IDDQD

Megint eltelt két hét, kopogtatok az újabb Checkpoint Minivel a blogon (plusz egy cikkecske is lesz a tárgyalt játékról azok kedvéért, akiknek a podcastes formátum annyira nem jön be, de pár bekezdést bármikor elolvasnak).

15. alkalommal a Buster Brost veséztük ki. Nincs meg? És a Pomping World? Az sem? És a Pang? Na ugye! Szóval ezen a három néven ismert az a bizonyos buborékgyilkolós cucc, de nálunk főleg a Pang terjedt el. Múltkor említettem, hogy voltam Grathnél egy Street Fighter-partin - hát a nagy verekedés után levezetésnek végigtoltuk a Pangot. Kutya kötelességünknek éreztük ezután egy Minit is szentelni neki, és ezt persze részletesen ki is tárgyaljuk az adásban. Ha kíváncsi vagy erre, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>illetve itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra (bár teljes élményt a podcast ad).

Korábban írtam már a Last Ninja Musicologyról, de most fejlemény van. Ez a FastLoaders nevű skandináv (azt hiszem, norvég) C64-rajongó rockzenekar projektje, tavaly mutatkoztak be először koncerten is. Régi álmuk a teljes Last Ninja-korpusz zenéinek metálfeldolgozása. Persze volt már ilyesmi, de a FastLoaders konkrétan minden egyes tracket szeretne megzenésíteni, és igényes formátumban, három cédén kiadni (egy cédé = egy Last Ninja), illetve egy élő koncertet is tolnának Londonban, arról pedig bluray-lemezen adnának ki felvételt. Ami eddig elkészült és publikus, az nagyon meggyőző (válogattam is már belőle a Checkpoint végére a FastLoaders engedélyével), és a Last Ninja-széria eredeti komponistái (Ben Daglish, Matt Gray, Reyn Ouwehand) is teljes mellszélességgel támogatják a projektet. Ez önmagában nem elég, pénz is kellene a srácoknak, ezért indítottak egy... na, vajon mit? Úgy van, Kickstarter-kampányt. 25 ezer fontot akarnak összeszedni, most 8600-nál tart a számláló, és még van 28 nap, itt lehet őket támogatni. Lehet csak cédére hajtani vagy akár elmenni a londoni buliba, minden csak pénztárca kérdése. Nagyon drukkolok nekik (egy 14 fontos drukkolással, mert a londoni buli nekem biztosan ugrik a család gyarapodása miatt, különben esküszöm, el is mennék erre), remélem, összejön a kampány. És most tessék meghallgatni ezt:

Újabb hétfő, újabb Vakondok 4-werkfilm. (Tudjátok, ez az a dokumentumfilm, ami a magyar videojáték-fejlesztés hőskorát fogja feldolgozni, és aminek rendezőjével nemrég beszélgettünk). Az eheti interjúalany nagy ember, a System 3 vezetője, Mark Cale, és olyan dolgokat mond, amiket eddig nem nagyon hallhattunk tőle. Ugyebár a System 3 adta ki a The Last Ninját, ami a magyar játékfejlesztés egy komoly tüskéje, erről beszélgettünk Beregi Tamással is. Anno a System 3 a Novotrade-nek dolgozó egyik magyar csapatot bízta meg a játék fejlesztésével, és a magyarok meg is csinálták az Intergrator nevű motort, a játék lelkét. Csak kicsit lassan haladtak, ezért a britek végül házon belül oldották meg az egészet, a magyarokat kifizették, viszont a stáblistába nem került be a nevük és a későbbi jogdíjakból sem részesültek - ezen a résztvevők közül többen könnyen túlléptek, de van, aki mai napig azt mondja, hogy a britek ellopták a magyaroktól a Last Ninját. Az biztos, hogy a stáblistából kihagyás csúnya dolog volt, mert Cale a lenti werkfilmben elismeri, hogy a magyarok nélkül. Nem. Lett. Volna. Last. Ninja. Az meg végképp prosztóság, hogy Cale teljesen másokat nyilatkozgatott a Games That Weren't oldalnak tavaly, nagyon lesajnálva a magyarok teljesítményét. Szóval akármilyen szépeket mond most, nekem nem lett egy szimpatikus figura. És a Vakondok 4-nek biztosan a Last Ninja-sztori lesz az egyik legizgibb része. (Korábbi werkfilmek: Kiss Donát, Ian Livingstone, Fodor Tamás, Nagy Csaba, Szenttornyai László, Stein Róbert, Vámosi Zsolt, Rátkai István).

Így készült a Vakondok 4 - 09 - Mark Cale from Moleman on Vimeo.

Beteg voltam majdnem két hétig, ami a blogon is meglátszott (posztot írni se nagyon volt erőm a takonytól), illetve a legfrissebb podcastadásunkban elhangzó távoli köhögésekre is ez a magyarázat. De nem akartam elhalasztani a felvételt, már csak a téma miatt sem...

Most volt ugye 25 éves a Street Fighter II, szépen meg is emlékeztünk róla (és még mindig lehet könyvet nyerni!), de jövőre szintén negyed évszázados lesz a másik nagy verekedősjáték-széria, a Mortal Kombat. Nem húzta addig a lenti videó attrakciója: 24 év után derült ki, hogy milyen titkos menük voltak beépítve a Mortal Kombat első három részébe. (És vegyétek úgy, hogy ezt a hírt ketten írtuk Király kollégával, mert egyszerre dobtuk be két posztban, most ezek szummája olvasható.)

Mint az Eurogamer írja, a menüket a The Cutting Room Floor dokumentálta - ez az oldal kimondottan videojátékokban elrejtett vagy éppen kivágott tartalmakat gyűjt össze. Például itt egy halálanimáció Goróról, amit a játékban nem láthattunk:

Szóval érdemes böngészni ezt az oldalt, sok finomságba akad az ember. De térjünk vissza a menükre: a TCRF dokumentálta, a YourMKArcadeSource nevű rajongói YouTube-csatorna pedig kipróbálta, és tényleg sikerült életre hívni a titkos menüket. Ehhez a két játékos védekezőgombjait (P1 és P2) kell végignyomkodni szabadkőművesek titkos kódjait megszégyenítően bonyolult módon:

P1 P1 P1 P1 P1 P2 P2 P2 P2 P2 P2 P2 P2 P2 P2 P1 P1 P2 P1 P1 P2 P2 P2 P1 P1 P1 P1

Vagyis ötször az egyes, tízszer a kettes, kétszer az egyes, egyszer a kettes, kétszer az egyes, háromszor a kettes és végül négyszer az egyes. Ja, és mindez baromi gyorsan. Nem csoda, hogy az amúgy a Mortal Kombatok fő tervezőjéről, Edward J. Boonról elnevezett EJB-menüket senki nem hívta elő véletlenül a játéktermekben.

Mást viszont igen, és Király kollégának átadom itt a szót: "A kódok közül nekem csak a freeplay kód maradt meg az emlékezetemben, ami 80 creditet adott, de mivel abban az időben a Wizards játékteremben dolgoztam a Ferenciek terénél, amúgy is ingyen játszottam, szóval nem sok hasznom származott belőle. Ha jól rémlik a két joyt "fel" pozícióba kellett nyomni, és közben lenyomni a két Start gombot."

A menükben persze főleg mindenféle fejlesztői segítségek vannak, tesztlehetőségek, érmenyilvántartás, köszönetnyilvánítások, illetve át lehet írni a toplistát és megnézni az összes karakter befejező képsorait. A Mortal 3-ban pedig még egy Galaga-szerű minijátékot is el lehet érni, végignézni az összes kivégzést, és feloldani a titkos karaktereket.

Szóval elég jó kis trivia ez a Mortal-rajongóknak, de a többieknek is érdekes azért, nem minden nap akad ilyen hír (de azért nem is egyedülálló sztori). Örülök is neki, mint Johnny Cage ebben a soha fel nem használt animációban:

Ha hétfő, akkor Vakondok 4-werkfilm. (Tudjátok, ez az a dokumentumfilm, ami a magyar videojáték-fejlesztés hőskorát fogja feldolgozni, és aminek rendezőjével nemrég beszélgettünk). Az eheti interjúalanyról már sok szó volt a blogban, hiszen több játékáról is hosszú poszt született. Ő Rátkai István, az Időrégész és más képes-szöveges kalandjátékok alkotója, a Novotrade-korszak magányos harcosa, aki több játékát is önerőből értékesítette. A videóban arról mesél, hogy milyen szenyó kóddal próbált borsot törni a játékait másolgató kalózok orra alá - gyakorlatilag egy vírust írt C64-re. (Korábbi werkfilmek: Kiss Donát, Ian Livingstone, Fodor Tamás, Nagy Csaba, Szenttornyai László, Stein Róbert, Vámosi Zsolt).

Így készült a Vakondok 4 - 08 - Rátkai István from Moleman on Vimeo.

Megint eltelt két hét, itt az újabb Checkpoint Mini (plusz egy cikkecske is a tárgyalt játékról azok kedvéért, akiknek a podcastes formátum annyira nem jön be, de pár bekezdést bármikor elolvasnak).

A 14. adásra rendelt klasszikus idén 25 éves, és meg is jelent a napokban egy újabb része - igen, a Street Fighter II-től van szó. Egy szabadnapomon elmentem Grathhez, és kipróbáltuk a játék mind az öt verzióját, ezt részletesen ki is tárgyaljuk. Ha kíváncsi vagy erre, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>illetve itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra (bár teljes élményt a podcast ad, a végén van egy nyereményjáték is, ez pedig a nyeremény).

Igen, jól olvastátok, az 1991-es pc-s klaszikus, Sid Meier Civilizationje C64-re, a nyolcvanas évek egyik legnépszerűbb játékplatformjára. De hogyan lehet egy VGA grafikás csodát egy 8-bites gépbe szuszakolni?

A játékipar hivatalos válasza az volt, hogy nem lehet, hiszen a Civilizationnek nem volt C64-átirata (igaz, 1991-ben már kezdett leáldozni a platformnak). Ugye egy nagyon összetett stratégiai játékról van szó, C64-en még a pixelek száma sem elég, hogy rendesen elférjen a kezelőfelület, és akkor még ott vannak a memóriakorlátok. Ez a válasz viszont nem elégítette ki a Lemon64 rajongói oldal egy felhasználóját, Dr Khumalót, és megalkotta ezt itt lent:

Én ülve maradtam a videó megnézése után. Elképesztő az egész, ahogy emberünk próbálja a C64 korlátai közé benyomni a játék szinte minden elemét, itt kényszerűségből lebutítva, ott bazi nagy interfészt hegesztve, és mégis végig felismerhető, hogy a Civilitationt látjuk. Persze ez nem kész játék, DrKhumalo csak egy koncepciót állított össze arról, hogy ő miként képzelné a C64-es Civet. Nem tervezi, hogy Sid Meier klasszikusát fullra leprogramozza (jó hogy), de azért csiszolgatja ezt még, lesz benne AI, és a végcél egy olyan demo, amiben ugyan nem működik a diplomácia meg még pár dolog, de már a játékosok is próbálgathatják. Aztán meg ki tudja... A projekt alatti diskurzust itt lehet követni a Lemon 64-en.

Mármint nem valami fan fiction, hanem profi képregény, elkövetője a mindenféle díjjal kitüntetett Box Brown, ő az írója és a rajzolója is a sztorinak, ami azt meséli el, hogy Alekszej Pazsitnov 1984-ben hogyan készítette el egy Elektronika 60 gépen a Tetrist. Illetve valószínűleg ennél jóval többről fog szólni a könyv, mert a Tetris születését szinte teljesen lefedi az a néhány oldal, ami preview-ban elérhető. Gondolom, a játék utóéletére is kitér majd a képregény, elég izgalmas időszak lehetett, amikor egyszer csak mindenféle érdekek megpróbálták megszerezni a játék jogait. Ha erre bővebben kitér Brown műve, akkor a magyar Stein Róbert  is felbukkanhat, elvégre ő mutatta be a nyugatnak a Tetrist.

A Tetris: The Games People Play című képregény október környékén jelenik meg, 20 dollárért lehet megrendelni. A fenti linkről idemásolok pár képet, nekem elég jónak tűnik, és tudott újat mondani már ez a pár oldal is (például azt nem tudtam, hogy Pazsitnov karakteres grafikával csinálta meg a Tetrist).

Ha hétfő, akkor Vakondok 4-werkfilm. (Tudjátok, ez az a dokumentumfilm, ami a magyar videojáték-fejlesztés hőskorát fogja feldolgozni, és aminek rendezőjével nemrég beszélgettünk). Az eheti interjúalany ellentmondásos figura: Vámosi Zsolt, a Philos Laboratories alapítója, akinek neve pár éve egy politikai ügyben is előkerült, de most ezt hagyjuk, hiszen a film nem erről szól. Hanem a Philos viselt dolgairól, például a Theocracy című rts-ről, amiről most tudtam meg, hogy kínai verziója is volt. Erről mesél Vámosi kicsit a werkfilmben (ami lehetne hosszabb, a fenébe is, olyan rövidek ezek a videók). A végleges dokufilmben majd bizonyára szó esik még arról is, hogy mi történt a tervezett Imperium Galactica III-mal, de aki nem tud addig várni, olvassa el korábbi posztunkat erről a szép magyar sztoriról. (Korábbi werkfilmek: Kiss Donát, Ian Livingstone, Fodor Tamás, Nagy Csaba, Szenttornyai László, Stein Róbert).

Így készült a Vakondok 4 - 07 - Vámosi Zsolt from Moleman on Vimeo.

Nagyon nem volt időm a blogra a héten, a heti podcastadás is nehezen vágódott meg, de azért még éppen időben. Új stúdióban tettünk próbát, kis türelmeteket kérjük ehhez - az látszik, hogy tök jó minőségű hangot lehet felvenni itt is, de a mikrofonokba egész más távolságból kell beszélni, és a felvétel is több utómunkát kíván. Egy-két adás, és kitapasztaljuk, most kicsit halk lett az egész, de lesz ez még jobb.

Mint ígértem, hétfőnként újabb werkfilmmel jelentkezünk a készülő Vakondok 4-ből. Aki nem tudná: ez egy dokumentumfilm, ami a magyar videojáték-fejlesztés hőskorát fogja feldolgozni, és várhatóan még idén megjelenik. (Akit bővebben érdekel, hallgassa meg beszélgetésünket a rendezővel). Az eheti interjúalany Stein Róbert (vagy Robert Stein), aki nagyon fontos szerepet töltött be a magyar játékfejlesztés születésében. Mivel 56-ban Angliába disszidált, a nyolcvanas évek elején ő volt az, aki a nyugati kapcsolat tudott lenni, üzleteket szerzett a Novotrade-nek és nem mellesleg megalapította az Andromeda Software-t (ez a stúdió készített sok korai magyar C64-es játékot, például a Caesar The Catet és a See-Saw-t). A werkfilmben viszont nem erről mesél Stein, hanem arról, hogy milyen szerepe volt abban, hogy a Tetrist megismerje a kapitalizmus. Gyakorlatilag ő fedezte fel a játékot a nyugati piacnak, erről 1988 elején a New York Times is hosszan cikkezett. Aztán ahogy a kapitalizmusban lenni szokott, ahogy a Tetris sikerré vált, rögtön több érdek is rávetette magát, és nem Stein volt az, akinek végül csengetett a kassza. (Korábbi werkfilmek: Kiss Donát, Ian Livingstone, Fodor Tamás, Nagy Csaba, Szenttornyai László).

Így készült a Vakondok 4 - 06 - Stein Róbert from Moleman on Vimeo.

Mivel az elmúlt két Checkpoint Minire elég jó visszajelzések jöttek, maradunk ennél a formátumnál, azaz ezentúl minden Minihez lesz egy pár bekezdéses cikkecske is a tárgyalt játékról (nevezzük Kétheti Retrónak). Így a Checkpoint Mini-posztoknál azok is találnak majd kontentet, akik irtóznak a podcastekről (persze teljes élményt a podcast ad :)).

Az eheti szentencia egy 22 éves lelet, a The Horde, ami nehéz volt, de szerettük. De vajon szeretjük-e ma is? Nem egyszerű erre válaszolni, de Grath és én újra kipróbáltuk a játékot, hogy frissen szerzett élmények alapján tárgyalhassuk ki. Ha kíváncsi vagy erre, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra.

Oké, elismerem, elég szerencsétlenül fordítottam címben a brofistet, de hát nincs rendes magyar neve. Ugye arról a mozdulatról van szó, amikor két haver (tesó, bro) összeüti az öklét (fist). Életemben nem gondoltam volna, hogy ebből valaha videojátékot lehetne csinálni, de ezért nem vagyok indie játékfejlesztő. Mint a Kotaku írja, a Bro Fist Simulator egy játékjamen készült, éppen lehet rá szavazni Steam Greenlighton, a demójával pedig itt lehet böngészőben játszani. Minden ujjhoz tartozik egy gomb a billentyűzeten, ha ezeket lenyomjuk, akkor görbítjük be a megfelelő ujjunkat. A cél az, hogy miközben folyamatosan brofistelünk a géppel (vagy egy másik játékos ellen), mindenféle ujjmozdulatokat villantsunk - sátánvillát, felemelt hüvelykujjat és hasonlókat. Ezekért pontokat kapunk (kivéve a szólóban mutatott középső ujjért, azért levonás jár), a nehézséget pedig az jelenti, hogy amikor az öklünk éppen ütközik a másikéval, akkor letörnek azok az ujjaink, amik nincsenek behajlítva. Ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy kevesebb mint egy perc alatt vége is a játéknak. De egyszeri poénnak nagyon vicces cucc ez, jobb mint a kavicsszimulátor (mondjuk Steamen nem fizetnék ezért sem).