Utoljára okozok csalódást a Star Control II rajongóinak, most ugyanis nem a játékról lesz szó a rovatban. A 2010 izéit összeszedő posztok ugyanis több időt vittek el a tervezettnél, szóval most csak odakenni tudtam volna valami rövidet az SCII-ről, és akkor ti satuba fogtátok volna a pöcsömet annak ti sem örültetek volna. Jöjjön hát egy gyors alibiposzt, a korábban beígért Jeroen Tel-interjú. Tel ugyebár az egyik legjobb játékzene-komponista volt a nyolcvanas években, 15 éves korától ontotta a jobbnál jobb dallamokat, főleg C64-re. A Supremacy-posztban már istenítettük őt, aztán örültünk, amikor kiderült, hogy a Pixelhősök bemutató partijára eljön és koncertet ad a VJ-jével. Ott kaptam el egy – sajnos csak rövid – interjúra, nagyon hálás alany volt, szimpatikus, közvetlen, derűs. Mielőtt az interjút elolvasnátok, hallgassatok meg egy üzenetet a maestrótól (egyben megtudhatjátok, hogyan kell kiejteni azt, hogy Jeroen):

A Commodore gépek csillagának leáldozása után nem nagyon hallottunk rólad. Ülsz a millióidon?
Bár úgy lenne! Azóta is folyton dolgozom, csak talán kevésbé megy híre.

Szóval nem lettél milliomos?
Nem igazán. Gyerekként kezdtem még az egészet, akkor nem érdekelt annyira a pénz. 12 éves voltam, amikor megismerkedtem a BASIC nyelvvel a C64-en. Ez volt 1984-ben. Az első zenéimet nem sokkal ezután írtam.

12 évesen miért nem játszottál inkább a C64-en?
Játszottam is, persze, de a zene is nagy szerelmem, és Rob Hubbard néhány játékzenéje nagy hatással volt rám. Elkezdett érdekelni a dolog, utánanéztem a SID csipnek, és elkezdtem programozgatni. Akkoriban ez nem ment könnyen, mert nem volt net, tele segédletekkel, hanem egy vaskos C64 kézikönyvből kellett kigyűjtenem, ami nekem kellett. Rájöttem, hogy tudok C64-zenéket írni, de arra is, hogy kell valaki, aki segít a zenét a játékokba beprogramozni. Music composer és music builder – ez akkoriban szinte két külön szakma volt. Szerencsére találtam egy music buildert, ő volt Charles Deenen, akivel aztán a Maniacs of Noise csapatot alapítottuk.

Deenen csak két évvel idősebb nálad, szóval ott voltatok a nyolcvanas évek közepén, két holland tinédzser. Hogyan törtetek be a játékiparba?
Csináltunk pár zenei demót, és lemezeken elküldözgettük a játékfejlesztő cégeknek, meg járkáltunk ECTS-szerű kiállításokra és demopartikra. Mondom, akkor még nem volt net, ezeken a rendezvényeken lehetett csak találkozni azokkal, akik benne voltak a játékiparban. Így kaptuk az első megrendeléseinket, aztán a többi már ment magától.

És jöttek sorban a jobbnál jobb zenék: Hawkeye, Cybernoid, Myth, Iron Lord, OutRun, Supremacy, később az amigás Agony. A Commodore-szcéna egyik sztárja lettél – vagy ez túlzás?
Az. Én nem tudtam arról, hogy mennyien szeretik a zenéimet. 1994 körül lett netem, akkor szakadt minden a nyakamba. Hirtelen beesett egy csomó email, rajongói levelek, volt aki elküldte a remixeit, amiket a zenéimről készített. Jó érzés volt, de azért kellett egy kis idő, amíg megemésztettem az egészet.

Nagyjából ekkor futott ki a C64. Milyen zenéket írtál ezután?
Igen, körülbelül 1994-ig volt C64, talán a Lemmings volt az utolsó C64-es munkám. De már a Commodore-korszakban is szereztem konzoljátékzenéket, Sega Masterre is kábé 1994-ig dolgoztam. Aztán jött Philips CD-i, Sega Genesis, Saturn, 3DO – ezeken a platformokon mind jelent meg játékzeném, de közben stúdiómunkákat is végeztem, reklámzenéket is írtam. Alapítottam egy játékcéget is négy emberrel, kisebb promóciós játékokat készítettünk a német piacra. És pont a németeknél volt egy óriási siker, a Moorhuhn. Ez egy neten terjedő kis játék volt, amiben csirkékre kellett lövöldözni...

Persze, a Moorhuhn, ismerem. Nem mondod, hogy te írtad a főcímzenéjét? Meg a második rész kotkodácsoló technóját?
De, az én voltam. A folytatás olyan népszerű volt, hogy amikor megjelent elkezdett akadozni Németországban a net. Azt hiszem, végül 14 millióan töltötték le.

Ezután min dolgoztál?
Volt egy hosszabb szünetem 2000 és 2002 között, mert ekkor haltak meg a szüleim, és azt fel kellett dolgozni. Utána a Maniacs of Noise-nál – ez ugyanis nem szűnt meg, mai napig működő cég – készítettem zenéket sikerfilmek hivatalos honlapjaihoz. A Mr. és Mrs. Smith, a Nyughatatlan, a Mátrix, az X-Men filmek honlapjaira dolgoztam többek között. Közben kisebb pc-s és mobiljátékokhoz is írtam zenéket. Valójában soha nem álltam le a játékzene-készítéssel, nagyjából ebből élek ma is, csak most már Nintendo DS-, iPhone- és iPad-játékok is jönnek a pc mellett. Legközelebb a hamarosan megjelenő Tiki Towers 2-ben lesz hallható egy zeném.

Játszani is szoktál még?
Alkalomszerűen, de csak 10-12 óra alatt végigvihető játékokat, nemrég például a Postal 2-t toltam végig. Multiplayer játékkal nem játszom, mert tudom, hogy nagyon tetszene.

Én általában azokkal a játékokkal nem játszom, amikről tudom, hogy nem tetszenek...
Normális esetben én is, de az a baj, hogy eléggé hajlamos vagyok a játékfüggőségre. A Spore-ra például rettenetesen rákattantam, aztán kidobtam, amikor rájöttem, hogy függő lettem – és persze a csajomat sem akartam elveszíteni. Az MMO-kat már eleve ki sem próbálom, mert tudom, hogy nagyon beszippantanának. Hollandiában eddig körülbelül harmincezer ember veszítette el a munkahelyét valamilyen online játék miatt. Én inkább nem próbálom ki egyiket sem, mert tudom, hogy én lenném a harmincezeregyedik.