IDDQD

Érdi Gergő a nap hőse. Tavaly nyáron már kezdtem így posztot, amikor arról írtam, hogy a Szingapúrban élő, amúgy banki programozóként dolgozó Gergő elképesztő munkával, Vice emulátorból dumpolgatva visszafejtette az Időrégész kódját, és csinált belőle egy pc-s, sőt böngészős verziót szöveges kalandjátékokhoz passzoló Glulx virtuális gépre. (Aki esetleg nem tudná, hogy mi fán terem az Időrégész, illetve Rátkai István többi C64-es szöveges kalandjátéka, az sürgősen olvassa el korábbi posztunkat, esetleg hallgassa meg a podcastadást, amit Rátkai mesterrel készítettünk).

Gergő nem nyugodott, még egy platformra is portolta az egyik legismertebb magyar játékot: mostantól Androidon is elérhető az Időrégész, ide kell kattintani, és már telepítheted is, ha megfelelő telefonról olvasod ezt a posztot. Apró különbségek persze vannak az eredeti és az okostelós verzió között, a szöveg például rágördül a képekre, és a szövegértelmezés is kicsit másként működik, de a játék szövege és fejtörői természetesen változatlanok maradtak.

Azt érdemes még hozzátenni, hogy Gergő az IDDQD Facebook-oldalának oszlopos tagja, és onnan is kapott némi segítséget, a végeredményre pedig maga Rátkai is rábólintott. De inkább meséljen az egészről az alkotó, hardcore technikai részletekkel:

A terv az volt, hogy a múltkori visszafejtés eredményeképpen kapott Glulx gépet futtatom telefonon. Ha jól emlékszem, idén januárban kezdtem el írni egy Glulx interpretert, akkor még Clojure-ben, hogy aztán majd Androidon fusson. Abból nem lett semmi, mert mire elkészültem vele, addigra összedőlt a saját súlya alatt: egyrészt baromi lassú volt, másrészt kiderült, hogy igazából a Clojure elég nagy szopás Androidon, meg még Lispnek se olyan jó, mint reméltem. Egyébként kicsit előre volt vetítve hogy zsákutca lesz, mert létezett már előttem egy másik "Glulx interpreter Androidra" projekt, amiből szintén azért nem lett semmi, mert állati lassú volt - de gondoltam majd én. :)

Úgyhogy ez kuka.

És akkor jött az ötlet, hogy mi lenne, ha nem interpretert írnék, hanem lefordítanám a Glulx kódot JVM-re. Végül emiatt kicsit olyan lett, mint a Tom & Jerry-ben a Rube Goldberg-gépek, mert a végeredmény úgy néz ki, hogy van az Inform 6-ban írt Időrégész, amit lefordítok Glulx-ra, amire írtam Haskellben egy fordítót, ami lefordítja JVM assemblyre, amihez van egy Krakatau nevű assembler, ami mellé megírtam Kotlinban a UI-t, és ezeket így összelinkelem, és kijön a másik végén az Időrégész. :)

Dobos Bence IDDQD-csoporttag vállalkozott a bétatesztelésre, rengeteg olyan hibát talált, amit én sose találtam volna meg, mert nem ültem le végigjátszani. Az ő őtlete volt aztán, hogy a szöveg gördüljön rá a képre - mivel a billentyűzet rengeteg helyet elvesz a képernyőből, meg felül a kép is, így alig maradna látható szöveg, márpedig a szöveg elég fontos egy szöveges kalandjátéknál. :) Bence csinált Gimpben egy mockupot hogy mi lenne, ha így nézne ki, úgyhogy akkor megint tanulhattam egy kis Androidot  hogy azt meg tujdam csinálni.

Most amúgy nem fogom bánni, ha egy darabig nem látok Androidot, nem lopta be magát a szivembe. De egyébként az a terv, hogy megpróbálom szakmányban ontani a modern szöveges kalandjátékok Androidos portjait. Ha találok olyat, ami Glulxra van (ebből nem lesz hiány), és a licensze megengedi (ez már nemtom mennyire lesz könnyű). Akkor elvileg csak betolom azokat is a compilerbe és kiesik egy új Android csomag (persze ez nem teljesen igaz, mert a Glulx speciből csak annyit írtam meg, ami az Időrégészhez kellett).

Külön köszönet Gergőnek, hogy mindezt leírta nekünk, és mint látjuk, ígéretes a jövő. Azt androidos verzió kapcsán azt még kiemelném, hogy míg a legtöbb mobiljáték swipe-os irányítása eléggé lebuktatja a júzert, hogy játszik, egy szöveges kalandjátékkal pötyögni mobilon egészen olyan, mintha fontos emailt írna az ember. :) Szóval DOB MUNKA, JÁTSZIK IDŐRÉGÉSZ TELEFON. (Ha valakinek végigjátszás kell, itt találja.)

Üdv minden régijáték-rajongónak, megint itt van 2in1 rovatunk, a Checkpoint Mini, ami cikk és podcast is, attól függően, ki hogy fogyasztja. Szokás szerint a lejátszó után egy cikkecske is jön a játékról azok kedvéért, akiknek a podcastes formátum annyira nem jön be, de pár bekezdést bármikor elolvasnak.

A mostani játék szerintem pc-s viszonylatban nagyon rejtett gyöngyszem, mert a Magic: The Gathering nevű kártyajátékra épül (a címe is ez), de Grath szerint tök sok magices van itthon, és nekik mond valamit ez a név. Hát, majd most kiderül, mindenesetre a játékot a Microprose adta ki és Sid Meier fejlesztette (hoppá). Hogy 19 év után mennyire elkapott minket, arról beszélünk a podcastben, de lejjebb képes bizonyítékot is szolgáltatok. Ha kíváncsi vagy arra, hogy mi ez a játék és hogy tetszett nekünk ennyi idő után, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>illetve itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra (bár teljes élményt a podcast ad).

Hétvégén volt a Pixelcon 4, amit korábban már itt is beharangoztam, és ahol, akárcsak tavaly, szerveztem-vezettem egy vetélkedőt. Maga a rendezvény felemás érzéseket hagyott bennem (őszintén szólva a tavalyi jobban bejött), de a gémercelebekkel (Kodiak, Vastag Tomi) és indexes pernahajderekkel turbózott vetélkedőt nagyon élveztem. Mindent vagy semmit volt csapatokkal és sok nyereménnyel (amiket köszönök ezúton is a Cenegának, a Playonnak és az Indexnek), régi videojátékokra vonatkozó 100-500 pontos kérdésekkel, screenshotrészletekkel, és volt egy szó/képvicces kategória is, a BZMG. Ennek feladványai jönnek alant, mindegyik kép egy játék címét rejti. Megoldások az első kommentben. Elnézést kérek, elhatárolódom magamtól, ne bántsatok.

Igen, ennek az adásnak múlt héten kellett volna megjelennie, de családozás és egyebek miatt mostanra csúszott, elnézést. Megérte várni rá, mert másfél órát beszélgettünk egy régi kedves vendégünkkel, Hancuval (akinek a gnóm WoW-karakteréről (Hunhancuki) nem találtam képet, szóval ha valakinek esetleg van az archívumában ilyen kompromittáló screenshot, küldje el üstöllést).

Üdv minden régijáték-rajongónak, megint itt van 2in1 rovatunk, a Checkpoint Mini, ami cikk és podcast is, attól függően, ki hogy fogyasztja. Szokás szerint a lejátszó után egy cikkecske is jön a játékról azok kedvéért, akiknek a podcastes formátum annyira nem jön be, de pár bekezdést bármikor elolvasnak.

Most egy elfeledett pc-s gyöngyszem esett ki időgépünk csomagtartójából, ha élhetek ezzel a képpel. A világ egyik leghíresebb játékfejlesztője készítette a világ egyik leghíresebb cégének, mégsem zavart sok vizet a játékipacon. Talán a műfajának köszönhetően: a Pandora's Box logikai játék volt, de 1999-ben jelent meg, amikor ez már kicsit komolytalan zsánernek számított a hardcore gamerek körében (a kazuárok meg még csak a kanyarban voltak). Ha kíváncsi vagy arra, hogy mi ez a játék és hogy tetszett nekünk ennyi idő után, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>illetve itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra (bár teljes élményt a podcast ad).

 Üdv minden régijáték-rajongónak, megint itt van 2in1 rovatunk, a Checkpoint Mini, ami cikk és podcast is, attól függően, ki hogy fogyasztja. Szokás szerint a lejátszó után egy cikkecske is jön a játékról azok kedvéért, akiknek a podcastes formátum annyira nem jön be, de pár bekezdést bármikor elolvasnak.

Most választott játékunk egy C64-es klasszikus, a Paradroid, és ilyen régi programmal még soha nem foglalkoztunk a Checkpoint Mini hasábjain (és hanghullámain). Ez már jelzi, hogy eléggé időtálló darabról van szó: a Paradroid a platform egyik legjobb játéka, ami nagyon babán ötvözött több műfajt. (Igazából egyáltalán nem értem, hogy maradt ki eddig a blogból.) Ha kíváncsi vagy arra, hogy mi ez a játék és hogy tetszett nekünk ennyi idő után, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>illetve itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra (bár teljes élményt a podcast ad).

"Azért ez nap kontentje, micsogda insight a fejlesztőlegendák, világok alkotói, újkori bárdok és digitális mesemondók lelkivilágába" - kommentelte Mazur barátom Chris Avellone legutóbbi Twitter-posztjtát nagyon találó módon.

Hogy kicsoda Chris Avellone? Játékfejlesztő, aki korábban az Interplaynél a Black Isle-nál és az Obsidiannál dolgozott olyan jelentéktelen szerepjátékokon, mint a Baldur's Gate vagy a Planescape: Torment, és aki mellesleg a Fallout Bibliát megírta.

És hogy mi ez a Twitter-poszt? A lenti kép, amit Avellone úgy 15-17 évvel ezelőtt fotózhatott a Black Isle-nál. Mint írja, éjszakába nyúló munkanapokon azzal szórakoztatták magukat, hogy egy táblára felrajzolták a heréik titkos életét:

Persze angolul értőknek ütnek csak a poénok, ők viszont ránézhetnek a kommentekre is az eredeti poszt alatt is, előkerült még pár régi fejlesztő, illetve vannak még kiváló ötletek.

Péter töltötte fel a lenti képet a Retro számítógép és játék klub Facebook-csoportba, az ő engedélyével közlöm itt is. Érdemes rákattintani és nagyban megcsodálni, mert a Commodore-korszakról sokat elmond. A szocializmus végnapjaiban, amikor még nem tudtunk rendesen angolul, és sokak otthonában kazettáról ment a játék, ilyen listákon vezettük, hogy a szalagon melyik fordulatszámtól melyik játék kezdődik.

A múltidézést a csodálatos tükörfordítások koronázzák meg. Az Operation Wolf a kevencem ("= Farkas Működése"), de a Lode Runner magyarítása (Ércfutó) sem rossz. A többit nem lövöm el, fedezzétek fel ti is.

Retro videojátékos podcastünk mostani adásában megint kimozdultunk a komfortzónánkból - ezúttal technikai értelemben is, ugyanis először vettünk fel adást távolról, Skype-on bejelentkező vendéggel. Ha tehát apró hanghibák (pár másodperces visszhangos, iszapos részek, távoli kutyaugatás) előfordulnak, azt tudjátok be ennek, de amúgy a körülményekhez képest teljesen jó lett a hang, aminek nagyon örülök, mert a Novotrade-korszak egy fontos kulcsembere, Révbíró Tamás volt a vendégünk.

Most biztosan többen felhördültek, hiszen a Defender of the Crown már 1986-ban megjelent, és nem magyarok csinálták, hanem az amerikai Cinemaware, de hiszen ez volt az első játékuk, igazán jobban is tudhatnám, ha már hat éve hosszú posztban méltattam az érdemeit.

Csakhogy én nem az eredeti Defender of the Crownra gondoltam, hanem a ZX Spectrum-átiratra, amit bizony magyarok készítettek 27 évvel ezelőtt. A spectrumos DotC történetét anno el is mesélte nekünk egyikük: a The Cat néven alkotó csapatban Dombi Norbert (Ninja) készítette a grafikákat, Taletovics Dávid (G.O.D.) kódolta az akciósabb részeket, Kaproncai Tamásnak (Tomi of The Cat, később röviden TomCat, TC - de persze nem azonos a hírhedt Tomcattel) pedig a keretrendszer és a stratégia jutott. A győri Révai Miklós Gimnázium számtech szakkörén hegesztgették a konverziót, nagyjából a pc-s változatban látottak alapján, és 1989-ben el is készültek vele. Ekkor már tárgyaltak külföldi kiadókkal az esetleges megjelenésről is, de közben a játék kiszivárgott és elterjedt (ráadásul egy végképernyő nélküli verzió), így nem lett belőle semmi. Aztán 1991-ben a Cinemaware is megszűnt.

Most viszont Tamás írt nekem, hogy a Cinemaware jogutódja kiadta a játékot, nyilván a hardcore gyűjtőkre pozicionálva, kazettán (és külön kazetta a soundtrack, amihez Tamás csak egy kövér WTF-et tudott kommentárként fűzni), 23 dollárért még lehet vinni, amíg a készlet tart (250-et gyártottak, vagy száz már elment). Ezúttal Dávid nyilatkozott hosszabban nekem, ő elmondta, hogy a német Cinemaware Retro (a régi Cinemaware-cuccok mostani jogtulajdonosa) kereste meg őt augusztus végén a Facebookon, egészen pontosan Sven Vößing producer. Vößing elmondta, hogy készítenek egy Cinemaware antológiát, amibe bevenné a spectrumos Defender of the Crownt is. És innentől átadom a szót Dávidnak.

Kérdezte, hogy van-e olyan verzióm, amiben van endscreen, vagy ha nincs, akkor tudunk-e gyártani bele. 2 éve, amikor 25 éves volt a játék, már elkészítettük a pótlást Shadow Makerrel. Volt eredetileg egy endscreen, amit Ninja (Dombi Norbert) rajzolt. A másolásvédelem miatt azt turbo loaderrel töltötte be a gép, így csak kazettáról kazettára lehetett másolni. A védelem elérte a célját, mert az elterjesztett verzióból már hiányzott ez az utótöltős kép. Lehet, hogy észre sem vette, aki elkezdte terjeszteni, mert ahhoz meg kell nyerni a játékot.

Aztán 3-4 éve PGyuri a Speccyalista fórumban hívta fel a figyelmemet, hogy a World of Spectrumon megy egy fórumtéma, hogy mi ez a speccys D.o.C., milyen nemzetiségűek készítették egyáltalán, stb. Még talán lengyelek is voltunk az egyik hozzászólásban. Írtam a fórumra, és mellétettem, hogy ha valakinek meglenne az eredeti változat, akkor küldje el/tegye fel, mert ami most fent van, az hiányos. Egyébként most is hiányos, mert nincs igazán gazdája a World of Spectrumnak. Két éve feltettem az FTP szerverre, de nem került ki a weblapra.

No... akkor jelentkezett Shadow Maker, hogy nem olyan nagy dolog lenne újra megcsinálni azt a képet, és ha be tudom építeni, ő megrajzolja szívesen. Kb. aznap lett belőle egy draft (ami egyébként egész jól nézett ki, de csak nekem tetszett, neki még nem; látszik nem vagyok grafikus :-) ). Végigtolta pár óra alatt a pc-s D.o.C.-ot, abból készült az alap. Aztán pár hétig még finomítgatta. Gondoltam, hogy a másolásvédelem úgy 25 év távlatában már kevésbé fontos, úgyhogy kicseréltem normál sebességű betöltőre a turbós rutint. Shadow Maker rádumált, hogy akár lehetne az is blockloader, mint a játék elején az introtext, azt is bepaszíroztam az eredeti rutin helyére. Van egy The End felirat, amit rátesz a winningscreenre a játék, azt odébb kellett tenni, mert máshogy volt az eredetiben megrajzolva; na azt vadásztam egy napig, hogy hol kell átírni. :-)

Volt egy hiba is a játékban, mert kihasználta, hogy a ROM-ban van egy terület csupa #FF-fel feltöltve. Ez remek volt invertáló rutint írni. Csak hát 128k-s gépen, vagy Interface 1-gyel, 2-vel már nem #FF-ek voltak ott, ezért a választókurzor hangyafocivá változott. Ezt is megjavítottam. Kellett keresni néhány bájt szabad helyet a játékban, ami nem volt triviális, mert annak idején cipőskanállal feszegettünk be a 42 240 bájtnyi helyre. Volt pár felesleges szubrutin továbbhívás, amiből kijött. Utána még jópár végigjátszás kellett teszt gyanánt. A hercegnőszöktetéssel meggyűlt a bajom, csöppet nehézre sikerült az a rész.

A végén otthoni módszerrel sokszorosítottam 20-30 példányban, készítettem egy kazettaborítót és használati útmutató hozzá. Valamelyik konzolos kiadás képét szerkesztettem át, és a leírást is valamelyik olyan kiadásból vadásztam össze, ami hasonlított a speccys változathoz. Sz'al nem saját mű. Az utolsó Speccyalista karácsonyi partin osztogattam ki az ott jelenlévőknek. Természetesen Tamás és Norbi is kap majd ebből saját példányt. Ezt a verziót küldtem el Svennek. Mondta, hogy neki sem válaszoltak a World of Spectrum gazdái. A többit ő intézte. Royality nincs, nekem nem is jutott eszembe. Kapunk tiszteletpéldányokat, no meg a tudat, hogy csak kiadták végre. Annak idején is megtehették volna, pár példányban el lehetett volna sütni. Legalábbis a World of Spectrum értékelések azt mutatják. :-) Az egész bizniszt Sven vitte, 1-2 dolgot kérdezett közben, mondta, hogy kis költségvetésű projekt. Küldött képeket időközben, hogy milyen lett. eBay-ről rendelt kazettás decket a másoláshoz. Nemrég kérdezte, hogy tuti az újra elkészített kép is ott volt-e a TZX fájlban, mert páran érdeklődtek. Úgyhogy ha megérkezik a kazi, végignyomom, hogy megnyugodjunk.

Hát így. Óriási gratuláció az elkövetőknek, végezetül pedig gyönyörködjünk a végeredményben:

Üdv minden régijáték-rajongónak, megint itt van 2in1 rovatunk, a Checkpoint Mini, ami cikk és podcast is, attól függően, ki hogy fogyasztja. Szokás szerint a lejátszó után egy cikkecske is jön a játékról azok kedvéért, akiknek a podcastes formátum annyira nem jön be, de pár bekezdést bármikor elolvasnak.

Most választott játékunk napokon belül húszéves lesz, ami egészen hihetetlen: a Broken Sword 1996. szeptember 30-án jelent meg, és vált a kalandjátékok kései korszakának meghatározó játékává. Hogy bennetek is mély nyomot hagyott, azt jelzi az, hogy legalább öten-hatan kértétek, hogy szerepeljen egy Checkpoint Miniben. Hát most tessék. Ha kíváncsi vagy arra, hogy mi ez a játék és hogy tetszett nekünk ennyi idő után, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>illetve itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra (bár teljes élményt a podcast ad).

Valamikor 1996 második felében a Blizzard úgy döntött, felül a kalandjátékvonatra, és elkezdtek dolgozni egy Warcraft Adventures nevű játékon. Rajzfilmes grafikája lett volna, és az animációk nagy részén egy orosz gyökerű stúdió, az Animation Magic dolgozott. 1997-ben akarták kiadni, de a projekt csúszott technikai problémák miatt. Ennek ellenére a játékosok nagyon várták, mert az állóképek igen meggyőzők voltak. A Blizzard azonban 1998 tavaszán, több mint egy év fejlesztés után elkaszálta a szinte teljesen kész állapotban levő játékot. Ezt azzal indokolták, hogy nagyon szuper lett volna a játék, ha három évvel korábban tudják kiadni, viszont a műfajjal szembeni elvárások azóta változtak (Schafer éppen a Grim Fandangón dolgozott), és nem akarnak egy idejétmúlt cuccot piacra dobni. Ez volt az első komoly áldozata annak a szemléletnek, hogy ha a Blizzard nem érez nyerő lapokat a kezében, inkább nem száll be a partiba (később aztán voltak még ilyen áldozatok, ugye - Starcraft: Ghost, Titan).

A rajongók azóta várták, hogy a szinte kész Warcraft Adventures: Lord of the Clans valahogyan kiszivárog majd - most nem kell tovább várniuk. Egy Reidor nevű orosz júzer (aki állítólag annak idején a játék egyik tesztelője volt) feltett egy linket a Scrolls of Lore nevű rajongói fórumra, és erről a linkről végre letölthető a Warcraft Adventures (már amíg a Blizzard le nem tiltja, szóval nem árt sietni - legalábbis a konkrét linkkel, mert nyilván ezután már megállíthatatlan lesz a terjedése). Reidor szerint a játék majdnem százszázalékos készültségű, bár azért érezni, hogy apróságok hiányoznak.

Gyorsan kipróbáltam, hogy működik-e, és úgy tűnik, igen. Ahogy Reidor írja a játékhoz mellékelt angol nyelvű instrukciókban, két .ini fájlban át kell írni a mentéseket tartalmazó könyvtár nevét, aztán ha XP fölötti Windowsod van, az .exe fájl tulajdonságaiban beállítani, hogy Windows 2000 kompatibilitási módban fusson (nekem Windows 10 alatt nem volt ilyen választható, XP-t állítottam be). Így gond nélkül futott, és a színek is helyükön voltak, de ha valakinek még problémái vannak, a Redditen még talál tippeket. Nagyon furcsa játszani vele; egyrészt azt is megértem, miért lelkesedtünk ezért annak idején olyan nagyon, másrészt azt is, hogy a Blizzard miért kaszálta el a programot.

Igen, kicsit akadozik az adás, mert megszületett második gyerekem, és éppen egy megnyerhetetlen time management játékot játszom a családal. Pedig hat Checkpoint (két vendéges és négy mini) van tárban, csak a vágásra nagyon nehezen jut időm, szóval kis türelmet és megértést kérnék. Hogy érdemes várni, arra - remélem - a mostani podcastadás is példa lesz; végre sikerült elérnünk Rátkai Istvánt, az Időrégész, a Bosszú és az Új Vadnyugat I-II. fejlesztőjét.

Üdv minden régijáték-rajongónak, megint itt van 2in1 rovatunk, a Checkpoint Mini, ami cikk és podcast is, attól függően, ki hogy fogyasztja. Szokás szerint a lejátszó után egy cikkecske is jön a játékról azok kedvéért, akiknek a podcastes formátum annyira nem jön be, de pár bekezdést bármikor elolvasnak.

Negyedszázadik adásunk ez ebben a rövid podcastben, ebből az ünnepi alkalomból elővettük végre a Golden Ax... illetve nem is azt, hanem a Septerra Core-t. Avagy milyen, amikor egy amerikai csapat kitalálja, hogy japán szerepjátékot csinál? És mennyire lesz időtálló a végeredmény? Ha kíváncsi vagy arra, hogy mi ez a játék és hogy tetszett nekünk ennyi idő után, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>illetve itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra (bár teljes élményt a podcast ad).

Régen volt műfajáttekintő adásunk, szóval most gondoltunk egyet, és beleástuk madunkat a számítógépes szerepjátékok történetébe (szigorúan csak a szóló CRPG-kbe, mert az MMO-knak majd külön adást szentelünk valamikor a nem túl távoli jövőben. (És igen, megint ritkulnak a posztok a blogban, nézzétek el nekem - jövő héten születik a második gyerekem, mostanában a készülődés eléggé lefoglal meg addig csomó melóval is végeznem kellene. De adásokat már kezdünk előre felvenni, hogy ha jön a kölök, legalább a podcastekben ne legyen kihagyás.)