IDDQD

Pár napja az illinois-i Buffalo Grove-ban a rendőrök hívást kaptak a 911-es segélykérő számon. Ki is mentek a házhoz, ahonnan hívták őket, ahol kiderült, hogy egy 15 éves srác volt a telefonáló, és azért hívta a rend őreit, mert a szülei büntetésből elvették a fiú Xboxát. A rendőrök erre elmagyarázták a srácnak, hogy apunak és anyunak joga van elzárni a konzolodat, kiscsávó, és különben is fogadj szót a szüleidnek, büdös kölök. Arról nem szól a fáma, hogy a szülők miért büntették a gyereket konzolmegvonással, de valószínűleg a fiú a 911-es hívással nem javított a helyzetén.

Nincs sok értelme a játékokat a valósághoz mérni, de azért kisülhetnek belőle vicces dolgok. A Kotaku most például kiszúrta, hogy kicsit nagyobbak lettek a szalmakazlak az Assassin’s Creed 2-ben. Elő is vették korábbi roppant tudományos elemzésüket, amiben kifejtik, hogy a Fallout 3 főhőse annyi cuccot bírt elvinni, amennyire ember nem képes, hogy a GTA: San Andreasból Carl Johnson minden atléta világklasszist lefutna, illetve előkerülnek azok a bizonyos szalmakazlak az első Assassin’s Creedből.

Azok kedvéért, akik nem játszottak a játékkal, elmondom, hogy a főhős Altair szédítő magasságokból képes leugrani és megúszni a mutatványt sérülés nélkül (leap of faithnek hívja ezt a játék), ha van alatta egy szalmakazal. A Kotaku kiszámolta, hogy a játékban található szalmakazlak másfél méter magasak, de ez még a legkisebb leap of faithez is kevés. Azt ugyanis 11 méter magasról követi el Altair, és legalább 5,2 méteres szalmakazal kellene ahhoz, hogy felfogja bérgyilkosunk zuhanását. A legmagasabb pont, ahonnan levetődhetünk, az akkoni katedrális teteje, több mint 82 méter magas – a Kotaku fizikához konyító emberei úgy vélik, cirka 40 méter magas szalmakazal kellene ahhoz, hogy kellően tompítsa főhősünk esését. A második részben levő szalmakazlak persze csak picit lettek nagyobbak (kábé kétméteresek), úgyhogy Altair a valóságban palacsintává lapulna. Vagy úgy járna, mint a Fiendish Freddy’s Big Top o’ Fun című amigás klasszikus műugrója. (A második videón ő látható – 5:40-nél kezdődik a lényeg –, az első videón az említett akkoni ugrást lehet megcsodálni).

Kommentekbe jöhetnek még hasonló feltűnő fizikai képtelenségek. Nekem így hirtelen a „testmagasságom sokszorosára tudok felugrani” jelenség jutott eszembe, amivel kismillió platformjátékban lehet találkozni, például gyakorlatilag az összes Marióban. (Még egyszer: nyilvánvalóan játékokban nem nagyon van értelme ilyeneket keresni, de az ember szeret értelmetlen hülyeségekkel is foglalkozni.)

A Montreal International Games Summit nevű konferencián hangzott el a minap egy érdekes előadás, amiben az Electronic Entertainment Design and Research nevű cég (kutatóintézet?) munkatársai adták elő az elméletüket arról, hogy mitől adnak el sokat egy játékból.

A teória és a magyarázat egyszerű: a reklám miatt. Még azt is meghatározták, hogy a reklám éppen háromszor annyit nyom a latba az eladott példányszámnál, mint a magazinok tesztjeinek végkicsengése és értékelései. Az, hogy ezt így ki lehet számolni, hogy pont háromszor, nekem mondjuk ad egy kis brittudósok-mellékízt a dolognak, főleg hogy elég fura példákat hoznak, mint például Bioshock vs. Dead Space, ahol előbbi reklámozására 5,5 millió, utóbbiéra meg 2 millió dodót költöttek Amerikában, és ebből fakadóan a Bioshockból kétszer annyit adtak el. A jóég tudja, hogy a csodaképletbe mit számoltak bele, mondjuk az benne van-e valahogy, hogy a Dead Space tényleg jó kis játék, de a Bioshock azért csak jobb egy klasszissal, és sokkal súlyosabb előzetes hype volt körülötte (E3 legjobb játékai díjak, stb.). Meg ugye több mint egy év küölönbséggel jelent meg a kettő, az egyik nyár végén, a másik októberben, az évvégi szezonra, más-más konkurencia állt velük szemben, és a felvevőpiac is milliókkal nagyobb volt a később megjelent Dead Space számára (mert ugye addigra megvettek még egy csomó PS3/Xbox360-at a népek).

Szóval ez így nekem kicsit sántít, de nézzük tovább. Az EEDR szerint gyakorlatilag mindenről a reklám, annak hiánya, vagy annak elcseszett mivolta tehet, például a PS3 bevezetése nem azért volt olyan nyögvenyelős, mert drága volt, kevés játék volt rá, és azok se voltak túl jók, hanem mert egyszerűen rossz volt a bevezető marketingje. A pár hónappal ezelőtti PS3-feltámadás sem az árcsökkenés miatt van, hanem mert a mostani reklámkampány meg jó.

Bár erős túlzásnak tűnik a dolog, maga a felvetés iránya szerintem jó. A tesztek értékelései senkit nem érdekelnek, és semmit nem befolyásolnak, a nagy trükk az én sejtésem szerint is a marketing - de nem a megjelenés környéki offenzíva tévében, szuperbanneren meg óriásplakáton, hanem az előtte hónapok, akár évek alatt felépített hype. A Game Informer címlap, az előzetes videók (Találós kérdés: hány egymillió feletti nézőszámú előzetese van a Modern Warfare 2-nek a Youtube-on? Kattint, meglepődik. Igen: tizenhat különféle videó.). A fansite-ok, az E3-ok, a lassan csöpögtetett infók, amik miatt lehet újra meg újra foglalkozni a játékkal. Amikor megjelenik, 80-90%-ban már elrendeltetett egy játék sorsa és eladott példányszáma.

De persze az is lehet hogy hülyeségeket beszélek. Szerintetek?

Kilóra vásárolja fel az Ebayről a használt Playstation3-akat (csak a régi, "phat" változat kell nekik) a U.S. Immigration and Customs Enforcement Cyber Crimes Center nevű szervezet, ami - amellett hogy gyönyörű neve van - online bűntények felderítésére szakosodott. A jóembereknek azért kell a használt konzol, mert rájöttek, hogy 1-200 dollárért olyan számítási teljesítményt ad, ami lepipálja az általuk eddig használt, 1000 dollár feletti Dell szerverekét.

És hogy mire kell a C3-nak (ez az elterjedt rövidítése a szervezetnek) a lóerő? Leginkább titkosított állományok feltörésére. Nem hadititkokra kell gondolni, hanem elsősorban gyerekpornóra. A lefülelt pedofilok elkobzott gépein ugyanis az esetek nagy részében titkosítva pihennek a fájlok, a delikvens pedig hirtelen elfelejti a jelszót hozzájuk (és az amerikai alkotmány negyedik kiegészítése szerint nem is kényszeríthetik arra, hogy emlékezzen kicsit jobban), így muszáj kódtörővel rámenni a cuccra.

Brute force jelszópróbálgatásban pedig a PS3 Cell processzora és grafikus egysége is borzasztó erős, a C3-as srácok csak rázúznak egy Linuxot (ezért nem játszik a slim verzió, azon nem megy az oprendszer), beállítják a többi gép mellé, aztán hadd izzadjon a processzor, meg a perverzek az előzetesben.

Kontrollereket a biztonság kedvéért nem kötnek a konzolokra, nehogy véletlenül elkezdjenek játszani az ügynökök.

Veterán játékosok még emlékezhetnek a '97-es Blade Runnerre, sokcédés nyomozós kalandjáték volt, az akkori szemnek döbbenetes grafikával; az igazi nyugdíjasoknak pedig talán még a C64-es verzió is rémlik '85-ből. Akár emlékszünk, akár nem, abban egyetérthetünk, hogy a Szárnyas fejvadász tök jó alapot adhatna egy új, mai szinten összekalapált játékhoz. Engem legalábbis majdnem annyira fel tudna dobni, mint egy Neuromancer-remake.

Randy Pitchford, a Gearbox vezére mesélte el az OXM-nek, hogy miért is nincs új feldolgozás: ők ráhajtottak a jogokra, osztottak-szoroztak, és arra jutottak, hogy a fejlesztésre kéne 25 millió, a kiadás költségeire még 10-15 (illetve itt úgy fogalmaz Randy, hogy a kiadási folyamat közben felmerülő kockázat, jelentsen ez bármit is), és marketingre megint ugyanennyi. Amit egy Blade Runner játék az életben soha nem hozott volna be. Így hőseink szomorúan sóhajtottak egyet, és megcsinálták a Borderlandset inkább. Amivel nem mondhatnám hogy kifejezetten rosszul jártunk volna.

Az Apple alkalmazásboltja virágzik ugye, százezer alkalmazás, közel húszezer játék, nagy siker - tudjuk. Gyakorlatilag az volt meglepő, hogy az első komolyabb problémára eddig várni kellett. Ez végül a Storm8 játékfejlesztő nevéhez köthető, akik tucatnyi játékot forgalmaznak a hálózaton. Ezek közül kettő verte ki a biztosítékot, az iMobsters és a Vampires Live, amelyek, mint később kiderült, összegyűjtötték a játékosok telefonszámát azok tudomása nélkül. Ez elég hamar kiderült, a felhasználók pert indítottak, az Apple levette a játékokat, a Storm8 pedig elveszítette minden becsületét a játékosok között.

Aztán kiderült, hogy nem tudatos adatszipkázásról van szó (helyesbítek: a cég magyarázata szerint nem erről van szó), egyszerűen a Storm8 legrégebbi két játéka még tartalmazott olyan "ősi" kódrészleteket, amelyek nem a gépek azonosítására kitalált Unique Device ID-t alkalmazták, hanem a telefonszám alapján működtek. Amint valaki szólt nekik - így a Storm8 vezetője -, azaz augusztusban, levették a programokat, és kiadtak egy patch-et, ami kiirtotta az inkriminált kódrészletet a programból. Azóta a megszerzett telefonszámokat - megintcsak: állításuk szerint - megsemmisítették, és kérik a bírótól per megszüntetését, mondván nem csináltak semmi rosszat.

Az ügy tanulsága azonban leginkább az, hogy ha valaki rosszindulatú módon akar adatokat gyűjtögetni iPhone-használóktól, azt egyelőre könnyedén megteheti. A többi kézikonzolon (talán nem sértődik meg senki, ha az iPhone-t is idesorolom) a platformtulajdonos hosszadalmas engedélyezési eljárása után jelenhetnek meg csak programok, ahol megvizsgálnak mindent. Az AppStore-ra viszont egyfajta anarchia jellemző - mindenki azt tölt fel, amit akar, szinte korlátozás nélkül; az Apple csak akkor vizsgál meg egy-egy programot, ha a fejlhasználók szerint azzal gond van.

És ha már iPhone, ne dörgedelemmel fejezzük be: a Settlers 3 átirata (egyszerűen Settlers néven) baromi jó lett!

(via MTV Multiplayer)

Igazából nehéz megfogalmazni, mi is pontosan a Mass: We Pray című játék stílusa - lehet vallásszimulátor, hites platform, esetleg templomi árkád... A Nintendo Wii-t koppintó ötlet lényege, hogy a mozgásérzékelős kontrollereket (és a különböző kiegészítőket, mint például a térdeplő) használva, a templomi tevékenységeket imitálva kell pontokat szereznünk olyan feladatokban, mint szenteltvíz-locsolás, füstölőlóbálás, haranghúzás, adománygyűjtés, keresztelés, a templomkórus vezénylése, esetleg házzasságkötési ceremóniák levezetése. Aki jól szerepel, az egy az oltárhoz közelebb eső padsorban foglalhatja el a jól megérdemelt helyét (mármint a halál előtti életében, a túlvilágon valószínűleg nagyobb glória, tollasabb szárny, esetleg hűvösebb olajos üst vár rá).

A helyzet az, hogy mostanra már annyi wii-fikázó poénvideó született, hogy nem tudom eldönteni, mennyire kamu a Mass: We Pray - a projektnek van profi weboldala, a videó elkészítése sem a szokásos hangvételű -, ettől függetlenül az egész olyan, mintha Eric Cartman a Hit+1 után a Mass: We Pray-jel próbálkozna.

 (via Destructoid)

A válság jó hívószó, kattintják a népek, jól lehet vele magyarázni, meg ellenpontozni a dolgokat. Ebből kifolyólag minden egyes cikk, ami a játékipari pénzügyi helyzetéről szól, már hosszú hónapok óta vagy arra van felfűzve, hogy a játékpiac ellenáll a válságnak, vagy arra, hogy na most ütött be a válság a játékiparnak.

Most a Gamasutra hozott le egy szép hosszú elemzést arról, hogy mi is a valós helyzet, az október végéig összeszámolt eladási adatok alapján. Csak amerikai adatok, onnan is NPD-gyűjtés, ami mint tudjuk, a konzolos piacot nézi, és kb. 70%-ban fedi le, mert a Wal-Mart, meg pár hasonló teszkógazdaságos áruházlánc nem ad nekik infót. Akinek van egy kis ideje, böngéssze végig az ötoldalas eredetit, én csak pár érdekességet meg ábrát emelek ki.

Oké, kicsit én is unom már a MW2 körüli hype-ot, de ez megint olyan érdekes sztori, amiről nem lehet nem tudomást venni. Szóval kijött a játék, megvették csilliómillióan, és megérkeztek az első tesztek (és most a pécés verzióról beszélünk, majd kiderül, miért), a Gamerankings statisztikája szerint 88% az eddigi átlagértékelés, amivel mondjuk lehet vitatkozni, de olyan rettenetesen azért valószínűleg nem lő mellé.

Csakhogy. Nézzük meg mondjuk a Gamespot olvasói átlagértékelését: bumm, 58%. IGN, a másik nagy: puff, 20%. Amazon vásárlói kritikák: másfél csillag az ötből. Na most akkor mi van? Globális összeesküvés, az tuti, de vajon az újságírók, vagy a játékosok részéről? Kivételesen az utóbbi: népi mozgalom indult, hogy a dedikált szerverek támogatásának hiánya miatt büntessék a játékosok ott a kiadót, ahol érik; és hát itt érik. Ha már az online petíció nem ért célt.

A kérdés kettős. Egy: vajon van-e értelme az ilyen lázadásnak, visszariaszt-e bárkit a vásárlástól pusztán az, hogy látja a lesújtó játékosi értékeléseket? (Sosem fogjuk megtudni természetesen.) Kettő: vajon mekkora részben jogos a felháborodás, és mekkora belőle a warezolók elég szánalmas hőbörgése (mert ugye ők vannak a legjobban megszivatva ezzel)?

A játékvilág éppen olyan, mint bármelyik másik iparág: tele van elborult, magukat zseninek képzelő marketingesekkel. És amikor ez tengernyi pénzzel találkozik, akkor születnek meg az igazán ciki reklámhadjáratok, marketing-pofáraesések, vagy néha a bulvár által felkapott műbalhék. Ezek közül mazsoláztuk ki a legjobbakat. Kattintás után műtüntetés, kecskebelsőségek és Turok nevű csecsemők!

Hogy a Pac-Man milyen monumentum a játéktörténelemben, azt jelzi, hogy a játék 29 évvel megjelenése után is rendre megihleti a tudósokat, művészeket, mérnököket. Az ELTE-n például mesterségesintelligencia-kutatásokat végeznek a Pac-Mannel, nemrég mi is beszámoltunk a robotporszívós mutációról, de a neten találni Pac-Man tortát és Pac-Man muffinokat is. Most pedig itt a konzervdobozokból épített giga-Pac-Man. (Pontosabban nem most, mert 2008-as fotókról van szó, de a gamerblogok valamiért csak a napokban bukkantak rá.)

Szóval minden évben rendeznek több világvárosban egy Canstruction nevű versenyt, ahol a résztvevőknek üdítős fémdobozokból és konzervdobozokból kell építeniük bármit, ami eszükbe jut. A versenynek egyre több támogatója van, a bevételek jótékony célra mennek. A fenti két kép a tavalyi verseny alkotásait bemutató kiállításon készült, a második ritka lesifotó arról, hogy Pac-Man hogyan táplálkozik. További, nem játékos témájú Canstruction-fotókat itt lehet megtekinteni.

(via Walyou)

Vannak a játékok világának klasszikus ellenfelei: nácik, vámpírok, nindzsák, élőhalottak, no és persze dinók. Ha egy játék valamelyik elemet felhasználja, biztos sikerre számíthat - úgyhogy a Dinosaur D-Day című alkotásnak minimum egymilliárdos eladást jósolunk, hisz ebben náci dinoszauruszok a legyőzendő ellenfelek.

Egy Half-Life 2 modról van szó, legalábbis egyelőre, ez ugyanis csak egy prototípus - ha tetszik a népeknek (és kinek ne tetszene?), jövőre jön a teljes, fizetős verzió is. No de hát miről is van itt szó - erről lássuk a hivatalos sztoriösszefoglalót, egyenesen a fejlesztők szájából!

"Jack Hardgrave őrmestert fogod alakítani, az elismert paleontológust, aki a második világháború kitörésekor beállt katonának. Aztán jött a katasztrófa: Hitler 1942-ben felélesztette a dinoszauruszokat, és nekieresztette őket a szövetségeseknek. Amikor a führer szörnyserege először ütközött meg az amerikaiakal Észak-Afrikában, Jacket majdnem felfalták azok a lények, melyeket előtte évekig tanulmányozott." Drámai, ugye?

Szóval bőrruhás náci idomárok t-rexeket és velociraptorokat uszítanak rá a szövetségesekre, és miután minden elveszettnek látszik, jó Doom-hagyományok szerint mi egyedül verünk vissza, de orbitálisat. Tessék tölteni!

(via ModDB)

Egy brit művész, bizonyos Marc Owens olyan, kütyüvel kombinált ruhát készített, ami megvalósítja a régi Kaland, Játék, Kockázat könyvek szlogenjét: a főhős te vagy. Owens, akinek kiállítása is volt már a Londoni Iparművészeti Múzeumban, a Rhino nevű CAD-szoftverrel tervezett karra, lábra, fejre és törzsre szabott poligonformákat, amiket aztán polipropilénből le is gyártott. A szögletes ruhába öltöző júzer úgy érezheti magát, mint egy játék főhőse, főleg akkor, ha a fejrészre applikált kijelzőbe néz – ezen ugyanis annak a kamerának a képe látható, ami a ruha mögé erősített vázról veszi a felhasználót. Vagyis emberünk saját magát látja avatárként a valóságban – innen a találmány neve: Avatar Machine. Azon lehet vitatkozni, hogy ez most fps vagy tps, de azon nem nagyon, hogy zseniális, amit Owens művelt. A ruháról itt nézhettek meg képeket (van női is!), az alábbi videó pedig működés közben mutatja be az avatárgépet.

(via designboom)

Legalábbis az angol játékfejlesztők semmiképp, ha annak a közvéleménykutatásnak az eredményeit nézzük, amit a Tiga elnevezésű, leginkább valamiféle játékipari kamarához hasonlítható brit szervezet tett közzé a héten. A kérdések jobbára két dolgot feszegettek: a válaszadó veszélyesnek tartja-e a kalózkodást (azon belül a peer-to-peer megoldást, magyarul a torrentezést*), és ha igen, mit készül tenni ellene. Az érdekesség az volt, hogy bár sokan, a válaszadók nagyjából fele tervez valamilyen ellenlépést, csak mintegy 10 százalékuk tartja nagyon veszélyesnek a jelenséget.

Az eladási toplisták böngészése egyik kedvenc szórakozásunk, és mivel diktatorikusak vagyunk, ezt rátok is zúdítjuk! Kezdjük Amerikával - már csak azért is, mert 1) náluk mindig vannak számok is, ami érdekesebbé teszi a dolgokat 2) csak havi listákat adnak ki, és a legújabb tegnap jelent meg. Tehát október 4-től 31-ig a következő játékok voltak a legnépszerűbb játékok az Egyesült Államokban az NPD felmérése alapján (darabszám szerint, PC nélkül):

1. Uncharted 2 (Sony, PS3) 537.000
2. Wii Fit Plus (Nintendo, Wii) 441.000
3. Borderlands (2K, 360) 418.000
4. Wii Sports Resort (Nintendo, Wii) 314.000
5. NBA 2K10 (2K, 360) 311.000
6. Halo 3: ODST (Microsoft, 360) 271.000
7. NBA 2K10 (2K, PS3) 213.000
8. Forza Motorsport 3 (Microsoft, 360) 175.000
9. Kingdom Hearts 358/2 Days (Square Enix, DS) 169.000
10. FIFA 10 (EA, 360) 156.000

A GameIndustry.biz és hasonló intézetek jelentése pár napon belül kijön, de addig is pár megjegyzés a listához. A Forza 3 vártnál alacsonyabb eredményét az okozta, hogy csak négy nappal a határidő vége előtt jelent meg. A tizenegyedik helyen a Brütal Legend 360-as verziója végzett, amelyből amúgy a nagy lelkesedés és reklámhadjárat ellenére a két platformot egybevéve is csak 215 ezer darab fogyott. A zenés játékok (Guitar Hero, Rock Band, Lips, Singstar) iránti lelkesedés erősen csökkenőben van, e hónapban összesítve 53 millió dollárt hoztak be (pedig ezek átlagára a műanyaghangszerek, mikrofonok miatt borsosabb is) a tavalyi 137 millióval szemben. A játékeladások bevétele 18%-kal csökkent az előző év októberéhez képest, a hardvereké pedig 17%-kal. A hardvereladások amúgy a következők voltak: Wii 507K, DS 458K, PS3 321K, 360 250K, PSP 175K, PS2 118K.

Katt után hasonló - bár heti bontású - listák Japánból, Ausztráliából, Magyaroszágról és kilenc másik európai országból!