IDDQD

Volt már a blogban szó egy gémerről, aki bekötött szemmel játszotta végig a Super Mario Worldöt - most egy hasonló őrült következik, aki egy másik Mario-játékot, a mindenki által ismert Super Mario Brost játszotta ki úgy, hogy végig le volt takarva a szeme. Az illető természetesen japán (きらめきでどーだい néven fut a YouTube-on), és három hónapig készült a nagy mutatványra. Kevesebb mint negyedóra alatt el is jutott a játék végére, és érezhetően baromi izgatott volt az utolsó pályán - Bowser legyőzése után konkrétan elkezd hiperventillálni a videóban.

Itthon valószínűleg kevésbé ismert a Toki, ez az 1989-es lövöldözős játék, amit Szakuma Akira készített (eredetileg arcade gépnek, de persze aztán mindenféle port is lett belőle). A maga idejében furcsa környezetével ki tudott tűnni a műfajban; Toki a főhős neve, egy állatbőrbe öltözött vadember, aki egész jól eléldegél törzsével, amíg nem jön egy gonosz varázsló, Vookimedlo, aki elrabolja a törzs hercegnőjét, az embereket pedig mindenféle bizarr állatokká változtatja. Toki majommá változik - de szerencsére olyan majommá, aki tud tüzet fújni meg lövedékeket köpködni, szóval neki is indul, hogy lezúzza Vookimedlót, illetve előtte még pár elborult főszörnyet. Itt egy longplay a játékból:

2009-ben egy három francia fejlesztőből álló kis csapat, a Golgoth Studios bejelentette, hogy Toki-remake-et készít. A gond az, hogy mindhárman meló mellett csiszolgatják a remake-et, és így elég lassan haladnak (a grafikusnak például több mint két évig tartott, amíg mindent megrajzolt). Eredetileg 2011-ben akarták kiadni, aztán 2013-ban is lehetett hallani felőle, amikor Steamen Greenlightot kapott, aztán azóta semmi (lent a korábbi trailer).

Most a csapat vezetője, Anthony De Sa Ferreira a Patreonon hallatott magáról (a Patreon egy közösségi támogatási platform, ha valaki nem tudná), és havi 750 dollárt kér, hogy végre össze tudja rakni a játékot, amiből nagyon sok minden kész van már. Egyelőre nem áll jól a gyűjtés (50 dollárnál tart), de állítólag jövő héten videó is lesz már a játékból, talán akkor megszalad a dolog.

Egyébként a képek alapján elég erősen átrajzolták az eredetit, és baromi jól tették ezt. Lásd alant.

Van ugye ez a Vakondok 4. nevű dokumentumfilm, ami a magyar videojáték-fejlesztés hőskorát fogja feldolgozni (minap beszélgettünk egy jót a rendezővel), és a készítők elkezdték promózni - például azzal, hogy minden héten feltesznek egy új werkfilmet. Eddig mindegyikben egy-egy mikrofonvégre kapott interjúalany szerepelt, a legújabban Szenttornyai László, aki az Ecco the Dolphin vezető fejlesztője volt. Csak három perc, de Szenttornyai elég jókat mesél ilyen rövid idő alatt is. És mivel ez a vakondokosdi elég szimpatikus kezdeményezés, ezentúl minden új werkfilmről megemlékezünk majd. (Korábbiak: Kiss Donát, Ian Livingstone, Fodor Tamás, Nagy Csaba)

Így készült a Vakondok 4 - 05 - Szenttornyai László from Moleman on Vimeo.

Podcastünk második évadját úgy indítottuk, hogy ráfeküdtünk a magyar játékfejlesztés kezdeteire. Két hete Képes Gábor mesélt baromi érdekes dolgokat az ötvenes-hatvanas évek kibernetikai játékairól, most pedig a nyolcvanas-kilencvenes éveket vettük elő Matusik Szilárd segítéségével.

Éppen ma 20 éve rúgta be az ajtót 3D-ben minden idők legmacsóbb játékhőse, Duke Nukem. A játékról és annak fejlesztéséről írtunk már hosszú cikket, azt most nem ismételnénk meg (itt elolvashatjátok), inkább csak amolyan buzzfeedesen összeszedjük, mi mindenért lehetett rajongani ebben az fps-alapvetésben.

Csodálatos, amit a GuitarHeroFailure nevű júzer művelt YouTube-on. Először is 100 százalékra lejátszotta a Guitar Hero Smash Hitsben Ozzy Osbourne Bark at the Moon című dalát - már ez is elismerésre méltó. Emberünk fel is tette a tökéletes menetet a YouTube-ra, mire nemsokára a YouTube levette a videót arra hivatkozva, hogy a zenét csak úgy felpakolgatni a videómegosztóra copyright jogokba ütközik. Erre emberünk nem esett kétségbe: felhümmögte a capella a dalt a videóra. Kikerült Redditre is - az eredmény több mint másfélmilliós nézettség. Amit most gyarapítani fogunk:

A sztoriban nem is az a legnagyobb agyfasz (már elnézést), hogy a YouTube letilt egy videojátékos videót, miközben részben abból van sok nézője (és ebből bevétele), hogy a GuitarHeroFailure-höz hasonló felhasználók tonnaszám pakolják fel, hogyan játszanak mindenféle játékokkal. Hanem az, hogy valószínűleg az aláhümmögős videó is jogsértő, mert egy ilyen feldolgozáshoz is a jogkezelő engedélye szükséges. Ami azt mutatja meg (megint), hogy mennyire elcseszett az úgynevezett "szomszédos és szerzői jogok" szabályozása a zeneiparban. És most elhümmögöm a Belgától a Bzmget.

(Akkor is olvasd el, ha nem szoktad hallgatni a podcastet! Köszi!)

Eltelt két hét, újabb Checkpoint Mini jön, és mint két hete írtuk, ezentúl próbálunk azoknak is a kedvére tenni, akiknek a podcast műfaja annyira nem fekszik. Vagyis minden Checkpoint Miniben megénekelt játékról lesz pár bekezdés szöveg, a két héttel ezelőtti Jagged Alliance 2-ről már ilyen poszt született. A vendéges Checkpointokról nem lesz leirat (az iszonyatos meló lenne), de ezeknél a rövidebb adásoknál mindig leírom majd a lényeget. Nem ígérek tizensokezer karakteres Heti retrókat (egyszerűen nincs már annyi szabadidőm, mint akkor, amikor azok a cikkek születtek), de az biztos, hogy ezentúl a Checkpoint Miniknél azok is találnak majd kontentet, akik irtóznak a podcastekről (persze teljes élményt a podcast ad :)).

Ezúttal egy igazi vénséget, a C64-es Katakist próbáltunk ki, és nem bántuk meg. Ha arra vagy kíváncsi, hogy Grath és én hogyan tárgyaljuk ki frissen szerzett élményeinket, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>vagy itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra.

Elég kemény számokat adott ki a Media Create nevű piacelemző cég arról, hogy Japánban mennyire fogy az Xbox One: szinte a statisztikai hiba alatt. Mint a Kotaku idézi, január 11 és 17 között (azaz múlt héten) a következő mennyiségekben fogytak az országban a fontosabb konzolok:

1. Új Nintendo 3DS XL: 30172 darab
2. PlayStation 4: 25592 darab
3. PlayStation Vita: 18202 darab
4. Wii U: 15398 darab
5. Új Nintendo 3DS: 6241 darab
6. Régi Nintendo 3DS: 4797 darab
7. PlayStation 3: 1939 darab
8. Régi Nintendo 3DS XL: 1162 darab
9. Xbox One: 99 darab

Igen, kevesebb mint száz darab Xbox One ment el a 127 milliós lakosú országban. Több mint 19-szer ennyi gép kelt el az ELŐZŐ generációs PlayStationből.

Oké, azt tegyük gyorsan hozzá, hogy egyrészt Japánban hagyományosan sokkal gyengébben muzsikálnak az Xboxok, mint a hazai pályán népszerű Sony- és Nintendo-kütyük, másrészt karácsony után eleve nem nagyon mennek a drága hardverek - de azért ez a 99 elég szomorú látvány a PS4 25 ezre mellett. Az Xbox One a kezdetektől alulteljesít az országban (a premier hetén 23562 darab ment el belőle, míg az Xbox 360 a nyitóhetén 62 ezret hozott össze), és júniusban már volt egy hét, amikor 100-ra lement az eladott példányszám. Hát most eggyel lejjebb ment.

Globálisan persze nem áll ilyen rosszul az Xbox One, de azért nem olyan rózsás a helyzete. A Microsoft egy ideje nem közöl részletes eladási adatokat, utoljára a CEO, Satya Nadella 2014 végén azt mondta a részvényeseknek, hogy 10 millió darab ment el a konzolból. Azóta eltelt egy év, és bizonyára nőtt ez a szám - akár meg is duplázódhatott -, de a PlayStation 4 a Sony idén januári bejelentése szerint már 35,9 milliónál tart. Ami még rosszabb: az iparágban kész tényként kezelik, hogy minden eladott Xbox One-játékra kettő PS4-játék jut. A konzol indulása nagyon szerencsétlen volt (emlékszünk rá, kommunikációs katasztrófa előzte meg, és a Microsoft árversenyben is alulmaradt), de ettől még lehet, hogy idővel az XBone valamennyire beéri a nagy riválist (ugye az előző generációban éppen az Xbox 360 húzott el, de most már nagyjából pariban vannak a PS3-mal). Már csak azért is, mert az Xbox One valójában elég jó kis konzol, és a kontrollere bármikor állva hagyja a PS4 irányítóját - a céges PS4-kontrolleren egy év nem túl intenzív használat már leszedte a joyokról a borítást. (Persze ősszel én is azt sutyorogtam a Jézuskának, hogy PS4-et hozzon majd, de lesz még karácsony, lesznek még sutyorgások.)

A Call of Duty sorozat pár részét érte már olyan kritika, hogy kocagémereknek való fps, csőlövölde, és az AI által irányított csapattársak szépen leszedegetik az elleneket, akiket a játékos nem talál el. Kent Sheely alias Nullface projektje nem feltétlenül cáfolja ezt a kritikát, ugyanakkor bámulatos, hogyan használja ki a játékba épített szkripteket, és hogyan próbál életben maradni, miközben az AI megcsinálja a pályákat. Nullface ugyanis azt vette a fejébe, hogy a teljes Call of Duty: Modern Warfare-t végigtolja anélkül, hogy megölne bárkit.

Illetve ez nem egészen igaz, mert akad pár pillanat a játékban, amikor muszáj egy-egy embert lelőni (jellemzően valamilyen interaktív átvezető moziban), na de ezen felül emberünk nem lő le senkit, ami szép teljesítmény egy olyan játékban, aminek a célja éppen az, hogy lőj le mindenkit. Még nem ért a játék végére, de egész jól halad, itt meg lehet nézni a "Modern Peacefare" 13 videóját. Kedvcsinálónak itt az egyik.

(Az alábbiakban Dester kartárs írását olvashatjátok, akinek nem indult jól az év: feltörték a Rockstar-accountját.)

Pár napja történt meg az, amivel senki sem szeretne szembesülni, és pláne elképzelhetetlennek tartja, ha épp az IT szektorban dolgozik.

Kaptam a Rockstartól egy emailt, hogy a jelszavam megváltozott. A GTA V-be nem léptem már be egy ideje, lekötöttek más játékok, ezért megemelkedett kissé a vérnyomásom. Röviddel ezután észrevettem, hogy nem csupán egyetlen emailt küldött a Rockstar, hanem kettőt: a másikban pedig az állt, hogy az email címem is megváltozott. Nem vagyok túl idegeskedő fajta, de ennél a pontnál azért már leizzadtam.

Nem túl szimpatikus, amikor az ember saját magát dicséri, de szerintem atomjó lett az idei első vendéges podcastadásunk. Persze ez nem nekünk köszönhető (Grath, ülj közelebb a mikrofonhoz!!!), hanem vendégünknek, Képes Gábornak, akinél többet kevesen tudnak a magyar informatika történetéről.

Elment a kaméleon, Ziggy Stardust hazautazott, Tom őrnagy kilépett az űrkabinból. Avagy meghalt David Bowie, és most nyilván egész nap Bowie-dalokat hallgatok, és pár napig ez most így marad (nem mintha amúgy nem szoktam volna, éves rendszerességgel rám tör a Bowie-láz). Többek között a Hours... című 1999-es albumot, aminek az az érdekessége, hogy nagy része csak átdolgozott anyag, az eredeti dalokat ugyanis egy videojátékhoz írta Bowie. Nem lennénk retrojátékblog, ha ezt szó nélkül hagynánk most. (Pláne, hogy olyan játékról van szó, amit máig őrizgetek dobozos verzióban, szóval szép emlékeim vannak róla.)

A játék címe Omikron: The Nomad Soul, és a Quantic Dream fejlesztette, az Eidos pedig jól kiadta 1999 végén (pár hónappal az első Mátrix-film debütálása után, a Y2K-para közepén, csak hogy belőjem kicsit a korszellemet). A Quantic Dreamet ugyebár főleg a Fahrenheit és a Heavy Rain miatt ismerjük, pedig első szárnypróbálgatásuk, az Omikron is elég nagyot szólt, és nem is volt olyan kötött játékmenetű, mint a két nagy siker. A játék sci-fi környezetbe, egy Phaenon nevű bolygó Omikron nevű városába kalauzolta a játékost, de már a kezdés is elég formabontó volt. A játék intrójában megjelent egy omikroni rendőr, és egyenesen a játékoshoz kezdett beszélni, megkérve, hogy segítsen neki: a játékos hagyja el a saját valóságát, és koncentráljon arra, hogy átküldi a lelkét a karakter testébe. Aztán a rendőr - a sztori szerint - magával vitte a játékos lelkét Omikronba, elindult a főcím, ami alatt Bowie elkezdte énekelni a New Angels of Promise-t, a játékos meg nem értett semmit.

(Akkor is olvasd el, ha nem szoktad hallgatni a podcastet! Köszi!)

Végére értünk a múlt év besztofjainak, visszatérünk a szokásos ügymenetbe, ami rögtön egy új Checkpoint Mini adást jelent. Illetve nem is olyan szokásos az ügymenet: többen jeleztétek, hogy a podcast műfaja annyira nem fekszik nektek - mások viszont azt jelezték, hogy nagyon is bejönnek az adások, és most megpróbáljuk feloldani ezt az ellentétet. Ami azt jelenti, hogy ezentúl minden Checkpoint Miniben megénekelt játékról lesz pár bekezdés szöveg. A vendéges Checkpointokról nem lesz leirat (az iszonyatos meló lenne), de ezeknél a rövidebb adásoknál mindig leírom majd a lényeget. Nem ígérek tizensokezer karakteres Heti retrókat (egyszerűen nincs már annyi szabadidőm, mint akkor, amikor azok a cikkek születtek), de az biztos, hogy ezentúl a Checkpoint Miniknél azok is találnak majd kontentet, akik irtóznak a podcastekről (persze teljes élményt a podcast ad :)).

Kezdjük is egy olyan játékkal, ami ma is bitang jó: az 1999-es Jagged Alliance 2-vel. Ha arra vagy kíváncsi, hogy Grath és én hogyan tárgyaljuk ki frissen szerzett élményeinket, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>vagy itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra.

Hatéves hagyomány folytatódik, idén is csokorba gyűjtöttem a legjobb tavalyi keresőkifejezéseket (korábbi évek: 2010, 2011, 2012, 2013, 2014). Sajnos a Google Analytics pár éve bevezette, hogy egy csomó keresőszót nem ad ki, és emiatt soha nem volt olyan keresőszóínség, mint most. A blog 2015-ös keresőkifejezéseinek 93,17 százaléka not provided, azaz a Google adatvédelmi okok miatt nem közli. A maradékból kellett főznöm, ami valamivel több mint kétezer keresőkifejezés volt - jóval kevesebb, mint például két éve, amikor több mint tízezerből mazsolázhattam. Azért így is akadt pár viccesebb.

Toplistát most sem adok, mert a lista elején többnyire a blog neve és különdéle variációi szerepelnek. Annyit azért elárulok, hogy ezeken kívül a top10-be egész meglepő dolgok tudtak bekerülni, például a kazuárszleng és jaden smith (írtunk ugyan a Smith-kölyökről, de nem gondoltam, hogy ekkora rajongótábora van). És ahogy lenni szokott, a korábbi posztok keresőkifejezéseit nem közlöm újra, csak megemlítem, hogy továbbra is belefutni a régi klasszikusokba, van amiben a fekete szörny a hegyen szaladgál, fluxuskondenzátor eladó, meg a többi klasszikus (lásd a fent linkelt korábbi posztokat).

Persze megint elég sok trágár, illetve szexuális tartalmú keresés volt. Ezeket nem nagyon lehetett, illetve nem is akartam megkerülni, szóval ahogy a South Park elején mondják, az alábbiakban csúnya szavak hangzanak el, elolvasásukat senkinek nem ajánljuk, illetve kiraktam egy 18+-os karikát. És akkor jöjjenek 2015 legjobb keresőkifejezései kommentárokkal, kategóriába szedve a jobb emészthetőség érdekében.

Boldog új évet még mindig, 2015 izéit folytatva fogadjátok szeretettel podcastünk különkiadását. Pár napot csúsztam a vágásával (ez látszik is a felkonfon, szilveszterkor terveztük kitenni), de igázából ez a kontent nem romlik meg: elcseszések és kimaradt jelenetek jönnek.