Üdv minden régijáték-rajongónak, megint itt van 2in1 rovatunk, a Checkpoint Mini, ami cikk és podcast is, attól függően, ki hogy fogyasztja. Szokás szerint a lejátszó után egy cikkecske is jön a játékról azok kedvéért, akiknek a podcastes formátum annyira nem jön be, de pár bekezdést bármikor elolvasnak.
Ezúttal egy olyan játékot vettünk elő, ami valószínűleg sokaknak ismeretlen itthon: a General Chaost, ami kizárólag Sega Mega Drive-ra jelent meg. Ott viszont elég nagyot szólt ez az akció-rts-hibrid, Grathnek is máig nem múló kellemes emlékeket szerzett. Viszont ma már nem volt annyira jó játszani vele, illetve emulátorral csk úgy érdemes próbálkozni, ha van egy gamepad is kéznél. Ha kíváncsi vagy arra, hogy tetszett nekünk ennyi idő után a játék, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>illetve itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra (bár teljes élményt a podcast ad).
A General Chaos a Game Refuge nevű független amerikai fejlesztőcég egyik első - és talán legismertebb - játéka. A stúdiót 1992-ben alapította Brian Colin és Jeff Nauman, akik korábban játéktermi gépeken dolgoztak a Bally/Midwaynek. Többek között nekik köszönhető a nyolcvanas évek végének egyik legszórakoztatóbb arcade játéka, a Rampage, amiben egy várost megszálló óriásszörnyeket kellett irányítani, miközben a pinduri emberek kétségbeesetten próbálták megvédeni a várost.
A játék 1993/94 fordulóján jelent meg, és az Electronic Arts adta ki, ami már akkoriban is nagy fegyverténynek számított (sőt, az EA kereste meg a fejlesztőket, nem fordítva történt). És talán a Game Refuge akkor volt a csúcson, mert bár ma is léteznek, és majdnem 50 játékot készítettek, ezek zömmel apró, megrendelésre készült cuccok, advergaming-játékok, érintőkijelzős párperces mókák.
A General Chaos viszont egy műfaj történetében is fontos mérföldkő: a konzolos real-time stratégiák egyik korai képviselője - mondjuk emiatt mai szemmel elég kiforratlan is. A programban két tábornok, General Chaos és General Havoc küzd egymással, valós idejű csatákkal foglalva el egy térkép régióit. A játékmenet lényege ez a csatázás, amiben a stratégiázás leginkább annyiban merül ki, hogy kiválasztjuk csapatunk összeállítását, elhelyezzük a katonákat, aztán a kényelmetlen konzolos irányítással veszettül próbáljuk befolyásolni a harc menetét.
A csaták egyképernyősek, a sprite-ok viszont elég nagyok, ezért csak néhány katonából (jellemzően ötből, de lehet kettő is) áll a csapat. Ezek lehetnek puskások, mesterlövészek, gránátosok, lángszórósok és robbantási szakértők. Mindegyiknek megvan a maga erőssége és gyengesége, a lángszórós például brutálisat sebez, de csak közelre, a mesterlövész pedig messzire lő, de lassan tölt. És vannak még apróságok, amikre figyelni lehet - például meghalt katonát limitált számban fel lehet éleszteni (kivéve azokat, akik robbanásban elporlottak). A cél a saját katonákat megfelelően mozgatva leverni és kitaktikázni a másikat - már amennyire ennek a szónak van értelme egy gyors, mocskos harcra építő játékban. Van még egy verekedős minijáték is, ami akkor jelenik meg, amikor egy katona egy ellenség mellé ér; ekkor egy nagyon primkó Street Fighter-szerűséggel rendezik le a találkozást.
Most, hogy Grath megint, én pedig először kipróbáltuk a játékot, sajnos a Checkpoint Mini történetének egyik legnagyobb csalódását kellett átélnünk. Az irányítás baromi kényelmetlen (a katonákra például nem lehet klikkelve választani, hanem lapozgatni lehet közöttük), emulátorral-billentyűzettel-egérrel szinte lehetetlen küldetés a játék, az akció pedig túl követhetetlen ahhoz, hogy érdemben bele tudtunk volna szólni. Mindenki egyszerre mozdul, a kitalált taktika már másodpercek alatt borulhat - érezni, hogy ez az rts-eknek még egy útkereső vadhajtása volt, de játéktörténeti szempontból éppen ezért érdekes a program. És a maga korában tetszetős is lehetett rajzfilmszerű grafikájával, nagy sprite-jaival. Illetve az is valószínű, hogy egymás ellen (multis adapterrel akár 4 ember is tolhatta anno) sokkal szórakoztatóbb lehetett, mint a gép ellen. Én konkrétan amolyan korai partijátékként képzelem el, ami főleg házibulikon került elő.
Hogy a játékra ma már kevésbé van kereslet, az is mutatja, hogy 2014-ben Brian Colin Kickstarteren megpróbált kalapozni a folytatáshoz, de 125 ezer dollár helyett csak 15 ezer jött össze. Szóval Káosz Tábornok marad nyugállományban, de az eredeti játék olyan kuriózum, ami így is megérdemelt egy adást: egy 23 éves adrenalinpumpa, amire rá lehet csodálkozni ma is.
Legközelebb két hét múlva lesz Mini egy másik játékról (ha minden igaz, pécés jön), de előtte még jövő héten érkezik az év második vendéges adása, visszatérő vendéggel. Továbbra is válasszatok bennünket, és visszajelzések, észrevételek jöhetnek bátran, és azért is hálásak vagyunk, ha share-elitek a mostani adást (vagy valamelyik korábbit).
Ebből a posztból elérhető a teljes első évad, ebből a posztból pedig a teljes második évad.
A vendéges (nem mini) Checkpoint adásokat itt találod.
A harmadik évad korábbi Checkpoint Mini adásai:
Ezek pedig vendégszerepléseink A hiányzó darab podcastben és a Fun With Geeks YouTube-csatornán.
Utolsó kommentek