IDDQD

Talán Süsü miatt gondoltam azt gyerekként, hogy a sárkányokat nem bántjuk. Később, a  különböző szerepjátékok szabályrendszereinek köszönhetően megtanultam, hogy már csak azért sem böködünk tüzet okádó, mágiával telt ősgyíkokat, mert tüzet okádnak, és nem utolsó sorban mágiával teltek.

Mára azonban más megítélés alá esnek szerencsétlen pikkelyes barátaim, és természetesen ebben is a számítógépes játékok a hibásak. Az elmúlt két évtized sárkánygyilkolásai közül talán a Might & Magicben tapasztalható mészárlás a legkirívóbb: ha akkoriban lettek volna achievementek, a M&M VI-ban tuti lehetett volna "Sárkányhentes" címmel a homlokodon járkálni.

Van ugye ez a PETA nevű állatvédő szervezet, ami leginkább azzal szokta észrevetetni magát, hogy szörnyű blődségeken háborodik fel és tiltakozik, nagyon rosszat téve ezzel az ügynek, amit képviselni szeretne, mert az általánosításra hajlamos emberek simán levonják egy-két ilyen után a következtetést, hogy minden állatvédő ennyire debil.

Na, ezeknek a jóembereknek most a Battlefield 3-mal gyűlt meg a bajuk, egészen pontosan ezzel a jelenettel:

A PETA németországi szervezetének hivatalos közleménye szerint az ilyenek miatt lesznek a gyerekek állatkínzó szadista gyökerek, és a virtuális állatok virtuális megölése brutalizálja a fiatal korosztályt (egyébként egy ESRB M besorolású, vagyis 17 éven aluliaknak nem eladható játékról beszélünk). Az nem zavarja őket különösebben, hogy a játék célja egyébként már játékosok által irányított emberi pixelfigurák halomra gyilkolása.

Mi lesz itt, ha egyszer meglátják ezek a drága jó emberek az Angry Birdszöt?

Franciaországban 6000 Modern Warfare 3-kópiát zsákmányoltak ismeretlenek, amikor kiraboltak egy kamiont Párizstól nem messze. A sofőrt könnygázzal ütötték ki, az elrabolt szállítmány értéke 400 ezer euró.

Egy másik, hasonló kamionrablásban, szintén Franciaországban 780 ezer eurónyi MW3-at zsákmányolt három, késekkel hadonászó csuklyás alak.

Kaliforniában egy raktárból loptak el a megjelenés előtt MW3-példányokat, egy homályos körülmények között kiszivárgott példány pedig 1700 dollárért ment el ez Ebayen.

És az a durva, hogy teljes nyugalommal csak az utolsóra tudja az ember ráfogni, hogy na persze, nyilván a reklámkampány része volt.

(via CVG, Joystiq, Destructoid)

Volt ugye a nyolcvanas években a vetkőzős pókerek egyszerű, de hálás műfaja, két ilyen program „főhőse” – Samantha Fox és Maria Whittaker – szerepelt is már a játékcsajrovatban. Amikor a műfaj kezdett kifulladni, csajos logikai játékokból jött egy hullám (nyolcvanas évek vége, kilencvenes évek eleje), vagyis pókerezés helyett gondolkodtató feladványok megoldásával lehetett felfedni egy-egy képet lenge öltözetű nőkről. A Blue Angel 69 ilyen program volt, és annyiban kuriózum, hogy a program játékcsaja egy robot volt.

Maga a játék nem volt nagy vaszisztdasz, egy számokkal telepakolt táblán kellett levenni a számokat, a kék számok növelték a pontszámunkat, a pirosak csökkentették. A játékos csak vízszintesen mozoghatott a táblán, ellenfele (a robotcsaj) csak függőlegesen. Megfelelő taktikázással aránylag könnyen meg lehetett szívatni a robotot, aki kipróbálná, itt talál egy böngészős verziót. Győzelem esetén jött egy kép a robotcsajról, aki értelemszerűen Amigán jobban nézett ki, mint C64-en. Lásd lent, galériában az amigás, alatta egyben a C64-es képek.

Túl sok szót nem vesztegetnénk a Nintendót sújtó krízisre (mivel korábban már megtettük), de az már izgalmas téma, hogy miként kívánnak változtatni az áldatlan állapoton. Egy szoftverfejlesztő cég esetében a legjobb megoldás természetesen a piszok jó játékok piacra dobása az intenzív és hatásos reklámkampány. A marketing-csapat már korábban is bebizonyította, hogy jó érzékkel választanak hiteles szereplőket a reklámszpotjaikhoz, és hogy elképesztő hatékonysággal tudják kommunikálni az új elképzeléseiket.

És akkor most tekintsük meg a legújabb reklámfilmjüket, az előző mondatot pedig tegyük át múlt időbe.



A magyar közönség ugyan boldog nosztalgiával gondolhat vissza a nyolcvanas évek reklámjaira a szpot láttán, de egy épeszű vásárlónak egyértelmű az üzenet: ha meghallja a cég nevét, villámgyorsan kezdjen el rohanni az ellenkező irányba. Igaz, eddig úgy tűnt, hogy a Nintendónak kevés a vásárlója, de valószínűleg tévedtünk, mert ez a stratégia egyértelműen az elrettentés irányába mutat. 

Október általában jól ellátott hónap, mármint ha a játékmegjelenéseket nézzük, így nem is akkora botorság összeszedni pár olyan címet, aminek betöltésével méltó módon ünnepelhetjük a blog második szülinapját. Sokkal könnyebb dolgom lenne, ha maradunk annál, hogy október 4. a jeles dátum (az európai, észak-amerikai és japán megjelenéseket már nem választottam szét), hiszen akkor csak egy napot kellene végignyálaznom, de sebaj, legalább vezeklek picit azért, hogy hónapok óta csak olvasó vagyok errefelé magam is. Tehát.

Ahogy tegnap ígértem, több nyereményjátékunk is lesz a napokban. Kezdjük mondjuk egy Child of Eden pólóval, a PlayON-nak hála van ugyanis egy ilyenünk, L-es méretben. Nem akármilyen ruhadarab, hanem egy partipóló, világít az elején a minta. Valahogy így:

Felülünk egy köre a régenmindenjobbvolt-vonatra, mert ez tényleg vicces.

Hoppá, jól átaludtuk a születésnapunkat. Az úgy volt, hogy tavaly október 4-én ünnepeltük, hogy egyévesek lettünk, mert ekkor született az első poszt a blogban. Aztán később rájöttünk, hogy ez a poszt még csak próbaposzt volt, amin a dizájnt reszelgettük, majd az IDDQD szerkesztőségének tagjaiban gyakran kifejeződő patópálúr-gének miatt csak hetekkel később élesítettük (persze a dátumot elfelejtettük átírni). A blog szülinapja tehát nem október 4., hanem valamikor október vége – pontos napot nem mernék mondani, mert emlékeim szerint egy-két napig élesítetlen posztokkal töltögettük a blogot, az meg nem számít.

Szóval valamikor most lettünk kétévesek (aki az eredettörténetre kíváncsi, az kattintson a tavalyi posztunkra). Szerencsére néhány hete eszembe jutott a dolog, és elkezdtem nyereményjátékokat szervezni, úgyhogy a következő napokban több játékot és játékos relikviát lehet nyerni, figyeljétek a blogot szorgosan. A másik ajándékunk – már amennyiben ez ajándék –, egy AMA (ask me anything), vagyis kicsit kijövünk a nickek mögül, bármilyen hülyeséget vagy okosságot lehet kérdezni tőlünk akár itt a poszt alatti kommentekben, akár a szokásos emailcímen. Válaszainkat posztosítjuk, a kínos kérdéseket sem fogjuk figyelmen kívül hagyni (de a nyilvánvaló trollkodást igen).

Halloween a játékipart sem kerüli el, vicces és lenyűgöző, játékos témájú töklámpásokból válogattunk már tavaly és tavalyelőtt is. Idén is akadt néhány szép darab, persze a prímet megint a Blizzard tökfaragó versenye vitte. Ez a Kerrigan például eléggé adja az ívet:

Ha van ember, aki nem osztja meg a játékostársadalmat, és mindenki egyöntetűen, őszintén, tiszta szívből rühelli, az Uwe Boll, alias Az Ember Aki Videojátékokból Csinál Iszonyatosan Rossz Filmeket. A legenda szerint valami trükkös német adókiskaput kihasználva, mert hogy nem kell visszaadni az állami támogatást, ha veszteséges a filmed, vagy valami hasonló. Aki csak egy random negyedórát is látott a mester tetszőleges művéből, biztosan feltette már magának a kérdést: hogyan lehet ilyen szinten nézhetetlen szemetet gyártani? De tényleg, mik lehetnek a műhelytitkok? Na, most eláruljuk, illetve nem is mi, hanem a Bloodrayne-film forgatókönyvírója, Guinevere Turner.

Angolból kicsit gyengébbeknek, a munkafolyamat nagyjából a következő: 1. ordítsd le a forgatókönyvíród fejét, mert késik, 2. ahogy leadja az első vázlatot, mondd azt, zseniális, és kezdd el a forgatást azonnal ez alapján, 3. útközben dobd ki a forgatókönyv 80 százalékát és improvizálj, 4. ???, 5. profit!

Nem tudom, ki hogy van vele, engem mindig lenyűgöz, ha egy játékhoz élőszereplős trailert forgatnak. Főleg ha az olyan, hogy simán elmenne egy tévésorozat kedvcsinálójának is. Winter Skyrim is coming!

Még mindig a postafiókunkból mazsolázok, egy nyári emailben találtam ezt a zenét, ami talán sokaknak szentségtörésnek tűnik majd, de én nagyon el tudom képzelni mondjuk egy nyolcvanas évekbeli Double Dragon-klón aláfestésének. Mennyország tourist, 8-bites verzió:

A dalt feltöltő 8bithun YouTube-csatornáján további hasonló feldolgozások, a Szomorú szamuráj például eléggé büntet, de van Happy Gang és Hip Hop Boyz is. Sajnos a csatorna az utóbbi hónapokban nem frissült, ezzel a poszttal jelezném, hogy az IDDQD szerkesztősége kíváncsi lenne további 8-bites borzalmakra csodákra is.

Közszolgálati rovatunk következik. Olvasónk, Ádám végső kétségbeesésében írt nekünk egy játékot keresve, és olyan történt, ami ritkán: fogalmunk sem volt, melyik játékról ír. Esetleg valaki meg tudná mondani? Most már marhára érdekelne minket is. És akkor innentől a szó Ádámé:

Ti vagytok az utolsó reményem abban, hogy kiderüljön, miféle játék is volt az, mellyel gyerekkoromban szórakoztam. Évek óta néha-néha belém hasít a gondolat, hogy meg kéne találni, ilyenkor átnyálazok párszáz korabeli játékot, de soha nem találtam még meg azt az egyet, melyet keresek. 1990-95 között lehetett az az időszak mikor ezzel a játékkal játszottam, de még ezt se tudom behatárolni, mert pár éves lehettem.

Amit biztosan tudok: DOS alól kellett indítani, nem lehetett túl nagy a felbontása, mert a pixeles figurákra még jól emlékszem – szóval korai 90-es évek talán – , a főhős kék felsőben és piros nadrágban mászkált, tárgyakat vett fel, tett el, és használta őket, szóval ez egy kalandjáték volt.

Illetve arra emlékszem még, hogy vagy a játék célja, vagy egy alküldetés célja az volt, hogy szabadítsunk ki színeket. Három vagy négy szín volt talán, valami búrából kellett őket kiengedni, és mindig hozzáadódott a képi világhoz az adott szín, míg végül újra színes lett minden. Egy másik küldetésben pedig homokot kellett szórni vikingek, vagy valamiféle pogány harcosok nyakába, hogy vakarózzanak, és ne figyeljenek oda rád, míg ellopakodsz köztük...

Tudom, hogy ez elég kevés az azonosításhoz. De aki játszott vele, és ismeri, biztosan eszébe fog jutni. Remélem, hogy van köztetek ilyen, mert én ezt már nem bírom tovább. :)

(UPDATE: Goblins 3, köszi mindenkinek.)

Reménytelen vállalkozásba fogtam: elkezdtem feldolgozni az IDDQD levelesládájába nyáron érkezett maileket. Így találtam meg azt a videót, amit András küldött be nekünk egy hónapja: a dobozba zárt Mariót. Zseniális sufniprojekt pár villanymotorból, mágnesből, papírból, szívószálból és egy kartondobozból. Nézzétek csak:

Jó, azért valami vezérli is az egészet, nyilván. A Teagueduino nevű, nyílt forrású, egyszerű inputokkal és outputokkal dolgozó amatőr hardverplatform, amivel olyan apró kis hülyeségeket lehet csinálni, mint például egy macskahülyítő berendezés. A doboz-Mario programkódja itt található, ha valaki el akarna mélyedni benne.