IDDQD

Megint eltelt két hét, itt az újabb Checkpoint Mini (plusz egy cikkecske is a tárgyalt játékról azok kedvéért, akiknek a podcastes formátum annyira nem jön be, de pár bekezdést bármikor elolvasnak).

A 14. adásra rendelt klasszikus idén 25 éves, és meg is jelent a napokban egy újabb része - igen, a Street Fighter II-től van szó. Egy szabadnapomon elmentem Grathhez, és kipróbáltuk a játék mind az öt verzióját, ezt részletesen ki is tárgyaljuk. Ha kíváncsi vagy erre, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>illetve itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra (bár teljes élményt a podcast ad, a végén van egy nyereményjáték is, ez pedig a nyeremény).

Igen, jól olvastátok, az 1991-es pc-s klaszikus, Sid Meier Civilizationje C64-re, a nyolcvanas évek egyik legnépszerűbb játékplatformjára. De hogyan lehet egy VGA grafikás csodát egy 8-bites gépbe szuszakolni?

A játékipar hivatalos válasza az volt, hogy nem lehet, hiszen a Civilizationnek nem volt C64-átirata (igaz, 1991-ben már kezdett leáldozni a platformnak). Ugye egy nagyon összetett stratégiai játékról van szó, C64-en még a pixelek száma sem elég, hogy rendesen elférjen a kezelőfelület, és akkor még ott vannak a memóriakorlátok. Ez a válasz viszont nem elégítette ki a Lemon64 rajongói oldal egy felhasználóját, Dr Khumalót, és megalkotta ezt itt lent:

Én ülve maradtam a videó megnézése után. Elképesztő az egész, ahogy emberünk próbálja a C64 korlátai közé benyomni a játék szinte minden elemét, itt kényszerűségből lebutítva, ott bazi nagy interfészt hegesztve, és mégis végig felismerhető, hogy a Civilitationt látjuk. Persze ez nem kész játék, DrKhumalo csak egy koncepciót állított össze arról, hogy ő miként képzelné a C64-es Civet. Nem tervezi, hogy Sid Meier klasszikusát fullra leprogramozza (jó hogy), de azért csiszolgatja ezt még, lesz benne AI, és a végcél egy olyan demo, amiben ugyan nem működik a diplomácia meg még pár dolog, de már a játékosok is próbálgathatják. Aztán meg ki tudja... A projekt alatti diskurzust itt lehet követni a Lemon 64-en.

Mármint nem valami fan fiction, hanem profi képregény, elkövetője a mindenféle díjjal kitüntetett Box Brown, ő az írója és a rajzolója is a sztorinak, ami azt meséli el, hogy Alekszej Pazsitnov 1984-ben hogyan készítette el egy Elektronika 60 gépen a Tetrist. Illetve valószínűleg ennél jóval többről fog szólni a könyv, mert a Tetris születését szinte teljesen lefedi az a néhány oldal, ami preview-ban elérhető. Gondolom, a játék utóéletére is kitér majd a képregény, elég izgalmas időszak lehetett, amikor egyszer csak mindenféle érdekek megpróbálták megszerezni a játék jogait. Ha erre bővebben kitér Brown műve, akkor a magyar Stein Róbert  is felbukkanhat, elvégre ő mutatta be a nyugatnak a Tetrist.

A Tetris: The Games People Play című képregény október környékén jelenik meg, 20 dollárért lehet megrendelni. A fenti linkről idemásolok pár képet, nekem elég jónak tűnik, és tudott újat mondani már ez a pár oldal is (például azt nem tudtam, hogy Pazsitnov karakteres grafikával csinálta meg a Tetrist).

Ha hétfő, akkor Vakondok 4-werkfilm. (Tudjátok, ez az a dokumentumfilm, ami a magyar videojáték-fejlesztés hőskorát fogja feldolgozni, és aminek rendezőjével nemrég beszélgettünk). Az eheti interjúalany ellentmondásos figura: Vámosi Zsolt, a Philos Laboratories alapítója, akinek neve pár éve egy politikai ügyben is előkerült, de most ezt hagyjuk, hiszen a film nem erről szól. Hanem a Philos viselt dolgairól, például a Theocracy című rts-ről, amiről most tudtam meg, hogy kínai verziója is volt. Erről mesél Vámosi kicsit a werkfilmben (ami lehetne hosszabb, a fenébe is, olyan rövidek ezek a videók). A végleges dokufilmben majd bizonyára szó esik még arról is, hogy mi történt a tervezett Imperium Galactica III-mal, de aki nem tud addig várni, olvassa el korábbi posztunkat erről a szép magyar sztoriról. (Korábbi werkfilmek: Kiss Donát, Ian Livingstone, Fodor Tamás, Nagy Csaba, Szenttornyai László, Stein Róbert).

Így készült a Vakondok 4 - 07 - Vámosi Zsolt from Moleman on Vimeo.

Nagyon nem volt időm a blogra a héten, a heti podcastadás is nehezen vágódott meg, de azért még éppen időben. Új stúdióban tettünk próbát, kis türelmeteket kérjük ehhez - az látszik, hogy tök jó minőségű hangot lehet felvenni itt is, de a mikrofonokba egész más távolságból kell beszélni, és a felvétel is több utómunkát kíván. Egy-két adás, és kitapasztaljuk, most kicsit halk lett az egész, de lesz ez még jobb.

Mint ígértem, hétfőnként újabb werkfilmmel jelentkezünk a készülő Vakondok 4-ből. Aki nem tudná: ez egy dokumentumfilm, ami a magyar videojáték-fejlesztés hőskorát fogja feldolgozni, és várhatóan még idén megjelenik. (Akit bővebben érdekel, hallgassa meg beszélgetésünket a rendezővel). Az eheti interjúalany Stein Róbert (vagy Robert Stein), aki nagyon fontos szerepet töltött be a magyar játékfejlesztés születésében. Mivel 56-ban Angliába disszidált, a nyolcvanas évek elején ő volt az, aki a nyugati kapcsolat tudott lenni, üzleteket szerzett a Novotrade-nek és nem mellesleg megalapította az Andromeda Software-t (ez a stúdió készített sok korai magyar C64-es játékot, például a Caesar The Catet és a See-Saw-t). A werkfilmben viszont nem erről mesél Stein, hanem arról, hogy milyen szerepe volt abban, hogy a Tetrist megismerje a kapitalizmus. Gyakorlatilag ő fedezte fel a játékot a nyugati piacnak, erről 1988 elején a New York Times is hosszan cikkezett. Aztán ahogy a kapitalizmusban lenni szokott, ahogy a Tetris sikerré vált, rögtön több érdek is rávetette magát, és nem Stein volt az, akinek végül csengetett a kassza. (Korábbi werkfilmek: Kiss Donát, Ian Livingstone, Fodor Tamás, Nagy Csaba, Szenttornyai László).

Így készült a Vakondok 4 - 06 - Stein Róbert from Moleman on Vimeo.

Mivel az elmúlt két Checkpoint Minire elég jó visszajelzések jöttek, maradunk ennél a formátumnál, azaz ezentúl minden Minihez lesz egy pár bekezdéses cikkecske is a tárgyalt játékról (nevezzük Kétheti Retrónak). Így a Checkpoint Mini-posztoknál azok is találnak majd kontentet, akik irtóznak a podcastekről (persze teljes élményt a podcast ad :)).

Az eheti szentencia egy 22 éves lelet, a The Horde, ami nehéz volt, de szerettük. De vajon szeretjük-e ma is? Nem egyszerű erre válaszolni, de Grath és én újra kipróbáltuk a játékot, hogy frissen szerzett élmények alapján tárgyalhassuk ki. Ha kíváncsi vagy erre, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra.

Oké, elismerem, elég szerencsétlenül fordítottam címben a brofistet, de hát nincs rendes magyar neve. Ugye arról a mozdulatról van szó, amikor két haver (tesó, bro) összeüti az öklét (fist). Életemben nem gondoltam volna, hogy ebből valaha videojátékot lehetne csinálni, de ezért nem vagyok indie játékfejlesztő. Mint a Kotaku írja, a Bro Fist Simulator egy játékjamen készült, éppen lehet rá szavazni Steam Greenlighton, a demójával pedig itt lehet böngészőben játszani. Minden ujjhoz tartozik egy gomb a billentyűzeten, ha ezeket lenyomjuk, akkor görbítjük be a megfelelő ujjunkat. A cél az, hogy miközben folyamatosan brofistelünk a géppel (vagy egy másik játékos ellen), mindenféle ujjmozdulatokat villantsunk - sátánvillát, felemelt hüvelykujjat és hasonlókat. Ezekért pontokat kapunk (kivéve a szólóban mutatott középső ujjért, azért levonás jár), a nehézséget pedig az jelenti, hogy amikor az öklünk éppen ütközik a másikéval, akkor letörnek azok az ujjaink, amik nincsenek behajlítva. Ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy kevesebb mint egy perc alatt vége is a játéknak. De egyszeri poénnak nagyon vicces cucc ez, jobb mint a kavicsszimulátor (mondjuk Steamen nem fizetnék ezért sem).

Volt már a blogban szó egy gémerről, aki bekötött szemmel játszotta végig a Super Mario Worldöt - most egy hasonló őrült következik, aki egy másik Mario-játékot, a mindenki által ismert Super Mario Brost játszotta ki úgy, hogy végig le volt takarva a szeme. Az illető természetesen japán (きらめきでどーだい néven fut a YouTube-on), és három hónapig készült a nagy mutatványra. Kevesebb mint negyedóra alatt el is jutott a játék végére, és érezhetően baromi izgatott volt az utolsó pályán - Bowser legyőzése után konkrétan elkezd hiperventillálni a videóban.

Itthon valószínűleg kevésbé ismert a Toki, ez az 1989-es lövöldözős játék, amit Szakuma Akira készített (eredetileg arcade gépnek, de persze aztán mindenféle port is lett belőle). A maga idejében furcsa környezetével ki tudott tűnni a műfajban; Toki a főhős neve, egy állatbőrbe öltözött vadember, aki egész jól eléldegél törzsével, amíg nem jön egy gonosz varázsló, Vookimedlo, aki elrabolja a törzs hercegnőjét, az embereket pedig mindenféle bizarr állatokká változtatja. Toki majommá változik - de szerencsére olyan majommá, aki tud tüzet fújni meg lövedékeket köpködni, szóval neki is indul, hogy lezúzza Vookimedlót, illetve előtte még pár elborult főszörnyet. Itt egy longplay a játékból:

2009-ben egy három francia fejlesztőből álló kis csapat, a Golgoth Studios bejelentette, hogy Toki-remake-et készít. A gond az, hogy mindhárman meló mellett csiszolgatják a remake-et, és így elég lassan haladnak (a grafikusnak például több mint két évig tartott, amíg mindent megrajzolt). Eredetileg 2011-ben akarták kiadni, aztán 2013-ban is lehetett hallani felőle, amikor Steamen Greenlightot kapott, aztán azóta semmi (lent a korábbi trailer).

Most a csapat vezetője, Anthony De Sa Ferreira a Patreonon hallatott magáról (a Patreon egy közösségi támogatási platform, ha valaki nem tudná), és havi 750 dollárt kér, hogy végre össze tudja rakni a játékot, amiből nagyon sok minden kész van már. Egyelőre nem áll jól a gyűjtés (50 dollárnál tart), de állítólag jövő héten videó is lesz már a játékból, talán akkor megszalad a dolog.

Egyébként a képek alapján elég erősen átrajzolták az eredetit, és baromi jól tették ezt. Lásd alant.

Van ugye ez a Vakondok 4. nevű dokumentumfilm, ami a magyar videojáték-fejlesztés hőskorát fogja feldolgozni (minap beszélgettünk egy jót a rendezővel), és a készítők elkezdték promózni - például azzal, hogy minden héten feltesznek egy új werkfilmet. Eddig mindegyikben egy-egy mikrofonvégre kapott interjúalany szerepelt, a legújabban Szenttornyai László, aki az Ecco the Dolphin vezető fejlesztője volt. Csak három perc, de Szenttornyai elég jókat mesél ilyen rövid idő alatt is. És mivel ez a vakondokosdi elég szimpatikus kezdeményezés, ezentúl minden új werkfilmről megemlékezünk majd. (Korábbiak: Kiss Donát, Ian Livingstone, Fodor Tamás, Nagy Csaba)

Így készült a Vakondok 4 - 05 - Szenttornyai László from Moleman on Vimeo.

Podcastünk második évadját úgy indítottuk, hogy ráfeküdtünk a magyar játékfejlesztés kezdeteire. Két hete Képes Gábor mesélt baromi érdekes dolgokat az ötvenes-hatvanas évek kibernetikai játékairól, most pedig a nyolcvanas-kilencvenes éveket vettük elő Matusik Szilárd segítéségével.

Éppen ma 20 éve rúgta be az ajtót 3D-ben minden idők legmacsóbb játékhőse, Duke Nukem. A játékról és annak fejlesztéséről írtunk már hosszú cikket, azt most nem ismételnénk meg (itt elolvashatjátok), inkább csak amolyan buzzfeedesen összeszedjük, mi mindenért lehetett rajongani ebben az fps-alapvetésben.

Csodálatos, amit a GuitarHeroFailure nevű júzer művelt YouTube-on. Először is 100 százalékra lejátszotta a Guitar Hero Smash Hitsben Ozzy Osbourne Bark at the Moon című dalát - már ez is elismerésre méltó. Emberünk fel is tette a tökéletes menetet a YouTube-ra, mire nemsokára a YouTube levette a videót arra hivatkozva, hogy a zenét csak úgy felpakolgatni a videómegosztóra copyright jogokba ütközik. Erre emberünk nem esett kétségbe: felhümmögte a capella a dalt a videóra. Kikerült Redditre is - az eredmény több mint másfélmilliós nézettség. Amit most gyarapítani fogunk:

A sztoriban nem is az a legnagyobb agyfasz (már elnézést), hogy a YouTube letilt egy videojátékos videót, miközben részben abból van sok nézője (és ebből bevétele), hogy a GuitarHeroFailure-höz hasonló felhasználók tonnaszám pakolják fel, hogyan játszanak mindenféle játékokkal. Hanem az, hogy valószínűleg az aláhümmögős videó is jogsértő, mert egy ilyen feldolgozáshoz is a jogkezelő engedélye szükséges. Ami azt mutatja meg (megint), hogy mennyire elcseszett az úgynevezett "szomszédos és szerzői jogok" szabályozása a zeneiparban. És most elhümmögöm a Belgától a Bzmget.

(Akkor is olvasd el, ha nem szoktad hallgatni a podcastet! Köszi!)

Eltelt két hét, újabb Checkpoint Mini jön, és mint két hete írtuk, ezentúl próbálunk azoknak is a kedvére tenni, akiknek a podcast műfaja annyira nem fekszik. Vagyis minden Checkpoint Miniben megénekelt játékról lesz pár bekezdés szöveg, a két héttel ezelőtti Jagged Alliance 2-ről már ilyen poszt született. A vendéges Checkpointokról nem lesz leirat (az iszonyatos meló lenne), de ezeknél a rövidebb adásoknál mindig leírom majd a lényeget. Nem ígérek tizensokezer karakteres Heti retrókat (egyszerűen nincs már annyi szabadidőm, mint akkor, amikor azok a cikkek születtek), de az biztos, hogy ezentúl a Checkpoint Miniknél azok is találnak majd kontentet, akik irtóznak a podcastekről (persze teljes élményt a podcast ad :)).

Ezúttal egy igazi vénséget, a C64-es Katakist próbáltunk ki, és nem bántuk meg. Ha arra vagy kíváncsi, hogy Grath és én hogyan tárgyaljuk ki frissen szerzett élményeinket, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>vagy itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra.