IDDQD

A videojáték-szakértő halott, halálra zabálta magát. Ezzel a mondattal kezdődik a Bitmob remek cikke, ami arról szól, hogy eltűnnek a régivágású játékguruk az újságírásból. A folyamat már persze jó ideje zajlik, és más téren sok hasonlót tapasztalhattunk már a történelemben. Például akkor, amikor eltűntek a polihisztorok, az olyanok, mint Galilei és Descartes, akik több tudományágban is kiválóak voltak – ahogy nőtt az emberiség tudása, ahogy egyre több tudományág jelent meg és a tudósok, kutatók egyre több ismeretet halmoztak fel, úgy vált lehetetlenné, hogy valaki több tudományágban is otthon legyen.

Valami hasonló történt a videojátékos médiában is: egy idő után annyi játék jelent meg, hogy képtelenség lett követni a sok új címet és képben lenni a játékipar EGÉSZÉT illetően. Lásd a lenti ábrán a kék grafikont, ami az évenkénti játékmegjelenést ábrázolja a MobyGames játékadatbázis alapján. Eszerint 1976-ban 5 darab játék jelent meg, de a nyolcvanas évek elején már több száz, a kilencvenes években már ezernél több, a rekord pedig 2008, amikor 2840 játék jelent meg. Ráadásul ezek a számok pár tucat kivétellel csak a hagyományos játékokat fedik le, a mobiljátékokat és a flashjátékokat nem.

Omnis est rex in sua domo, azaz mindenki király a maga házában – mondja a latin, és a szólás különösen igaz az Abw fedőnevű hackerre. Emberünk (homo ludens) ugyanis már másodszor fordít latinra egy klasszikus játékot. Egy éve a Zelda II: The Adventure of Linket ültette át Julius Caesar nyelvére (Zelda II: Expeditio Linci), most pedig a Final Fantasyt. Szóval akit lázba hoz, hogy a karakterlapján a bölcsesség neve sophia lehet, az új szint meg gradus novus, az ide kattintson a patchért.

(via Kotaku)

Ezen a héten ismét nem konkrét játék(ipari) hőst emelek ki, inkább csak adunk egyet a vége-van-a-hétnek-ideje-lazulni hangulatnak. A hajtás mögött egy olyan, nem egészen munkahelybarát sorozat kap helyet, ahol csinos lányok értelmezik kreatívan a konzol, kábel és kontroller szavainkat (mindezt a brit Front magazin kérésére tették).

Mielőtt azonban mindenki nekilátna "csajozni", feldobnám azt az ötletet, hogy akinek van olyan vicces / szexi / bizarr / egyéb képe magáról (vagy a barátnőjéről, inkább), amit valamilyen szempontból játékokkal kapcsolatosnak lehet nevezni, és szívesen megosztaná a nagyérdeművel, az ne tartsa vissza magát, és küldje el nekünk. Ajándék egyelőre nincs, illetve egy éves Index-előfizetéseket tudunk osztogatni szeretettel.

És akkor a csajok.

Egy 41 éves seattle-i lakatos, John McAllister játéktörténelmet írt hét elején. Magyar idő szerint kedd reggel 7 óra 18 perckor 41 338 740 ponttal fejezett be egy Asteroids-játékot az Atari egy 1979-es, klasszikus játéktermi gépén. McAllister egyetlen negyeddollárost dobott csak a gépbe, de 58 órán át játszott (helyi idő szerint még múlt szombaton kezdte el), hogy a fenti pontszámot elérje. Ami azért fontos eredmény, mert világrekordról van szó: az Asteroidsban korábban 41 336 440 pont volt a rekord, amit bizonyos Scott Safran állított be 1982-ben, azaz három évvel a játék megjelenése után.

Vagyis a rekordot 28 évig senki nem tudta megdönteni. McAllister szerint Safran eredménye olyan jó volt, hogy azt hitték, senki nem dönti majd meg. „Olyan volt, mint a Szent Grál” – nyilatkozta a lakatos, aki a bravúr után az ELF nevet írta a pontszám mellé a toplistába, aztán aludni ment. Az eredményt elküldték a Twin Galaxies nevű szervezetnek, ami a játékrekordokat tartja számon, nagyjából két hónap kell nekik, amíg hitelesítik majd az új világrekordot. Szegény Safran egyébként már nem érhette meg, hogy lenyomják: 1989-ben meghalt, kiesett hatodik emeleti erkélyéről, miközben a macskáját akarta megfogni.

(via Kotaku)

Nem akarok Farmville-ügyben megmondóember lenni, mert bár én rühellem a Facebook virtuális tanyáját (főleg az onnan érkező spamek miatt, hiába lehet letiltani ezeket - ez elvi kérdés), mindenki azzal játszik, amivel akar. Az viszont feltűnő, hogy az utóbbi hónapokban egyre több olyan hír, mém, műsor, satöbbi jelenik meg, aminek témája, hogy a Farmville nem menő. Mi sem lehet erre jobb bizonyíték, mint az, hogy a szerdán Amerikában játszott, legutóbbi South Park-epizód is a Farmville-t ekézi – meg a Facebookot, a Chatroulettet és úgy általában az online barátkozást. Zseniális epizód, aki teheti, nézze meg valahol, különösen akkor, ha látta korábban a Tron című klasszikust. Itt van egy kis kedvcsináló:

A hét ciki Farmville-híre (bár ez nem a játéknak ciki) egyébként az, hogy Nagy-Britanniában egy 12 éves kiscsávó pikk-pakk elvert 913 fontot, azaz majdnem 300 ezer forintot a farmjára. Bár a Farmville ingyenes játék, valódi pénzért is lehet benne virtuális fizetőeszközt vásárolni. A Guardian cikke szerint a gyerek elverte a megtakarított 288 font zsebpénzét, aztán lenyúlta anyu hitelkártyáját, ami két hét alatt még 625 fontra volt elég – ezután vette észre anyu, hogy valami nem stimmel. A Farmville-t fejlesztő Zynga – ami állítólag már ötmilliárd(!) dollárt érő cég – persze nem fizet vissza semmit, miért is tenné, a vásárlás már megtörtént. Az anya egyébként nem is vár el ilyesmit, de annyit azért megjegyzett, hogy a Zynga jobban ellenőrizhetné a hitelkártyás vásárlásokat.

És hadd zárjam a posztot egy pólóval, amit a GameSetWatchon találtam, és amit meg is lehet venni itt. Ezt üzenném minden ismerősömnek, aki valaha Farmville-ajándékokkal zaklatott:

Imába foglaljuk Szedrencs fedőnevű kommentelőnk (amúgy a CD Projekt forgalmazócég egyik főembere) nevét, amiért németről lefordította nekünk a 20 Minuten című svájci napilap honlapján levő interjút Evi Allemann-nal. Róla már írtunk pár hete: ő az a szocialista képviselő, aki a svájci parlamentben benyújtott egy törvényjavaslatot, melynek lényege nagyjából annyi, hogy betiltja azoknak a játékoknak a gyártását, importálását és hirdetését, amikben a játékosnak erőszakos tetteket kell végrehajtaniuk „embereken vagy emberszerű lényeken”. A törvényjavaslatot elfogadták.

Allemann nem tűnik veszélyes figurának, 78-as évjárat, az előnyösebb képein egészen csinos jelenség, fiatal kora ellenére mégis elég demagógan képes beszélni az erőszakos játékokról. Néhány mondat tőle az interjúból:

(arra reagálva, hogy a betiltandó játékokat neten nagyon könnyű elérni:)
„Napjainkban egy internetrendőrség van kialakulóban, amely a jogsértéseket bünteti. Figyelnünk kell arra, hogy azok a törvények, amelyek a neten kívülre vonatkoznak, az interneten is érvényesüljenek. Ehhez egy államokat átfogó összefogás szükséges, amelyhez az első lépéseket már megtettük. Az Európai Tanács például egy nemzetközi egyezményt kötött a kiberbűnözésről, amely a jövőben a számítógépes- és internetes bűnözés elleni harcot hivatott szabályozni.”

A legjobb, játék témájú videoklipet készítette el bizonyos Patrick Jean a Naïve New Beaters zenekar L.A. Trumpets című számához. A klipben régi videojátékok hősei amortizálják New Yorkot, pixelesítve a várost. Space Invaders, Tetris, Donkey Kong, Pac-Man Arkanoid, Frogger – ezeket fedeztem fel, illetve a bomba a Dyna Blaster bombáira emlékeztet.

Egyébként nem ez az egyetlen videojátékos témájú klip, a Die Ärzte Männer sind Schweine című dalában például maga Lara Croft szerepel. Ken Ishii pedig direkt a Space Invadershez írt számot, és így a klip is a játék szereplőivel készült. Ez utóbbi annyira zseniális, hogy be is embedelem. De biztos vannak még ilyen klipek, kommentekben jöhetnek.

Múlt héten a VHS-korszak egyik nagy toposza, a kommandós szerepelt nosztalgiarovatunkban, most jöjjön a másik, a nindzsa. A Commando-cikk végén ugyanis a The Last Ninját szavaztátok meg eheti retrojátéknak, és emiatt most kicsit bajban vagyok. A játékkal kapcsolatos legizgalmasabb kérdést – tényleg magyaroktól lopták az alapokat? – ugyanis az alábbiakban nem tudom majd megválaszolni. Ami infót találok, azt mindenesetre összeszedem, de előtte lássuk, hogyan ismeri a világ nagyobbik része az egyik legsikeresebb C64-es játék történetét!

Egy gyorshír azoknak, akik szeretik a játékzenét: kattintsatok ide gyorsan, és töltsétek le a God of War-sorozat teljes tracklistáját, majd hallgassátok egészséggel. Nagyjából 300 mega, de jön szépen. Előre mondom, hogy én is még csak most láttam neki a letöltésnek, szóval ha másfél óra böfögés lesz benne szimfonikus aláfestéssel, ne haragudjatok nagyon.

UDATE: Nem az van benne, hajrá, töltse mindenki, amíg lehet.

via CVG

Különösebb kommentár nélkül következzen az év legjobb játékreklámja.
 

(thanks Szedrencs)

Egy hűvös, tavaszi napon a szobádban/munkahelyeden ülsz a számítógéped előtt és netezel. Mit teszel?

>MEGNEZ IDDQD
Megnézed kedvenc játékblogod – milyen jó, hogy eltetted múltkor a könyvjelzők közé! –, és egy új posztot látsz. Arról szól, hogy valami pihentagyú az IGN-en megcsinálta április elsejére a Super Mario első pályáját szöveges kalandjáték formájában.

>KLIKKEL
A képre kattintasz és betöltődik a játék oldala. Egyszerű HTML-nek tűnik, a szöveg alatti gombokkal lehet megadni Mariónak, hogy mit csináljon.

>OMG
Ahogy mondod!

>JATSZIK
Megpróbálkozol a játékkal. Továbbjutsz az első két képernyőn, de aztán egy Goomba megöl. Persze ezt is csak szövegből tudod meg.

>BAZMEG
„BAZMEG” egy nem létező parancs!

>JATSZIK
Most tovább jutottál, mint előbb, de egy szakadéknál elvétetted az ugrást, meghaltál.

>JATSZIK
Na, harmadszorra csak sikerült. Végigjátszottad a szöveges Super Mariót, gratulálok! Kalandod itt véget ért.

A Plants vs. Zombies az utóbbi évek egyik legjobb független játéka, nagy kedvencem. Úgy tűnik, másnak is: egy Alix fedőnevű, kreatív cuccokat gyártó blogger plüssfigurát csinált a játék két növényéről, a Pea Shooterről és a Wall-Nutról. Puszta kedvtelésből tette ezt, de már több levelet kapott, hogy hol lehet megrendelni ezeket. Sajnos, sehol, nekünk csak a képek jutottak.

Érdekes beszélgetést kísérhettek figyelemmel mindazok, akik a PAX East rendezvényén beültek a "PC-s játékok jövője (Mert igenis van ilyen!)" című panelra. A meghívott szakértők között olyanok foglaltak helyet, mint John Abercrombie és Joe Kreiner: az előbbi a Bioshock miatt elhíresült Irrational Games vezető MI-programozója, az utóbbi pedig a Terminal Realitynél tölt be fontos posztot (a csapatról legutóbb a Ghostbusters okán hallhattunk). Az egész beszélgetést kár lenne beidézni, igyekszem inkább azokat a részleteket kiemelni, amik a magyar játékosoknak is fontosak lehetnek (meg amik miatt aztán kezdődhet a székdobálás a kommentekben).

A PC előnyei:

Bár a összességében PC-re fejleszteni olcsóbb, hiszen nem feltétlenül kell drága devkiteket vásárolni, illetve a konzolgyártóknak kijáró licenc sem létezik (ami a teljes költségek 10 százaléka is lehet - ezen az adaton személy szerint alaposan meglepődtem), ettől függetlenül pusztán a mostanában jellemző eladások miatt a nagy kiadók nem feltétlenül törik magukat, hogy személyi számítógépre is kiadják a következő nagy címet. Ettől függetlenül a szabadúszó fejlesztőknek és a budget-kategória szereplőinek érdemes itt próbálkozni, hiszen a közelmúltban több olcsó játék is szép sikert ért el, elég csak a Torchlightra gondolni. Perzse a szakértők nem felejtik el megemlíteni, hogy az olyan játékok, mint a WoW vagy a Civilization mindaddig léteznek majd, amíg a mai értelemben vett PC-ket leemelhetjük a boltok polcairól.

A PC hátrányai:

Nos, ehhez nem kell nagy szakértőnek lenni, de azért maradjunk annál, amit ők mondtak. Abercrombie szerint egyértelmű, hogy nem a nagy címek jelentik a PC-s játék jövőjét, hiszen a nagy kiadók a bevételük 10-15%-át kapják innen. Nyugaton az emberek már rájöttek, hogy konzolt venni annyit tesz, mint egy jó videokártya árából 4-5 évig megszabadulni a gépfejlesztés problémájától, így a nagy piacokon már ritka, hogy a valódi vásárlóerőt jelentő, nem hardcore-játékosok otthoni gépében játékok futtatására is alkalmas hardver lakik. Joe Kreiner ennél is tovább megy, szerinte nincs értelme PC-s platformról beszélni, hiszen ilyesmi nem létezik, csak egy nagy hardver- és oprendszer-káosz, ami támogatja a játékok futtatását. Természetesen előkerül a kalózkodás és az annak visszaszorítására kitalált DRM-eljárások témája, amik így közös erővel a maradék pénztől és vásárlótól is megfosztják a kiadókat. Fejlesztői szempontból az is érdekes, hogy a konzolokon sokkal könnyebb belőni azt a gépigényt, aminél a játék szép is, és jól is fut - ugyanez a PC-s változatnál sem lehetetlen, de a tesztelési folyamat jóval munka- és pénzigényesebb.

Digitális terjesztés

Itthon a legtöbben talán a Steamet ismerik a netes-letöltős lehetőségek közül, de azért ezen túl is van mire lőni. A szakértők szerint bár a digitális terjesztés önmagában hatalmas lökést adott a PC-s játéknak a közelmúltban, jó lenne, ha a konzolos világhoz hasonlóan végül egy rendszer maradna meg, hiszen így minden játék és vásárló egy helyen tömörül. Magyar szemmel annyit azért érdemes megjegyezni, hogy amíg a Steam egy az egyhez arányban váltja a dollárt az euróval, addig nem szeretjük teljes szívünkből a Valve keretrendszerét (annak ellenére sem, hogy időnként zseniális akciók vannak - az összes Quake 12 juróért konkrétan nettó boldogság).

OnLive és Gaikai

Ha valaki nem hallott volna róla, egyes fejlesztők és befektetői csoportok szerint az a játék jövője, hogy maga a program egy nagy szerverpark gépein fut, a játékosok pedig ehhez kapcsolódnak, ezzel nagyjából a tévénézés szintjére egyszerűsödne a számítógépes játék. A beszélgetés résztvevői (és az IDDQD szerkesztői) szerint azért ez egyelőre inkább koraszülött kezdeményezés, hiszen sokaknak még szélessávú (vagy egyáltalán bármilyen) internetje sincs, márpedig azért egy HD felbontásban futó játék biztosan alaposan kitömött bitkolbászt nyomna át egy ilyen rendszeren. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen szerverpark fenntartása korántsem egyszerű feladat, aki valaha is dolgozott már nagygépes környezetben, vagy járt komolyabb szerverteremben, az tudja, hogy egy-egy ilyen létesítmény katasztrófatervével mamutot lehet csapni.

A közeli és távoli jövő

Az egész beszélgetést összefoglalhatnánk azzal, amit John Abercrombie mondott: a PC-s játék korántsem ott tart, ahol 10 éve, és valószínűleg sohasem lesz ott ismét. Ettől függetlenül a következő öt évre elég optimista jóslatokat kaptunk: az a minimum, hogy minden ugyanúgy marad, ahogy most, vagyis ugyan a nagy címek egyre kevésbé (vagy egyre nagyobb késéssel) jutnak el a PC-kre, az indie és budget kategória mindig kitermeli majd az aktuális sikert (és persze a pillanatnyilag minden görög isten pénzét kitermelő brandek, mint például a WoW sem tűnnek el). Kreiner szerint ha a konzoloknál megmarad a mostanában jellemző fejlesztési ciklus, akkor akár a nagy kiadók AAA játékai is visszatérhetnek a PC-re, hiszen csak ott lesz mindig olyan hardver, amire megéri az adott pillanat legszebb játékát kifejleszteni (ennek mondjuk egy kicsit ellentmond az a Crysis 2, amit - ha hinni lehet a jóslatoknak - pont a kurrensgen konzolok utolsó egy-két évére időzítve hoznak ki, és a Crytek állítja, hogy a három platformon nagyjából ugyanúgy fest majd a játék).

via shacknews

A CVG előásott egy februári interjút, amit a Telegraph készített Quentin Tarantinóval. A Ponyvaregény és a Jackie Brown 47 éves rendezője a videojátékokról is nyilatkozik benne, a következőképpen: „Nem tudnak lázba hozni a videojátékok. Kaptam ajándékba játékkonzolokat, de csak a port fogják, amíg végül ki nem húzom a drótjukat a tévéből, hogy legyen hova dugnom még egy spéci régiókódos dvd-lejátszót.”

Nem meglepő ez az érdektelenség, a korábbi interjúkból már kiderült, hogy Tarantino régimódi ember. Például kézzel írja a forgatókönyveit, és nem monitorról rendez, hanem a kamera mellett áll, mint a régi nagy rendezők. És persze ott van az elhíresült mondása a digitális trükkökről: „Hányni tudnék a sok CGI szartól. Az én szereplőim igaziak. Ha ilyen videojátékos szarokat akarnék, hazamennék és bedugnám a farkam a Nintendómba. Ez a CGI bullshit a mozi halála.”

Szóval a mester más rendezőkkel – Peter Jackson, Steven Spielberg – ellentétben nem fogja játékkészítésre adni a fejét. Egyébként készült már játék Tarantino-filmből, 2006-ban a Kutyaszórítóban játékátirata megjelent pc-re, Xboxra és PS2-re, de elég rossz volt.