IDDQD

Üdv minden régijáték-rajongónak, eltelt két hét, megint itt van 2in1 rovatunk, a Checkpoint Mini, ami cikk és podcast is, attól függően, ki hogy fogyasztja. Szokás szerint a lejátszó után egy cikkecske is jön a játékról azok kedvéért, akiknek a podcastes formátum annyira nem jön be, de pár bekezdést bármikor elolvasnak.

Választottunk most az Ōkami volt (amit az egyszerűség kedvéért ezentúl hadd írjak sima O-val), és ennyire új régi játék még nem volt a podcastünkben. Alig múlt tízéves, viszont mégis eléggé retrónak számít már, mert két konzolgenerációval ezelőtt készült. És annyiban is passzol a Checkpoint Minibe, hogy nem egy mindenki által ismert játék, inkább egy kicsit már elfeledett gyöngyszem (én például megjelenésekor nem is játszottam vele). Ha kíváncsi vagy arra, hogy tetszett nekünk ennyi idő után, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>illetve itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra (bár teljes élményt a podcast ad).

A blog egyik régi olvasója impTimi, aki egyrészt elképesztő nagy Doom-rajongó (na vajon honnan vette a nevét), másrészt a keresztszemes hímzés Paganinije. Néhány munkája John Romero asztalán díszeleg, és a második Pixelconon én is gazdagabb lettem egy Wizard of Wor-szörnnyel. Most meg még négy további eredeti impTimivel, ugyanis a művésznő meglepett két WoW-harcossal, egy Doom-textúrával (Hancura való tekintettel mi mindig Vácnak olvastuk ezt) és az új könyvjelzőmmel. Cserébe az a minimum, hogy meghatott hálámon túl megosztom veletek is ezeket a szépségeket. Timi honlapján lehet még megcsodálni hasonló hímzéseket és egyéb munkákat, amikhez olyan kézügyesség kell, ami nekem nincs.

Reménytelenül feltorlódtak a mailboxomban a témák, például a Vakondok 4-werkfilmek, ezért most rögtön kettőt fogok elsütni (tudjátok, ez az a dokumentumfilm, ami a magyar videojáték-fejlesztés hőskorát dolgozza fel, és aminek rendezőjével nemrég beszélgettünk). Az első videóban Mérő László beszél, akit talán nem kell bemutatni, elég ismert pszichológus és publicista (imádtam az Észjárásokat és a Mindenki másképp egyformát tőle). Azt kevesebben tudják, hogy az egyik első magyar videojáték, a Buffalo Roundup egyik fejlesztője is ő volt, de most nem erről beszél, hanem pszichológusként arról, hogy milyen negatív hatásai lehetnek a videojátéknak. Konkrétan az erőszakos játékok okozta erőszak, illetve az addikció kerül elő. Ti is éreztétek már békésebbnek magatokat egy jó fps-mészárlás után?

Így készült a Vakondok 4 - 22 - Mérő László from Moleman on Vimeo.

A másik werkfilmben Ruzsa Ferenc szólal meg, a nyolcvanas évek Novotrade-játékainak egy elég fontos figurája, (bár azóta egészen más pályán helyezkedett el, docens az ELTE BTK Filozófiai Intézetben). Első komoly játéka a nagyon ötletes (és nagyon nehéz) Seesaw volt, aztán Softview néven saját csapatot alapított, és ez a csapat kapta a System 3-nek készült melók nagy részét. Igen, a Last Ninját is. Sajnos harminc év távlatából Ruzsa már nem tud minden részletet felidézni - pedig a "magyaroktól ellopott Last Ninja" sztorijában ügydöntő lehetne -, de nem úgy tűnik, mint akiben nagy tüskék maradtak. Ugyanakkor azt is levezeti, hogy valószínűleg nagyon sok magyar ötlet került a játékba.

Így készült a Vakondok 4 - 23 - Ruzsa Ferenc from Moleman on Vimeo.

(Korábbi werkfilmek: Kiss Donát, Ian Livingstone, Fodor Tamás, Nagy Csaba, Szenttornyai László, Stein Róbert, Vámosi Zsolt, Rátkai István, Mark Cale, Balogh Zsolt, Rényi Gábor, Kiss István, Olessák Róbert, Révbíró Tamás, Kozák Tamás, Békési Róbert, Kreiner Tamás, Tilesch Ferenc, Zámbó Viktor, Tóth Zoltán, a Newcomer készítői.)

Gőzerővel készülünk az E3-ra, ezért kicsit hanyagoltam a blogot, csúszott is pár napot az új podcast. De ami késik, már itt is van, és az új adással együtt érkezik Sashegyi "Sasa" Zsolt, aki már az első évadban is volt vendég nálunk, mert hát a hazai gémerszakma régi motorosa ő, és elég jó dolgokat tud mondani néha (máskor meg oltogat minket, de mi ezzel a hibájával együtt szeretjük őt).

Avagy nemrég mi voltunk vendégek egy podcastben, konkrétan A Hiányzó Darab címűben, ami gyűjtőszenvedélyről és mindenféle geekségekről szól. Grathtel együtt majdnem másfél órát beszélgettünk a két hosttal, Empével és Lehivel, de gyorsan elrepült az idő. Szóba került az, hogyan kezdtük el a Checkpointot, mikor jöttek szembe velünk a videojátékok, szerepjátékok, ki mire kattant rá - igazából semmi extra, csak négy nörd beszélget egy jót nördségekről (meg a katéterezésről). Akit érdekel, ide kattintson egy nagyot.

(Ja, a felvétel februárban volt, azóta meglett a Pompei utolsó napjai! :))

Nem állítom, kérdezem. A Starbreeze fejleszőstúdió - aminek a neve talán a Riddick-játékokból lehet leginkább ismerős -, megvett egy kisebb raklapnyi játékjogot, köztük a Defender of the Crownét. A Starbreeze csinált már egy játékrebootot (2012-ben a Syndicate-et), és a jelek szerint most a Cinemaware klasszikusait akarja majd feléleszteni, mert nagyjából minden Cinemaware-játék jogát megszerezték.

És hát azok közül ugye a Defender of the Crown a legismertebb, mi is írtunk róla nagy cikket pár éve (sőt, a magyar fejlesztésű Spectrum-átiratról is egyet). A rend kedvéért azért álljon itt a többi is, mert mostantól ezek is a Starbreeze-nél vannak, és azért akad közöttük még pár finom falat:

• Defender of the Crown
• Wings
• The King of Chicago
• Sinbad and the Throne of the Falcon
• Lords of the Rising Sun
• Rocket Ranger
• It Came from the Desert
• It Came from the Desert II: Antheads
• SDI
• TV Sports: Basketball
• TV Sports: Baseball
• TV Sports: Boxing
• TV Sports: Football
• TV Sports: Hockey

A Cinemaware ugye a Commodore-korszak legendás fejlesztője volt, aminek a vezetői nagyon rámentek arra, hogy filmszerű játékélményt (nagy, animációk, jelenetekre bontott játékmenet) adjanak a júzernek, a nevüket is ez határozta meg. Azóta a filmszerű játék már nem olyan nagy különlegesség, illetve az Uncharted 4-gyel elég magasan van a léc, de azért kíváncsi vagyok, mihez fog kezdeni a Starbreeze ezekkel a nevekkel. Emlékeim szerint a 2012-es Syndicate nem sikerült túl fényesen, de azért vállalhatatlan se volt.

Üdv minden régijáték-rajongónak, eltelt két hét, megint itt van 2in1 rovatunk, a Checkpoint Mini, ami cikk és podcast is, attól függően, ki hogy fogyasztja. Szokás szerint a lejátszó után egy cikkecske is jön a játékról azok kedvéért, akiknek a podcastes formátum annyira nem jön be, de pár bekezdést bármikor elolvasnak.

A Lucasarts-kalandjátékok minden valamirevaló gémernek ismerősek, de ezek közül a The Dig talán egy kevésbé népszerű darab, és sok mindenben el is üt a többi SCUMM-játéktól. Például abban, hogy nem kisebb név, mint Steven Spielberg ötlete nyomán készült - jó sokáig. Bő 20 év után újra elővettük, és én másodszor játszottam végig. Ha kíváncsi vagy arra, hogy tetszett nekünk ennyi idő után, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>illetve itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra (bár teljes élményt a podcast ad). A podcastben egyébként átverekedjük magunkat az értékelőkategóriákra tett névjavaslataitokon is, köszi mindenkinek, aki küldött ilyet.

A héten volt orkos csütörtök, azaz a Warcraft-film hazai premierje. Arról pár hónapja hosszasan beszélgettünk, hogy jó videojátékos filmadaptáció még nem készült, ugyanakkor a Warcraft büdzséje és a rajta dolgozó menő rendező, Duncan Jones (Forráskód, Hold) némi reménykedésre adott okot (aztán a trailerek megint elrúgták a pöttyöst). Nyitok egy ilyen posztot, ahol a kommentekben lehet bátran (és spoileresen) kibeszélni, kinek mi tetszett vagy nem tetszett, mert abban biztos vagyok, hogy közületek elég sokan megnézik a filmet már első héten - hiszen mi volnánk a célközönség.

Akit az én véleményem érdekelne, annak jó product manager módjára három opciót is kínálok:

1. Olvassa el a kritikát, amit az Indexre írtam (bónusz Hancu véleménye).

2. Hallgassa meg, ahogy az IGN-es arcokkal (Zalaba Feri, Sasa) leszedjük a keresztvizet a filmről:

3. Összefoglalom pár bullet pointban:

• a színészek szarok
• a párbeszédek rosszak
• a karakterek üresek
• a cselekmény bukdácsol
• a látvány fasza
• a játékok hangulata visszajön

Múlt vasárnapig lehetett még megfejtést beküldeni Doom-nyereményjátékunkra, az eredményhirdetésnek pedig nagyon itt van már az ideje, nem is húzzuk tovább. Előbb a megfejtés, aztán a nyertesek.

Van ez, hogy néha filmekről beszélgetünk az IGN-es Zalaba Ferivel és Sasával, múltkor be is kötöttem ide az Amerika kapitány-podcastet. Az az igazság, hogy én világéletemben filmes újságíró akartam lenni, és valahogy ebben élem ki ezt, nagyon élvezem ezeket az okoskodásokat - de hátha más is, az újabb vendégszereplésem lent meghallgatható; ezúttal az új, apokaliptikus X-Men-filmről szedtük le a keresztvizet. Akinek nincs még podcastmérgezése, klikkoljon a lejátszóra.

Hopp, a héten még nem volt Vakondok 4-werkfilm, itt az ideje, hogy legyen (tudjátok, ez az a dokumentumfilm, ami a magyar videojáték-fejlesztés hőskorát dolgozza fel, és aminek rendezőjével nemrég beszélgettünk). Egy ilyen dokuból ugye kihagyhatatlan a Newcomer, ami az egyik legjobb (ha nem a legjobb) C64-es kalandjáték volt, aminek nagy tragédiája, hogy mire 4 év fejlesztés után megjelent, a C64 már kifutó platform lett. Ennek ellenére még felújított verzió is készülgetett hozzá egy időben (erről itt írtunk bővebben), de most az eredeti fejlesztők közül ketten, Gonda Zoltán és Lay András emlékeznek vissza a werkfilmben. Mivel a játék eléggé szétfeszítette a C64 kereteit, nem volt egyszerű a készítése - konkrétan maguknak kellett fejlesztőeszközt csinálniuk. (Korábbi werkfilmek: Kiss Donát, Ian Livingstone, Fodor Tamás, Nagy Csaba, Szenttornyai László, Stein Róbert, Vámosi Zsolt, Rátkai István, Mark Cale, Balogh Zsolt, Rényi Gábor, Kiss István, Olessák Róbert, Révbíró Tamás, Kozák Tamás, Békési Róbert, Kreiner Tamás, Tilesch Ferenc, Zámbó Viktor, Tóth Zoltán.)

Így készült a Vakondok 4 - 21 - Newcomer from Moleman on Vimeo.

Kicsit rendhagyó a mostani adás, egyrészt meg ez még a múlt heti (bocs, kicsit csúsztam vele, hétvégén utolérem magam), másrészt mert hírek nincsenek benne, ellenben baromi hosszú, ez az első kétórás adásunk (nyugi, nem tervezek ebből rendszert csinálni). Történt ugyanis, hogy elképesztő béna voltam. Elkezdtünk híreket felvenni, de elfelejtettem megnyomni a felvevőgombot, és ezt a hírblokk végén vettem észre. Mivel nem akartuk vendégünk idejét rabolni, ezután már nem futottunk neki újra a híreknek (azokat inkább megírtam posztban az elmúlt héten), de nem is baj, mert vendégünknek annyi zseniális sztorija volt, hogy bőven kitöltötte az adásidőt.

A demoversenyek több kategóriájában is korlátokat szabnak meg, és ezeken belül kell nagyot alkotni - például csupán 4 vagy 64 kilobájtban megírni a demót, hogy csak két gyakori példát említsek (és nézzük csak meg a magyar Conspiracytól az Offscreen Coloniest, egészen elképesztő, mit hoznak ki 64K-ból). Valami hasonló figyelhető meg játékkészítő versenyeken, jameken is: egyre többször valamilyen retrós megkötés van - és ennek szép példája a Lowrezjam, ami áprilisban zajlott le. A szervező, Devi Ever ugyanis a címben feltett kérdésre kereste a választ, vagyis 64×64 pixelen kellett játékot készíteni a pályázóknak. Erre volt bő két hetük, aztán a versenyt követő netezők szavaztak, és megszületett a végeredmény, amit nagyon jó végigböngészni.

Már a játékokhoz betett animgifeken is látszik, hogy egész összetett dolgokat összehoztak az indulók ezen a minifelbontáson, vannak még egyszerű RPG-k is, például a 8. helyezett Zelda-klón Legend of Xenia vagy a 6. helyezett Cherchez (gifek ezekből). A nyertes amúgy az Umbri című átszínezős ügyességi játék lett, ami böngészőben is kipróbálható. Nekem a későbbi helyezettek közül volt, ami jobban bejött (például a Xenia, amiben még rövid szöveges üzenetek is felvillannak a kevés pixelen), de ízlések és pofonok. Régi rajztanárom mondogatta mindig, hogy fekete és fehér elég ahhoz, hogy művészit alkosson az ember - lehet, hogy a Lowrezjam bejönne neki.

Épp tegnapelőtt szörnyülködtem azon, hogy film készülhet a Missile Commandból és a Centipede-ből, erre nem bejelentenek egy Tetris-filmet is? Illetve már korábban bejelentették, most sok részlet derült ki róla. Keleti-nyugati koprodukció, a nyugati kapcsolat egy hollywoodi nagykutya, Larry Kasanoff (elég nagy név a szakmában, például a True Lies egyik producere volt, de videojáték-filmes tapasztalata is van a Mortal Kombattal), a keleti pedig egy Bruno Wu nevű kínai pénzember és a Seven Star Works nevű stúdió. A filmet Kínában fogják forgatni kínai és nyugati színészekkel, a tervezett költségvetés 80 millió, ami már eléggé szuperprodukció-kategória. Sci-fi thrillernek szánják a filmet, és ha jól teljesít az első rész, rögtön trilógiává dagasztják.

Ez mind szép, de mi a bánatot lehet filmre vinni a Tetrisen? Absztrakt játék az egész, geometriai idomok potyognak lefelé, amíg a játékos el nem kúrja - hogy jön ki ebből egy sci-fi thrillertrilógia? Ha a Tetrisszel kapcsolatban valamiből filmet kellene csinálni, az a megszületése és a szerzői jogok körüli harc, amit az alkotó, Alekszej Pazsitnov eléggé elvesztett (és ugye ebben a filmben valakinek el kellene játszania a magyar Stein Róbertet is). Na, az tök érdekes lenne. De egy sci-fi trilógia?

Sajnos úgy tűnik, hogy a "szerezzünk valami videojátékos brandet, aztán valami szart összekalapálunk hozzá" recept egy új trend lesz a filmiparban, és ez a Pixelnek köszönhető, illetve azoknak, akik jegyet vettek rá (hozzák ki az ellenőrzőjüket, és szeretnék beszélni a szüleikkel). Mert a film üzletileg tök sikeres volt: a Boxoffice Mojo szerint 88 milla volt a büdzséje (tehát kb. annyi, amennyi a Tetris-filmnek lesz), ezt majdnem be is hozta Amerikában (78 milla), Amerikán kívül pedig 165 milliót kaszált. Összesen tehát 243 milliónál tart a film bevétele. Persze, hogy megpróbálkoznak valami hasonlóval.

Egyébként Tetris-filmek kamutrailereivel évek óta poénkodnak a YouTube-on (mert kb. ennyit lehet kihozni belőle), ez például egy négyéves darab:

Eltelt egy hét, megint Vakondok 4-werkfilm (tudjátok, ez az a dokumentumfilm, ami a magyar videojáték-fejlesztés hőskorát dolgozza fel, és aminek rendezőjével nemrég beszélgettünk). Ezen a héten a Sultan művésznevű Tóth Zoltán mesél, aki nagyjából 10-11 Novotrade-játék grafikáját rajzolta, többek között a Scarabaeust, az Impossible Mission II-t vagy az International Karate Atari ST-változatát. Ez utóbbiról ide is bökök egy videót, aki ismeri a C64-verziót, az láthatja, mennyi szépséget hozzátett Zoltán.

Zoltán a videóban arról mesél, hogyan csöppent bele a játékfejlesztésbe, illetve arról, hogy az Impossible Mission II-ben piszoárokban is lehetett keresgélni, csak aztán ez kikerült a játékból, mert hát eléggé félreérthető volt. (Korábbi werkfilmek: Kiss Donát, Ian Livingstone, Fodor Tamás, Nagy Csaba, Szenttornyai László, Stein Róbert, Vámosi Zsolt, Rátkai István, Mark Cale, Balogh Zsolt, Rényi Gábor, Kiss István, Olessák Róbert, Révbíró Tamás, Kozák Tamás, Békési Róbert, Kreiner Tamás, Tilesch Ferenc, Zámbó Viktor.)

Így készült a Vakondok 4 - 20 - Tóth Zoltán "Sultan" from Moleman on Vimeo.