IDDQD

Legalábbis akkor, ha igazat adunk annak az elemzőnek, aki szerint hatalmas, hét számjegyű baklövés, hogy a Twilight jogait birtokló csoport nem próbál meg a játékpiacra is betörni a branddel. Bár nem feltétlenül kirívó, hogy nem készül játék valamiből, ami ennyire sikeres könyv és film formájában, mindenképpen szokatlan manapság, amikor még a futottak még kategóriában induló, zs vonalas filmekhez is megkapjuk a közmondásosan vacak játékváltozatot.

Tekintsünk most el picit attól, hogy mennyire jó vagy rossz a Twilight, és mennyire érdemli meg azt a mennyiségű pénzt, amit a népek a mozipénztárakban hagynak miatta (hogy az "Olvastam a Twilightot, és azóta egy férfi sem tetszik" Facebook-csoportot ne is említsem). Tény, hogy dollármilliók cserélnek gazdát akkor, amikor egy ekkora meteor becsapódik, és manapság már nem csak a kis figurák meg a pólók hozzák be csatolt áruként a pénzt, hanem a videojátékokkal is hatalmasat szakíthat a kiadó. Vajon mi lehet az oka, hogy mégsem kapjuk meg az vámpíros csodát interaktív élményként?

Figyelembe véve, hány jó, vagy akár csak jónak mondható filmes játék készült az elmúlt öt évben, azt kell mondjam, hogy valószínűleg (azon túl, valójában mennyire macerás is összerakni még egy gagyi játékot is) a presztízsveszteség elkerülése a cél. Egyszerűen túl nagy munka lenne tető alá hozni egy olyan programot, ami megfelelően kazuár annak a minden számítás szerint nem túl hardcore rétegnek, aki rajong a Twilightért és gémer is egyszerre, ráadásul szerintem ti sem sok olyan 15-30 éves nőt ismertek, aki a Facebookon túl bármivel is játszik jelentős mennyiségben. Vegyük az első három filmet, ami eszembe jut és játék lett belőle: Harry Potter, Ratatouille, Transformers. Ugye, hogy ezek már csak említés szintjén is sikeresebbek lehetnek játékként, mint egy emberlány és egy vámpírfiú szerelme, amit vagy imádnak, vagy szívből gyűlölnek a nézők?

De akkor jöjjön a közelező csavar: valamikor 2009-ben felröppent a hír, hogy MMO készül a Twilightból, vagyis olyan játék, mint a World of Warcraft vagy a Second Life. (Később aztán kiderült, hogy egy egyetemi kísérletről van szó, nem nagy költségvetéssel készülő, AAA címről.) Nem mondanám, hogy a netes kommentekből egyöntetűen a hír hallatán fékeveszett ünneplésbe fogó emberiség képe rajzolódott volna ki, de tény, hogy voltak érdeklődők, és lelkes kétkedők is. Vajon mégis érdemes lenne bitekbe önteni Bella és Edward történetét? Vagy talán pont a Twilight lesz jó példája a bölcs belátással dolgozó jogtulajdonosnak?

via kokugamer

Az egyik legsúlyosabb rémálmom bő húsz éve volt, nem sokkal azután, hogy megvettem első pc-met: egész nap a Tetrissel játszottam, éjszaka aztán azt álmodtam, hogy kurva nagy, lezuhanó téglák elől menekülök. Pedig állítólag a Tetris éppen hogy enyhíti a rémálmokat is előidéző traumákat – legalábbis brit(!) tudósok most ezt állítják.

Az Oxford Egyetem pszichiátriai intézetének munkatársai dr. Emily Holmes vezetésével negyven egészséges önkéntesnek mutattak különféle traumatikus sérüléseket, aztán vártak fél órát, majd a kísérleti alanyok fele tíz percet játszott a Tetrissel. Az orvosok azt tapasztalták, hogy a következő héten a tetrisező csoport tagjainál kevésbé rögzültek a brutális képek. Holmes szerint ez azért lehet, mert az agyunk szenzorikus és analitikus fele csak korlátozottan tud együtt működni, nehéz például beszélgetnünk valakivel, ha közben matekpéldát oldunk meg. Hasonló módon, mivel a tetrisezés az agy nagy részét használja, akadályozza a képek rögzülését a memóriában.

A kutatók szerint a felfedezésükre új terápiás módszereket lehetne építeni, amivel baleseti sérültek vagy háborús zónában járt emberek fejében lehet halványítani a rossz emlékeket. Bár a trauma után minél előbb kell játszani a Tetrissel, Holmes úgy véli, hat órán túl már nem hatásos a dolog. (Most elképzeltem, ahogy egy ENSZ-békefenntartó valami zűrös országban gyorsan előkapja a zsebtetrist egy terrortámadás után.)

(via Telegraph)

Herbie fedőnevű ügynökünk csempészte ki ürgebőrbe varrva az alábbi képgalériát a Second Life-ból. Igen menő kis galesz, pedig a Second Life nevét és a „menő” szót szerintem még soha nem használtam egy mondatban. Persze kicsit elfogult vagyok: a galéria a Firefly című, a Fox által méltatlanul elintézett tévésorozat űrhajóját, a Serenityt ábrázolja. És ez a sorozat nagy kedvencem, ha négyszer nem láttam a részeit, akkor egyszer sem, meg amúgy is nagyon csípem Joss Whedon műveit (különösen a Buffy 3. évadát, a 4. évadból a Hush epizódot és legutóbbi sorozata, a Dollhouse is bejövős).

Szóval ezt a galériát (kattra a képek megnőnek) igazából a whedonisták fogják élvezni, mert ők felismerik majd például Inara siklóját, a legénységi étkezőt vagy a pilótafülkét, ahol Wash játszadozott a műanyagdínókkal. De azért azok is végigklikkolhatják a képeket, akiknek ismeretlen a sorozat, és értékelhetik, hogy mennyi meló lehetett ezt összehozni: a méretarányos Serenity ugyanis annyira részletes, hogy be is lehet járni - sőt, a Mule nevű ötszemélyes járgányt (szintén ismerős lehet a sorozatból) ki is lehet próbálni. Aki ezért még arra is hajlandó, hogy bemásszon a Second Life nevű közösségi akármibe, ezeken a koordinátákon találja a virtuális Serenityt.

Egyébként nem kis költség volt ezt összehozni és fenntartani. Maga a 1800 primes modell (egy prim afféle alap építőidom a Second Life-ban) 18000 lindenbe került (kb. 72 dollár, a linden a SL valutája). Ezen felül egy akkora telek bérleti díja, ahol ki lehet tenni egy ilyen űrhajót, nagyjából 4-5000 további lindenbe fáj hetente (vagyis kb. havi 70 dollár).

Nem titok, hogy sokat veszünk át a Kotaku híreiből; gyors és jó játékblog, érdemes odafigyelni rá – és arra is, ha felmérést készítenek az olvasóikról. Mert most ez történt, és bár a 20-30 ezer olvasó válaszai alapján készült felmérés nyilvánvalóan nem reprezentatív, és azt sem tudni, hogy milyen piacra kell értelmezni az eredményeket (azért gyanítom, hogy túlnyomórészt amerikaiak olvassák a blogot), nagyon érdekes eredmények jöttek ki.

Az első kérdés a konzolokra vonatkozott, Amerikában már természetes, hogy van ilyen a háztartásban. Sőt, a választolók 65 százalékának legalább kettő van a három nagy konzol (X360, Wii, PS3) közül, 25 százaléknak pedig mind a három gép megvan. Egyébként X360 van a legtöbb Kotaku-olvasónál (holott Wii ugyebár több fogyott a világon), a kézikonzolok közül pedig a DS az erőnyerő. Durva, hogy az Xbox 360-tulajdonosok kétharmadánál tönkrement már legalább egy Xbox, a Wii-tulajoknak pedig majdnem a fele (44 százaléka) nem használja a Nintendo konzolját, már csak porfogónak van otthon.

Kalózkodásban erősek a Kotaku-olvasók: 79 százalékuk használt már illegális pc-játékot, 51 százalékuk játszott konzoljáték kalózverziójával, a kézikonzoloknál 40 százalék ez az arány. Néhány kedvenc játéksorozatra is rákérdezett a Kotaku, a Mass Effect, a Halo, a Final Fantasy, a Metal Gear Solid és a Half-Life vitték a prímet. A játékműfajok közül az fps és a szerepjáték voltak a legnépszerűbbek, a válaszolók 42 százaléka sosem játszott még MMO-val, 59 százalékukat pedig a sportjátékok hagyják teljesen hidegen. A Guitar Hero-láz csillapodásával a Kotaku rákérdezett a zenészjátékokra is, kiderült, hogy a válaszolók 40 százalékánál már csak a helyet foglalja a gitárkontroller, és csak 29 válaszolt úgy, hogy viszonylag rendszeresen játszik ilyen játékokkal.

További részletekért és grafikonokért ide kell kattintani. Egyébként hamarosan én is készítek egy hasonló felmérést az Indexnél, két éve már csináltam egyet, és lassan újra esedékes lesz, mert elég sok dolog változhat ennyi idő alatt. Szóval stay tuned, azt ide is be fogom linkelni.

Mondjon bárki bármit, a PSP-re a LocoRoco volt a valaha megjelent legjobb játék. Mai napig előveszem, hosszabb utazásokra nagyon jó útitárs (meg persze a második része is), a játékban szereplő, egyre nagyobbra hízó kis gömböc kalandjait valahogy nem bírom megunni.

Hogy a LocoRoco nem csak az én kedvencem, azt a fenti gyerekszoba is mutatja. A szobát egy Asaki Oda nevű dizájner pingálta ki a játék hátereivel és hőseivel. A művész barátja, Mach Kobayasi – mellesleg a Pixar egyik munkatársa – kérésére festette ki a szobát, nem sokkal azelőtt, hogy Kobayasiék örökbe fogadtak egy csecsemőt, akit Dysonnak neveztek el (saját gyerekük egészségügyi problémák miatt nem lehetett). Az apa és felesége, Tracy is nagy LocoRoco-rajongók, és ahogy elnézem, a kis Dyson is az lesz. Nagyobb fotók itt, itt és itt, aki pedig arra kíváncsi, hogyan született ez a mestermű, ide kattintson. Végül hallgassunk meg a játék főcímdalát és a sárga gömböcök dalát:

Kisebb botrányt okozott a legsikeresebb facebookos játék, a Farmville Bulgária második legnagyobb városa, Plovdiv önkormányzatában. A városi tanács több tagja is csúnyán rákattant a játékra, ülések alatt is kapálták a pixeleket, és ez nagyon nem tetszett a városi képviselőtestületet vezető Ilko Ilievnek. Iliev három hete figyelmeztette a virtuális tehénfejésre rágyógyult addiktokat, hogy ne munkaidőben játsszanak, de az egyik tanácstagra, Dimitar Kerinre nem volt túl nagy hatással a figyelmeztetés. Ezért Kerint egyszerűen kirúgták: a testület 20-19 arányban megszavazta a játékfüggő férfi eltávolítását a tanácsból.

Az egész sztoriban Kerin védekezése a legjobb. A derék városatya ugyanis nem lépett le szép csendben, hanem jelenetet rendezett, rámutatva arra, hogy mások is farmville-eznek, és ő csak a negyvenedik szintet érte el a játékban, míg egy kolléganője a negyvenhatodikat, és őt mégsem rúgták ki. Az árulkodó városi képviselőnek mindenesetre most több ideje lesz a pixelpadlizsánok öntözésére és hasonló épületes elfoglaltságokra.

(via Kotaku via Novinite)

Nem kis melót pakolt Eric Wall, a Games Are Evil bloggere az alábbi képbe (kattintásra megnő). A képen a különböző fejlesztők és kiadók közti kapcsolatot, kis túlzással a játékpiac szereplőinek alakulását lehet követni a kezdetektől napjainkig. Elég alapos, az Eidos Hungarytől a Cavedogig mindenki rajta van. Mint Wall írja, van még hely további stúdióknak, úgyhogy ha valami kimaradt, a fenti link kommentjeiben lehet neki jelezni.

Múlt héten a Sony kipengetett 200 millió dollárt azért, hogy 2017-ig tíz Michael Jackson lemezt adhasson ki, meg persze dvd-ket és egy videojátékot. Miii? Videojátékot? Bizony, Jacko produkciós cége, a MJJ Productions a sztár halála előtt hónapokig dolgozott egy játékon, és a cég szóvivője most úgy nyilatkozott, biztos benne, hogy ez a játék meg fog jelenni. A programhoz Jacko hangját is felvették, és állítólag szerepelni is fog a programban.

Kérdés, mennyire lehet fogyasztható játékot készíteni a Jacko-korpuszból. A pop királya szerepelt már videojátékokban – például a Space Channel 5-ben és a Ready 2 Rumble Boxing: Round 2-ben (a fenti kép az utóbbiból van) –, de egyik sem volt túl emlékezetes. Illetve a Jackson filmjéből készült Moonwalker-játék emlékezetesen rossz volt, legalább annyira, mint a mozi (lásd a lenti videót). Ha minden igaz, az új Jacko-játék karácsonyra meg is jelenik.

(via Kotaku)

Ó, azok a 16-színű pixellányok a nyolcvanas évekből! Amikor még nem volt digitális kamera, mocap és más úri huncutságok, és mindent kézzel kellett csinálniuk a fejlesztőknek! Például a Sierra ártatlanul szexista kalandjátéksorozatában, a Larryben, aminek az első három része EGA grafikában pompázott (később az első részből csináltak egy VGA-s remake-et is), és a játékos egész képernyős portréképeket láthatott, amikor megstírölt egy-egy csajt. A lenti hölgykoszorút a harmadik részből – teljes címe Leisure Suit Larry 3: Passionate Patti in Pursuit of the Pulsating Pectorals – gyűjtöttem, el lehet képzelni, mit kellett szöszölniük a grafikusoknak, hogy összehozzák ezeket a képeket.

Az 1993-as Super Mario Brothers minden bizonnyal nemcsak a játékokból készült filmek közül az egyik legrosszabb, hanem általában elég nagy rakás fos a mozi 115 éves történelmében – olyan kétes hírű alkotás, amit Bob Hoskins és Denis Hopper szívesen törölnének az életművükből. Exhibit A:

Ez – és a többi béna Nintendo-átirat, mert Zeldának is megvannak a maga filmes szégyenfoltjai – azonban nem szegte Hollywood kedvét. A Nintendo amerikai részlegének elnöke, Reggie Fils-Aime a napokban azt nyilatkozta a Los Angeles Timesnak, hogy folyamatosan kapja az ajánlatokat a filmproducerektől, de mivel a cég most már jobban megnézi, kinek a kezébe adja oda a megfilmesítési jogokat, a legtöbb felkérést elutasítja. Néhány producerrel eljutottak már pár tárgyalásig, de a Nintendo-góré szavaiból egyelőre nem az csengett ki, hogy bármelyik filmötletet is túl komolyan venné. Szóval a közeljövően megússzuk az újabb Mario-filmet, de biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb azért kapunk az arcunkba egyet. Kérdés, milyen lesz, mert a Mario-játékok univerzumából azért nehéz komolyabb sztorit összehozni. Néhány ötletünk lenne pár magyar rendezőtől:

Nagyjából kialakult már, hogy hét elején rakunk ki képregényt, pénteken pedig játékcsajt (már ha bokros teendőink engedik), most e két rovat közé beiktatunk egy harmadikat, amiben régi játékokat mutatunk be. A retrorovatra nagy igény volt ennek a posztnak a kommentjeinél, úgyhogy ezt az igényt most jól kielégítjük. Ez azt jelenti, hogy a játékokról bővebben, illetve máshogy emlékezünk meg, mint egy Wikipedia-bejegyzés, kulisszatitkokkal, videókkal, képekkel.

Kezdjük mondjuk a Wizard of Worral, mert ez olyan játék, amiről a nemzetközi sajtó hajlamos elfeledkezni – például az amúgy csodás régijáték-lap, a Retro Gamer 70 lapszám alatt nem bírt róla összehozni egyetlen háttércikket sem –, viszont a magyar játékosoknak annál emlékezetesebb. Ez azért alakulhatott így, mert az amúgy 1980-ban pénzbedobós, szekrénynyi játékgép formájában a Midwaynél megjelent játék egyetlen valamirevaló otthoni konverziója C64-re jött ki (1983-ban, egyébként voltak ataris átiratok is), és ez a gép itthon messze a legsikeresebb játékplatform volt a nyolcvanas években. A konverziót egyébként a Commodore cég saját fejlesztőcsapata készítette. (UPDATE: Létezik nem hivatalos Spectrumos átirat is, magyarok fejlesztették 2007-ben.)

Keményen nyomják a Counter-Strike harcosok Kínában. Egy Jilin tartománybeli netkávézóban múlt kedden összekapott két CS-s, egyikük wallhackkal vádolta a másikat, vagyis azzal, hogy olyan cheatet használt, amivel átlátott a falakon (és így látta, hogy merre mozognak a ték és a céték). A szóváltásnak az lett a vége, hogy a vádló egy konyhakés nagyságú halefot vágott a csíter fejébe.

A kés gyakorlatilag áthaladt a 17 éves áldozat agyán, és a túlsó koponyafalnál állt meg, a gyerek mégsem halt meg. Sőt, eszméleténél maradt, egészen addig, amíg kórházba került. Ott aztán tízórás műtéttel eltávolították a kést, ami csodával határos módon nem sértett meg sem agyi artériát, sem fontos a motoros funkciókat kezelő területeket. Szóval a srác túlélte, bár lehet, hogy ezt még korai kijelenteni, az agy ugyanis igen érzékeny a szennyezésekre, és a kés nem volt steril (még megfigyelés alatt tartják az áldozatot).

(via Kotaku)

Megvan az az élmény, hogy bemész egy CS-szerverre vagy egy Modern Warfare 2-partiba, és csupa idiótával rak össze a gép? Mennyivel jobb lenne, ha dögös csajokkal lehetne együtt játszani! Egy ma induló szolgáltatás, a GameCrush ezt lehetővé teszi – igaz, jó drágán, és olyan módon, ami nem sokban különbözik a szervezett prostitúciótól.

A szolgáltatásra legalább 18 éves férfiak (Playerek) és nők (PlayDate-ek) regisztrálhatnak – ez és az oldalon zajló csetelés még ingyenes, de a közös játékhoz a férfiaknak krediteket kell vásárolniuk. 500 kredit ára 8,25 dollár, ez egy játékra elég, és mivel egy játék hat vagy tíz percig tart, nyugodtan kijelenthetjük, hogy nem olcsó szolgáltatásról van szó. (A készítők szerint az árképzésben azt vették figyelembe, hogy egy bárban mennyit fizetne valaki, ha vesz egy italt egy nőnek.)

Jelenleg kétféle játékot lehet játszani: Xbox 360 programokat (Gears of War 2, GTA IV, Halo 3 és Modern Warfare 2) és néhány casual apróságot (dáma, torpedó, ilyesmik). Az oldal üzemeltetői a későbbiekben PS3-játékokkal és a WoW-val is szeretnének bővíteni a rendszert. A játék menete úgy történik, hogy a Player kiválaszt egy PlayDate-et, és ha a hölgy belemegy a közös játékba, 500 kreditért megtörténik a... khm, aktus. Xbox 360 játék esetén ez azt jelenti, hogy a pc-től mindketten átballagnak a konzolhoz, és 500 kreditért tíz percet játszanak együtt, és közben beszélgetnek a fejhallgatón (tehát a GameCrush nincs integrálva az Xbox rendszerébe). Casual játéknál más a helyzet: az 500 kreditért csak hat percig tart egy menet, viszont videón lehet csetelni a PlayDate-tel. A közös játék után a PlayDate megkapja az általa keresett pénz 60 százalékát, a Player pedig értékelheti a nőt dögösség, játéktudás és flörtölési hajlandóság szerint. A legjobb értékelést kapott PlayDate-ekből sztárokat akar majd faragni a GameCrush saját blogokkal, kiemelt fotóalbumokkal és hasonló extrákkal.

Mivel korábban a Craiglisten meghirdették már a szolgáltatást, már van nagyjából 1200 júzere (elég vegyes a felhozatal, és akkor nagyon finoman fogalmaztam), és az IGN újságírója indulás előtt ki is próbálhatta a GameCrusht. Mint írja, összeakadt egy jó csajjal, és játszottak pár menet torpedót, de a videócseten néha a háttérben feltűnt a nő pasija, és a hölgy néha váltott is vele pár szót. Ezek után talán nem meglepő, hogy flörtölés nem nagyon történt. És akkor most várnám a választ kommentekben a címben feltett kérdésre.

A svájci Nemzeti Tanács (az ország kétkamarás parlamentjének egyik háza) múlt héten elfogadott két olyan törvényjavaslatot, amik eléggé megnehezítik a helyi játékforgalmazók dolgát – idézi a Kotaku a GamesMarkt cikkét.

Az egyik javaslatot a szocialista Evi Allemann nyújtotta be, és a lényege röviden annyi, hogy betiltja azoknak a játékoknak a gyártását, importálását és hirdetését, amikben a játékosnak erőszakos tetteket kell végrehajtaniuk „embereken vagy emberszerű lényeken” (szó szerint így fogalmaz a javaslat). A másik törvényjavaslat a kereszténydemokraták felől érkezett, Norbert Hochreutener képviselőtől, ez általában korlátozná az erőszakos lövöldözős játékok eladását gyerekeknek.

A részleteket még ezután dolgozzák ki, de Allemann javaslata szinte minden olyan játékot érint, ami a PEGI rendszerben 18-as besorolást kap (sőt, a 16-osok többségét is). A javaslat elfogadásáig a svájci játékpiac szereplői valamilyen önszabályozási rendszert javasoltak a betiltás alternatívájaként, úgy tűnik, most nem ússzák meg ennyivel. Ők járnak rosszabbul, mert a játékosok online boltokból vagy warezből úgyis hozzájutnak a betevő erőszakadagjukhoz, ékesen bizonyítva majd az ilyen törvények alkalmatlanságát.