IDDQD

Áprilisban és májusban ismét retropartik lesznek Budapesten és Szegeden, rögtön három is.

Sakman kolléga már 8. alkalommal örvendezteti meg a régi gépek szerelmeseit a ReGamEx névre keresztelt (lánykori nevén "Retro videojáték és kvarcjáték kiállítás") két napos őrülettel. Április 16-án vagy 17-én érdemes korán érkezni a Csokiba, ugyanis az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy kora délutántól óriási tömeg próbálta megtekinteni a régi gépeket!

A kiállítás facebook oldalát itt találjátok.

Április 23-24-én Szegeden várunk mindenkit, akit nosztalgiával töltenek el a pittyegő kvarcjátékok, a Wizard of Wor jellegzetes kezdő dallama, vagy az idén 40 éves Z80 processzorral épített számítógépek.

Természetesen nemcsak megcsodálni lehet rengeteg régi gépet, hanem legalább tucatnyi gépen önfeledten játszhattok. A Szent-Györgyi Albert Agórában ráadásként egy belépővel a Látványlabor és az Informatika Történeti Kiállítás is megtekinthető!

A kiállítás facebook oldalát itt találod.

Végül, május 14-én PixelCon harmadszor, ezúttal a Dürer Kertben. A program még alakul, de az biztos, hogy este lesznek koncertek, a SIDnify és a svéd Dunderpatrullen lép fel. A Facebook esemény itt megtekinthető, itt pedig Stöki beszámolója az előzőről.

Újabb hétfő, újabb Vakondok-werkfilm. (Tudjátok, ez az a dokumentumfilm, ami a magyar videojáték-fejlesztés hőskorát fogja feldolgozni, és aminek rendezőjével nemrég beszélgettünk). Ezen a héten az egykori Novotrade egy központi figurája, Révbíró Tamás mesél. Ő volt a cég játékfejlesztési részlegének művészeti vezetője, elég sok játékban találta ki a játékmenetet, a sztorit vagy a koncepciót. Egy golfjátékhoz Koncz Zsuzsa szőnyegén hasalva digitalizált mozgásfázisokat, egy kiállításon pedig a színes Commodore 64 fennsőbbrendűségének tudatában szólt be a fekete-fehér Macintosht demózó Steve Jobsnak. Erről is mesél a werkfilmben. (Korábbi werkfilmek: Kiss Donát, Ian Livingstone, Fodor Tamás, Nagy Csaba, Szenttornyai László, Stein Róbert, Vámosi Zsolt, Rátkai István, Mark Cale, Balogh Zsolt, Rényi Gábor, Kiss István, Olessák Róbert).

Így készült a Vakondok 4 - 14 - Révbíró Tamás from Moleman on Vimeo.

Üdv minden régijáték-rajongónak, eltelt két hét, megint itt van 2in1 rovatunk, a Checkpoint Mini, ami cikk és podcast is, attól függően, ki hogy fogyasztja. Ezúttal is olyan játék jön, amit sokan kértetek: a Dark Sun: Shattered Lands - Grathtel bevetettük magunkat Athas arénáiba, és erről beszéltünk bő húsz percet. De szokás szerint a lejátszó után egy cikkecske is jön a játékról azok kedvéért, akiknek a podcastes formátum annyira nem jön be, de pár bekezdést bármikor elolvasnak.

Szóval Dark Sun: Shattered Lands, ami fontos szerepjáték volt anno az SSI-nek, mégsem volt annyira radaron a játékosoknál, mint mondjuk a Pool of Radiance.  Ma pedig felemás érzésekkel vettük elő, ez tárgyaljuk ki részletesen az adásban. Ha kíváncsi vagy erre, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>illetve itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra (bár teljes élményt a podcast ad).

Bő két hete elég hosszan foglalkoztam a Last Ninja Musicology nevű projekttel, itt és itt olvasható, de aki nem akar kattintani, annak röviden a lényeg: a Fastloaders néven ismert norvég C64-rajongó metálbanda fel akarja dolgozni a három Last Ninja-rész zenéjét (ehhez engedélyt is kaptak a zeneszerzőktől), de a játékok fejlesztője, a System 3 elgáncsolta a projektet arra hivatkozva, hogy jövőre a System 3 tervez egy Last Ninja-remake-et, és a metálosok jogtalanul használják a Last Ninja nevet (mondjuk a két dolog között nem nagyon van összefüggés, de a System 3-főnök, Mark "Rajongószopató" Cale gondolkodását meg sem próbálom megérteni). A Fastloaders kénytelen volt kicsit lemenni kutyába, és kiadott egy bocsánatkérő közleményt, Cale örülhetett, és a jelek szerint annyira azért nem volt irigy pöcs, hogy ezután is útját állja a dolognak.

A Last Ninja Musicology kickstartere ugyanis feltámadt, és ahogy látom, annyi csak a különbség, hogy már Ninja Musicology a projekt neve és más a logó betűtípusa (illetve a projekt honlapja továbbra is elérhetetlen, mert a webcímben lastninja volt, gondolom, új url-re költöznek majd). Innen gratulálunk Mark Cale-nek, hogy mindezt el tudta érni, és tessék, mostantól megint lehet támogatni a projektet. Támogatható ugye digitális változat, cédé, koncert, a koncertről felvétel bluray-lemezen, illetve mindezek bármilyen kombpinációja. A srácok 25 ezer fontot szeretnének összehozni, már 9 ezer fölött járnak, és 24 nap van még a gyűjtésből, szóval összejöhet ez. Én meg csakazértis a régi logós kampányvideót szúrom ide.

Akinek volt Amigája, annak biztos mond valamit a Shadow of the Beast neve - a platform egyik legjobb (bár baromi nehéz) akciójátéka volt, csodaszép és stílusos grafikával, szuper zenével. Még a CoV-ban is elismerték anno, pedig CoVboyék inkább az agyasabb műfajokat szerették. Na, meg is találtam, mit írtak: "hm, hát menni kell, meg ütni, lőni, néhány tárgyat vinni... Na de milyen érzés, ha az ember egy sci-fi film kellős közepén találja magát?" Aki szeretne fogalmat kapni a játékról, kukkantson bele a lenti videóba (vagy akár próbálja ki).

És hogy miért hozom fel mindezt? Azért, mert egy kis brit indie stúdió, a Heavy Spectrum remake-et készít a játékból (sajnos csak PS4-re), és most bejelentették a premier napját: itt van a nyakunkon, május 17. Miközben a játék grafikája már nyilván más lett, és az akció is szofisztikáltabb, a fejlesztők eléggé tiszteletben tartják az 1989-es eredetit - annyira, hogy annak zeneszerzőjét, David Whittakert is megnyerték az ügynek. Kiadtak egy új videót is, alant megtekinthető. A grafika ilyen fényes műanyagskines, amitől én általában falra mászok, de itt valahogy működik, és a Beast-hangulat is visszajön az oldalnézetes részeknél (a közeliket nem tudom, miért erőltetik).

A húsvét miatt hétfő helyett most kedden jelentkezem Vakondok-werkfilmmel. (Tudjátok, ez az a dokumentumfilm, ami a magyar videojáték-fejlesztés hőskorát fogja feldolgozni, és aminek rendezőjével nemrég beszélgettünk). Ezen a héten régi ismerőst köszönthetek, Olessák Robit, aki anno évfolyamtársam volt a Kandón (és amúgy a kommentdobozban is meg szokott fordulni Isten Nyila néven). Itthon ugye mindenki Rátkai Istvánt tartja a szöveges kalandjátékok koronázatlan királyának, pedig Robi is odaférne mellé a trónra olyan játékaival, mint a Lord of the Hell, Az Alvilág Ura, vagy a C64 egyik magyar csúcsjátéka, A gálya. Utóbbit Robi két évig fejlesztette, és amikor a CoV-ot is kiadó Com-Ware 1993-ban piacra dobta, a C64 már eléggé kifutóban volt, ennek ellenére sokaknak szerzett még szép emlékeket ez a játék. Róbert a szakdolgozatát is kalandjátékos témában írta, aminek részeként A babó című Tolkien-regényből csinált játékot úgy, hogy abban 14 főhőst lehetett irányítani. Mivel ez nem kis munka volt, Robi minden második éjszaka egyszerűen nem aludt. Erről is mesél a werkfilmben. (Korábbi werkfilmek: Kiss Donát, Ian Livingstone, Fodor Tamás, Nagy Csaba, Szenttornyai László, Stein Róbert, Vámosi Zsolt, Rátkai István, Mark Cale, Balogh Zsolt, Rényi Gábor, Kiss István).

Így készült a Vakondok 4 - 13 - Olessák Róbert from Moleman on Vimeo.

A héten nem nagyon volt időm a blogra, ügyeletes szerkesztő voltam, és hát volt egy kis világtörténelem megint. Épphogy sikerült megvágnom az eheti podcastet vasárnapra, szóval legalább ezzel nem hagytalak benneteket cserben. Kár is lett volna csúszni vele, eheti vendégünk ugyanis megint egy régi ismerős volt,...

Hopp, máris eltelt egy hét, itt az újabb Vakondok 4-werkfilm. (Tudjátok, ez az a dokumentumfilm, ami a magyar videojáték-fejlesztés hőskorát fogja feldolgozni, és aminek rendezőjével nemrég beszélgettünk). Ezen a héten a Digital Reality egyik alapítója, Kiss István beszél arról, milyen volt az Imperium Galactica elődjét, a Reuniont fejleszteni. Például ez volt, az egyetemi szakdolgozatának témája is, aminek köszönhetően pár fa meghalt, hogy legyen elég papír a forráskódnak. (Korábbi werkfilmek: Kiss Donát, Ian Livingstone, Fodor Tamás, Nagy Csaba, Szenttornyai László, Stein Róbert, Vámosi Zsolt, Rátkai István, Mark Cale, Balogh Zsolt, Rényi Gábor).

Így készült a Vakondok 4 - 12 - Kiss István from Moleman on Vimeo.

Helló, retrorajongók és podcasthallgatók, megint itt vagyunk a cikké felturbózott Checkpoint Minivel, méghozzá egy olyan játékkal, amit sokan kértetek. Grathtel jól kiveséztük a Gobliiinst, és szokás szerint a lejátszó után egy cikkecske is jön a játékról azok kedvéért, akiknek a podcastes formátum annyira nem jön be, de pár bekezdést bármikor elolvasnak. Ja, és eredményt hirdettünk a Street Fighter-nyereményjátékban is bájos versmondó lányunk, Kata segítségével.

Szóval Gobliiins, ez a francia kalandjáték/játékosszívatás a kilencvenes évek elejéről, ami itthon elég ismert és népszerű volt - de vajon kiállta-e az idő próbáját? Ez tárgyaljuk ki részletesen az adásban. Ha kíváncsi vagy erre, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>illetve itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra (bár teljes élményt a podcast ad).

Múlt héten az Atlas Obscura nevű oldal egész pofás cikket írt a Swordquestről, és ez eszembe juttatta ezt a játékot, amiről évekkel ezelőtt hallottam (mert Angry Video Game Nerd csinált róla egy részt). Ennek a programnak nagyon érdekes története van, illetve olyan koncepciója, amit ma már nem nagyon lehetne megcsinálni - a nyolcvanas évek legelején azonban az akkor még pénzzel jól kitömött Atari az éppen nagyon sikeres Atari 2600 nagy dobásának szánta a Swordquestet, amit rögtön játéktetralógiának tervezett.

A négy játék négy elemet képviselt volna, a Swordquest alcímébe pedig a megfelelő elemhez tartozó világ került volna. A Swordquest: Earthworld 1982 októberében jelent meg, a Fireworld 1983 februárjában, a Waterworld szintén februárban, de már csak kis példányszámban, az utolsó tervezett rész, az Airworld pedig soha nem került a polcokra.

Újabb hétfő, újabb Vakondok 4-werkfilm. (Tudjátok, ez az a dokumentumfilm, ami a magyar videojáték-fejlesztés hőskorát fogja feldolgozni, és aminek rendezőjével nemrég beszélgettünk). Ezen a héten igazi nagykutya mond pár nagyon érdekeset: Rényi Gábor, a Novotrade egykori vezetője. A Novotrade-korszaknak ugye mi is szenteltünk már egy terjedelmes podcastet, a céghez kötődik a szervezett magyar játékfejlesztés kezdete és hőskora, de tudtátok, hogy az ország egyik legnagyobb könyvkiadója is volt? De ennél meglepőbb dolgok is elhangoznak a werkfilmben, például hogy Rényi nyitotta az első Apple-boltot 1990-ben, vagy hogy 1988-ban Bill Gatesszel(!) a frankfurti reptéren(!!) megegyezett a Microsoft-termékek magyarországi forgalmazási jogáról, majd két évvel később felhívta Gatest és lemondta(!!!) a további bizniszt. "Gondolom, hogy ez életem legnagyobb hibája volt" - kommentálja rezignáltan Rényi. Persze akkor még nem lehetett sejteni, milyen sikersztorit ír majd a Windows, az Office meg még jó néhány MS-termék. (Korábbi werkfilmek: Kiss Donát, Ian Livingstone, Fodor Tamás, Nagy Csaba, Szenttornyai László, Stein Róbert, Vámosi Zsolt, Rátkai István, Mark Cale, Balogh Zsolt).

Egy hete sincs, hogy megírtam, a System 3-góré irigy pöcs Mark Cale hogyan szívatja a Last Ninja Musicology projektet készítő lelkes norvég metálosokat, de azóta elég sok fejlemény volt. Az előzmény annyi volt, hogy a FastLoaders nevű metálcsapat jó régóta tervezgeti, hogy mindegyik Last Ninja zenéjét feldolgozza egy-egy instrumentális metállemez formájában, és mivel a zeneszerzőktől szerzett már engedélyt és minden készen állt a munkához, Kickstarterre vitte a dolgot - a kampányt pedig szinte rögtön leállította egy irigy pöcs Mark Cale mondván, itt mindenféle jogsértés van, kérem szépen.

A posztom óta a Last Ninja Musicology honlapja elérhetetlenné vált, és a Facebook-oldala is megszűnt, illetve most már a FastLoaders oldala van helyette. Hogy mi ennek az oka, azt a FastLoaders legfrissebb közleménye teszi érthetővé. Eszerint:

• bár korábban azt hitték, hogy van engedélyük használni a játék nevét és egyes artworkjeit, ez nem így van,
• a Last Ninja név a System 3 tulajdona és mindig is az volt,
• most, hogy a félreértés tisztázódott, a zenészek egyezkednek a System 3-vel, hogy milyen feltételekkel indulhat el a cédés projekt,
• a FastLoaders elnézést kér a System 3-től és az irigy pöcs Mark Cale-től az okozott kellemetlenségekért és azért, hogy a projekt rajongói anyázni kezdtek,
• minden jót kívánnak a System 3 készülő Last Ninja HD remake-jéhez.

Szóval úgy tűnik, az van, hogy az irigy pöcs Cale-nél vannak az ütőkártyák, és satuba fogta szegény FastLoaders tökét, legalábbis az utolsó két pontot csak ezzel tudom magyarázni, ahogy az artworkös részt is (nem nagyon láttam, hogy a zenekar eredeti artworkot használt volna, és a rajongók is értetlenkednek a Facebookon). Remélem, hogy meglesz az eredménye ennek, hogy a zenekart kutyába kényszerítették, és a kampány - amire a Fastloaders most már csak Ninja Musicology Kickstarterként hivatkozik, "Last" nélkül - hamarosan újra elindulhat. És remélem, hogy ha elindul, össze is jön, és baromi jó lesz, és mark cale Irigy Pöcs sosem élvez nagyobbat annál, mint hogy be tudott kavarni egy projektnek, amit saját játéka rajongói csináltak.

Megjelent az új Far Cry játék meg a Division, ráadásul márciusban 30 éves lett a Ubisoft - ez a három ok elég volt arra, hogy a céget válasszuk eheti adásunk témájának. Hogyan lett egy francia családi vállalkozás a harmadik legnagyobb kiadó az Activision és az EA mögött, ezt próbáltuk körbejárni...

Már bocsánat, de tényleg az. Nemrég írtam arról, hogy milyen ellentmondásosan nyilatkozott a magyaroktól ellopott(?) Last Ninja ügyében, most meg letiltott egy tök szimpatikus kezdeményezést, a Last Ninja Musicologyt (amiről szintén írtunk). A FastLoaders zenekarként ismert lelkes skandináv fiatalok ugye kitalálták, hogy a Last Ninja sorozat mindhárom részéhez csinálnak egy metálfeldolgozás-cédét, és ehhez pénzt kértek a Kickstarteren keresztül. Itt a videójuk, tök egyszerű, megmutatják, milyen állatul koncerteznek:

25 ezer fontot kértek, vagy 10 ezer össze is jött, amikor a Kickstarter leállította a kampányt. Mint kiderült, azért, mert a Last Ninja játékokat kiadó System 3 vezetője, Mark Cale (akiről most már tudjuk, hogy egy irigy pöcs) szerzői jogokra hivatkozó hivatalos pampogást írt a Kickstarternek. Itt olvasható az egész, amiben Cale kifejti, hogy ugyan tőle tavaly engedélyt kértek a Musicology készítői, de ő megtagadta, mert jövőre remake-et csinálnak a Last Ninjához. Az önmagában jó kérdés, hogy három 2016-os zenei cédé miért fogná ki a szelet egy 2017-es játék vitorlájából (hiszen ezt akár előzetes hype-ként is fel lehetne fogni), de Cale még sót is dörzsöl a sebbe azzal, hogy szó szerint beidézi az emailt, amit a FastLoaders frontembere, Jarle Holsen írt neki. Az egész levélből süt a rajongás, és Holsen azt is felajánlja, hogy a feldolgozásokat használják fel bátran és ingyen majd a készülő remake-ben. És erre Cale képes úgy reagálni, ahogy tette.

Persze a FastLoaders eléggé kiakadt azon, hogy leállt a kampányuk. Facebook-oldalukon közölték, hogy

• a zenék szerzői jogai egyes zeneszerzőknél és cégeiknél vannak, és a Musicology projekt engedélyt kapott tőlük, így a System 3-től már nem kell semmilyen engedély,
• a projekt élvezi mind Ben Daglish (LN1), mind Matt Gray (LN2), mind Reyn Ouwehand (LN3) támogatását (és tényleg, itt van például Daglish támogató posztja),
• nem használtak fel semmilyen grafikai elemet, logót a Last Ninja játékokból, hiába állítja azt Cale (oké, azért elég hasonló logót kapott a kampány, tegyük hozzá, de tényleg nem az eredeti),
• Cale levele egyébként is rosszindulatú és félrevezető,
• válaszlevelet küldtek a Kickstarternek (itt olvasható), és igyekeznek napokon belül újraindítani a kampányt.

Érdemes még megjegyezni, hogy a remix64.com tele van olyan zenékkel, mint amilyeneket a FastLoaders csinál (hogy ne menjünk messzire, a SIDRIP Alliance-nek is van Last Ninja-feldolgozása). Ezek valahogy nem szúrták Cale szemét, de ahogy egy ilyen remixelő amatőr csapat próbált volna kicsit igényesebb lenni - a Last Ninja-örökség tiszteletben tartásával, sőt építésével -, és ehhez kért egy kis pénzt, Cale beleverte a csúfot. Nem tudom, mi lesz az ügy vége, de teljes blogszélességgel a FastLoadersnek drukkolok, és nagyon remélem, nem az lesz, hogy valami elcseszett, életszerűtlen szerzői jogi csavar miatt Cale nyer. Mondjuk akkor is egy irigy pöcs marad.

Végezetül nézzük meg, ahogy Jarle Holsen együtt zúz Matt Grayjel és Ben Daglishsal, ez a kép többet ér ezer szónál (fotó a projekt Facebook-oldaláról).

Update: A Musicology megosztotta az oldalán ezt a posztot. :)

Update #2: Nem elérhető már a Last Ninja Musicology honlapja és Facebook-oldala. Ez nem sejtet sok jót. :((

Újabb hétfő, újabb Vakondok 4-werkfilm. (Tudjátok, ez az a dokumentumfilm, ami a magyar videojáték-fejlesztés hőskorát fogja feldolgozni, és aminek rendezőjével nemrég beszélgettünk). Az eheti interjúalany Balogh Zsolt - nem az 576 Kbyte-os Balogh Zsolt, hanem az Ecco the Dolphin grafikusa (és persze más Novotrade/Appaloosa-játékokon is dolgozott). Az Eccóról ugyebár írtunk már, gyakorlatilag a legsikeresebb magyar játék, és a Vakondok-werkfilmek között már megszólalt a vezető fejlesztője is, Szenttornyai László. Balogh Zsolttól a videóban abba kapunk betekintést, milyen volt annak idején egyszerre tolni a melót és az egyetemet, illetve hogy hogyan lehetett megúszni a katonaságot, ha valaki játékfejlesztő volt. (Korábbi werkfilmek: Kiss Donát, Ian Livingstone, Fodor Tamás, Nagy Csaba, Szenttornyai László, Stein Róbert, Vámosi Zsolt, Rátkai István, Mark Cale).

Így készült a Vakondok 4 - 10 - Balogh Zsolt from Moleman on Vimeo.