PayPal:
Patreon:
Még éppen sikerült a hét legvégén teljesíteni a podcastpenzumot, és mielőtt hétfőre vált az óra, még begurítok egy Checkpointot a vasárnapba, akárcsak Kodiak egy gránátot a de_dust2 lépcsőfordulójában. Aki esetleg nem tudja, kicsoda Kodiak, és mi az a de_dust2, feltétlenül hallgassa meg ezt az adást. Aki meg tudja, az azért. Kodiak ugyanis mostani vendégünk - vagy ahogy egy időben nevezték: A Legenda.
A Day of the Tentacle a világ egyik legjobb kalandjátéka, ezen nem nagyon szokott vita lenni - azon már inkább, hogy van-e értelme felújítani úgy, ahogy a Double Fine (az eredeti alkotó, Tim Schafer cége) csinálja. A Grim Fandango (a világ másik legjobb kalandjátéka) ugyebár tavaly kapott egy ráncfelvarrást, és igazából a rendezői kommentárokon kívül tartalmilag nem sok újat adott a játékosoknak. Pedig abból a játékból anno rengeteg mindent kidobtak, sokan várták volna, hogy a director's cut teljesebb élmény lesz. Én is erre számítottam - egy tizensok év után újra kiadott játéknál az a legérdekesebb, ami eredetileg tervben volt, de még nem láthattuk (mint a Monkey Island-remake esetében az a kiskutyás kép).
Van az Index mellett egy étterem, elég szörnyű kaját adnak, de az van a legközelebb, ezért elég sokszor járunk oda (főleg rossz időben). Fent van a Google Mapsen is, ezért pár éve megnéztem, milyen értékeléseket kap. Egy darab vélemény volt, az viszont ötcsillagos értékelés - az étterem tulajdonosától. Valami hasonlót fedezett fel egy redditor tegnap az első Guitar Herók meg a Rock Band fejlesztőjével, a Harmnonixszel kapcsolatban.
Az eset ugye annak kapcsán derült ki, hogy az Amazon nekiment a bérkommentelőknek, és persze nem volt meglepetés, hogy a játékiparban is előfordulhat olyasmi, hogy nem minden ötcsillagos értékelés teljesen őszinte és hiteles. A Harmonix esetében a Rock Band 4-et dicsérte több Harmonix-alkalmazott, és hát elég vicces olyanokat olvasni, hogy "alig várom, hogy a csapat milyen dolgokat hoz ki a következő hónapokban a játékhoz", miközben a posztoló maga is a csapat tagja.
A Harmonix gyorsan reagált egy közleménnyel, amiben leírták, hogy bár nem gondolják, hogy az elkövetők rosszat akartak volna, most jól gatyába rázták az online értékelésekre vonatkozó céges irányelveket. Ami azt jelenti, hogy megjelent belsős értékeléseket vagy törölni kell, vagy jelezni, hogy a posztoló a saját kutyája kölykét dicséri (és így kell eljárni a jövőben is).
Nekem az egész csak megerősíti, hogy miként néha szaklapok kritikáiban sem lehet megbízni, úgy a felhasználói értékelések között is akadnak rohadt almák. Illetve a Harmonix reakcióját kicsit lájtosnak gondolom; egy ilyen blamázs után a belsős értékelések posztolásának teljes tiltása sem lett volna ördögtől való gondolat.
Pár hete írtunk arról, hogy lelkes olasz fejlesztőket Bud Spencer és Terence Hill filmjei ihlettek arra, hogy verekedős játékot készítsenek. Úgy tűnik, a derék taljánok nem lazsálnak, máris kiadtak egy játszható demót, innen letölthető. A játék végleges címe úgy tűnik, Schiaffi & Fagioli, amit én Google Translate alapján úgy okosítottam, hogy Pofonok & Bab.
Már a címképernyőn (Terence Hill egy hordágyszerűségen viteti magát egy lóval) is látszik, hogy a játék a páros westernfimjeit dolgozza fel, illetve konkrétan Az ördög jobb és bal keze című alapművet. Mondjuk a sztori eléggé elvész a nagy verekedésben, szerintem jó ötlet lenne a beat-em upot színesíteni más műfajokkal (mondjuk egy sör-virslifaló minijátékkal). De a verekedős rész önmagában okés: lehet ketten is nyomni, tárgyakat használni, a házban pofozkodás pedig elég jó ötlet. Mondjuk azt nem értem, hogy a Delorean hogy kerül ide. Egy videó azok kedvéért, akik inkább csak megnéznék, mint letöltenék:
És még mindig kérdéses, hogy az eredeti jogok birtokosainak nem szúrja-e majd a szemét ez a szimpatikus kezdeményezés. A honlapra mindenesetre a készítők kiírták, hogy a program nem hivatalos Az ördög jobb és bal keze-játék, a jogokat nem állt szándékukban megsérteni, és egyébként is nonprofit az egész.
Podcastünk fékezett habzású - azaz vendég nélküli - miniverziójában általában olyan régi játékokat próbálunk ki újra, amiket ti javasoltok, de ezúttal saját kútfőből jött az ötlet. Ennek oka, hogy minap valamelyik vendéges adásban szóba került a Crimson Skies: High Road to Revenge, és utána addig lelkendeztünk, amíg elő nem vettük mindketten újra, és röpködtünk egy kicsit a legjobb dieselpunk játékban, ami valaha készült.
Elspoilerezem a végét: baromira élveztük, kevés játék ilyen élvezetes 12 év elteltével is, szinte semmit nem kopott a fénye (csak a grafika tűnik már avíttnak kicsit, de nem vészesen). Érdemes ma is beszerezni - már ha tudjátok. További részletek az adásban, tessék meghallgatni, csak 14 perc az egész. Embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>vagy itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt.
Shownotes, azaz pár fontosabb ésvagy a műsorban hivatkozott dolog:
Minden visszajelzést örömmel fogadunk továbbra is, mondjátok el, mit gondoltok a Checkpoint Miniről, és várunk javaslatokat arra is, milyen régi játékokat vegyünk elő. Jövő héten rendes Checkpoint vendéggel (sőt, konkrétan egy legendával), két hét múlva pedig újabb Checkpoint Mini.
Korábbi adások:
Checkpoint Mini #01 (pilot) - Lands of Lore
Checkpoint Mini #02 - Shadow of the Colossus
Checkpoint Mini #03 - Heart of Darkness
Checkpoint Mini #04 - Under a Killing Moon
Videojátékokból ugyebár nem sok jó film készült eddig, lehetne sorolni a bűnöket a Mario-filmtől az Uwe Boll-életműig, még a legjobb adaptációk is elég megosztók (pl. a két Tomb Raider). Lehet, hogy egy animációs film szépít majd: a héten kijött a Ratchet & Clank előzetese, és elég jó. Az eredeti játéksorozat platformer, a PS2-től kezdve minden Playstation-generációra jutott belőle, kellemesen debil sci-fi környezettel, sok akcióval. A trailerből úgy tűnik, a film megőrzi a sorozat szellemiségét. Plusz a szinkronhangok között olyan nevek, mint Sylvester Stallone és John Goodman.
Nemsokára (november 10-én) jön a Starcraft II befejező része, a Legacy of the Void - avagy végre egy AAA-kategóriás rts ebben a mobáktól terhes, szörnyű világban -, és én is vágom már a centit, hogy mikor irányíthatom már a dicső protossokat a zergek ésvagy terranok ellen. El is kezdtem unalmamban régi Blizzard-videókat nézegetni, aztán a YouTube kapcsolódó videóin ugrálgatva az lett a vége az egésznek, hogy összeszedtem a 10 - szerintem - legjobbat. Időrendben jönnek alant.
Na jó, inkább 16-bitesben (bár a zene mégis a 8-bites prüntyögéseket idézi). Írtunk már korábban a CineFix YouTube-csatorna 8 Bit Cinema nevű projektjéről, amiben sikerfilmeket készítenek el elképzelt videojátékok formájában, és ezúttal a Mad Max került sorra. Egy jó kis Metal Slug-szerű lövöldözős játék lett baromi jó látvánnyal, és mint általában, most is az volt az érzésem a videó végére: én játszanék ezzel, ha létezne. Főleg, hogy annak idején nem nagyon készültek Mad Max-játékok (igaz, elég sok más játékot inspirált a film).
Nagyon rosszul indult az év: 2015 egyik első híre volt, hogy elhunyt Dragon György - vagy ahogy játékos körökben ismertük, Gyu -, a Gamestar oszlopos tagja, zeneszerző, fejlesztő, újságíró. Most a túrkevei Finta Múzeum és a MaNDA kiállítást rendez az emlékére a Finta Múzeum Vadász Pál Kiállítótermében (Túrkeve, Kossuth utca 6.). Holnap lesz a megnyitó 16 órakor a Vadász Pál Kiállítóteremben, a kiállítást Képes Gábor, a MaNDA főosztályvezetője (és elhivatott gémer) nyitja meg.
A tárlat Gyu testvére, Dragon Ferenc közreműködésével készült, és főleg Gyu gyűjteményéből lehet ott látni tárgyakat, többek közt a számítógépeit, meg persze élete fontosabb állomásainak emlékeit, a Kolumbiában töltött egyetemi évektől az amigás játékfejlesztésen át az újságírókarrierig. Szóval aki arra jár, nézze meg, január 10-ig látogatható a kiállítás (december 18. és január 10. között csak előzetes telefonos bejelentkezés után). És most hallgassuk meg az amigás Abandoned Places zenéjét, amit Gyu komponált.
Múlt hétről kicsit átcsúszva a mostaniba, itt az új Checkpoint (ami azt jelenti, hogy a héten kettő lesz, péntek magasságában kitolok egy Minit is). Régen ültünk vendéggel a stúdióban, úgyhogy rögtön kettőt is szerveztünk, és baromi jó hangulatú felvétel lett, nem is nagyon vágtam belőle. És bár mint közismert, zenéről beszélni olyan, mint építészetről táncolni, azért csak megpróbáltuk kicsit felidézni a régi jó játékzenéket, illetve azoknak a technikai hátterét.
November közepén jön a Star Wars Battlefront, a Battlefront-játékok harmadik, de sorszám nélküli része, viszont már lehet játszani a bétával. Elég szórakoztató, és ahogy az ilyen Battlefield-szerű játékoknál lenni szokott, a YouTube-on gombamód szaporodnak a failvideók, vagyis vicces bénázások és bugok megörökítése. A Kotaku máris összeszedett egy válogatást, a jobbakat átemeltem, és kerestem még hozzájuk párat, szóval íme, hét elég vicces jelenet a legújabb Star Wars játékból.
A Doomot ugyebár nem kell már bemutatni (itt a blogon is volt róla egy jó hosszú cikk), olyan alapvetés a játéktörténelemben, mint a diós bejgli a karácsonyi asztalon. Nem csoda, hogy portolták már mindenre, és nyilván nem csak hivatalos portokra gondolok, hanem hobbihekelésekre. Én 2002 környékén kaptam az akkori munkahelyemtől karácsonyra egy iPAQ pda-t, és még azon is volt Doom (elég vicces volt stylusszal irányítani). Szerintem már kávéfőzőre és csipogó kulcstartóra is átírták.
Gondolom, nem én vagyok az egyetlen a blog olvasói közül, aki Bud Spencer és Terence Hill filmjein nőtt fel. Csak a Puffin lekvár ad erőt és mindent legyűrő akaratot. Pisztácia kifogyott, csokoládé nem is volt. Páncélautó nem, páncélautó igen. És még sorolhatnám. Szóval eléggé megörültem, amikor megláttam ezt:
Augusztusi videó, de engem eddig elkerült, és szűkebb környezetemben sem ismerte senki. A Bloodborne című, elég hardcore PS4-játék főhőse látható rajta, aki a játékban mindenféle cuccokat találhat, például egy ilyen pöpec tölcsérsisakot. Amivel létrán ez történik:
Mivel a játékot őrült japánok fejlesztették - akik arra is figyelnek, hogy mészárolás közben a köpönyegünk egyre véresebb legyen -, simán elképzelhető lenne, hogy bekerült a játékba egy "koppan a játékos tölcsérsisakja a létra fokain" hang. Sajnos azonban a hangot a videó elkövetője keverte a kliphez, de azért így is elég jó. És van belőle kétórás verzió is.
Ha már a hétvégi játékcsajposztban előhoztam Conan O'Brient, hadd említsek meg valamit, ami nekem mostanában tűnt fel: a videojátékok egyre gyakrabban jelennek meg témaként az amerikai vicces-beszélgetős showműsorokban. Nyilván azért is, mert nehéz megkerülni őket (a videojáték már rég nem az a rétegszórakozás, ami harminc éve volt), és azért is, mert termékmegjelenítésnek sem utolsó.
Kezdjük akkor Conannal, aki évek óta pörgeti már Clueless Gamer sorozatot, amiben fogalom nélküli júzerként próbál ki videojátékokat. Elég vicces általában, ez például a Minecraft-tesztje:
Utolsó kommentek