IDDQD

Jöjjön két közepesen vicces videó reggelre, mindkettőt az IDDQD levelesládájában találtam, és ahhoz képest, hogy mindkettő reklám, el lehet rajtuk mosolyodni. Az elsőben a Serious Sam egy helpdeskes munkatársának életébe nyerünk bepillantást, a második a World of Tanks kínai trailere, ami elég egyszerű ötletre épül, de szépen megcsinálták.

Ha van az ős videojátékos-sztereotípiától távol álló elfoglaltság, a profi jégkorong lehet az, annak is a legfelsőbb foka, az NHL. Az észak-amerikai csúcsligában pár évtizede divat a kapusok sisakjainak egyedi festése, van aki minden meccsre más mintájú sisakban korcsolyázik ki, más meg kabalából mindig ugyanabban, de az egyedi festésű fejfedők egytől-egyig igazi műalkotások. És néha ismerős témákat fedezhetünk fel rajtuk:

Ez itt például Chris Mason, a Nashville Predators kapusának sisakja, rajta Kratos a God of Warból. Nem meglepő módon ez emberünk kedvenc játéka, ahogy a USA Todaynek is elmagyarázta.

Ez már a szlovák Peter Budaj, a Montreal Canadians kapusa, a sisakján az Assassins Creed főszereplőjével, Altairrel. Peter egyébként híres az extravagáns sisakfestéseiről, a szlovák válogatott kapujába például egy Simpsons-mintás darabban szokott beállni.

Antti Niemi, a Chicago Blackhawks finn kapusa még tovább ment, és két játék hőseit pingáltatta a sisakra: Altair mellett a GTA4-ből Niko Bellic tűnik fel a fejvédőn.

Végül egy másik finn, Kari Lehtonen jön, aki igazi geek, van Jokeres, Kill Bill-es és Transformers-festésű sisakja is, a legjobb (és az ellenfél csatárait legkevésbé megrémítő) azonban mindenképpen a Final Fantasy X főszereplő hölgyeit, Yunát és Rikkut ábrázoló darab. Kari egyébként saját bevallása szerint sosem játszott a Final Fantasyvel, egy render videót látott a két csajjal, ami annyira megtetszett neki, hogy sisakra festette őket.

(via Yahoo Sports Canada)

Tumblászkodás közben találtam a lenti műremeket, ennek megfelelően az alkotóját sem tudtam kinyomozni. (UPDATE: Travis Pitts az illető, lásd itt.) Különösebb kommentár nem kell hozzá: hiába próbálja Ivatani Toru elhitetni velünk, hogy pizzaszelet meg japán írásjel ihlette a Pac-Mant, mostantól mind tudjuk, hogy a valóság sokkal szörnyűbb.

A Heti retro rovatban általában olyan játékok szerepelnek, amelyek valamilyen újdonságot hoztak a játékiparba, sőt esetleg új műfajt teremtettek. A most következő opusz nem ilyen, csak egy egyszerű klón – de jó példa arra, hogy a klónok között is akadhatnak emlékezetes darabok.

Az 1985-ös Nodes of Yesodról van szó, ami elég pofátlanul nyúlt egy egy évvel korábban megjelent hasonló játékot, az Underwurlde-ot, Tim és Chris Stamper (a későbbi Rare alapítói) művét. A Nodes of Yesod azonban kicsit kiforrottabban és szebben prezentálta ugyanazt az ugrálós-gyűjtögetős játékmenetet, amit példaképe, ezért sikeresebb tudott lenni az Underwurlde-nél.

A Jonah's Arcade című, leginkább a Colbert Reportra vagy a Jon Stewart-féle The Daily Show-ra hasonlító, 20 perces epizódokból álló műsor pilotja márciusban készült a Comedy Central számára, de a csatorna végül nem volt vevő az ötletre. A készítők most kitették a YouTube-ra az elkészült egyetlen epizódot, hogy lássuk, miről maradtunk le.

Az mondjuk kétségtelen, hogy vannak benne vicces pillanatok, mint az exbarátnő iPhone-app, vagy a vak játékok, de úgy egyébként... most komolyan, YouTube-os viccesvideók bevágása és kommentálása? Aki gémer, az dagadt, sose fürdik és nincs csaja sablonra felfűzött viccek sorozatban? Hátizé.

Ti el tudnátok képzelni egy ilyen gémertémájú vicces tévéshow-t? 

18 évvel a megjelenése után a Doom lekerült a német videojátékos feketelistáról, ahol azok a játékok szerepelnek, amelyek károsak az ifjúság lelki fejlődésére, ezért igen korlátozottan terjeszthetők csak az országban. Konkrétan nem lehet őket reklámozni, online, vagy bármilyen postai utánvétes rendszerben árusítani, és olyan helyen árulni, ahol fiatalkorúak is előfordulhatnak. Nem is tudom, mi marad, talán a szexshopok, Drebin hadnagy, megérkezett a svéd vibrátorszopó automata, amit rendelt *óvatosan körülnéz, hang lehalkít*, és a jövő héten lesz Doom 2 is, dupla csövű shotgun van benne, nagyon kemény anyag!

Ha egy játék indexre kerül, tíz évnek (!) kell eltelnie, hogy kérvényezni lehessen a levételét. Carmackék nem igazán törődtek ezzel, elvégre a Ferrarira meg rakétákra való zseton megvolt a német gémerek pénze nélkül is, azok meg megoldották okosba. Az új gazda Zenimax azonban 2009-ben rögtön nekiállt, hogy entschuldigen bitte schön, istenbizony nem adjuk el a sátánnak Doom-játékosok lelkét, és innentől már csak két évre volt szüksége a sóhivatalnak, hogy levegye a halállistáról a játékot. Ami most már valójában öregebb, mint azok a játékosok, akiket meg akartak óvni tőle.

(via Escapist)

Most, hogy Észak-Afrikában kicsit foronganak a népek, meglepő dolgokat tudhatunk meg. Nekem érdekes volt látni korábban a tunéziai elnök palotáját belülről, mert ugyan alaposan szétkapták, még mindig többet mutatott, mint pár éve, mikor arra jártam (és azért is rám szóltak, ha arra felé tartottam a kamerát). Na, de nem is ez a lényeg, hanem Kaddáfi, meg az ő palotája - kukkantsunk csak be, és ámuljunk el egy pillanatra, mi került a falra, 1:26-nál.

Amikor megjelent a Fallout Nuka Break című rajongói film, azt kívántuk, bár készülne rendes mozifilm, vagy legalább tévésorozat a játékból. És lőn. vagy legalábbis majdnem, webes sorozat indul ugyanis a Nuka Breakből, az első epizód már online. És nem is rossz, sőt.

Oké, most már eláruljuk, hogy Andy Rash grafikusnak van egy blogja, ahova egymás után tolja be a cukibbnál cukibb pixelhősterveket. Láttunk már tőle Star Wars-, Indiana Jones- és Vissza a jövőbe-karaktereket, most a popkultúra után következzen egy kis fennkölt ártisztikum: a Gyalog galopp hősei. Az a vicc, hogy simán fel lehet ismerni a legfelső sorban a színészeket is (kattintásra a kép felugrik eredeti méretben, még több szereplővel).

Emlékszünk még a viccesvideóra, ami azt képzelte el, milyen lenne a Super Mario, ha a főhős a Portalból ismert trükköket használhatná benne? A Stabyourself nevű kétszemélyes fejlesztőcsapatban (olyan csodálatos marhaságokért felelősek, mint például a Not Tetris) felmerült a zseniális ötlet, miszerint: miért is ne? Az eredmény Mari0 néven érkezik, klasszikus Mario-pályákat játszhatunk újra benne portálpuskával, akár kooperatív módban is, és egy kis demó már van is belőle:

Jó hírem van: ma megjelent végre Európában a Deus Ex Human Revolution, így valószínűleg most utoljára foglalkozunk a játék köré épített zseniális reklámkampánnyal. A renderelt és élőszereplős videók után most egy dokumentumfilm jön, amiben Rob "Eyeborg" Spence filmes - mellékesen maga is egy műszem aktív használója - bejárja a világot, találkozik bionikus testrészeket használó emberekkel, és a nézővel együtt döbben rá, hogy annyira nagyon messze már nem is vagyunk a játékban bemutatott technológiáktól.

A Heti retróban elég kevés autószimulátor volt eddig (talán csak a Stunt Car Racer meg a Street Rod), pedig a műfajban akad néhány szépen megöregedett klasszikus. Például a Test Drive, ami mind Amerikában, mind Európában nagy sikereket aratott, vezető fejlesztője pedig olyan karriert futott be, mint kevesek a játékiparban. (A programról írtam már a PC Guruban, egy-két bekezdés abból a cikkből lesz.)

Kezdjük talán ott, hogy a nyolcvanas évek elején az autóverseny még főként külső nézetes ügyesség játékként jelent meg (mint például a csodálatos Pit Stop vagy a Pole Position), de az évtized közepére már belső nézetes szimulátorok is akadtak. Ilyen volt például a REVS (szintén a Stunt Car Racer-es Geoff Crammond műve), ami – mint az akkoriban megjelent autóversenyek többsége – a Forma-1-re kalauzolt bennünket. A nem versenypályán, hanem városi, vidéki környezetben játszódó autós ámokfutásokra még pár évet várni kellett, az első igazán komoly program ezen a téren az 1987-ban az Accolade kiadásában megjelent Test Drive volt.

Essen szét a ház. Közszolgálati rovatunk következik: augusztus 27-én, azaz most szombaton a CuCu nevű szórakozóhelyen várható a Kárpát-medence legnagyobb retrógémer-sűrűsége, ezen felül lesz kaja, pia, c64, Spectrum, Amiga, flipperek, meg ki tudja még mi minden. Vagyis hát nem ki tudja, hanem az tudja, aki ránéz a buli weboldalára, vagy a Facebook-oldalára. Aztán egy szót ne halljak utólag, hogy mi nem szóltunk.

Dan Trachtenberg reklámfilmrendező rövidfilmje Danielle Rayne főszereplésével. Nem tudom, ki hogy van vele, én határozottan el tudnék viselni egy Portal/Half-Life világában játszódó filmet vagy tévésorozatot. Talán inkább utóbbit. Az se baj, ha nem olyan nyomasztó a hangulata, mint ennek.

Na nézzük, volt már Star Wars, Indiana Jones, Gyűrűk Ura és Mass Effect... mi maradt ki? Hát persze, hogy a Vissza a jövőbe trilógia! Pedig annak szereplőiről is készültek jó kis retrós pixelképek, demake-be illő karakterrajzok. Az elkövető az amerikai Andy Rash, ő készítette a Star Wars és az Indiana Jones széria pixelhőseit is (kattintásra a kép felugrik eredeti méretben, még több szereplővel).