IDDQD

Hosszú percekig lehet nézni azt a képet, amit a Deviantartra töltött fel a shadow502t nevű júzer, akinek bizonyára rengeteg szabadideje van. A képen 375 játék 425 szereplője látható, de mivel Magyarország a konzolos pörgésből kicsit kimaradt, szerintem aki itthon százat felismer, az már rettenetes nagy gamernek vallhatja magát. A feltüntetett játékok közül kettő soha nem jelent meg, tíz karakter egynél többször szerepel a képen, öt játékot pedig csak valamilyen tárgy jelez – ennyi segítséget nyújt a ráérős alkotó, aki húsz Fallout-kabalafigurát is elrejtett a képen. (A lenti előkép klikkolásra megnő.)

A lenti videón a Virtusphere nevű kütyü látható, ami egy kísérleti virtuálisvalóság-kontroller. Orosz konstruktőre évek óta fejleszti, de az utóbbi évben már többször be is mutatták mindenféle kiállításokon. Most például az éppen zajló idei GDC-n, ahol a Virtusphere-rel egy egyszerű fps-t lehet irányítani. A játékban idegen lényeket kell lelőni, a mozgás pedig a hörcsöggömbök mintájára történik, vagyis ahogy a júzer sétál vagy fut a Virtusphere-ben, úgy fordul el alatta a gömb, és úgy változik az fps nézőpontja. A felhasználó egy spéci szemüveget visel, amiben az fps képét látja, kezében pedig egy kontrollerpuska, nyilván ezzel lehet lőni. A lenti videó a Gizmodóé, de a Kotakun is meg lehet nézni egyet – ott az újságíró egyébként elmondja, a Virtusphere-ben nagyon szokatlan a mozgás, folyamatosan attól félt, hogy orra bukik a gömbben.

A legjobb animációs rövidfilm Oscar-díját pár napja megnyert zseniális Logorama készítőit szerződtette a Ubisoft a karácsonyra megjelenő új Ghost Recon reklámkampányához. Francois Alaux és Herve de Crecy 10 millió dollárt kap, hogy egy 20 perces filmet forgassanak, ami a játék háttértörténetét és világát mutatja be (valahogy úgy, ahogy a Lineage az Assassins Creedét). A francia párost az Ember gyermeke forgatókönyvírója, Tim Sexton segíti majd.

A Logorama egyébként egy akció-krimi rajzfilm egy olyan világban, ahol minden és mindenki céglogók és reklámfigurák képében jelenik meg (a főhős zsaru a Michelin Man, aki a McDonalds sorozatgyilkos bohócát üldözi). Ha a film bármelyik percében a zsakunkba zúduló ötleteknek és kreativitásnak csak a tizedét megkapjuk a Ghost Recon rövidfilmtől is, már bőven jól jártunk.

Pár napja írtuk meg a Kotaku pletykáját, hogy lesz Monkey Island 2-remake, és örömmel jelentem, hogy a pletyka igaznak bizonyult. A GDC-n a Monkey Island játékokat fejlesztő két főkolompos, Ron Gilbert és Tim Shaefer jelentette be, hogy nyáron jön az átdolgozott második rész, az első részhez hasonlóan utószinkronnal és szép új hádé grafikával (amiről játék közben majd bármikor át lehet kapcsolni a régire). A Monkey Island 2 Special Edition: LeChuck's Revenge (szép hosszú címe van) pc, PS3 és Xbox 360 mellett megjelenik az almás számítógépre, iPhone-ra és iPod Touchra is. Emiatt még nem írtam volna meg ezt a followupot, viszont vannak régi- és új grafikás képek is a játékból, kattintásra megnőnek.

A múlt heti elhanyagolt csecsemő után megint egy játékhoz kapcsolódó, szörnyű halálesetről kell beszámolnunk: Amerikában, a Tennessee állambeli Wilsonban Countyban egy hároméves kisgyerek, Cheyenne Alexis McKeehan mostohaapja pisztolyával agyonlőtte magát. A kislány csak játszani akart a fegyverrel, mivel korábban többször játszott már Wii-n a WiiAuto Pistol kontrollerrel. Ezt a kontrollert egy kínai cég gyártja, pár dollárért meg lehet venni, és a legtöbb „fehér és látványosan műanyag” Wii-kontrollernél egy fokkal jobban hasonlít az igazi fegyverekhez – például ahhoz a félautomata Smith & Wessonhoz, amivel a kis Cheyenne agyonlőtte magát (a képen az alsó a kontroller).

A gyerek mostohaapja ön- és vagyonvédelmi célokra tartotta a fegyvert. A mostohaapa és a gyerek anyja is otthon volt, amikor a tragédia történt – az anya a gyerektől pár méterre dolgozott a számítógépén. A szomorú tanulság az, hogy ne hagyd a hároméves gyereked előtt a fegyvered, illetve hogy nem feltétlenül lövöldözős játékokkal kell kezdeni a gyerek videojátékos képzését.

Megy már egy ideje a duma, hogy átalakulóban a játékpiac, főleg a pécés, mert a digitális terjesztés így, Steam úgy, Direct2Drive amúgy, meg mikrotranzakciós modellen alapuló játékok, meg MMO-havidíjak. Ismerjük a dörgést na, mondanak ezek mindent, hogy ne nézzen ki olyan csúnyán a játékboltokban a pécés polcok eltűnése, meg a pécés eladások csökkenése.

Hát úgy néz ki, mégsem volt duma a dolog.

Megjelent ugyanis a PC Gaming Alliance 2009-es Horizons nevű összefoglaló piacelemzése (a teljes jelentés csak a szövetség tagjainak jár 5000 dolláros éves díjért, így kénytelenek leszünk az itt-ott kiszivárgott számokra hagyatkozni). A jóég tudja, hogy mi mindent számoltak bele, és mit nem, mindenesetre a 2009-es pécés játékszoftverek generálta forgalmat a világon 13,1 milliárd dollárra becsülik, ami 3%-os növekedés a gazdasági válság évében 2008-hoz képest. A még súlyosabb adat pedig az, hogy ennek az összegnek csak a 20 százalékát hozták össze a bolti dobozos eladások, a többi, vagyis közel 10,5 milliárd dodó digitális terjesztésből, online boltokból, mmo-havidíjakból, virtuális tárgyak kereskedelméből, DLC-kből és hasonlókból jött össze. Az európai és észak-amerikai játékosok 70 százaléka vásárolt tavaly online teljes játékot.

Úgy tűnik, ami elkezdődött a zeneiparban az iTunes sikerével, az nagy hirtelen elérte a pécés játékipart is, és nyilván ez a sors vár az Xbox Live, a Playstation Network és hasonlók fejlődésével és terjedésével a konzolokra is. A játékboltok meg majd szépen bezárnak, vagy legalábbis a perifériára szorulnak.

Jó hír ez? Naná hogy az. Ha a hangsúly az online terjesztésre kerül, eltűnnek a határok, kisimulnak az árkülönbségek, a kieső költségek (a fizikai adathordozó legyártása, logisztika, satöbbi), és a fejlesztő-kiadó-disztribútor-kisker-nagyker lánc lerövidülésével pedig csökkenhetnek az árak és/vagy nagyobb részesedés maradhat a fejlesztők zsebében. (Legalábbis egy tökéletes világban ez lenne a következmény, azért is a feltételes mód.)

Tartok tőle, hogy ez a statisztika is, mint minden statisztika a világon, kicsit kozmetikázva van és szebbnek mutatja a dolgokat, mint amilyenek, de ha csak a fele igaz, már akkor is jól nézünk ki.

Megvan az a South Park epizód, amiben Cartman lenyomja korunk legijesztőbb popszörnye, Lady Gaga Poker Face című számát? Mint azt már sokan sejtették, a dal bekerül a Rock Band játékokba, jövő héttől letölthető a csodás feldolgozás. Az Rock Band széria alkotói korábban is beengedték már a coloradói kis pöcsök zenei tehetségét a játékba: Timmy (és az Alvilág Urai) nagyjából az első rész megjelenésekor büntettek letölthető tartalomként.

Egyébként lesz Rock Band 3, ezt a Viacom CEO-ja éppen most erősítette meg. A játék a karácsonyi szezonra érkezik, és állítólag forradalmasítja majd a rockbanda-szimulátorok – mostanra unalomba fulladt – műfaját. Hisszük, ha látjuk.

Ugyanolyan utcasarok, mint egymilliárd másik a világon, egyemeletes, kicsit lepattant házak, egy pékség, mellette pizzéria, kebabsütöde, a járdába vágott félszer fél méteres zöld területen egy viharvert fa kornyadozik... na de hol a kapcsolódási pont a videojátékokhoz?

Katt a Google Maps linkre, aztán kommentben várjuk, kinek hány másodperc alatt esett le a poén.

Nem hiszem, hogy sokan egyetértenek majd velem abban, hogy igenis szükség van olyan eszközökre, amik megakadályozzák a játékszoftverek illegális másolását, terjesztését, magyarán lopását. Ne is menjünk bele hát a szokásos vonalon lefutható, parttalan szó-dzsiudzsicuba, hanem vessünk egy pillantást arra, hogy szívja meg az a kiadó, aki nem hallgat a szép szóra.

Van ez a Ubisoft nevű cég, többek ismerhetik, általában olyan játékokat adnak ki, amik Tom Clancyvel kezdődnek, vagy ha nem, hát az Assassin's Creed 2-t. Nos, ez a banda találta ki, hogy ők majd megregulázzák a komisz PC-s játékosokat, és kitalálták a következő rendszert: ahhoz, hogy valaki játszani tudjon a frissiben megjelent AC 2-vel (esetleg a Silent Hunter 5-tel), folyamatos internetkapcsolatra van szükség, mert a játék folyamatosan megpingeli a Ubi szervereit, és ha ne adj' Isten megszakad a kapcsolat, akkor a program is leáll - kilép a pause menübe, és addig nem is lép vissza, amíg ismét össze nem csicsereg a távoli gépekkel.

Persze ez már a bejelentés napján sokaknál kiverte a biztosítékot, hiszen a módszer semmi másra nem jó, mint a programot legálisan megvásárló szerencsétlenek szívatására, mert legyünk nyugodtak: azok a crackerek, akik a többi másolásvédelmi eljárást megtörték, képesek az ilyen furmányok megkerülésére is. Sőt, szinte az első reakció is az volt (még a játékokat "közismerten ingyen kapó" szaksajtó részéről is), hogy oké, tegyük fel egy jobb világba lépünk, mindenki megveszi a játékot, de akkor is, mi lesz, ha a Ubi szerverei mondják be az unalmast? Sokkal nagyobb vállalatok sokkal komolyabb feladatra kitalált, katasztrófavédett rendszerei is kapituláltak már megfelelő körülmények között, hát pont a Ubisoft mérnökei találnák ki a tökéletesen bombabiztos módszert?

Természetesen nem (bármennyire is ezt állították a hivatalos FAQ-ban). Az elmúlt két napban megtörtént az, amire mindenki számított: a szerverek elérhetetlenek voltak, sokan bele sem tudtak kezdeni a frissen megvásárolt játékukba, a kiadó pedig a hivatalos bocsánatkérésnek korántsem mondható twitben fejezte ki sajnálatát annak az "5%-nyi embernek, akit érintett a túlterhelt szerverek problémája". Öröm az ürömben, hogy eddig igazán jól működő crack sem készült az illegális változathoz, bár már két release is kijött - az egyik ráadásul valami orosz cucc, ami eleve nem jósol sok jót.

Közepesen fontos kérdés, hogy mi is történt valójában. Vajon annyian vették meg a két játékot, hogy nem bírták a gépek a sok bejelentkezőt? Nem valószínű. Sokkal inkább vicces kedvű hekkerek döntöttek úgy, megmutatják, miért nem ez az út vezet a 100 százalékosan jogtiszta szoftver birodalmába. A Ubisoft is a DoS-támadásra veri a balhét, persze valaki házhoz megy a pofonért, az ne lepődjön meg, hogy egy egész csapat vár rá.

Minden idők egyik legidiótább kalandjátéka, a Secret of the Monkey Island (aminek a nimbuszához itthon a CoV #15-ben lement gigaleírás is hozzájárult) tavaly XXI. századi külsőt kapott: a Lucasarts teljesen újrarajzolt grafikát és utószinkront gyártott a kalandjáték-klasszikus különleges kiadásához, de a játékban egy gombnyomással át lehetett váltani az eredeti, 1990-es grafikára, ha a játékos mélyebbre akart merülni a retróban (bővebben lásd itt). A kísérlet eléggé bejött a Lucasartsnak, ezért lehetett reménykedni abban, hogy a második rész is kap egy alapos ráncfelvarrást.

Úgy tűnik, a reményből bizonyosság lesz, a Kotaku ugyanis belsős forrásokra hivatkozva azt írja, hogy heteken belül bejelentik a Monkey Island 2: LeChuck's Revenge remake-jét, ráadásul ez már nemcsak pc-re, Xbox 360-ra és iPhone-ra készül majd el, hanem PlayStationre is. Ez azért jó hír, mert a második rész legalább annyira idétlen, mint az első volt, olyan emlékezetes jelenetekkel, mint a köpőverseny vagy a lidérces álom a táncoló csontvázakkal.

A lenti galériát a Kotakun találtam, azt lehet benne megcsodálni, hogy hogyan néz majd ki a Zen Bound 2 nevű játék iPad-verziója. Aki nem tudná: a Zen Bound az iPhone első nagy sikerjátékainak egyike, a játékban mindenféle alakzatokra kell adott hosszúságú kötelet feltekerni úgy, hogy az alakzatokat forgatjuk azáltal, hogy az érintőkijelzőn matatunk az ujjainkkal. A gyártó Secret Exit szerint a második rész egyszerre lesz az eredeti folytatása és remake-je - nekünk inkább az utóbbinak tűnik, az iPad-es grafika nyilván szebb, de a játékmeneten a képek alapján semmit nem változtatnak. A játék nagyjából akkor jelenik meg, amikor az Apple túlméretezett iPodja táblegépe, tehát áprilisban. A galéria képei kattintásra megnőnek.

Meghalt egy három hónapos csecsemő, mert a szülei a gondozása helyett inkább minden éjjel 12 órán keresztül játszottak. Valószínűleg senkit sem lep meg, hogy mindez Dél-Koreában történt. A személyi jogok védelme miatt csak Kimként emlegetett házaspár még 2008-ban ismerkedett meg chatelés közben, és a 41 éves férj, illetve a 25 éves feleség később sem hazudtolta meg internetfüggő voltát, hiszen a 2009. júniusában bekövetkezett szülésig szinte minden idejüket Dél-Korea 30 000 netkávézójában (pontosabban PC bangben, egyfajta füstös lebujba öntött LAN center) töltötték, és mivel mindketten munkanélküliek, a "minden idejüket" ezúttal nem csak szófordulat.

Az amúgy is koraszülött kisgyerek halála a fenti információkkal együtt már nem annyira meglepő, viszont a történet különösen hátborzongató fordulatot vesz, ha megnézzük, pontosan milyen netes játékkal ütötték el az idejüket Kimék:az alultápláltságban szenvedő gyerek szülei inkább a PRIUS Online nevű játékban nevelgették virtuális kislányukat. Vallomásukban később elismerték, hogy nemcsak rothadt tápszerrel etették az igazi gyereküket, de általában veréssel próbálták jobb belátásra bírni a minden bizonnyal keserűen síró csecsemőt.

Az ázsiai országban egyre nagyobb probléma az internetfüggőség. Fontos tudni, hogy Dél-Koreában a háztartások 95 százalékában van szélessávú internet, és a népesség nagyjából fele játszik rendszeresen játékokkal online (sőt, az e-sportot a kormány is támogatja). Bár e két adat önmagában örömteli lehetne, intő jel, hogy ma már meg sem lepődünk azon, hogy egy a túlzásba vitt játékkal összefüggésbe hozható haláleset szintén arrafelé történik.

Pikachuról szerintem viszonylag kevés embernek van pozitív véleménye, mert az odáig rendben van, hogy színre sárga, fajra meghatározhatatlan, de amikor azon az idegesítő cincogó hangján azt mondja, hogy "pika-pika", szerintem mérhető mennyiséggel csökken az emberiség átlagos IQ- és béketűrés-szintje. Lenne tehát egy módosító indítványom: cseréljük le a sárga élőlény szavajárásában elhelyezett k betűt n-re, majd ennek jegyében kattintsunk a tovább gombra odalent.

Emlékszünk még az erőszakos játékok cenzúrázását és/vagy betiltását követelő ausztrál igazságügyminiszterre, Michael Atkinsonra? Nemcsak mi írtunk róla, és nemcsak a mi kommentezőink illették néha keresetlen szavakkal a jóembert. Egy ausztrál blogon egy kommentelő például nem átallotta azt a kifejezést használni rá, hogy "crook". Az Urban Dictionary szerint ez közepesen súlyos sértésnek számít, nagyjából olyasmit jelent hogy mocskos alak, bűnöző, az ausztrál szlengben meg van még egy olyan mellékes jelentése is, hogy beteg.

Emberünk érzékeny lelkét annyira megsértette ez a crookozás, hogy perre ment (a kommentelő volt olyan bátor/hülye hogy a polgári nevét használta), és 20 ezer dollárt követel a sérelmeiért. Mivel én is bátor/hülye vagyok, innen angolul folytatom:

What a crook!