IDDQD

A Starcraft 2-ben a terranoknak van olyan épülete, amit le lehet süllyeszteni a földbe, ha a stratégiai helyzet úgy kívánja. Ezt használta ki egy pihentagyú bétateszter, amikor megalkotta a lenti videót. Különösebb kommentár nem szükséges hozzá azon kívül, hogy ó-em-ef-gé.

(via Kotaku)

Az Apple-nek sosem volt elsődleges szempont, hogy játékokra optimalizálja a cuccait, de az utóbbi években azért érezhetően törekedett arra, hogy kihasítson egy szeletet a játékpiaci tortából. És bár attól nem válik játékplatformmá a Mac, hogy a Steam is elérhető rajta (pc-n már hét éve elérhető, ugye), azt pedig az Apple is elismerte, hogy az érintőkijelzős bigyóin nehéz játszani, azért ügyesen hasítgatják azt a szeletet. Most éppen a tegnap óta árult iPaddel, ami beindította a játékkiadók fantáziáját – annak ellenére, hogy ahogy az iPhone-t, ezt sem játékra optimalizálta az Apple.

Legalábbis ez derül ki a Kotaku tesztjéből. A portál egyik újságírója nagyon rákattant az iPadre, kritikátlan rajongói posztokkal várta a premiert, ehhez képest kicsit csalódottnak tűnt, miután kipróbálta a kütyüt. Az előnyök között elsősorban a kijelzőt említi, ami állítólag gyönyörű, és méretével alkalmas arra, hogy osztott képernyőn lehessen multizni vele. Illetve minden kritika kiemeli, hogy gyors a kütyü, de játékoknál ugye ez alapkövetelmény. Szűk keresztmetszet lehetne a játékfelhozatal, de ezzel biztos nem lesz probléma: az EA, az Activison, a Capcom, a Sega és a 2K Games – hogy csak a nagyobbakat említsem – máris ráálltak az iPad-játékokra is.

A Duke Nukem sorozatot két fejlesztő találta ki, George Broussard és Todd Replolge. Replolge a Duke Nukem 3D után visszavonult (azóta Thaiföldön él thai feleségével), Broussard viszont a játékiparban maradt, ő volt a Duke Nukem Forever fejlesztésének egyik vezetője. Pár napja a Formspringen csinált egy oldalt, ahol bárki kérdezhet tőle, és viszonylag rendszeresen posztolgatja a válaszokat. Szóval angolul tudó IDDQD-olvasók, hajrá, tegyétek fel kérdéseiteket!

Az eddigi válaszokból már kiderült, hogy emberünk 1991 óta dolgozik fejlesztőként, Basic, Turbo Pascal és C programnyelvekkel kezdte programozói pályafutását, nem szereti a japán RPG-ket és nem tartja művészeti ágnak a videojátékot. Az OnLive-nak és az ehhez hasonló, konzol nélküli játékszolgáltatásoknak nem jósol nagy jövőt, és a kalózkodásnál jobban utálja azt, hogy a Gamestop üzlethálózat használt játékokat árul (merthogy az ilyen eladásokból a kiadó és a fejlesztők egy fillért nem kapnak).

Persze a kérdések nagy része a Duke Nukem sorozattal foglalkozik. Emberünk eloszlat néhány tévhitet, például azt írja, hogy a fent látható trailer nem hivatalos videó, egy rajongó rakta össze mindenféle kiszivárgott anyagból. És nem, nem igaz, hogy az id Software anno beperelte a 3D Realmst, amiért az elrejtette a Doom főhősét a Duke Nukem 3D egyik pályáján. Megtudhatjuk még, mekkora tiltakozás volt, amiért a Duke Nukem 3D-ben szét lehetett lőni a sztriptíztáncosokat („nagyon könnyű felbosszantani a hippiket”), és azt, hogy a Duke Nukem fullosan bejegyzett védjegy, tehát semmilyen független fejlesztő nem gyárthat Duke Nukem-játékot Broussardék beleegyezése nélkül.

A nagy kérdés persze az, megjelenik-e még valaha valahol a Duke Nukem Forever, amivel 12 évig szivatták a játékosokat, aztán a 3D Realms a csőd szélére került, a Take Two (a játék kiadója lett volna) nem adott több pénzt, és leállították a projektet. Broussard persze semmi konkrétumot nem ír erre, a kérdést annyival elintézi, hogy „kérdezzetek valami mást”.

Amerikában 1973 óta létezik egy dicsőségcsarnok a feltalálóknak, a National Inventors Hall of Fame. Ide minden évben olyan mérnökök, kutatók és tudósok neve kerül be, akik találmányukkal sokat tettek az emberek jólétéért vagy a tudomány, esetleg a művészetek fejlődéséért. Idén többek között Jacques Cousteau kapta meg ezt az elismerést (aki nem tudná: ő találta fel a sűrített levegős víz alatti légzőkészüléket, ami lehetővé tette a könnyűbúvárkodást), szóval nem kis emberek neve kerül fel a dicsőségcsarnokba.

Cousteau kapitány mellett Ralph H. Baer is részesült ebben az elismerésben. Ha valakinek nem lenne ismerős a név, jegyezze meg, ugyanis Baer nagyjából azt jelenti a játékiparnak, mint Gutenberg a könyviparnak vagy a Lumiére-testvérek a filmiparnak. A hatvanas évek közepén ő fejlesztette ki a ma a Smithsonian Intézetben megtekinthető „Barna Dobozt”, az otthoni konzolgépek első prototípusát. Baer eladta a találmányt a Magnavoxnak, így született meg 1972-ben az első otthoni konzol, az Odyssey.

Az egyébként német származású Baer később sem unatkozott: játékperifériákat is fejlesztett (többek között az első light gunt is ő készítette szintén a hatvanas években), a hadseregnek is dolgozott és a Simon nevű, Amerikában igen sikeres elektronikus memóriajátékot is ő találta ki 1978-ban. Cousteau már nem érhette meg, hogy bekerült a dicsőségcsarnokba, de a 88 éves Baer ott volt Washingtonban a beavatási ceremónián, itt vannak róla képek. Egy élő legenda az öregúr, úgyhogy hadd zárjam ezzel az animgiffel a posztot:

(via Wired)

Nemrég adtunk hírt arról, hogy Svájcban valószínűleg betiltják az erőszakos játékokat, de Ausztráliában sem mindig jó játékosnak lenni. A kontinensen ugyanis több játékot betiltottak, legutóbb a Left 4 Dead 2-t és az Aliens vs. Predatort. Az országban az erőszakos játékok elleni hadjárat élharcosa Michael Atkinson főügyész, aki ugyan nemrég bejelentette, hogy visszavonul, de még sokáig fognak rá emlékezni a gamerek. Atkinson legszívesebben cakkpakk betiltaná a felnőtt tartalmú (túl erőszakos vagy túl szexista) játékokat, tavaly a Modern Warfare 2-t próbálta elmeszelni, idén februárban pedig azt találta nyilatkozni, hogy a játékosok ijesztőbbek, mint a motoros bandák.

Még amikor nem tintanyalóként kerestem a kenyerem, hanem programozó voltam, a cég, ahol dolgoztam, karácsonyi prémiumként minden dolgozónak adott egy érintőkijelzős PDA-t. Első dolgom volt, hogy letöltöttem rá a Doomot, mert mekkora királyság már, hogy a zsebedben a Doom, bármikor előkaphatod és játszhatsz vele. Aztán a második dolgom volt, hogy letöröltem az egészet a francba, mert játszhatatlanul szar volt, az érintőkijelzőn gyakorlatilag nem lehetett navigálni. Az első pályán nem bírtam végigjutni, pedig amúgy a Doom II-ben a Barrels o’Fun pálya is megy pisztolystarttal.

Nem bonyolítjuk túl az eheti játékcsajt: itt egy mikroblog, ami éppen illik ebbe a rovatba – azaz csajok játszanak benne videojátékokkal, hol felöltözve, hol nem. Elég vegyes a felhozatal, vannak nagyon jó képek meg nagyon rosszak, de a fotóblogoknál ez már csak így szokott lenni. Arra viszont figyelmeztetek mindenkit, hogy felnőtt tartalom is be-bekeveredik a szoftabb képek közé, szóval aki klikkol a linkre, az elismeri, hogy elmúlt már tizennyolc, blablabla, és nem háborodik fel, ha egyszer csak olyan képre bukkan, amin nem rendeltetésszerűen használják a joysticket.

Április elsejét jobban gyűlölik az újságírók, mint egy éjszakai ügyeletet egy hosszú hétvége közepén, mert a sok álhír közül könnyű beszopni egyet-egyet. Érzéseinket ezen a napon leginkább a Neogaf egyik fórumozójának alkotásával tudnám illusztrálni:

A játékiparban azonban egész vicces áprilisi tréfák tudnak összejönni, ezek közül szemezgetek most néhányat. Kezdjük a Blizzarddal, ami minden évben kitesz magáért. Idén például a Diablo III-hoz remek termékeket ígértek: köntöst és ölelőpárnat, valamint egy GPS-t Deckard Cain hangjával. A WoW játékosainak egy neurális interfésszel kedveskedtek, aminek révén agyhullámokkal is lehet irányítani a karaktert, a Battle.Net forradalmi Matchmaking kiegészítője pedig társkeresőt csinált a Blizzard online rendszerévől. A legjobbak azonban a cég beígért mobiljátékai voltak: a Blackthorne 2: Thorne Raider és a Queen’s Quest – utóbbi a Sierra kalandok stílusában.

Közel sem célunk a napi politikai eseményekre reflektálni, de nem mehetünk el szó nélkül a nagy médianyilvánosságot kapó Zuschlag-per mellett: a nyolcadrendű vádlott (vagy elítélt, a fene sem tudja, hogy kell az ilyet megfogalmazni az első fokú ítélet után) ugyanis nem ismeretlen a magyar játékfejlesztést kicsit is ismerők előtt.

Vámosi Zsolt János nevét több okból is ismerheti a blog közönsége: ő volt annak a Philos Labsnak a vezetője, ami a Theocracy miatt vált híressé, illetve ugyanez a fejlesztőcég volt az, amire még 2000-ben lecsapott a BSA, és a bíróság 2003-ban jogosulatlan szoftverhasználat miatt Vámosit egy év letöltendő szabadságvesztésre büntette (pedig saját pénzből négymillió forint kártérítést fizetett a megkárosított cégeknek). Az akkor történtek több szempont alapján is értékelhetők, egyrészt ugye mondhatnák azt, hogy példát akartak statuálni a srácokon (indult is "Free Vámosi"-petíció), illetve azt is, hogy egy kalózkodással keményen harcoló iparág piacára fejlesztő cég ne lopott szoftverekkel próbáljon már meg érvényesülni. Mindenesetre az ember azt gondolná, hogy aki egyszer megégeti magát, az utána igyekszik távol maradni az ilyesmitől.

A warez ellen a kiadók már több eszközt vetettek be, mint a közép- és újkori tudósok a sáskahordák ellen (ágyú és ráolvasás, ismerjük a sztorit), de most a japán 0verflow cég valami egészen új dolgot talált ki: a megalázást. Egész pontosan a nyilvános, online megalázást. Arról van szó, hogy az erotikus játékokat, erogéket készítő cég legújabb programja, a Cross Days (keserédes mese egy crossdresser fiúról, akinél a kenyér mindkét oldala vajas, ha értitek...) megdöbbentő másolásvédelemmel lett ellátva.

Illetve pontosabban egy kamu installert bocsátott rá a cég a japán P2P hálózatokra, amely látszólag (méretét, fileszerkezetét tekintve) megegyezik az igazival, de település után kitöltet egy felmérést a peches játékossal (benne erős kérdésekkel), majd az egészet eljuttatja egy nyilvános weboldalra. A felhasználó épp aktuális desktop-képével együtt. Mielőtt ügyvédért kiáltanának az ilyenkor hirtelen jogvédővé váló torrenthuszárok, az egész részletesen le van írva a felhasználói szerződésben, tudjátok, abban a .doc-file-ban, amit a telepítés során senki nem olvas el.

A megalázott játékos így tehát a pornográf kalandok helyett ország-világ elé tárja, hogy illegálisan töltött le, és kérdőívét, adatait, desktopját csak úgy tudja eltávolítani az oldalról, ha rákattint az "oltáriszemétwarezolódögvagyokfujj" gombra - tehát még egyszer megalázza magát. Nyilván vannak fenntartásaink egy ilyen rendszerrel szemben, de be kell vallanunk: jó látni, amikor egy cég nem drákói DRM-mel, hanem egy jó ötlettel vág vissza a wareziparnak.

És ami még jobb, végre megnézhetjük, hogy az egyszeri japán perverz képernyője milyen ikonokat, ablakokat rejt - mégpedig itt, az alázóoldalon (tekerjetek bátran lefelé). Bónuszkérdés: a fenti képen melyik karakter ténylegesen lány?

(via Japanator)
 

Eheti retrojátékunk a Commando, amit azért választottam ki, mert szeretnék eloszlatni egy félreértést, ami nemrég egy kommentben érkezett. Eszerint Rob Hubbard, a C64-zenék egyik királya (a másik Jeroen Tel) remek zenét írt a játékhoz. Na, ez nem igaz. A mondat helyesen: Hubbard remek zenét ÍRT ÁT a játékhoz. A Commando ugyanis eredetileg pénzbedobós játékgép volt, a Capcomnál jelent meg 1985 tavaszán. A játékot az a Fudzsivara Tokuro készítette, akinek az anyját később a legendásan nehéz Ghosts’n Goblins és a Mega Man-játékok miatt szidták a gamerek, a zeneszerző pedig szintén japán volt (ráadásul nő), bizonyos Kavamoto Tamajo. Nézzük és hallgassuk meg az eredetit:

A játék elég sikeres lett, és később hatással volt olyan hasonló programokra, mint az Ikari Warriors vagy a Who Dares Wins II, úgyhogy nem kerülhette el sorsát: átkonvertálták mindenféle otthoni játékplatformra. A konverzióért az akkori nagyágyú fejlesztőstúdió, az Ocean és egy fiatal, szinte jelentéktelen fejlesztőcég, az Elite Systems küzdött meg. Az Elite saját jogon nem is nagyon kerülhetett oda a tárgyalóasztalhoz, viszont a céget alapító Richard Wilcox, és fia, Steve jóban volt egy brit céggel, az Electrocoinnal, ami többek között a Capcommal is bizniszelt. Ez a közvetítő hozott össze egy meetinget Cudzsimoto Kenzóval, a Capcom jelenlegi CEO-jával, aki már akkoriban is nagy ember volt, de azért még személyesen el-elmászkált Európába üzletelni.

Oké, kicsit magyarázni kell ezt a bulváros címet, pedig tényleg erről szól a hír. A Szaturnusz holdjai közül a hetediken, a 396 kilométer átmérőjű Mimason van egy baromi nagy kráter, a Herschel-kráter, amitől a hold úgy néz ki, mint a Halálcsillag. Többek között ezt a jeges holdat is jól megnézte magának a Cassini űrszonda, ami februárban gyűjtött adatokat az égitestről – többek között infravörös spektrométerrel készített hőtérképeket. A NASA kutatói arra számítottak, hogy a holdon nem sokkal a helyi dél után lesz a legmelegebb, azonban a nagyfelbontású hőtérképen reggel jelent meg a legmelegebb folt, ráadásul egy gigantikus Pac-Man formáját öltötte – sőt, még egy pötty is megjelent a szájában!

Azért olyan nagyon melegre nem kell gondolni. A Mimas sárga széle (tehát Pac-Man maga) mínusz 181 Celsius-fokos, a pötty -189 fokos, a hold többi része pedig -196 fokos. A melegebb pötty könnyen megmagyarázható, mert éppen a kráterben található – minden valószínűség szerint a kráterfalak jobban bent tartják a hőt. Viszont a pacman-alakzat előtt egyelőre értetlenül állnak a kutatók, bár abban egyetértenek, hogy a látszólag hasonló felszíni jégalakzatok különbözőek, ezt árulja el a hőtérkép (vagyis van olyan jég, ami jobban megtartja a hőt, és van olyan, ami nem). John Spencer, a képeket elemző egyik tudós szerint elképzelhető, hogy a Herschel-kráter kialakulása is bejátszott: amikor megtörtént a krátert létrehozó becsapódás, megolvadhatott a hold jege és a víz szétszóródhatott, majd rögtön újra megfagyhatott. De ez nem magyarázza például azt, hogy miért ilyen élesek a határok, vagy azt, hogy ez a más minőségű jég hogyan maradhatott fenn ilyen sokáig (a Herschel-kráter ugyanis több milliárd éve keletkezett).

Forrás és nagyobb képek itt.

Stöki írt korábban arról a vállalkozásról, amin keresztül pénzért bérelhetünk magunknak csajokat - na nem szexre, hanem közös játékra. Sokan kétkedve fogadták az egészet, és bevallom őszintén, én sem sokat adtam volna a sikerre, de legyünk erősek mindannyian, mert a dolog működik.

Az oldal üzemeltetői kénytelenek voltak felfüggeszteni a nyílt bétatesztet, mert a szerverek nem bírták feldolgozni azt a tízezernél is több kérést, amit az első öt perc alatt kaptak. Nem kell kétségbe esni, a hivatalos közlemény szerint a GameCrush gazdái épp most állítják csatasorba az erősítést jelentő gépeket, így a szexre éhes játékosok továbbra is bérelhetnek maguknak csajt. Hat dollárért. Játékra... Azért alaposabban végiggondolva még pár ilyen, és egy megfelelően hitbuzgó, szakállas ember kezdheti ácsolni az újabb bárkát...

Aztán persze az is lehet, hogy ez az egész csak marketing a beindulófélben lévő ötletnek. Reméljük, hogy így van, különben csúfos adat ez minden gémerre nézve.

A Ubisoft nagyon ijesztő dolgot tett: pár napja levédték a Horse Gaga nevet. Sőt, a horsegaga.com url-t is. A védjegy leírásában pedig világosan szerepel, hogy a Horse Gagát online is játszható videojátéknak szánják.

A „Gaga” szóról már egy ideje nem a Queen rádiós száma ugrik be legtöbbeknek, hanem a giccsben önfeledten tapicskoló, borzalmasan szar számokkal büntető Lady Gaga. De bármilyen kínokat okoz is hallójáratainknak, kétségtelen, hogy a művésznő (meg az őt menedzselő stáb) nagyon profin egyengeti a karrierjét (ez a legutóbbi klipje például egészen zseniális). Ennek a pályafutásnak pedig sajnos logikus lépése egy videojáték. Akár lovakkal, a Paparazzi című Gaga-szám klipjében már úgyis volt dolga a pókerarcú lánynak egy szilaj csődörrel.

Szóval a Horse Gaga szinte biztosan lovas játék lesz Lady Gagával, és mivel nemcsak az alapanyag borzaszt el, hanem az is, hogy zenészekkel eddig igen ritkán készült valamirevaló játék, csak jajgatással tudok reagálni erre a hírre. Át is adom a szót Christopher Walkennek:

(via Kotaku)

Hiánypótló diagramot közölt a Slashfilm: helyre tette azokat, akik a nerd, geek és dork szavakat egymás szinonimájaként használták. Nem is beszélve a dweebről, amit én speciel most hallottam először. Biztosan azért, mert geek vagyok, legalábbis a diagram alapján bátorkodom magam oda sorolni. Az IDDQD kiegészítése amúgy természetesen a kazuár lenne, de grafikus legyen a talpán, aki azt elhelyezi ezen a grafikonon.