IDDQD

Retro videojátékos podcastünk mostani adásában megint kimozdultunk a komfortzónánkból - ezúttal technikai értelemben is, ugyanis először vettünk fel adást távolról, Skype-on bejelentkező vendéggel. Ha tehát apró hanghibák (pár másodperces visszhangos, iszapos részek, távoli kutyaugatás) előfordulnak, azt tudjátok be ennek, de amúgy a körülményekhez képest teljesen jó lett a hang, aminek nagyon örülök, mert a Novotrade-korszak egy fontos kulcsembere, Révbíró Tamás volt a vendégünk.

Most biztosan többen felhördültek, hiszen a Defender of the Crown már 1986-ban megjelent, és nem magyarok csinálták, hanem az amerikai Cinemaware, de hiszen ez volt az első játékuk, igazán jobban is tudhatnám, ha már hat éve hosszú posztban méltattam az érdemeit.

Csakhogy én nem az eredeti Defender of the Crownra gondoltam, hanem a ZX Spectrum-átiratra, amit bizony magyarok készítettek 27 évvel ezelőtt. A spectrumos DotC történetét anno el is mesélte nekünk egyikük: a The Cat néven alkotó csapatban Dombi Norbert (Ninja) készítette a grafikákat, Taletovics Dávid (G.O.D.) kódolta az akciósabb részeket, Kaproncai Tamásnak (Tomi of The Cat, később röviden TomCat, TC - de persze nem azonos a hírhedt Tomcattel) pedig a keretrendszer és a stratégia jutott. A győri Révai Miklós Gimnázium számtech szakkörén hegesztgették a konverziót, nagyjából a pc-s változatban látottak alapján, és 1989-ben el is készültek vele. Ekkor már tárgyaltak külföldi kiadókkal az esetleges megjelenésről is, de közben a játék kiszivárgott és elterjedt (ráadásul egy végképernyő nélküli verzió), így nem lett belőle semmi. Aztán 1991-ben a Cinemaware is megszűnt.

Most viszont Tamás írt nekem, hogy a Cinemaware jogutódja kiadta a játékot, nyilván a hardcore gyűjtőkre pozicionálva, kazettán (és külön kazetta a soundtrack, amihez Tamás csak egy kövér WTF-et tudott kommentárként fűzni), 23 dollárért még lehet vinni, amíg a készlet tart (250-et gyártottak, vagy száz már elment). Ezúttal Dávid nyilatkozott hosszabban nekem, ő elmondta, hogy a német Cinemaware Retro (a régi Cinemaware-cuccok mostani jogtulajdonosa) kereste meg őt augusztus végén a Facebookon, egészen pontosan Sven Vößing producer. Vößing elmondta, hogy készítenek egy Cinemaware antológiát, amibe bevenné a spectrumos Defender of the Crownt is. És innentől átadom a szót Dávidnak.

Kérdezte, hogy van-e olyan verzióm, amiben van endscreen, vagy ha nincs, akkor tudunk-e gyártani bele. 2 éve, amikor 25 éves volt a játék, már elkészítettük a pótlást Shadow Makerrel. Volt eredetileg egy endscreen, amit Ninja (Dombi Norbert) rajzolt. A másolásvédelem miatt azt turbo loaderrel töltötte be a gép, így csak kazettáról kazettára lehetett másolni. A védelem elérte a célját, mert az elterjesztett verzióból már hiányzott ez az utótöltős kép. Lehet, hogy észre sem vette, aki elkezdte terjeszteni, mert ahhoz meg kell nyerni a játékot.

Aztán 3-4 éve PGyuri a Speccyalista fórumban hívta fel a figyelmemet, hogy a World of Spectrumon megy egy fórumtéma, hogy mi ez a speccys D.o.C., milyen nemzetiségűek készítették egyáltalán, stb. Még talán lengyelek is voltunk az egyik hozzászólásban. Írtam a fórumra, és mellétettem, hogy ha valakinek meglenne az eredeti változat, akkor küldje el/tegye fel, mert ami most fent van, az hiányos. Egyébként most is hiányos, mert nincs igazán gazdája a World of Spectrumnak. Két éve feltettem az FTP szerverre, de nem került ki a weblapra.

No... akkor jelentkezett Shadow Maker, hogy nem olyan nagy dolog lenne újra megcsinálni azt a képet, és ha be tudom építeni, ő megrajzolja szívesen. Kb. aznap lett belőle egy draft (ami egyébként egész jól nézett ki, de csak nekem tetszett, neki még nem; látszik nem vagyok grafikus :-) ). Végigtolta pár óra alatt a pc-s D.o.C.-ot, abból készült az alap. Aztán pár hétig még finomítgatta. Gondoltam, hogy a másolásvédelem úgy 25 év távlatában már kevésbé fontos, úgyhogy kicseréltem normál sebességű betöltőre a turbós rutint. Shadow Maker rádumált, hogy akár lehetne az is blockloader, mint a játék elején az introtext, azt is bepaszíroztam az eredeti rutin helyére. Van egy The End felirat, amit rátesz a winningscreenre a játék, azt odébb kellett tenni, mert máshogy volt az eredetiben megrajzolva; na azt vadásztam egy napig, hogy hol kell átírni. :-)

Volt egy hiba is a játékban, mert kihasználta, hogy a ROM-ban van egy terület csupa #FF-fel feltöltve. Ez remek volt invertáló rutint írni. Csak hát 128k-s gépen, vagy Interface 1-gyel, 2-vel már nem #FF-ek voltak ott, ezért a választókurzor hangyafocivá változott. Ezt is megjavítottam. Kellett keresni néhány bájt szabad helyet a játékban, ami nem volt triviális, mert annak idején cipőskanállal feszegettünk be a 42 240 bájtnyi helyre. Volt pár felesleges szubrutin továbbhívás, amiből kijött. Utána még jópár végigjátszás kellett teszt gyanánt. A hercegnőszöktetéssel meggyűlt a bajom, csöppet nehézre sikerült az a rész.

A végén otthoni módszerrel sokszorosítottam 20-30 példányban, készítettem egy kazettaborítót és használati útmutató hozzá. Valamelyik konzolos kiadás képét szerkesztettem át, és a leírást is valamelyik olyan kiadásból vadásztam össze, ami hasonlított a speccys változathoz. Sz'al nem saját mű. Az utolsó Speccyalista karácsonyi partin osztogattam ki az ott jelenlévőknek. Természetesen Tamás és Norbi is kap majd ebből saját példányt. Ezt a verziót küldtem el Svennek. Mondta, hogy neki sem válaszoltak a World of Spectrum gazdái. A többit ő intézte. Royality nincs, nekem nem is jutott eszembe. Kapunk tiszteletpéldányokat, no meg a tudat, hogy csak kiadták végre. Annak idején is megtehették volna, pár példányban el lehetett volna sütni. Legalábbis a World of Spectrum értékelések azt mutatják. :-) Az egész bizniszt Sven vitte, 1-2 dolgot kérdezett közben, mondta, hogy kis költségvetésű projekt. Küldött képeket időközben, hogy milyen lett. eBay-ről rendelt kazettás decket a másoláshoz. Nemrég kérdezte, hogy tuti az újra elkészített kép is ott volt-e a TZX fájlban, mert páran érdeklődtek. Úgyhogy ha megérkezik a kazi, végignyomom, hogy megnyugodjunk.

Hát így. Óriási gratuláció az elkövetőknek, végezetül pedig gyönyörködjünk a végeredményben:

Üdv minden régijáték-rajongónak, megint itt van 2in1 rovatunk, a Checkpoint Mini, ami cikk és podcast is, attól függően, ki hogy fogyasztja. Szokás szerint a lejátszó után egy cikkecske is jön a játékról azok kedvéért, akiknek a podcastes formátum annyira nem jön be, de pár bekezdést bármikor elolvasnak.

Most választott játékunk napokon belül húszéves lesz, ami egészen hihetetlen: a Broken Sword 1996. szeptember 30-án jelent meg, és vált a kalandjátékok kései korszakának meghatározó játékává. Hogy bennetek is mély nyomot hagyott, azt jelzi az, hogy legalább öten-hatan kértétek, hogy szerepeljen egy Checkpoint Miniben. Hát most tessék. Ha kíváncsi vagy arra, hogy mi ez a játék és hogy tetszett nekünk ennyi idő után, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>illetve itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra (bár teljes élményt a podcast ad).

Valamikor 1996 második felében a Blizzard úgy döntött, felül a kalandjátékvonatra, és elkezdtek dolgozni egy Warcraft Adventures nevű játékon. Rajzfilmes grafikája lett volna, és az animációk nagy részén egy orosz gyökerű stúdió, az Animation Magic dolgozott. 1997-ben akarták kiadni, de a projekt csúszott technikai problémák miatt. Ennek ellenére a játékosok nagyon várták, mert az állóképek igen meggyőzők voltak. A Blizzard azonban 1998 tavaszán, több mint egy év fejlesztés után elkaszálta a szinte teljesen kész állapotban levő játékot. Ezt azzal indokolták, hogy nagyon szuper lett volna a játék, ha három évvel korábban tudják kiadni, viszont a műfajjal szembeni elvárások azóta változtak (Schafer éppen a Grim Fandangón dolgozott), és nem akarnak egy idejétmúlt cuccot piacra dobni. Ez volt az első komoly áldozata annak a szemléletnek, hogy ha a Blizzard nem érez nyerő lapokat a kezében, inkább nem száll be a partiba (később aztán voltak még ilyen áldozatok, ugye - Starcraft: Ghost, Titan).

A rajongók azóta várták, hogy a szinte kész Warcraft Adventures: Lord of the Clans valahogyan kiszivárog majd - most nem kell tovább várniuk. Egy Reidor nevű orosz júzer (aki állítólag annak idején a játék egyik tesztelője volt) feltett egy linket a Scrolls of Lore nevű rajongói fórumra, és erről a linkről végre letölthető a Warcraft Adventures (már amíg a Blizzard le nem tiltja, szóval nem árt sietni - legalábbis a konkrét linkkel, mert nyilván ezután már megállíthatatlan lesz a terjedése). Reidor szerint a játék majdnem százszázalékos készültségű, bár azért érezni, hogy apróságok hiányoznak.

Gyorsan kipróbáltam, hogy működik-e, és úgy tűnik, igen. Ahogy Reidor írja a játékhoz mellékelt angol nyelvű instrukciókban, két .ini fájlban át kell írni a mentéseket tartalmazó könyvtár nevét, aztán ha XP fölötti Windowsod van, az .exe fájl tulajdonságaiban beállítani, hogy Windows 2000 kompatibilitási módban fusson (nekem Windows 10 alatt nem volt ilyen választható, XP-t állítottam be). Így gond nélkül futott, és a színek is helyükön voltak, de ha valakinek még problémái vannak, a Redditen még talál tippeket. Nagyon furcsa játszani vele; egyrészt azt is megértem, miért lelkesedtünk ezért annak idején olyan nagyon, másrészt azt is, hogy a Blizzard miért kaszálta el a programot.

Igen, kicsit akadozik az adás, mert megszületett második gyerekem, és éppen egy megnyerhetetlen time management játékot játszom a családal. Pedig hat Checkpoint (két vendéges és négy mini) van tárban, csak a vágásra nagyon nehezen jut időm, szóval kis türelmet és megértést kérnék. Hogy érdemes várni, arra - remélem - a mostani podcastadás is példa lesz; végre sikerült elérnünk Rátkai Istvánt, az Időrégész, a Bosszú és az Új Vadnyugat I-II. fejlesztőjét.

Üdv minden régijáték-rajongónak, megint itt van 2in1 rovatunk, a Checkpoint Mini, ami cikk és podcast is, attól függően, ki hogy fogyasztja. Szokás szerint a lejátszó után egy cikkecske is jön a játékról azok kedvéért, akiknek a podcastes formátum annyira nem jön be, de pár bekezdést bármikor elolvasnak.

Negyedszázadik adásunk ez ebben a rövid podcastben, ebből az ünnepi alkalomból elővettük végre a Golden Ax... illetve nem is azt, hanem a Septerra Core-t. Avagy milyen, amikor egy amerikai csapat kitalálja, hogy japán szerepjátékot csinál? És mennyire lesz időtálló a végeredmény? Ha kíváncsi vagy arra, hogy mi ez a játék és hogy tetszett nekünk ennyi idő után, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>illetve itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra (bár teljes élményt a podcast ad).

Régen volt műfajáttekintő adásunk, szóval most gondoltunk egyet, és beleástuk madunkat a számítógépes szerepjátékok történetébe (szigorúan csak a szóló CRPG-kbe, mert az MMO-knak majd külön adást szentelünk valamikor a nem túl távoli jövőben. (És igen, megint ritkulnak a posztok a blogban, nézzétek el nekem - jövő héten születik a második gyerekem, mostanában a készülődés eléggé lefoglal meg addig csomó melóval is végeznem kellene. De adásokat már kezdünk előre felvenni, hogy ha jön a kölök, legalább a podcastekben ne legyen kihagyás.)

Üdv minden régijáték-rajongónak, megint itt van 2in1 rovatunk, a Checkpoint Mini, ami cikk és podcast is, attól függően, ki hogy fogyasztja. Szokás szerint a lejátszó után egy cikkecske is jön a játékról azok kedvéért, akiknek a podcastes formátum annyira nem jön be, de pár bekezdést bármikor elolvasnak.

A nyári szünet utáni első, de valójában a 24. Checkpoint Miniben egy elég bizarr kalandjátékot vettünk elő, aminek már a címe is furcsa: tükörfordításban kb. "nincsen szám, és sikoltani akarok". Esetleg ordítani. Vagy üvölteni. Lényeg, hogy hangoskodni, ami száj nélkül elég nehéz. És hát olyan is elég ritkán van, hogy egy ünnepelt író 28 év elteltével részt vesz egy művéből készült videojáték fejlesztésében. Ha kíváncsi vagy arra, hogy mi a bánat ez a játék és hogy tetszett nekünk ennyi idő után, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>illetve itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra (bár teljes élményt a podcast ad).

Matusik Szilárddal, a Vakondok 4 című dokumentumfilm rendezőjével év elején beszélgettünk, és azóta aránylag rendszeresem tologattam ki a blogra a magyar videojáték-fejlesztés hőskorát feldolgozó alkotás werkfilmjeit. Amikor a podcastünket elkezdtük, még nem tudtunk a Vakondokról, de előtte mégis több olyan vendégünk volt, aki a filmben is megszólal, és persze azóta is elő-előfordultak nálunk olyanok, akik a werkfilmekben is visszaköszöntek. Ez nem meglepő: ha az ember retro gaming témában keresgél, itthon előbb-utóbb ugyanazokba a szakikba fog belebotlani (meg aztán pár elérhetőséget Szilárdtól kunyeráltam el). Így lehet, hogy a legutolsó, harmincadik werkfilm főszereplője, Beregi Tamás is megfordult már nálunk. Őt ugye Berrr néven is ismerhetitek játékmagazinokból, egyébként meg elhivatott lajstromozója a régi videojátékoknak, amolyan videojáték-régész, óriási lexikális tudással, amiről a Pixelhősök című könyvében is számot adott. A werkfilmben a Novotrade elindulásáról, illetve annak két kulcsfigurájáról mesél. És akkor több werkfilm nem lesz, várjuk izgatottan a teljes dokut. Mivel idén még javában fesztiváloztatják, Szilárd szerint csak 2017 első negyedévében lesz a szélesebb közönség előtti premier. Szerintem megéri rá várni.

Így készült a Vakondok 4 - 30 - Beregi Tamás from Moleman on Vimeo.

(Korábbi werkfilmek: Kiss Donát, Ian Livingstone, Fodor Tamás, Nagy Csaba, Szenttornyai László, Stein Róbert, Vámosi Zsolt, Rátkai István, Mark Cale, Balogh Zsolt, Rényi Gábor, Kiss István, Olessák Róbert, Révbíró Tamás, Kozák Tamás, Békési Róbert, Kreiner Tamás, Tilesch Ferenc, Zámbó Viktor, Tóth Zoltán, a Newcomer készítői, Mérő László, Ruzsa Ferenc, Fehér Gábor, Ligeti Gábor, Tihor Miklós, Zolnai Antal, Nagymáthé Dénes, Kádas Gábor)

Van ugye ez a PixelCon nevű underground gémerrendezvény, biztos ismeritek már a másodikról hosszan lelkendeztem korábban. Ősszel lesz a negyedik (elvileg ott leszek teljes mellszélességgel), és ez minden korábbinál erősebbnek ígérkezik, például azért, mert jön a legmetálabb gamer banda, a Machinae Supremacy. Illetve akkor jön, ha sikeres lesz a koncetre gründolt crowdfunding-kampány, de ennek az esélye most jelentősen nőtt. Ugyanis tegnapelőttig 8-900 euró között állt az akkor már hetek óta futó számláló (3500 a cél), aztán egyszer csak egy 1-es számjegy került az összeg elé. Igen, valaki egyben leperkált 1000 eurót, és ezzel máris 54 százalékos teljesítettségbe lökte a kampányt.

Persze ilyenkor felmerül, hogy esetleg valaki trollkodik, de a szervezők nyomozása után nagyon úgy tűnik, hogy nem kamu az óriásadomány. Az illető jóváhagyta, hogy közöljük kilétét: Kari Takanennek hívják, szerverhostinggal foglalkozik, és a zenekar is ismeri a nevét. Amikor ugyanis a szervezők a Machinae Supremacynál is lecsekkolták Karit, ők azt válaszolták, hogy "ja igen, ő egy őrült finn, aki nagyon szeret bennünket".

És hogy miért fizet valaki Európa túlsó végéről 300 ezer forintot egy budapesti koncertjegyért? Közvetítő révén megkaptam Kari válaszát erre a kérdésre: "Hosszú ideje támogatom a Machinae Supremacyt, nagyjából minden MaSu-albumon ott a nevem a köszönetnyilvánításoknál. Csak szeretném, ha ott is csapnának egy bulit. Nem gondoltam, hogy bármi extrát kérnék ezért cserébe."

Ezek után nekünk csak egy feladatunk van: összedobni a maradékot, hogy a zenekar tényleg eljöjjön. Itt lehet támogatni a bulit, ennek így most már össze kell jönnie (10 euró a koncertjegy, 13 PixelCon belépővel együtt). Ha még hezitálnál, hallgasd meg YouTube-on, miket csinál a zenekar, ez például egy csodaszép SID-tribute, de amúgy általában inkább ihletként használják a C64-es régi zenéket. Akárhogy is, jó lenne ezt élőben hallani.

Hat hétig nem jelentkeztünk podcasttel, pedig nagyon akartunk az E3-ról készíteni egy régiségeket bemutató adást, de sajnos az eddig megszokott retrosarok idén nem települt ki az expóra. Így a nyári szünet kicsit hosszúra nyúlt, de most vége: vendéges adással térünk vissza, méghozzá olyan vendéggel, aki az egyik legsikeresebb magyar játéksorozatról és legnevesebb játékfejlesztő stúdióról mesélt sokat, hiszen azt évekig vezette.

Legalábbis a Loveantiques.com szerint, ami egy régiségekkel foglalkozó oldal, és elvileg szakértők állítják össze a listáit. Teljesnek semmiképpen nem mondanám a gyűjtésüket, mert bár több platformon is csináltak tízes listát, kizárólag régi konzolokkal foglalkoztak. Az összesített tízes lista így néz ki, az összegek angol fontban megadva (illetve utána zárójelben forintban):

1. Snowboard Kids 2 (Nintendo 64), £2000 (750 000 forint)
2. Darxide (Sega 32X), £1200 (450 000 forint)
3. Primal Rage (Sega 32X), £1000 (375 000 forint)
4, X Zone (Super Nintendo), £850 (318 750 forint)
5. T Mek (Sega 32X), £800 (300 000 forint)
6. Viewpoint (Neo Geo AES), £750 (262 500 forint)
7. Stadium Events (Nintendo NES), £600 (225 000 forint)
8. Cool World (Super Nintendo), £550 (206 250 forint)
9. Fatal Fury Special Edition (Sega Mega CD), £550 (206 250 forint)
10. The Adventures of Batman and Robin (Sega Mega CD), £550 (206 350 forint)

Mint látszik, vannak játékcímek, amikről valószínűleg sosem hallottál, meg pár olyan játék, ami nem túl sikeres konzolokra jelent meg (Sega 32X mindenekelőtt), illetve olyan játékok, amiket valamiért visszavontak nem sokkal a premier után (mint a Stadium Events). A listavezető pedig a Snowboard Kids 2, amiről ide is bökök egy videót:

Viszont némi zavart érzek az erőben, mert az Ebayen rögtön találtam a 2000 fontnál jóval olcsóbb 660 euróért is egy Snowboard Kids 2-t. Persze, az is számít, hogy megvan-e a doboz meg milyen állapotban van a cucc. A listás árak jó állapotú, dobozzal-mindennel szerelt játékokat vettek figyelembe (de ez a 660 eurós is ilyen).

Meg hát nagyon hiányzik a számítógépes front, pedig ott is akadnak ritkaságok. Például a The Great Giana Sisters, ami annyira pofátlanul lopta a Super Mario Brost, hogy a Nintendo nyomására a kiadója kénytelen volt leállítani a C64-verzió gyártását, a spectrumos pedig már nem is jelenhetett meg. A C64-változat így főleg warezben terjedt, de egy eredeti gyári példány simán ott lehetne az összesített listában, amit az is mutat, hogy az Ebayen 2000 euróért is árulják, de az amigás verzióért is elkérnek 1200 eurót.

Ha tudtok még ilyen ritkaságokról, amik hiányoznak a listából, kommentben jöhetnek.

2003-ban pár volt fejlesztő kitette a netre a Fallout című 1998-as szuperszerepjáték (lásd monstre cikkemet róla itt) editorát és dokumentációját. Persze a játék rajongói rögtön nekiugrottak, készítettek kisebb-nagyobb modokat. Néhány cseh őrült (álljon itt a nevük: Václav Panoš, Marek Štípek, Milan Ratičák és Marián Lóži) viszont azt vette a fejébe, hogy készítenek egy teljes játéknyi kiegészítőt új sztorival, karakterekkel, dialógusokkal, helyszínekkel. Tele van persze a padlás hasonlóan ambiciózus projektekkel, amik aztán 1-2 év után bedőlnek, mert ilyesmihez baromi sok idő és lelkesedés kell, pénzt meg ugye nem hoz a dolog. A csehek viszont végigvitték, amit elképzeltek: 10, azaz TÍZ év alatt, csupán a szabadidejükben, rengeteg melóval összerakták a Fallout 1.5 Resurrectiont.

Ami tényleg gyakorlatilag egy új (vagy inkább régi-új Fallout-játék). Egy amnéziás fickó kutatja benne a múltját New Mexico környékén, a kibontakozó sztori pedig abszolúte passzol a játék világába, mutánsokkal, szektákkal, az posztapokaliptikus világban boldogulni próbáló frakciókkal. Nagyjából 25 óra alatt ki lehet pörgetni, szóval tényleg elképesztően tartalmas modról van szó.

Viszont végig csehül folyt a fejlesztés, és 2013-ban a cseh verzió jelent meg. De a csapatnak ezután már szinte bagatell feladat volt a tíz évre még hármat rádobva angolra lefordítani a teljes modot. Ami a héten meg is jelent, innen letölthető, egy felinstallált a Fallout 2-re kell rápakolni (mindenféle verzióval működik, GOG-ossal is, steamessel is).

Földig hajolok az elkövetők előtt, és ha már ott vagyok, felveszem az állam is. New Mexico, jövök!

Nyaralásaink alatt jól felgyűltek a Vakondok 4-werkfilmek (tudjátok, ez az a dokumentumfilm, ami a magyar videojáték-fejlesztés hőskorát dolgozza fel, és aminek rendezőjével nemrég beszélgettünk). Három is van, ami még nem szerepelt a blogban, de most behozzuk magunkat. Az első videóban ismét egy régi Novotrade-fejlesztő beszél, Zolnai Antal, aki főleg a cég sportjátékain dolgozott (Water Polo, vagy a Konami Double Dribble és Blades of Steel című játékainak konverziói). A videóban egy magas rangú szovjet elvtárs látogatásáról mesél (tippre ő lehet az a Jegor Ligacsov, akiről Beregi Tamás is beszélt, amikor a podcastünkben vendégeskedett), illetve arról, hogy egy nintendós fénypisztoly is komoly biztonsági kockázatot jelentett ilyenkor.

Régi játékokat emulátorban újraéleszteni sokszor macerás (illetve a konzolos kényelemhez szokott gémerek gyakran lusták egy DosBoxot indítani), erre megoldás az az egyre gyakoribb törekvés, hogy lelkes emberek összecsomagolják a romot az emulátorral, valami önindító formában összehozzák, és onnantól csak egy klikkelés a retro. Ami egyrészt tök jó, másrészt netről leszedett exéket csak megbízható forrásból, gyerekek.

Nekem jelentős Amiga-klasszikus-lelőhelyem volt a lengyel The Company oldala, ami most sajnos szünetel (illetve latinul az olvasható rajta, hogy "aki keres, talál", de hogy ez mire utal, azt nem fejtettem meg), régi DOS-játékokat meg erről a szlovák oldalról bányászok, de csak akkor, ha nincs meg Steamen vagy GOG-on a cucc legálban. Mert az abandonware eléggé szürkezóna jogilag, meg hát ami megvan legálban, azt támogatom (jellemzően párdolláros tételek ezek a régi játékok). De minden nem kerül fel GOG-ra, elég sok játék nem elérhető ma hivatalosan a mostani pécéken - ezért is örültem, amikor az Indie Retro Newson rátaláltam a GamesNostalgia oldalra. Ezen amigás és DOS-os klasszikusok sorakoznak kényelmesen használható formában, és nálam kicsit betöltötte a The Company után támadt űrt, rögtön ki is próbáltam a Lionheartot és a Ruff 'n' Tumble-t, pöpecül működtek.

Persze senkit nem bátorítanék arra, hogy a szürkezónában kolbászoljon, abandonware helyett inkább várjatok, amíg kijön hivatalosan minden, a fentieket csak érdekességként írtam a blogba, bíró úr.