, a főellenfelek mind lebutulnak, ha fél napja üzemel már alattuk a vas. Vagyis aki teljes pompájában akar szívni a játékkal, néha kapcsolja ki a konzolt. Igazi férfi amúgy sem használna ki ilyen kiskaput (nem, a túrót nem).

Például valamilyen ikonikus képrenyőképet lehet belőlük építeni, legalábbis a Twitteren BitBlt_Korly néven futó japán júzer ezt tette. A Super Mario Bros. címképernyőjét rakta össze hangyaszorgalommal, íme a végeredmény:

Mint látható, néhány pixel előreugrik a háttérből, kis térbeli hatást adva a műalkotásnak, amiről további képek a Kotakun láthatók, lent pedig egy videó arról, hogyan készült. Emberünk saját bevallása szerint az anyagköltség nagyjából 10 ezer jen (kb. 23 ezer forint) volt, de persze a művészetet nem anyagáron mérik. Valami ártisztikus csavart kéne még belevinni, és már mehetne is a No pain, no game kiállításra.

Volt már tökbe épített tetris, láthattunk már Quake-et oszcilloszkópon, de a szökőkút-Snake így is meglepett. A helyszín London, azon belül is King's Crossnál a 2012-ben átadott Granary Square, ahol 1080 darab, külön vezérelhető, színes lámpákkal megvilágítható vízsugárból álló szökőkút található. Nyilván úgy tervezték, hogy ezekkel mindenféle látványos formákat, fényjátékokat lehessen előadni, de csak idén márciusban derült ki, hogy héló, az 1080 spriccelőt akár 1080 pixelként is fel lehet fogni, és akkor játékot is lehet írni rá!

Pontosan ez történt: a városvezetés áldásával minden régi butatelefon kötelező kellékét, a Snake-et dolgozták fel a szökőkútra, és a játékot természetesen bárki irányíthatja. Egy appot kell hozzá letölteni, és persze a helyszínen lenni. Délután 5 és 8 között lehet játszani, amúgy a szökőkút kötött programja megy. A Time Out London kipróbálta a Snake-őkutat, videót is készített róla:

Szerintem baromi jó gondolat, hogy a pórnép interakcióba léphet a közterületeken található épületekkel és tárgyakkal (a piros lámpánál pongozás ötlete is csodás), a videojáték pedig elég jó eszköznek tűnik ilyesmire. A fenti szökőkúton egyébként ketten is lehet egymás ellen, naná, így a legjobb móka. Kommentelnivalónak egy kérdés: Budapesten hol lehetne ilyesmit csinálni? Hirtelen a műegyetemisták Schönherz koleszos óriáskijelzője jutott eszembe, de a Bálna háromszögeivel is biztos lehetne valamit kezdeni. De ha tudtok jó vidéki helyszínt, ahol lehetne ilyesmi, azt se tartsátok magatokban.

Jöjjön a rovatban egy régi motoros, aki már több mint húsz éve dolgozik az iparban, szóval valószínűleg mindenki találkozott már vele. Vagy legalábbis a hangjával, a kanadai-amerikai Jennifer Hale ugyanis szinkronszínésznő. És munkamániás is lehet, mert belefárad az ember, mire az IMDB-n végiggörget a profilján, a Guinness Rekordok Könyve pedig 2013 óta úgy őrzi őt, mint "a legtermékenyebb szinkronszínésznő videojátékokban".

Ahogy lenni szokott, idén is összegyűjtjük a legjobb videojátékos (és pár hardveres) április elsejei tréfákat (korábbi évek: 2014, 2013, 2012, 2011, 2010), egy nappal a bolondok napja után. Öveket becsatolni, rázós lesz. Na jó, nem (volt már azért jobb év is).

Játékos

Google

A show-t egyértelműen a Google vitte el azzal, hogy a Google Mapesen játszhatóvá tette a Pac-Mant (lent éppen a Wekerle szentségtelen szimmetriájában próbálok boldogulni). Nem ez a cég az első Pac-Man-poénja, amikor 30 éves lett a játék, a doodle-ben lehetett játszani (lásd akkori cikkünket).

Meglepődtünk, hogy mennyi pozitív visszajelzést kaptunk tőletek podcastes próbálkozásunk kísérleti adására, nagyon köszönjük, igyekszünk a továbbiakban is. Máris beépítettünk pár javaslatot, például a mostani adás hosszabb - oké, várható volt, hogy vendéggel eleve hosszabb lesz a cucc, de úgy érzem, hogy a kb. egyórás terjedelemmel már kicsit a türelmetek határait feszegetjük. Úgy vágtam most, hogy benne hagytam kisebb csapongásainkat is, érdekelne, hogy szerintetek így jó vagy pl. a kreplachos részt már felesleges volt benne hagyni (ha marad, akkor sokkal élőbb beszélgetés, de ha kivágom, akkor feszesebb lesz a műsor - többször kerültem ebbe a dilemmába, végül maradt szinte minden, most ezt próbáljuk ki). Bármilyen ötletet továbbra is szívesen fogadunk, és máris tudjuk, hogy kell pár dolgon javítani a következő adásra. Például Grathnek közelebb kell ülnie a mikrofonhoz, nekem meg távolabb, főleg amikor náthás vagyok (ha a háttérben Darth Vadert halljátok, az én vagyok, totál taknyos voltam a felvételen). És igen, lesz RSS is majd, most még sajnos nincs, mert egyelőre nem döntöttük el, hol és hogyan lesz a végleges hosztolás (tárhelytől Soundcloud-előfizetésen át YouTube-ig mindenféle felmerült).

Mindig azt hiszem, hogy a C64 körül gyülekező, ma is nagyon aktív és népes közösség már nem tud meglepni, aztán mindig tévedek. Most olyan történt, amire nem nagyon volt még példa: egy C64-es klasszikus (nem hivatalos) pc-s folytatását visszaportolták C64-re.

A Bruce Lee-ről van szó, az 1984-es alapjáték a platform egyik klasszikusa, itt a blogon is volt róla szó egy hosszú cikkben. Már akkor is említettem, hogy 2013-ban, azaz majdnem 30 évvel az eredeti után egy Bruno M. Marcos nevű indie fejlesztő készített egy nem hivatalos második részt, ami megjelenésében teljesen hű volt az elődhöz. Innen letölthető, a lenti videóban pedig megtekinthető. (7:38-nál Chuck Norris!)

Mivel a folytatás eléggé hasonlít egy C64-es játékra, többekben felmerült, hogy akár rendes C64-verziót is lehetne csinálni a második részből. A svéd Jonas Hulténban nemcsak felmerült, hanem tavaly áprilisban el is kezdett dolgozni rajta, mostanra pedig elkészült vele, innen letölthető a C64-verzió. A port nem százszázalékos, a hardver képességei miatt minimális különbségek, egyszerűsítések vannak látványban, de attól még nyugodtan kijelenthetjük, hogy 31 év elteltével C64-re megjelent a Bruce Lee második része. Ez egy szép nap.

Múlt héten volt egy necces játékborító női főszereplővel, most jöjjön egy hasonlóan necces reklámfogás ugyanabból a korszakból. A vicces az, hogy az érintett játékban nőnek nyomát sem látni, főszereplői ugyanis malacok. A Butasan című 1987-es játéktermi játékról van szó, a Jaleco készítette, és lényege roppant egyszerű: a malacoddal le kell bombázni a többi malacot. Bombák folyamatosan jönnek a képernyőre, visszaszámolnak, majd nullánál robbannak, illetve akkor is robbannak, ha egy másik malachoz vágjuk őket - szóval a sertések rohangálnak, bombákat hajigálnak egymáshoz, és remélhetőleg a végén a mi malacunk marad talpon - elég egyszerű, de szórakoztató marhaság. Volt is konverziója mindenféle 8-bites otthoni gépre, az U.S. Gold 1988-ban forgalmazta Psycho Pigs UXB címen. Alant a C64-verzió.

Minap nyílt, és május 10-ig megtekinthető még a Ludwig Múzeumban a no pain no game című kiállítás, amin a /////////fur//// nevű kortársművész-duó (így, 9 perjellel az elején és 4-gyel a végén, ne kérdezzétek, miért), azaz Volker Morawe és Tilman Reiff installációi tekinthetők meg. Nekünk ez azért érdekes, mert az installációk nagy része valamilyen videojátékot dolgoz fel, vagy legalábbis videojátékos ihletésű. Elmentem, megnéztem, megírom.

Persze, nincs olyan, hogy 10 legjobb C64-játék. Minden idők egyik legnépszerűbb személyi számítógépére több tízezer játék jelent meg fénykorában, és a platform rajongói ma is aktívak, az elmúlt években olyan játékok születtek, mint a Prince of Persia C64-verziója vagy akár a magyar fejlesztésű, kibővített Newcomer. Ebből a merítésből lehetetlen csak tízet kiválasztani, de még száznál is nehezen lehetne megállni. Szóval a lentiek inkább csak amolyan személyes kedvencek, kommentekbe jöhetnek bátran saját top10-ek, kiegészítések.

...hogy hétvégén lesz az év egyik legnagyobb retrojáték-eseménye? Budapest, Csokonai Művelődés Központ (avagy a legendás Csoki) Sakmannal és más hazai gyűjtőkkel, és persze rengeteg kipróbálható régi hardverrel és játékkal. Valamelyik nap én is kint leszek, ha az égiek is úgy akarják. Plakát alant, további részletek Fészbuksin.

Az előző posztban szóba került a game over, arról eszembe jutott a Game Over című játék, és már tudtam is, mit teszek az eheti csajrovatba. Menjünk vissza 1987-be, a spanyol szoftver aranykorába (Spanyolországban így hívták az 1983 és 1992 közti időszakot, mert akkor az ország a második legnagyobb európai szoftverforgalmazó tudott lenni rögtön a britek mögött), amikor a Dinamic Software elkészítette a Game Overt.