Mivel az elmúlt két Checkpoint Minire elég jó visszajelzések jöttek, maradunk ennél a formátumnál, azaz ezentúl minden Minihez lesz egy pár bekezdéses cikkecske is a tárgyalt játékról (nevezzük Kétheti Retrónak). Így a Checkpoint Mini-posztoknál azok is találnak majd kontentet, akik irtóznak a podcastekről (persze teljes élményt a podcast ad :)).

Az eheti szentencia egy 22 éves lelet, a The Horde, ami nehéz volt, de szerettük. De vajon szeretjük-e ma is? Nem egyszerű erre válaszolni, de Grath és én újra kipróbáltuk a játékot, hogy frissen szerzett élmények alapján tárgyalhassuk ki. Ha kíváncsi vagy erre, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra.

A The Horde annak az időszaknak a gyermeke, amikor egyszerre tört fel a CD-ROM és az élőszereplős jelenetek, illetve amikor több új szereplő is megpróbálta megvetni a lábát a konzolpiacon. 1994 júliusában jelent meg, eredetileg a nem túl sikeres 3DO konzolra, de aztán szerencsére még abban az évben portolták pc-re és Mega Drive-ra, így a blog olvasói közül sokan emlékezhetnek rá.

A játékot a Toys For Bob fejlesztette, és erről a cégről már írtunk bővebben évekkel ezelőtt: 1989-ben alapította Paul Reiche III és Fred Ford, első játékuk a Star Control volt 1990-ben, 1992-ben aztán jött a folytatás, amiről hosszasan áradoztam ebben a cikkben. Egy több műfajt kutyuló, remek stratégiai játék volt, amiből még a Mass Effect is nagyon sokat merített. Aztán a Toys For Bob gyümölcsöző együttműködésbe kezdett a Crystal Dynamicsszel (egészen 2002-ig tartott ez a kapcsolat), és ennek első eredménye volt, hogy 1994-ben a Crystal Dynamics adta ki a The Horde-ot. Ami megint csak egy kevert műfajú játék volt - de az egyes műfaji elemek nem voltak úgy összecsiszolva, mint a Star Control II-ben, hanem direkt nagyon elkülönülve váltogatták egymást a stratégiai és akcióelemek. És ezen a ponton érdemes már a környezetet is megemlíteni.

A The Horde egy fantasy királyságban játszódott, amit szándékosan sablonosra vett karakterek népesítettek be: például a jóságos király (a neve is az volt, hogy Jóságos Winthrop), a gonosz kancellár, Kronus Maelor (ilyen névvel mi más lehetne), és a játék főhőse, Chauncey, a jámbor, naiv szolgáló, aki tehenek között nőtt fel. Egy alkalommal a király fulladozni kezd, Chauncey pedig megmenti az életét - mire a király lovaggá üti őt, és rögtön meg is bízza egy nemes feladattal: tisztítsa meg a királyságot a címbéli Hordától. Chauncey ehhez a lovagi cím mellett csak egy böszme nagy kardot kap, meg pár gyűlölködő pillantást a kancellártól - nem egy ígéretes kezdet. Az intrót élő szereplőkkel vették fel, akárcsak a játék későbbi átvezető mozijait, de a flopis verzióba persze ezeknek csak egy nagyon lebutított verziója került be (lent minden videó a Saturn-verzióból).

Pedig a játék egyik legnagyobb erőssége a humor, ami nem kis részben ezekből az önironikus mozikból jön, ma is el lehet mosolyodni például azon, ahogy Chauncey egyre kacifántosabb címeket kap a királytól, amikor végez egy-egy régióval vagy ahogy a királyi hírmondó CNN-szerű hírműsorként jelenik meg. Fun fact: a bárgyú szolgálót az a Kirk Cameron játssza, aki aztán Amerikában mindenféle vallási filmekben lett ismert, tavaly pedig a Saving Christmas című filmje 6 jelölésből 4-et díjra váltott az Oscar citromdíjának számító Arany Málnán - többek közt a legrosszabb film és a legrosszabb férfi főszereplő díját (a film 1,6 csillagon áll az IMDB-n). Egyébként ha a Mobygamesnek hinni lehet, Cameron mellett versenyben volt a szerepért Jim Carrey is (de éppen akkor futott be, ezért nem kellett már ilyesmit vállalnia) és a Seinfeld Kramerje, Michael Richards is (de ő állatvédőként nem szimpatizált azzal, hogy hullanak a tehenek a játékban). A humor viszont nem csak az átvezető jelenetekben található meg, hanem a játékban is: nagyon vicces, ahogy Chauncey az óriáskardot forgatja, A Horda lényei pedig igen mókás animációkkal ugrándoznak a falvakban, amiket meg kell védenünk (a szörnyeket Michael Provenza grafikus tervezte, áldassék a neve).

De a játék maga nem ennyire könnyed. A játékmenet évszakokra bontott, menteni viszont csak egy-egy év után lehetséges (talán a konzolos örökség miatt). Egy évszak egy stratégiai fázisból és egy akciófázisból áll. Az előbbiben két percünk van arra, hogy a megvédendő faluban gyorsan befektessük a pénzünket: fákat ültessünk vagy vágjunk ki, a fő bevételi forrást jelentő teheneket vegyünk, későbbi pályákon esetleg az akciózást segítő tárgyakat (szönybűvölő pikula, teleportgyűrű és hasonlók) vásároljunk, ha jut rá zsozsó. Az akciófázisban pedig a falura támadó lényeket kell megölnünk, ami már az első év végén is okozhat nehézséget. És az nem elég, ha Chauncey legyőzi a lényeket, mert ha a szörnyek túl sok jószágot gyilkolnak le, olyan adósságspirálba keveredünk, ami szintén a játék végét jelentheti (minden év végén adót kell fizetni, de például egy évszakonként 25 pénzt adó, de 100 pénzbe kerülő tehénnek legalább egy évig életben kell maradnia, hogy rentábilis legyen). Mindehhez hozzájött a nem túl barátságos irányítás (erre nem figyeltek eléggé portoláskor), szóval a The Horde nem volt egy könnyű játék.

Arról nem találtam adatokat, hogy mennyire fogyott jól a The Horde. A szaksajtó anno eléggé elájult tőle, és bundle-ben árulták egy RealMagic videokártyával is, de ez nem jelent semmit. Gyanítom, hogy nem volt nagy anyagi siker, mert a Toys For Bob nem csinált folytatást. PlayStation-játékokat készítettek (Pandemonium, Unholy War), aztán Disney-filmekhez készült játékokon dolgoztak, 2005-ben pedig az Activision megvette a céget, és ennek révén bekerültek a Skylanders-játékokba (= a tutiba). Kevés olyan, nyolcvanas években alapított fejlesztőcég létezik, ami ma is sikeres - a Toys For Bob ilyen.

Ha valaki játszani akar a The Horde-dal... hát akkor sajnos csak abandonware-ben találja meg a neten és DOSBox-ban tudja futtatni, mert nem található meg sem a Steam, sem a GOG kínálatában. De ha az ember valahogyan felimádkozza a gépére és az irányítást is megszokja valamelyest, ma is élmény tud lenni. Bővebb élményeink meghallgatásáért kattintsatok a fenti lejátszóra, és persze minden visszajelzést örömmel fogadunk továbbra is - mondjátok el, mit gondoltok a Checkpoint Miniről és arról, hogy ilyen bővített formában jelentkezzen. És bár évekre elegendő listánk van már, várunk javaslatokat arra is, milyen régi játékokat vegyünk elő. Jövő héten rendes Checkpoint vendéggel, két hét múlva pedig újabb Checkpoint Mini.

A második évad korábbi adásai:

Checkpoint Mini #11: Jagged Alliance 2
Checkpoint Mini #12: Katakis

 

Ebből a posztból elérhető a teljes első évad

 

És itt találod a vendéges (nem mini) Checkpoint adásokat