IDDQD

A GameTrailersen találtuk az alábbi dalt. Aki játszott a Mass Effect 2-vel, és elátkozta benne az unalmas bányászgatós részt, az fogja igazán értékelni. Meg az, aki tud angolul, persze. Dalszöveg a hajtás után.

Mindig vicces dolog, amikor "szakértők" és brit "tudósok" valamiről rengeteg pénz felélése miatt kimutatják, hogy a játékok, és csak a játékok felelősek gyermekeink megrontásáért. Most azonban végre akadt egy csillogóan eredeti hang, aki hosszas - állam által finanszírozott - kutatások árán kijelentette, hogy ez nem így van. No annyira lelkesedni nem kell, Dr. Linda Papadopoulos azért odáig nem ment el, hogy felmentse a játékokat, de legalább e gyermeki lelkekre leselkedő pestisnek lett még egy társa. Lily Allen dalszövegei. Nem vicc...

A pár hét múlva napvilágot látó jelentésből a Standard szemezgetett, és ebből kiderül, hogy a pszichológusnő szerint a hiperszexualizált lányok és hipermaszkulinizált (akármit is jelentsen ez) fiúk találkozásának sok szex a vége. Kamaszok dugnak - milyen eredeti kutatási eredmény...

Persze, mindenki tudja, hogy melyik játékkal, karakterrel van baja a hölgynek: Lara Croft kannái, a Heavy Rain zuhanyozós jelenete, Hot Coffe. Nos, nem. A gyermekeket a szex felé fordító játékok közül a legördögibb a professzionális tanulmány szerint *dobpergés* a Miss Bimbo. Nem számítottatok erre, mi? A neten játszható Sims-FarmVille keverékben kert helyett egy csajt kell nevelgetni, szépítgetni, öltöztetni. A borzasztó rózsaszín és villogó weboldalon eltöltött másfél fájdalmas perc során túl sok ördögire nem sikerült rábukkannunk: van kétmillió regisztrált virtuális csaj az oldalon, megdöbbentően civilizáltak (vagy jól moderáltak) a kommentek és nyoma sincs a pszichológus által említett borzalomnak. Merthogy a jelentés állítása szerint a játékban a fő feladat a "mellnagyobbítás elérése, hogy minél hamarabb vegye el egy milliárdos a karaktert" (a leírás vitt rá, hogy egyáltalán megkeressem a játékot - csalódtam...).

Nyilván mindenki le tudja vonni a következtetéseket, de egy dolgot még hozzátennék: a pszichológus hölgy rendszeres írója a Cosmopilitannek (a visszafogott nőiség közismert bajnokai), ő a Big Brother tévésorozat hivatalos pszichológusa, és a Celebrity Fit Club című, minden bizonnyal nem a "hiperszexualizált" önképet hirdető műsorban is sűrűn szerepel...

Tegnapi hír a Joystiq-n (illetve az AppDatán): már több mint 80 millióan játszanak Facebookon a Farmville-el, egészen pontosan 80 920 421 ember. Nagyjából annyi, amennyi Németország lakossága. Vagy két Lengyelországé. Vagy nyolc Magyarországé. Vagy negyvenhét Budapesté.

Elég döbbenetes szám (bár ebben valószínűleg már nem aktív játékosok is vannak), még ingyenes játékhoz képest is. A világ egyik legjobb – és nem mellesleg magyar – flashjátékával, a Gemcrafttel és folytatásával például eddig csak 6, illetve 4 millióan játszották a legnépszerűbb flashjáték-gyűjtőoldalon, a Kongregate-en.

És akkor most a magyar Farmville-játékosokhoz fordulnék. Nem akarok támadó lenni, inkább kíváncsiságból kérdezem: mi a bánatot lehet élvezni azon, hogy az ember elveti a virtuális karalábét, másnap meg learatja? Tényleg meg szeretném érteni, szóval kommentekbe jöhetnek élménybeszámolók epic kukoricaszüretekről meg hasonlókról: szerintetek miért élvezik ezt a játékosok?

Csütörtök este volt Las Vegasban az Annual Interactive Achievements Awards, ami egyre rangosabb játékos díjátadó. A tizenharmadszor megrendezett show-n szokás szerint Jay Mohr színész-standupos (többek között a Nyomás! című filmből lehet ismerős) volt a házigazda, és szokás szerint eléggé kiosztotta a játékipart. A Kotaku összegyűjtött néhányat a szelídebb poénjaiból, mi meg hozzáadott értékként jól lefordítjuk, angolul kevésbé tudó olvasóink kedvéért. Magyarázatként még annyit, hogy Mohr előszeretettel viccelődik azzal, hogy a játékiparban milyen kevés a nő.

Erőteljesen lanyhul a Modern Warfare 2 körüli rettenetes hype, eladták a maguk egycsillió példányát, készül a következő rész, lehet továbblépni. Úgy néz ki, meg is van a következő shooter-király, a Battlefield: Bad Company 2 személyében, nemrég jelent meg a demó, és mindenki imádja (most jön majd hamarosan az a fázis, amikor hirtelen divat lesz fikázni a játékot).

Öt nap alatt kétmillió demóletöltés, aztán két hét alatt 3,5 millió, erős kezdés, na. A DICE-nak van pár jól hangzó ingame statisztikája még (500 millió kill, 100 millió vehicle kill, 15 millió knife kill, 30 millió megsemmisített jármű,10 millió headshot), mi meg nézzük meg az IGN kedvcsinálóját, amiből kiderül, hogy ez tényleh érezni az MW2-receptet: változatos és erősen scriptelt pályákon a kis kommandó lenyomja a világot, aztán lehet menni multizni.

Kicsit jobban venné ki magát ez a poszt, ha speciel épp esne az eső, de mivel az időjárás maga sem tudja, hogy akkor mi is legyen, sajnos kénytelen vagyok kevéssé frappánsan tálalni a heti csajt... Érdekesség viszont, hogy az aktuális modellt mind élőben, mind pixelekből felépítve is megcsodálhatjuk, lévén a Heavy Rain (egyik) főszereplőjét, Madison Paige-et egy élő emberről, méghozzá a valóságban azért jóval csábítóbb, de legalábbis sokkal kevésbé baltával faragott Jacqui Ainsleyről mintázták. A hajtás után teszem a képeket, nehogy itt a dübörgő gazdasági világválság közepette azért rúgják ki a nyájas olvasót, mert lenge öltözetű lányokat nézeget az interneten.

Egy napja zajlik a Starcraft II bétatesztje (már engem is pépesre vertek néhányszor), de máris csalókra figyelmeztetnek a játékos híroldalak. A béta ugyanis még nem egészen nyílt (első körben főleg újságírókat hívtak meg rá), ezért pár millió játékos vadássza a neten, hogyan lehetne bétakódot szerezni. Ezt használja ki néhány aljas adathalász, akik kamu leveleket küldözgetnek, amelyben bétakulcsot ígérnek, ha a tisztelt felhasználó megadja a nevét, banki azonosítóját, jelszavát, vércsoportját, fél veséjét.

Valójában a Starcraft II bétája semmi ilyet nem kér. Kell hozzá egy emailcím, amivel az ember felcuppan a Battle.Netre, ott lehet jelentkezni a bétára. Amikor sorra kerül, a mailcímre kap egy kódot, ezzel tudja aktiválni a Battle.Neten a bétát. Ekkor már csak egy 1,6 gigás klienst kell letölteni, és már mehet is a játék. Szóval cím, banki azonosító, PIN kód és más érzékeny adat nem kell hozzá.

Ja, hogy milyen a játék? Egyelőre kurvajónak tűnik (bár mondom, még csak pár meccsen vagyok túl), Index anyánkra úgyis megírjuk majd részletesebben a napokban.

A végső célunk – illetve a végső előtti, a magánhadsereg és a világuralom előtt – az, hogy minél több saját tartalmunk legyen az IDDQD-n. Most például indítunk egy képregényt, sőt webcomicot, sőt sprite comicot. Ez utóbbi műfaj lényege, hogy ismert játékokból használ figurákat, ami azért fekszik nekünk nagyon, mert nem tudunk rajzolni. A játékos témák mellett az egyelőre cím nélküli comicban (tényleg, nem tud valaki egy jó címet neki?) nyitunk kicsit a játékokon túl az egyéb geekülések felé is. Kezdetnek például a csodás Day of the Tentacle szereplői magyarázzák el a webkettő lényegét.

Hozzáadott érték

A gyermekek szexuális felvilágosítása nemes és fontos feladat - valószínűleg pont ezért történik ilyen pocsék módon és elkésve az esetek túlnyomó részében. A Middlesex-London (nem, nem, csakazért sem poénkodunk a névvel) területen illetékes egészségügyi szolgálat ezt elégelte meg, és a cél érdekében a legmodernebb technológiát vetették be. Oké, ez kis túlzás: Flash-játékot készítettek.

Ez még alapból nem is tűnik hajmeresztőnek, de a játék körítése bizony durvább, mint a Dante's Inferno bármelyik pályája. Ebben a programban ugyanis a gonosz Sperminator ellen mehetünk harcba, akinek célja, hogy nemibetegséggel fertőzött spermáját (amit amúgy a két, fa... péniszben végződő kezéből lődözget) minden nőbe beleplántálja. Ellene négy hőssel indulhatunk harcba, akik közül az egyik Csodavagina, a másik pedig Koton Kapitány - akinek különleges képessége, hogy óvszerszerűen bármekkorára tud megnyúlni.

Sajnos maga a játék nem akcióra épül, hanem helyesen kell válaszolgatni meglehetősen magától értetődő kérdésekre ("Ugyehogy óvszerrel csökkenthető a szexuális fertőzések esélye?!"). Mindegy, ha eszelős játékélményt nem is ad, a szexuális töltetű játékok ellen harcolók ellen van egy aduász a zsebünkben: Csodavagina a kormány pénzéből küzd a fertőzött spermák ellen!

(via RPS)
 

A Team Fortress 2 nem csak az utóbbi évek legszórakoztatóbb multis akciójátéka, de a machinimák világába is jelentős vérfrissítést hozott. Utóbbi bizonyítására jöjjön most egy új-zélandi animátor, Andrew Kepple munkája, ami Valentin-napra hangolva mutatja be egy Spy (a játék leggyűlöltebb figurája) és egy Pyro párbaját, ami... nos, egy ponton egészen szürreális fordulatot vesz.

És már most készüljünk fel egy egészen magától értetődő, mégis pusztító erejű szóviccre végső poénként.

Ismerkedjetek meg Ralph Pootawnnal. Alacsony, ronda, zöld – egy igazi troll a Second Life-ban. Minden értelemben: olyan helyzeteket keres, amiket a puszta jelenlétével kellemetlenné tud tenni. Természetesen főleg virtuális dugásokat. Szlogenje a „– Lécci, menj el. – Nem.” párbeszéd, amit az egyik kopuláló avatárral folytatott (lásd a lenti képen). Ralph ugyanis ha szexet lát, leül, bont egy sört és bámulni kezd. Esetleg néha megjegyzi, hogy ő bizony inkább egy kutyát hágna meg. Ennyi épp elég ahhoz, hogy megszakítson mindenféle – akár virtuális, akár irl – akciót.

Természetesen Ralphnak weboldala is van, és ahogy látom, szépen halad a mémmé válás útján. Például már Counter-Strike-ban is felbukkant, itt pedig két szarvasmarhánál próbálja elérni a coitus interruptust. Ki hitte volna, a New York Timesnak igaza volt, amikor megírta, hogy a trollok köztünk élnek.

(via Kotaku)

Ha valakit esetleg érdekelne a válasz arra a kérdésre, hogy "vajon mi a fenét tesz a Microsoft a PC-s játékok fennmaradásáért azon a rendkívül lovagias cselekedeten túl, hogy belépett a PC Gaming Alliance nevű gittegyletbe", az figyeljen jól, mert lehet, hogy itt a nagy nap.

Azt csicsergik a madarak a dróton, hogy a redmondiak 200 millió dollárt terveznek belefeccölni a... Na mibe? Igen, a facebookba, egészen pontosan a CrowdStar elnevezésű cég felvásárlásába. Most persze valószínűtlen, hogy a legelvakultabb közösségi játékfogyasztókon kívül sokan csapnának a homlokukra a vállalat neve hallatán, ellenben az fix, hogy mindenkinek van legalább egy haverja a fáccsén, aki folyamatosan Happy Aquarium üzenetekkel, meghívásokkal és ajándékokkal fossa tele a nyitóoldalt. Na, hát ez a halnevelgetős tamagocsi az, ami megragadta az MS fantáziáját, és a pletykák szerint a PC-s játékipart az elmúlt három évben ennyi pénzzel összesen nem támogató redmondiak tényleg elköltik majd fél Afrika GDP-jét erre a projektre (jelenleg csak ott tartunk, hogy a Microsoft az egyik jelentkező az üzletre).

Persze ha egy kicsit kapitalistább szemszögből nézzük a dolgot, a Windows Phone 7-et tegnap bejelentő szoftveróriás nem csinál hülyeséget, hiszen elemzők szerint a közösségi portálokon közzétett játékok forgalma 2012-re elérheti a 2 milliárd dollárt, és ebből a tortából valószínűleg sokan elfogadnának egy szeletet, márpedig a CrowdStar 50,1 millió felhasználóval pillanatnyilag a negyedik legnagyobb porció a piacon. Ráadásul ha azt vesszük, hogy az EA pont kétszer ennyi milliót költött a szintén ezen a területen fickándozó Playfish-ért, az MS tulajdonképpen egész olcsón megúszhatja a beugrót a Web 2.0-ba.

Zajlik a barcelonai Mobile World Congress, ahol a Windows Phone 7 a show egyik slágere. A tegnapi bemutatón többek között megerősítették azt, amit hónapok óta lehetett sejteni: az Xbox Live mobilra megy, vagyis a Windows Phone 7 telefonokkal közvetlenül elérhetjük majd a konzol online rendszerét. De pontosan mit is jelent ez?

Egyelőre nem sokat. Csekkolni lehet a Live-os ranglistákat, tabellákat, menedzselni a profilunkhoz tartozó üzeneteket és barátainkat, illetve avatárunkban gyönyörködhetünk (ezt persze bármelyik böngészős telefonon megtehetjük). Az izgalmasabb rész a mobiljátékok összekötése lenne a Live-profillal (achievementvadászattal együtt), de erre még csak pár példa van, ezek is körökre osztott játékok, amikben meg kell várnunk, amíg a haverunk lép (kártyajáték, sakk, ilyesmik). Később bizonyára lesznek ennél bonyolultabb Live-os mobiljátékok is, legalábbis akkor nyer majd értelmet ez az egész.

Bár a nyári olimpiai játékok népszerűsége valószínűleg összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint a téli sportok nagyságait felvonultató rendezvénysorozat, azért biztosan nem én vagyok az egyetlen, aki (legalábbis virtuális szinten) odáig van a havas-jeges testmozgásért. A  való világ történéseinek összefoglalását és közvetítését meghagyom másnak, most inkább lássuk, hogy pattanhatunk mi magunk is lécre-szánkóra-korcsolyára-bobba.