IDDQD

Van ez a gyakran hangoztatott marhaság, hogy ma már nincsenek jó játékok, bezzeg a Wizard of Wor (vagy ahogy kazettás körökben ismert volt, Dungeon) meg a Monkey Island, akkor még tudtak játékokat csinálni, ma senkiháziak kezében van a játékszakma. Ezt a mantrát Hancu viccből bedobta ennek a posztnak a végére, de elszomorítóan komoly kommentek is jöttek rá. Tegyünk akkor rendet.

Egy. A régi játékok között tényleg voltak felejthetetlen darabok. Beszarás volt, amikor először jutottam el az Impossible Mission végére, vagy amikor végre megtaláltam a Toonstruckban azokat a rohadt csillagokat. Ezek a játékok nagyon jók voltak a saját korukban. Nem most. És az, hogy régen voltak nagyon jó játékok, nem zárja ki, hogy ma is legyenek. Aki tényleg azt gondolja, hogy a Pit Stop jobb, mint a GTA IV, az utoljára 25 éve játszott a Pit Stoppal. Mert ha most kipróbálná, nem mondana ilyet. Aki pedig általában mondja azt, hogy régen még tudtak játékot csinálni, ma viszont nem, azt legszívesebben leszíjaznám a C64-es Fighter Bomber (született Strike Aces, annak idején a platform legjobb szimulátora volt) utántöltős, kazettás verziója elé, aztán amikor hosszas fejállítgatás után végre beszenvedi a játékot a gép memóriájába, nagyokat röhögnék azon, hogy emberünk felszállni sem bír a Quickshot II mikrokapcsolós (nem analóg!) joystickkel.

Kettő. A nosztalgia tök jó dolog, de torzítja a valóságot. (Mondom ezt úgy, hogy nálam nagyobb retrojátéksznob nincs az Index szerkesztőségében, a PC Guruban pedig nosztalgiarovatot vezetek.) Ezt orvosok is felismerték, a 17-18. században például betegségnek gondolták a túlzott nosztalgiázást, sőt néhol még száz éve is pszichiátriai betegségként kezelték. Aztán különválasztották a nosztalgiázást mint kóros pszichés tünetet és mint normális lelki jelenséget, és mostanában egyre inkább pozitív hatásaira hívják fel a figyelmet. Egyre több kísérlet igazolja, hogy a nosztalgiázásnak akár kedvező terápiás hatása is lehet, növeli az önbecsülést, határozottságot. A pszichológusok szerint a jelenség egyik fontos szerepe, hogy kapcsolatot teremt múltbeli és jelenlegi énünk között, így fenntartja a folyamatosság érzését, nagyobb jelentőséget tulajdoníthatunk az életünknek. Egy régi játék is előidézheti ezt az élményt, és ilyen élmény hatására könnyen mond az ember olyat, hogy a Dragon Age: Origins sehol sincs a Lands of Lore-hoz képest. De próbálja csak ki ugyanez az ember egymás után a Dragon Age-et, majd a Lands of Lore-t, csúnyán meglepődik majd.

Három. A játékipar – meg általában a számítástechnika – fejlődése olyan technikai újdonságokat (és ezzel új műfajokat) hozott, amik mögött messze elmaradnak a régi játékok. Ami természetes jelenség, és éppen ezért roppant nevetséges, ha valaki ezt nem akarja belátni. Mondjunk már egy nem karaktergrafikás MMO-t a nyolcvanas évekből! Vagy egy bármilyen FPS-t húsz évvel ezelőttről! Vagy egy mozgásérzékelős sportjátékot C64-re. Na ugye.

Négy. A játékipar mindenféle problémákkal küszködik, és az egyik jellemző gond eredetiség hiánya, ez tény. A Bioshock 2 szinte ugyanolyan, mint az elődje, a Mass Effect 2 sem változott sokat, és egyébként is, szinte csak folytatásokat adnak ki a nagy kiadók. De egyrészt azért minden évben van egy-két úttörő a nagy nevek között (tavaly a Brütal Legend volt a legemlékezetesebb), másrészt ma már nem csak a nagy kiadók kínálatából áll a játékpiac. Ott a Steam, az XBLA meg mindenféle online értékesítési csatorna, tele független kiadók kisebb-nagyobb játékaival. World of Goo, Planets vs. Zombies, Braid – körül vagyunk véve jobbnál jobb játékokkal, csak ki kell nyújtanunk értük a kezünket. És akkor még nem is beszéltem a flashjátékokról, vagy ha már mindenképpen a régi játékélményre vágyunk, a különféle rajongói és hivatalos remake-ekről (legutóbb a Monkey Island új verziója hagyott bennem mély nyomot). Aki követni akarja a játékvilág történéseit, annak nyitottnak kell lennie.

Szóval hagyjuk ezt a marhaságot, hogy kár, hogy a régi jó játékokból nem maradt semmi, és néhány szép emlék ne gátoljon meg bennünket abban, hogy esélyt adunk a mostani játékoknak is. Különben húsz év múlva nem siránkozhatunk azon, hogy milyen szutykok a mai játékok, bezzeg az Assassin’s Creed 2, akkor még tudtak játékokat csinálni.

Úgy néz ki, rettenetes balhé tört ki a Call of Duty fejlesztőcsapata és a kiadó Activision között. A fejlesztő két alapító-fővezére, Vince Zampella és Jason West ma jelenésen volt a kiadó vezérkaránál, nem sokkal később pedig biztonságiőr jellegű figurák lepték el az Infinity Ward főhadiszállását, és mindenkit kizavartak.

A hírek szerint szerződésszegéssel vádolja az Activision az IW-t, az IW irányából meg olyan infók szivárognak, hogy egy büdös buznyák jutalékos sem kaptak még az egymilliárd dollárt termelt Modern Warfare 2 bevételeiből. West és Zampella LinkedIn- és Facebook-bejegyzésekben arra utalgat, hogy ki lettek rúgva.

A G4TV tudósítása szerint senki nem tud semmi biztosat a fejlesztő háza táján, és mindenki mocskosul ideges.

Szubjektív megjegyzés #1> Az Activision, és főleg a nagyfőnök Bobby Kotick nem éppen irgalmas szamaritánus hírében áll, tanulságos, és talán valamennyire párhuzamos történet a Guitar Heroé, amiből milliárdos bestsellert csináltak, a fejlesztőből kipréseltek egy csomó folytatást, aztán amikor leeresztett a lelkesedés a piacon a gitározós játékok iránt, kirúgták őket a vérbe.

Szubjektív megjegyzés #2> Az Infinity Ward anno úgy alakult, hogy a 2015 nevű fejlesztőcsapat megcsinálta az Electronic Artsnak a világsiker Medal of Honort, aztán csúnyán összeveszett a kiadó meg a fejlesztő, és utóbbiak új céget alapítva simán átbútoroztak az Activisionhöz. A történelem ismételni látszik magát.

Az erőszakos bűncselekmények természetesen. Megmondták az ausztrál tudósok.

Emlékszünk még arra a sztorira, amikor Ausztráliában az igazságügyminiszter arra hivatkozva akarta cenzúrázni az Alien vs Predatort, hogy a játékosok nem tudnak különbséget tenni a játék és a valóság között? Na, ez a mostani történet még keményebb,és megint csak Ausztráliából való: egy borzasztó eset (a nyílt utcán elvágták egy srác torkát egy büfé előtt) kapcsán mondják a nagyfejűek, hogy ez bizony a videojátékok hatása, sőt, egész konkrétan azt mondják, hogy az erőszakos bűncselekmények és a játékok között erősebb ok-okozati összefüggés van, mint a dohányzás és a tüdőrák között.

A probléma csupán az, hogy ezt soha egyetlen kutatás sem bizonyította, sőt, leginkább az ellenkezője látszik beigazolódni, miszerint a játékok segítik levezetni a feszültséget az erőszakra hajlamosakban, nem pedig fokozzák azt.

Erre tessék a videóért (nem hagyja magát embedelni)

Túléltünk egy Y2K-balhét, így mindenki joggal gondolhatta, hogy a mai gépek egyszerűen már túl fejlettek ahhoz, hogy ne szarják össze magukat szilveszterkor, vagy szökőéves februárokkor. Természetesen megint tévedtünk, hisz szegény PS3 (legalábbis a régi, "dagadt" fajta) áldozatául esett a jó öreg február 29-nek...

Röviden erről van szó (mindez nem hivatalos, hisz a Sony egész pontosan nulla konkrétumot írt magyarázatként mind blogján, mind Twitteren): a rendszer összeomlasztotta magát, mert egy része azt hiszi, hogy február 29. van, a másik pedig tudja, hogy ez idén lehetetlen. A gép visszaállította magát 2000.01.01-re, ennek következtében pedig minden, timestamp-pel ellátott dolog hibaüzeneteket küld. Így aztán nem lehet PSN-re csatlakozni, nem mennek a letöltött dolgok - se a játékok, se a kiegészítők, se a filmek -, a trófeákat (a PC-s/X360-as achievementek helyi mutációi) sem tudja szinkronizálni a rendszer, ez utóbbi következtében pedig a legtöbb, trófeákat tartalmazó játék nem hajlandó elindulni. A hab a tortán, hogy mindez a fejlesztői, illetve a tesztelői gépeken is jelentkezik, így ma sem a fejlesztők, sem az újságírók nem tudtak PS3-on dolgozni...

Pár dolog a tényszerűség kedvéért:

-a dolog csak a tavaly nyár előtt gyártott, eredeti, "dagi" PS3-okon jelentkezik, az újabb, Slim gépek tökéletesen működnek. Azok közül viszont minden gép kipurcant, függetlenül attól, hogy neten voltak, áram alatt voltak, illetve, hogy milyen verziójú firmware futott rajtuk, vagy melyik régióra voltak regisztrálva.
-a Sonynál mindenki azon imádkozik, hogy GMT éjfélkor, azaz itthon hajnali egykor automatikusan álljon vissza minden. Ha ez bekövetkezik, nincs gond a kis presztízsveszteségen túl; ha viszont esetleg mégsem, akkor nagy balhé (termékvisszahívás? USB-n keresztüli update?) lesz...
-az elveszett trófeák közül mindent vissza tudnak állítani, amit egyszer már szinkronizált a rendszer PSN-en keresztül - de ha mondjuk egy hete nem volt online a gép, akkor az azóta szerzett trófeák bizony örökre eltűntek.
-netezni, lemezen/USB-n/vinyón tárolt filmet nézni lehet a "fertőzött" gépekkel is, és a régi, trófeamentes játékok is működnek.


Holnap beszámolunk róla, ha a dolog nem hozta helyre magát, addig is érdemes átolvasni a vicces képekkel, konzolháborúval és rengeteg Lost-utalással teli óriási topikot itt.

update Esetleg ajánljuk a következő videót, amin egy Jabba-szerű lény kel ki a helyzet ellen. Nézzük el neki a használt erős szavakat, hisz, mint mondja, annyira ideges volt, hogy még gatyát is magára húzott...

 

update2 Ahogy vártuk, a dolog magától megoldódott hajnalban, ismét lehet játszani.

Azt a mémet valószínűleg mindenki ismeri, hogy a Super Mario Galaxy logójában a csillaggal jelölt betűket összeolvasva a "U R MR GAY" mondat jön ki. Jót nevettünk ezen a véletlen összejátszáson már akkor is, azóta is mosolygunk, ha eszünkbe jut (és szeretnénk, ha valahogy ki lehetne deríteni, hogy ezt milyen körülmények között fedezte fel az ismeretlen, akinek azóta is hálával tartozunk).

Múlt héten bemutatták a második rész logóját, doboztervét, és sajnálkozva vettük tudomásul, hogy a csillagokat elmozgatta a grafikus, valószínűleg azért, hogy a Nintendo mindenféle balhénak még az árnyékát is elkerülje. "URMIAY" - ebből semmit nem lehet kihozni...

Egészen addig ezen szomorkodtunk, amíg valaki fel nem hívta a figyelmünket: a ravasz grafikus trükköt alkalmazott, és az üzenetét visszafelé rejtette el a képen. "YA IM R U" az új kérdés, vagyis a válasz az első rész köszöntőjére. Valószínáleg a japán grafikusnak gőze sincs az angol netes szlengről, nem vádoljuk direkt üzenetek elrejtésével, de az összeesküvés-elméletek hívei ujjonghatnak. Van rá egy fogadásunk, hogy a harmadik rész logójában már nem lesznek csillagok...

(via AIB)

A legjobb családban is előfordul, hogy az ember a menőségnek és a nemnormálisságnak olyan szintű szimbiózisával találkozik, hogy átmenetileg hárombetűs rövidítésekre redukálódik a szókincse. Alant egy ilyen esettel fogunk találkozni, készüljünk fel: a videón az történik, hogy egy sorozatgyilkosnak öltözött japán fickó egy bazi nagy fatörzsből Big Daddy-szobrot farag egy láncfűrésszel.

Adok egy kis időt ezt feldolgozni.

Egy sorozatgyilkosnak öltözött japán.

Egy láncfűrésszel.

Egy fatörzsből.

Big Daddy-szobrot farag.

Tegnap elkezdtem már készíteni a posztot, de túl lassú volt a netem ahhoz, hogy képeket töltsek fel - sebaj, legalább bontunk egy kis formát.

Igazából nem kezdek alsorozatba a Pénteki játékcsaj-rovaton belül, csak így jött ki a lépés: a múlt heti Heavy Raines csaj után most ismét egy olyan szereplő következik, akit valós személy alapján mintáztak. A Mass Effect 2 hősnőjéről, Miranda Lawsonról van szó, aki Yvonne Strahovski digitális mása. Akinek a név nem mond semmit, annak segítünk: ő a szőke jócsaj a Chuck című sorozatból, csak most épp feketén. Miranda karaktere elég nagyot változott azután, hogy a készítők elkezdtek dolgozni az eredetileg csak szinkronszínészi szerepkörre felkért Yvonne-nal, például lecserélték a vezetéknevét, mert az eredetileg tervezett, skandináv hangzású Solheim nem igazán illett a valódi lány ausztrál akcentusához. Furcsa azonban, hogy bár a modell szőke, és Miranda eredetileg szintén az lett volna, a készítők végül mégis inkább a fekete hajszín mellett döntöttek, mondván az a) inkább illik a végzet asszonya stílushoz; b) az inkább illik a játékban viselt ruhákhoz. Érdekes adalék, hogy a karakterrel kapcsolatban komoly zavar van az erőben: bár a játékban sikerült normálisan lemodellezni, már-már azt is mondhatnám, hogy szép, azonban a játékhoz készült összes hivatalos poszteren és címlapon moncsicsi-fejet varázsoltak a rajzolók szegény Mirandának (lásd itt balra).

További képek a hajtás után.

Bár a konyhájuk és az időjárásuk pocsék, a csajok pedig csúnyák, Anglia mégis maga a mennyország: nem elég, hogy mindenféle lacafaca nélkül építenek egy 36,2 millió fontos körutat Derbyben, ráadásul Lara Croftról nevezik azt el.

A Chuck Norris Colbert Megyeri-híd névadási "pályázat" után itthon valószínűleg sokan elképedve veszik tudomásul, hogy a kiírt szavazás végeredményét annak különleges mivolta ellenére sem semmisítették meg a hatóságok, így a közeljövőben elkészülő körút közelében valóban a videojáték-hősnő nevét mondja majd a GPS. A 27 000 beérkezett szavazatnak 89%-a értett egyet azzal, hogy a Derbyben "született" Croft kisasszony méltó névadó egy aszfaltcsík esetében (a városban volt ugyanis a játék első részét készítő Core Design székhelye). Külön kiemelném Lucy Care helyi politikust, aki azt nyilatkozta: "[...] Annak ellenére, hogy a játékokkal kapcsolatban nem vagyok túl tájékozott, elfogadom, hogy Lara Croft lehengerlő 89%-os többségét nem lehet figyelmen kívül hagyni".

(via BBC News)

Szerdán a Digital Praise bejelentette, hogy egyesül a Left Behind Gamesszel. Az előbbi cég leginkább a Guitar Praise és a Dance Praise sorozatáról ismert, az utóbbi a Left Behind szériáról, amiről már írtunk korábban. E játékok közös jellemzője, hogy erősen vallási témájúak, a Guitar Praise például egy Guitar Hero-mutáns, amiben a keresztény könnyűzene örökzöldjeit lehet lejátszani, a Dance Praise pedig a Dance Dance Revolution mintájára mutatja meg, hogyan kell istennek tetszően táncolni a jézusrockra.

A fúzióban a Digital Praise a nagyobb játékos, jobban kiépített disztribútori rendszerrel és erősebb franchise-zokkal rendelkezik, mint a Left Behind Games. Ugyanakkor az előbbinek bizonyára jól jön majd az utóbbi fejlesztői tapasztalata, mert a két cég eddig eléggé más műfajokban mozgott. A keresztény szórakoztatás egyesült nagyágyúja persze főleg az amerikai piacra fog játékokat készíteni. Gondolom, többnyire békés műfajokban nyomulnak majd, legalábbis nem nagyon tudok elképzelni egy életképes keresztény fps-t, amiben egy bekapott skuló után oda kellene fordítani a másik orcánkat is.

(via CNN)

Mai hír az Indexen, hogy embert ölt egy gyilkos bálna Floridában. A cikk utal arra, hogy nem először történt ilyesmi, a Tilikum nevű állat korábban is gyilkolt. „A SeaWorldben szörnyű haláleset történt 1999-ben is, amikor egy férfit, aki egy este zárás után a parkban maradt, másnap reggel meztelenül, holtan találtak. A férfi nyilván együtt akart úszni a kardszárnyú delfinnel. Fürdőnadrágja a medencében volt, testén karcolások látszottak, az állat valószínűleg végighúzta a medence alján” – írja a cikk. A Kotaku bővebb részletekkel szolgál: az illető egy Ultima-rajongó hajléktalan volt, akire egyszer maga Richard Garriott fogott fegyvert.

Daniel Dukes 27 éves hajléktalan volt, mellesleg nagy Ultima Online-fan (még valószínűleg abból az időből, amikor volt otthona). A kilencvenes évek végén Texasban élt, ahol többször letartóztatták, többnyire lopásért és magánlaksértésért – ez utóbbit Richard Garriott, az Ultima sorozat atyja sérelmére is elkövette. Dukes bemászott Garriott austini házának kertjébe, majd betört egy üvegajtót, és elindult a Garriott hálószobájába vezető lépcsőn. Az esetet maga Garriott mesélte el egy régi interjúban: mint mondta, eléggé megijedt az otthonában megjelenő Dukes-tól, úgyhogy előrántotta pisztolyát (Texasban gondolom ez szériatartozék minden komódhoz). A betörőt ez nem nagyon hatotta meg, és az sem, amikor Garriott figyelmeztető lövést adott le a plafonba. Dukes szépen felballagott a hálószobába, és bebújt Garriott ágyába. Ott találták meg a házigazda hívására kiérkező rendőrök. Az eset után Dukes-nak már túl forró volt a talpa alatt a talaj, így inkább átvándorolt Floridába, ahol utolérte a végzete. A Kotaku megpróbált kommentárt kérni Garriott-tól, de nem tudták elérni a fejlesztőlegendát. Ama bizonyos régi interjúból viszont úgy emlékeznek a kollégák, hogy Garriott utólag zakkant figurának tartotta Dukes-t, aki kicsit benne ragadt az Ultima Online világában.

Végre felkerült az ifc.comra a múlt heti DICE awards nyitóbeszéde Jay Mohrtól. Hétvégén már idéztünk tőle néhány poént, a lenti két videóban most angolul tudók röhöghetnek a többi viccen is. Például azon, ahogy becsül Richard Garriott űrutazásának („még a CSI in Space-nek is több értelme van”), ahogy a rendezvény belterjességével viccelődik, ahogy megsértődik azon, hogy Tim Schafer nem őt hívta a Brütal Legend főszerepére (Mohr előtt Jack Black volt a díjátadó házigazdája), ahogy előadja, hogyan lehet Assassin's Creedre dugni, ahogy Morgan Webb-bel flörtöl („ő volt az egyetlen, akire érdemes volt rákeresni Google-ben, miközben erre a monológra készültem”), de mindenekelőtt azon, ahogy a második videóban 6:40-től előadja, hogyan szokott az Activision főnökére, Bobby Kotickra mérgesen maszturbálni.

(via Joystiq)

A nemsokára megjelenő Battlefield: Bad Company 2 reklámhadjárata egyelőre elég visszafogottnak mondható az első rész remekbeszabott videóihoz képest (videó 1, 2, 3). Ennek most vége, hiszen az EA francia ága beindult, és rátelepedve a francia hadsereg hivatalos toborzóplakátjaira, vásárlásra buzdítják a népet.

A hivatalos szlogen: légy önmagad!
A battlefieldes szlogen: légy több, mint önmagad!

Képek egy random párizsi metróállomásból:

(via NeoGAF)

A Digital Battle-nél láttunk egy érdekes összállítást arról, hogy mik voltak eddig a játéktörténelem legdrágább projektjei. Bár az ilyen adatokat nemigen szokták a pórnép orrára kötni, így a legtöbb szám becslés, no meg több cím is hiányzik, ami erősen odaillene (World of Warcraft? Modern Warfare 2? Half-Life 2? Csupa, alsó hangon 40-50 milliós fejlesztés...), a lista azért így is roppant érdekes:

10. Killzone 2 - 45 millió

9. Final Fantasy 12 - 48 millió

8. LA Noire - 50 millió (ha nem ugrana be: ez a Rockstar új játéka, az 1940-es évek Los Angelesében lehet majd benne... hát... GTA-zni?)

7. All Point Bulletin - 50 millió (Gengszeteres MMO, lassan már 5-6 éve dolgozik rajta a Rockstar-alapító David Jones cége, a realtime Worlds)

6. Halo 3 - 55 millió

5. Metal Gear Solid 4 - 60 millió

4. Too Human - 60 millió (Na, az első orbitális bukás a listán)

3. Shenmue - 70 millió (Emlékszik még erre valaki Dreamcastról?)

2. Gran Turismo 5 - 80 millió

1. GTA4 - 100 millió

A tanulság? Több is lehet. Például az, hogy ezek a büdzsék már majdnem utolérik az AAA kategóriás hollywoodi filmekéit. Vagy az, hogy ilyen összegek mellett még szép, hogy nem mernek kockáztatni a kiadók, és sulykolják a bevált brandek folytatásait (csak három olyan cím van a listán, ami nem folytatás. És vajon hány kommentet úszunk meg anélkül, hogy megérkeznének a "bezzeg a <instert random sosemhallott rétegjáték vagy minimum 20 éves ősklasszikus> még jó volt, de ezek ma már mind szarok" mottójú sopánkodók?