IDDQD

Elvégre úgyis mindjárt itt a farsang. Meg amúgy is farkasordító hideg van, jól jön az a cucca, miben az oroszországi pályákon sem fáznak GI Joe-ék. Vagy csak úgy, mert miért ne. Valószínűleg a harmadik indok hajtotta Marc Ecko divatdiktátor oldalának, a Complex.comnak a szerkesztőit, akik a való életben kapható cuccokból összerakták a Wolverines pálya mesterlövészének, a Cliffhanger pálya egyik kommandósának ruhatárát, meg a Task Force 141 általános szerelését is. Az első egy laza ezresből, a második 1200-ból jön ki (persze dollárban), a harmadikat kicsit bővebben is kifejtjük:

1. Ez egy North Face Steep Tech Agency dzseki, a túradzsekik Ferrarija, vízálló, kevlárbetétek vannak benne, meg minden. A North Face-nél 439 dodó, de az ember találhat 257-ért is a neten, mert úgy néz ki, hogy a gyártó európai webshopjáben nincs is.

2. Egy Huf Solid Fold sapka, 22 dollár, nem tétel.

3. Tűzálló maszk az Under Armourtól, 60 zöldhasúért.

4. Sessions Brawl Pant Black Magic snowboardos nadrág, beépített lavinatúlélő készlettel, 150-ért.

5. Egy UTG Law Enforcement Tactical mellény, mindössze 70 dodóért.

6. Egy Urban Outfitters Marled ujjatlan kesztyű, 14 dollár.

7. És végül egy Baggy Canvas bakancs a Palladiumtól, rongyos 70 dollárért.

Hát ez az igazi cosplay, nem ám a távolkeleti gyereklányok cicaszem-kontaktlencsével meg három centi hosszú miniszoknyában. Ettől függetlenül az jobban tetszik.

Aranyvasárnap van, a nagy karácsonyi vásárlási őrület csúcspontja, amihez egy apró ajándékötlettel járulunk hozzá a magunk szerény eszközeivel, videojáték és/vagy WTF vonalon. Egyben szabadjára engedjük az elménk egyik különösen sötét zugában lakó kicsiny Frei Tamást, aki imádja a rohadt drága, és ehhez mérten értelmetlen dolgokról elmondani, lassan-tagoltan, hogy mennyibe kerülnek. Felkészültünk? Haha, azt csak hiszed.

Szóval itt van ez a Stuart Hughes nevű szupersznob butik, ahol aranyba öntött, gyémántokkal kirakott (satöbbi, satöbbi), meghökkentően ízléstelen kütyüket lehet vásárolni, és ahol az aranyozott iPhone-ok, és drágakő-nyomógombos Blackberryk mellé bekerült a kínálatba ez is:

Ez itt egy Wii, természetesen a VILÁG LEGDRÁGÁBB Wii-je, összesen két és fél kiló, 22 karátos arannyal felturbózva, plusz 78 darab, egyenként negyedkarátos gyémánttal kirakva a gombok rajta, hogy biztosan észrevegyük, hol kell bekapcsolni. Hat havi kézművesmunkával készült, annyira limitált kiadás, hogy összesen három van belőle. Számozva nyilván nincs, mert hát milyen ciki lenne már, ha áthívod a szomszédot egy kicsit mariózni, aztán kiderül, hogy csak a 003-as a tiéd.

A cucc egyébként 299 995 fontba kerül, vagyis 93 és fél millió forintba. A szállítás ingyenes, és egy év garanciát is kapunk rá, hát a hülyének is megéri. 

Japánokról szól a hír, és ebből máris tudható, hogy valami rettenetes állatságról lesz szó. Az IGEM 2009, teljes nevén International Genetically Engineered Machine Competition verseny indulói közé fogunk betekinteni, ez egy olyan turományos versengés, ahol különféle, genetikailag agyonhekkelt baktériumokkal meg egyéb izékkel versenyeznek a kutatók a világ minden tájáról. A cél nem feltétlenül a legmeghökkentőbb cucc összenanohegesztése, de az osakai egyetem tudósai úgy tűnik, ebben a kategóriában indultak.

Fogtak pár baktériumot, az egyiknek megbirizgálták a DNS-ét úgy, hogy fluoreszkáló fehérjét termeljen, a másikat meg arra vettek rá, hogy karotenoid pigmentet termeljen. Így már volt három molekuláris építőkockájuk, az egyik az alap fakózöld baktériummassza, a másik a fluoreszkálós neonzöld, a harmadik a pigmentes piros. És mit növesztettek belőle a petricsészében? Hát ezt:

Ez itt bizony a bajszos olasz Ron Jeremy-imitátor vízvezetékszerelő, mellékállásban játékipari legenda, Super Mario. Van róla animgifünk is, ahogy... hát izé, fogalmam sincs mit csinál, mondjuk, hogy tenyészik. További képek, és a kísérlet folytatása Invaders-figurákkal itt.

Ó, a Művészet! Az az igazi nagybetűs, amit mi, szánalmas, földhözragadt pondrók a mákszemnyi agyunkkal sohasem leszünk képesek igazán megérteni, az. Itt van például ez a Dovetastic nevű pakisztáni figura (vagy az ő alteregója mögé bújó kaliforniai, én már ezt sem értem kristálytisztán), aki többek között azzal foglalkozik, hogy játékkonzolokat tesz be a mikrohullámú sütőbe, ott művészien tönkrevágja őket, aztán művészien rájuk applikál még műanyag szemgolyókat, meg nagy vörös-fekete fallikus szimbólumokat, aztán művészien felteszi őket az Ebayre, de mivel az igazi nagy művész az egyben humanitárius is, a 31 ezer dolláros ár felét jótékony célra ajánlja fel. A hülyének is megéri egy ilyen a kandalló párkányára ötmillió-kilencért, nem?

Itt van egy csomó kép egy megművésziesült Xbox360-ról, és ha felkészültünk lelkiekben, akkor megmutatjuk mozgóképben is a konzol belépését a művészet világába:

Mindenki az új Wii bejelentését várja legkésőbb a jövő tavaszi E3-on a japánoktól, és úgy néz ki, ez meg is lesz: Nintendóék levédették a Zii nevet "videogame or other electronic device" kategóriában. Tipográfia kérdése, hogy a Z betűt megcsinálják olyannak, hogy kettesnek is lehessen olvasni, és már meg is van a Wii-Zii átmenet. És akár tehetnek is bele olyan vasat, ami bírja a HD megjelenítést.

Tréfás lesz, ha a Sony meg a MS végre utoléri őket a mozgásérzékelős Natallal meg a Gem néven emlegetett playstationös megoldással, ők meg előjönnek megint valami olyasmivel, ami miatt mindenki hülyének nézi őket, aztán ledarálják vele az egész piacot. Volt már szó ugye Vitality Sensorról, ami a játékos ujjára csippentett kis izén keresztül pulzust meg bőrelektromosságot meg hasonló életfunkciókat mér, és a játék dinamikusan tud ezekhez igazodni, ez például egy érdekes út lenne.

Minjdenesetre ha a Wii bejelentésekor mindenki a wee (az amerikai kisgyerekszlengben pisilést jelent) kifejezésre faragott szóvicceket, most készüljünk fel az új-zélandos szójátékcunamira. Hm, New Ziiland, lehet hogy gyorsan le kéne védetni meg bejegyezni domainnek.

(via Eurogamer)

Ui: A Wii-hez meg úgy néz ki, lesz billentyűzet.

Ui2: Persze lehet hogy az egész csak a patent trollok ellen van, ahogyan még 2007-ben levédték a Bii, Cii, és Yii neveket is, hogy a hasonló névre kevésbé építhessenek a kínai hamisítók.

Hozzávalók:

• Egy garázsajtó
• Egy Wii Guitar Hero kontroller
• 21268 karácsonyfaizzó
• Toleráns szomszédok
• Jól fejlett ízlésficam
• Némi szabadidő, kreativitás és pihent agy

És a végeredmény:

Legalábbis az ausztrál igazságügyminiszter, Michael Atkinson szavai szerint, aki 1-2 százalékra becsülte a játékosok között azoknak az arányát, akik képtelenek éles határvonalat húzni a játékok és a való élet között. Atkinson ezt az új Alien vs. Predator játék kapcsán kirobbant vitában hozta fel érvként (a fejlesztő nem volt hajlandó cenzúrázni, erre úgy ahogy van betiltották a játékot). "Elfogadom, hogy a játékosok 98-99 százaléka képes megkülönböztetni a fantáziavilágot és a valóságot, de a maradék 1-2 százalékot szörnyűséges, erőszakos cselekedetekre motiválhatják ezek a játékok" - mondta emberünk válaszul a helyi videojáték-fejlesztői szövetség (Interactive Games and Entertainment Association) felvetésére. Miszerint nehogy már valami vaskalapos politikus határozza meg, mivel szórakozhatnak az emberek, és mivel nem, és különben is, ha a kormány a mozifilmek szabályozásánál képes felnőttnek tekinteni a népet, legyen szíves, és a videojátékok esetében is tegye ezt meg.

Százmillió eladott Need for Speeddel számolva akkor 1-2 millió ember lenne a világban, aki hisz abban, hogy ha 200-zal nekimegyünk a falnak a való életben, nem történik semmi különös, csak újra kell kezdenünk a pályát?

Ezt a rovatot most találtam ki, három videó lesz benne, különösebb kommentár nélkül, és mindenki eldöntheti magának, hogy melyik a jó, melyik a rossz és melyik a csúf. Első adásunkban találkozhatunk a kaszkadőrrel, aki megújítja a "portable gaming" fogalmát, bemutatunk egy zenekart, aki a Zelda főtémáját játssza a koncertjén, és megtudhatjátok azt is, hogy a Pokémon maga a SÁTÁN.

Kevés biztos dolog van az életben, de például a "játékcsajoknak nagy a melle" meghatározás széles körben elfogadott (esetleg a megfogalmazás változik olyasmikre, hogy "a digitális macának orbitális duda kell", vagy hogy "Tomb Raider csöcs nélkül, hát hülye vagy?"). 2008-ban a DICE csapata gondolt egyet, és dobott egy merészet: a Mirror's Edge-ben olyan lányt tettek meg hősnek, aki ugyan nemében megfelelt az elvárásoknak, azonban szinte minden egyéb tekintetben más irányba ment, mint a megszokott csajosjátékos szabályok.

Lehet hogy ezzel most meglepő dolgot mondok, de tessék nekem elhinni: még a legaddiktabb gémerek is szoktak néha mosakodni. Vagy ha nem, hát itt egy remek karácsonyi ajándékötlet, amivel rá lehet venni még a legbüdösebbjét is a tisztálkodásra:

Igen, ez bizony egy Xbox360-kontroller formájú szappan a Digitalsoaps nevű online bolt kínálatából, ahol egyébként olyan csodálatos marhaságokat is lehet kapni - csak hogy a higénia témakörénél maradjunk -, mint a Mountain Dew- vagy kólaillatú samponok.

Az xboxszappan egyébként meglepően drága, 17 dollár plusz posta (ami Európába még 14 dodó), sokkal jobban járunk egy grapefruit-jázmin illatú áttetsző narancssárga PS2-kontroller formájúval, ami csak 5,25 USD, gondolom azért, mert DualShock nincs benne. Van még Wiimote-szappan 12 dollárért, és last minute sonderangebot akcióban kávéillatú pécébillentyűzetes rongyos 1,75-ért, esetleg opcionálisan platformfüggetlen, 15 darabos Tetris-szet 15-ért. És még vagy két tucatnyi egyéb gémerszappan, itt lehet bogarászni közöttük, ha valaki netán vásárolna belőlük, feltétlenül írja meg az élményeit.

Koreával foglalkoztunk már pár hete a Starcraft-őrület kapcsán, és most megint visszatérünk a Frontline újságírójával, Douglas Rushkoff-fal, aki egy negyed órába sűrített dokumentumfilmben először egy Starcraft-versenyt látogat meg, aztán egy helyi netcafét, végül találkozik egy igazi videojáték- és internetfüggő lúzersráccal, akit elkísér a helyi elvonóba is. És a végén gyereklányok éneklik, hogy neti-neti-netikett. Bár a videó nem mai (sőt, van vagy fél éves), nagyon érdekes, minden pesszimizmusa ellenére.

Nemsokára, valamivel több, mint két nap múlva kerül megrendezésre a játékvilág talán legjelentősebb díjkiosztójává felfújt VGA 2009, amelyet Amerikában a Spike tévéállomás közvetít. A közönségdíjakra még mindig lehet szavazni, szóval ha az ilyesmi tetszik, hát hajrá. A díjátadó amúgy két dolog miatt is külön érdekes lesz - az egyik a rengeteg új bejelentés, itt fog többek között bemutatkozni az új Star Wars-játék (valószínűleg Legends alcímmel), a Halo Reach, az új Prince of Persia, a régóta rebesgetett Black Lotus, vagy éppen a Medal of Honor új része. A másik dolog a rengeteg celeb, akiket sikerült odacsábítani, egy-egy díj átadására: többek között Kristen Bell, Tricia Helfer, Alyssa Milano, Olivia Wilde és Mike Tyson is felvonul. Megítélés kérdése, hogy ez mekkora visszalépés: két éve Samuel L. Jackson, tavaly pedig Jack Black (Megan Foxszal kiegészülve) volt az est házigazdája. És ha már Jack Black, jöjjön a tavalyi esemény legjobb jelenete - figyelem, Nintendo-rajongókban borzalmas érzelmeket kavarhat fel... plusz a kontrollereinkre sem tudunk eztán úgy nézni, mint annak előtte...
 

Különböző játékkiállításokról, videojátékokkal foglalkozó tárlatokról szóló hírből találni hazai és külföldi példát is, azonban az, amire az amerikai Smithsonian Intézet készül, az átlagos vállalkozásoknál egy fokkal komolyabbnak tűnik. A 2012-re ígért kiállítás lesz "az első, ami átfogó képet nyújt majd a videojátékról, mint művészeti ágról", és ebben nemcsak az ingame videók, a készítőkkel készített interjúk vagy a különböző platformok evolúcióját bemutató termek állnak majd rendelkezésre (a mostani tervek szerint az Atari VCS-től a Playstation 3-ig mindent megmutatnak, aminek csak köze volt valaha a színes képpontok mozgatásához, de a 2012-es dátum miatt még az sem lehetetlen, hogy a konzolok következő generációjának képviselői is bekerülhetnek a látnivalók közé), de a kiállított gépek közül jó néhányat kipróbálható, használható állapotban bocsátanak majd a látogatók rendelkezésére. Bár egy ilyen téma tökéletes alapanyag, nem lehetetlen, hogy a kiállítás szervezői kevésbé járatosak benne, mint a majdani látogatók, de a Smithsonian igyekszik elkerülni azt, hogy a 2012. márciusában tervezett megnyitón kárörvendő kockaseregek tegyenek megjegyzéseket a különböző installációk valódi jelentőségére: a hivatalos közleményben arra kérik a játékosokat, hogy a saját szakértelmükkel és gyűjteményükkel segítsék a The Art of Video Games elnevezésű kiállítás leendő sikerét.


 

Érdekes taktika kezd kirajzolódni a játékkiadók között: egy olyan megoldás, ami nem túl invazív, viszont bizonyos fokig gátat vethet a warezolásnak; és mellékesen belerűg egyet a kiadók felől szintén aljas rablásnak számító használtjáték-kereskedelembe is. Bár pár hasonló játék volt már, de a pár napja a boltokba került Saboteur esetében a leglátványosabb a dolog.

Na de miről is van itt szó? Nem másolásvédelemről és hasonlókról; meztelen női melleket kap, aki eredeti játékot vásárol, és fedett csöcsöket az, aki másoltan vagy használtan szerzi be a programot. Esetleg nincs netre kötve a gépe (oké, ők áldozatok; no de hát valljuk meg, ilyen még itthon se sok lehet...). A megoldás lényege az, hogy a főhős otthonaként működő - és állandóan remek sanzon-zenéket nyomató - Belle mulatóban a magukat riszáló lyányok testét zavaró ruhadarabok, stratégiai pontossággal elhelyezett tollak fedik. Ám ha beütöd azt a kódot, ami minden eredeti kópiában megtalálható, ezen zavaró dolgok eltűnnek, és a női domborulatok a maguk természetes - még ha kicsit poligonosított - formájában tűnnek fel (katt a képre).

És nem is csak mellekről van szó, hanem a kód beütése után még öltáncot is kérhetünk és egy új szerencsejáték is feltűnik a játékban! A kód természetesen csak egyszer felhasználható, igaz, a használt játékot vevők számára (valamint a havernak, akinek kölcsönadtuk) elérhető egy fizetős letöltés is. Érdekes próbálkozás, és bár azért bele lehet kötni több helyen is, legalább nem valami Starforce-szerű, akár a gépet is tönkrevágó dologról van szó.

...írja legalábbis a Yahoo Finance egyik cikke. Méghozzá a karácsonyi ajándékokról szóló összeállítás, a PS3-mal kapcsolatban. Ahogy Anne Kadet újságíró hölgy fogalmaz, "sok móka és játék, amíg az elem ki nem merül. A vetélytársaktól eltérően (akik cserélhető AA-elemeket használnak), a Sony kontrollerében nem lehet hozzáférni az elemekhez. Amikor ez kifogy, lehet egy új 55 dolláros kontrollert venni."

Ez nyilván baromság, hisz a PS3-kontrollert kábelen keresztül bármilyen USB-csatlakozón keresztül kell tölteni - de legyen, a hölgy nem volt alapos. Az igazi gáz azonban az, hogy még ideológiát is kreál a Sony számára: állítása szerint a cég ezt tudatosan, a környezet védelme érdekében, a szennyező elemek elkerülése miatt teszi. A cikk már-már fake-gyanús, például egy Isildor Buchmann nevű elemgyártó mogult is idéznek benne - de az a durva, hogy ő és a cége tényleg létezik.  Így aztán marad a tény: ez valószínűleg minden idők lerosszabbul lekutatott cikke...