IDDQD

Üdv minden régijáték-rajongónak, megint itt van 2in1 rovatunk, a Checkpoint Mini, ami cikk és podcast is, attól függően, ki hogy fogyasztja. Szokás szerint a lejátszó után egy cikkecske is jön a játékról azok kedvéért, akiknek a podcastes formátum annyira nem jön be, de pár bekezdést bármikor elolvasnak.

Rengetegen kértétek mindenféle fórumon, hogy beszéljünk kicsit a Planescape: Tormentről, és most végre odaértünk a pipeline-ban. Csodálatos, egyedi szerepjáték, ami elég nagyot bukott, aztán később, évek során lett kultikus darab. Most, hogy megint elővettük, Grath annyira rajta maradt, hogy azt mondja, megint végig fogja tolni - ez elég sokat elmond arról, hogy mennyire szeretjük ezt a játékot. Meg az is, hogy ilyen hosszú Checkpoint Minit még egyetlen programról sem nyomtunk. Szóval ha kíváncsi vagy arra, hogy tetszett nekünk ennyi idő után a játék, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>illetve itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra (bár teljes élményt a podcast ad).

Hogy mi az a kódtárcsa? Persze, ezt a mai, internethez, DRM-törésekhez és olcsó akciókban megvett legális játékokhoz szokott gémerek már nem feltétlenül tudják. Szóval régen, még a web megszületése előtt többé-kevésbé hatékonyan lehetett védeni a játékokat a kalózmásolatoktól azzal, hogy a játék egy (vagy több) ponton egy szót kért a gyári kézikönyvből. Akinek nem volt boltban vett verziója, az ekkor nem tudott továbbjátszani. Persze a kalózok ezt is többféle módon kijátszották; volt, amikor ki tudták szedni a játékból a kódkérést, máskor meghekkelték, hogy a kódkérés bármilyen választ elfogadjon, és volt, amikor egyszerűen a másolt példány mellé csapták egy .txt fájlban a kézikönyv bekért szavait (pl. az Eye of the Beholder 2-ből eléggé terjedt egy ilyen verzió).

A kilencvenes évek elején aztán egyre több játék nem szavakat, hanem ábrákat vagy titkosírást kért (ezeket nem volt olyan egyszerű szöveges fájlként mellékelni), a kiadók pedig pofás forgatható kódtárcsákat mellékeltek a programokhoz. Aztán pár év múlva elkezdett terjedni a net, és ez a megoldás hamar értelmét vesztette, de azért megért egy rövid fénykort. Ez előtt tisztegett az oldgames.sk retrojátékoldal, amikor hét játék kódtárcsáját felélesztette egy aloldalán, forgatható formában. Sok értelme nincs ma már, de szép tribute, és rá lehet csodálkozni pár dologra (most már értem, hogy az Another World mit kért annak idején kezdéskor).

A kódtárcsákat itt lehet megnézni, a hét játék: The Secret of Monkey Island, Monkey Island 2: LeChuck's Revenge, Pool of Radiance, Another World, Indiana Jones and the Fate of Atlantis: The Action Game, Elvira II: The Jaws of Cerberus, Waxworks.

Mindig is féltem attól, hogy a tervezett szüneteket leszámítva többé-kevésbé heti rendszerességgel készülő podcastbe egyszer csak belecsúszik valami olyan technikai malőr, amit nem lehet utómunkával elsikálni. Hát most ez történt. Új hangcucc van a stúdióban, és nem volt alkalmunk kipróbálgatni az éles üzem előtt. Ennek köszönhetően Grath túl halk lett (mondjuk beszélhetne a mikrofonba, de ezzel együtt is), és valahogy a rendszer nem rögzítette az első öt percet (totál rejtély nekem, hogy utána miért kezdett mégis rögzíteni, mert nem nyomtam meg akkor semmilyen gombot). Szóval van egy kis felzárkóztató narráció a mostani adás elején. :)

Üdv minden régijáték-rajongónak, megint itt van 2in1 rovatunk, a Checkpoint Mini, ami cikk és podcast is, attól függően, ki hogy fogyasztja. Szokás szerint a lejátszó után egy cikkecske is jön a játékról azok kedvéért, akiknek a podcastes formátum annyira nem jön be, de pár bekezdést bármikor elolvasnak.

Ezúttal egy olyan játékot vettünk elő, ami valószínűleg sokaknak ismeretlen itthon: a General Chaost, ami kizárólag Sega Mega Drive-ra jelent meg. Ott viszont elég nagyot szólt ez az akció-rts-hibrid, Grathnek is máig nem múló kellemes emlékeket szerzett. Viszont ma már nem volt annyira jó játszani vele, illetve emulátorral csk úgy érdemes próbálkozni, ha van egy gamepad is kéznél. Ha kíváncsi vagy arra, hogy tetszett nekünk ennyi idő után a játék, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>illetve itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra (bár teljes élményt a podcast ad).

Teljes fordulatszámra kapcsoltunk idén a podcastünkkel, az év eleji pihi után megvolt az első Mini és most itt az első vendéges adás. A sok régmúltba tekintés után most a közelebbi múltat idéztük fel, konkrétan a 2001-ben debütált Xboxot, illetve sikeres folytatását, az Xbox 360-at. Lehetne azon vitatkozni, hogy az Xbox mennyire retro, de saját definíciónknak (10 év vagy 2 konzolgeneráció) megfelel, és egyébként is nagyon fiatalok voltunk, amikor több mint 15 éve egy belvárosi számtech bolt pincéjében először megpillantottuk Master Chiefet.

Nagy hírem van! A blog egyik régi alapítója, sokáig aktív, aztán illegalitásba vonuló posztolója, Hancu könyvet írt. Illetve nem most írta, hanem régen és apránként, ugyanis a PC Gurunál 15 éve indult és öt évig futott sorozatát rendezte össze egy 216 oldalas ekönyvbe. Annak idején A világ legbefolyásosabb emberei a legjobb magyar nyelvű olvasnivaló volt gémereknek, szépen összeszedte a játékipar legfontosabb szereplőit és gördülékenyen kivonatolta a fejlesztőistenek karrierjét. Mindig is mondtam, hogy Hancu az egyik legjobb magyar játékújságíró (na jó, soha nem mondtam még ilyet, de itt az ideje, mert tényleg így gondolom), de ezzel a sorozattal aranybetűkkel véste be a nevét a gémerzsurnaliszta-szcéna Olümposzának panteonjába (ilyet sem mondtam még, és ígérem, nem is fogok többet).

A több mint 600 ezer karakteres könyben úgy 50 fejlesztőlegenda életét lehet megismerni a cikk születésének dátumáig. Persze az azóta eltelt időben is sok minden történt ezekkel a híres emberekkel, de Hancu nem bővítette ki a cikkeket, csak újraszerkesztette az egészet (az sem lehetett kis meló). Hogy miért döntött így, azt tök jól elmagyarázza az előszóban:

Az egyes sztorik, életutak a 10-15 évvel ezelőtti állapotoknál maradtak félbe, bőven lett volna mivel kiegészíteni őket. Végül úgy döntöttem, hagyom az eredeti állapotot. Nem feltétlenül azért, mert óriási meló lett volna minden cikket aktualizálni (egyébként óriási meló lett volna), hanem mert ez így kordokumentum. Félbevágva ott, hogy vajon megjelenik-e valaha a Duke Nukem Forever és hogy a Sims után jön a világtörténelem legambíciózusabb játéka, a Spore. Ma már tudjuk, hogy megjelent, jött, de egyikben se volt sok köszönet. Most végigolvasva a 2000-es évek első felét tükröző szövegeket, nagyon érdekes, hogy miket tartottunk akkoriban korszakalkotó, legendás játéknak, és mire emlékszünk ma is így - talán ez a legizgalmasabb ebben az egész gyűjteményben a brutális nosztalgiafaktoron túl.

Az ekönyv ingyen letölthető innen, de ezen a Paypal-linken egy kis pénzt is lehet adni érte - a befolyó összeget Hancu cakkpakk jótékony célra adományozza, konkrétan a Child’s Play gémer jótékonysági szervezetnek fogja továbbküldeni. Szóval töltsétek és olvassátok, és ha gondoljátok, adakozzatok.

(Hancu meg címke lett a blogban, amit egykor alapított. Hova jut a világ.)

Üdv minden régijáték-rajongónak, 2017-ben is itt van 2in1 rovatunk, a Checkpoint Mini, ami cikk és podcast is, attól függően, ki hogy fogyasztja. Szokás szerint a lejátszó után egy cikkecske is jön a játékról azok kedvéért, akiknek a podcastes formátum annyira nem jön be, de pár bekezdést bármikor elolvasnak.

A év első Checkpoint Minijével játéktermi élményeinket elevenítjük fel, választott retrojátékunk ugyanis csak arcade gépekre jelent meg - ehhez képest elég ismert itthon is, de akinek kimaradt, emulátorban is bátran tehet egy próbát. Ez a játék a Cadillacs and Dinosaurs, ami átlagos verekedős játéknak tűnik, de valójában a műfaj egyik csúcsa, mert a Capcom minden tapasztalatát belesűrítette - ráadásul a játék környezete is elég szórakoztató, még ma is. Ha kíváncsi vagy arra, hogy tetszett nekünk ennyi idő után a játék, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>illetve itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra (bár teljes élményt a podcast ad).

Már eléggé benne járunk a januárban, de csak most lett időm előbányászni a tavalyi keresőkifejezések közül a legjobbakat - viszont azt nem akartam, hogy elsikkadjon a dolog, mert egy hétéves hagyományt törtem volna meg (korábbi évek: 2010, 2011, 2012, 2013, 2014, 2015). Szóval megkésve bár, de törve nem, itt vannak. Megint úgy kell kezdenem, hogy sajnos a Google Analytics pár éve bevezette, hogy egy csomó keresőszót nem ad ki, és emiatt csak kb. kétezer keresőszóból válogathattam most (korábban 13-14K körül volt a nyersanyag). De azért ezek között is akadtak kellően furcsa és/vagy vicces darabok.

Toplistát most sem adok, mert a lista elején többnyire a blog neve és különdéle variációi szerepelnek. Tavaly óta az tűnt fel, hogy nagyon sok lett a podcastre irányuló keresés (ez nem meglepő, hiszen tavalyelőtt indítottunk egyet), illetve a játék közben elhalálozó játékosokra irányuló keresés (na, ezt viszont nem tudom megmagyarázni). És ahogy lenni szokott, a korábbi posztok keresőkifejezéseit nem közlöm újra, csak megemlítem, hogy továbbra is belefutni a régi klasszikusokba, van amiben a fekete szörny a hegyen szaladgál, fluxuskondenzátor eladó, meg a többi klasszikus (lásd a fent linkelt korábbi posztokat).

Persze megint elég sok trágár, illetve szexuális tartalmú keresés volt. Ezeket nem nagyon lehetett, illetve nem is akartam megkerülni, szóval ahogy a South Park elején mondják, az alábbiakban csúnya szavak hangzanak el, elolvasásukat senkinek nem ajánljuk, illetve kiraktam egy 18+-os karikát. És akkor jöjjenek 2016 legjobb keresőkifejezései kommentárokkal, kategóriába szedve a jobb emészthetőség érdekében.

Boldog új pixeleket mindenkinek! 2017-ben is itt vagyunk, és szokás szerint az év eleji listapornóval kezdünk. Volt ugye már egy Checkpoint-besztof (aki kihagyta, itt pótolhatja), jön majd még egy keresőszó-válogatás, ez a poszt pedig a szokásos év játékai-gyűjtés. A blogban már hagyomány, hogy megkérjük a magyar játéksajtó egy-egy prominensét, mondjon véleményt az elmúlt év legjobbjairól (korábbi évek itt: 2010, 2011, 2012, 2013, 2014, 2015). Ezúttal öt kiváló férfi osztotta meg velünk meglátásait: Chocho a PC Gurutól, Dino a PlayDome-tól, Grath az IGN.hu-tól, Liquid a Gamer 365-től és Mazur a Gamestartól (ábécésorrend, semmi más). Nagy-nagy köszönet nekik, hogy időt szakítottak erre.

Idén is kérdésenként összesítve dolgoztam fel a válaszokat, és elmaradt megint a platformok szerinti bontás, mert egyre kevésbé van értelme. Hát akkor csapjunk bele.

Boldog új évet mindenkinek! Ünnepek előtt/között terveztünk még egy vendéges podcastadást, de többszörös betegségek miatt nem jött össze. És a tavalyihoz hasonló bakiparádé sem jött össze, mert egyszerűen 2016-ban nem bakiztunk annyit, hogy az kitett volna egy adást. Ez van, a móka a professzionalizálódás áldozata lett. De hogy ne maradjatok évzáró adás nélkül, összevágtam egy besztofot, fogadjátok szeretettel.

Üdv minden régijáték-rajongónak, megint itt van 2in1 rovatunk, a Checkpoint Mini, ami cikk és podcast is, attól függően, ki hogy fogyasztja. Szokás szerint a lejátszó után egy cikkecske is jön a játékról azok kedvéért, akiknek a podcastes formátum annyira nem jön be, de pár bekezdést bármikor elolvasnak.

Az év utolsó Checkpoint Minije természetesen a Golden Axe... helyett egy legalább olyan szép és jó videojáték. Illetve nem olyan szép. Meg nem is olyan jó. De videojáték! Szóval a Drakant próbáltuk ki újra, ezt a 17 évvel ezelőtti pc-s külsőnézetes akció-kalandjátékot, amit annak idején mindenki a Tomb Raiderhez hasonlított. Pedig eléggé különbözik Lara Croft kalandjaitól, és érdemeit ma is el lehet ismerni, még ha a grafika nem is öregedett szépen. Ha kíváncsi vagy arra, hogy tetszett nekünk ennyi idő után a játék, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>illetve itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra (bár teljes élményt a podcast ad).

Sok szempontból rendhagyó az eheti podcastadás, például azért, mert televágtam zenékkel, és azért is, mert két vendégünk közül az egyik csak az adás felénél kapcsolódik be a beszélgetésbe. Hogy egész pontosan idézzem őt: az a tetves, nyüves, nyálán nyafott, telibe rakott, félpályásan lezárt, bevásárlóközpontosított pénteki cerebral bore-ral megbaszódott t-rex koponya pixel szarhalom - és ezt a budapesti közlekedésre mondta, ami miatt egyórás késéssel érkezett a felvételre. De minket a kihívások csak pörgetnek: így hoztuk ki az adásból amit csak lehetett, és reményeim szerint teljesen használható lett.

Pár hete posztoltam azokat a szörnyű képes szóvicceket, amiket a Pixelcon 4-en rendezett vetélkedőmre csináltam - és én igazából csak ennyit akartam, de azóta többen is kérték, hogy tegyem fel a teljes vetélkedő kérdéseit. Rajtam ne múljon.

Szóval egy régi Vágó István-vetélkedő, a Mindent vagy semmit! szabályai szerint rendeztem egy könnyed videojátékos műveltségi versenyt, amiben négy csapat küzdött. Hat kategória volt, öt, egyre nehezebb kérdéssel, 100-500 pontért. A szóvicces kört nem posztolom újra most, csak a maradék öt kategóriát - és előbb a kérdéseket, utána a poszt legvégén a megfejtéseket, hogy legyen lehetőség agyalni a válaszokon.

Üdv minden régijáték-rajongónak, megint itt van 2in1 rovatunk, a Checkpoint Mini, ami cikk és podcast is, attól függően, ki hogy fogyasztja. Szokás szerint a lejátszó után egy cikkecske is jön a játékról azok kedvéért, akiknek a podcastes formátum annyira nem jön be, de pár bekezdést bármikor elolvasnak.

A harmincadik adás áldozata egy kalandjáték, amit nem ismernek annyian, mint például a Monkey Islandeket, de legalább annyit lehet röhögni rajta. A Toonstruck a maga idejében nem volt túl sikeres, sőt óriási bukásnak számított, pedig dicséretesen nagy ökörség volt. Tessék csak a baloldalt látható képre nézni: dominának öltözött birka és kikötözött, piercinges tehén - hát melyik játékban látni ilyet? Ha kíváncsi vagy arra, hogy mi a Toonstruck és hogy tetszett nekünk ennyi idő után, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>illetve itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra (bár teljes élményt a podcast ad).

1996 elég brutális év volt a játékpiacon, sok klasszikus jelent meg abban az évben - szóval mostanában egymást érik az évfordulók. Az egyik ilyen a Tomb Raider szülinapja, ami októberben volt, és amit elég fontosnak éreztünk ahhoz, hogy külön podcastadást szenteljünk neki. Eidos, Toby Gard, szögletes mellek, gyalázatos folytatások és egy megviselt sorozat nagyszerű feltámadása - nagyjából ezekről lesz szó az adásban.