IDDQD

„Az emberélet útjának felén / egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, / mivel az igaz útat nem lelém. / Ó, szörnyü elbeszélni mi van ottan, / s milyen e sűrü, kúsza, vad vadon: / már rágondolva reszketek legottan.” – kezdődik Dante Alighieri Isteni színjátéka Babits Mihály tolmácsolásában. És hogy mit keres egy XIV. századi elbeszélő költemény az IDDQD-n? Nos, a mű a játékipar legújabb wtf-je: az Electronic Arts és a Del Rey Books új kiadásban jelenteti meg a Dante’s Inferno reklámkampányaként. Alant a csodás borító - mint látható, a játék egyik artworkje mellett helyet kapott rajta a következő szlogen: „A klasszikus irodalmi mű, ami az Electronic Arts epikus videojátékát ihlette.” A könyvbe kerül egy előszó is a játék executive producerétől, Jonathan Knighttól, és 16 oldalnyi artwork a karakterekről.

Persze a külcsín és a koncepció nem harmonizál éppen a hétszáz éves szöveg veretességével, ezért voltak, akik kiakadtak a kezdeményezésen. A Wired viszont védelmébe vette a kiadást, mondván a játékosok legalább olvasnak majd egy kis klasszikus irodalmat, bármilyen legyen is a körítés. Asszem, erre mondja a német, hogy Dante schön.

A first person nézőpont annak idején a szimulátorok sajátja volt, aztán lassan minden játékműfajba beköltözött, megszülettek a first person shooterek, stratégiai játékokban is lemehetünk az egyszeri egység nézőpontjából szemlélni a világot (esetleg akciózni is egy sort), és szerepjétékoknál sem kell már jó ideje felülnézetből szemlélni a hőseinket. Egyetlen játék maradt ki már csak a first person őrületből, méghozzá minden videojátékok öregapja. Mostanáig. Hölgyeim és uraim, bemutatjuk

a first person Tetrist.

Irányítás a szokásos: kurzorgombokkal mozgatod az elemeket, Space a forgatás. És van éjszakai üzemmód is.

A múlt héten véget ért CES-en a legfontosabb játékos témájú hír volt, hogy a Microsoft érzékelőkkel telepakolt, kontroller nélküli játékot lehetővé tevő kütyüje, a Natal idén karácsonyra már a boltokban lesz. Bár a show-n nem mutatták be a készüléket, pár nappal a CES előtt a Popular Science-nek sikerült egy exkluzív bemutatót kérniük, és megtudniuk néhány technikai részletet a Natal működéséről.

Aki nem tudná: a Natal szíve egy kis dobozka, amiben többek között 3d-kamera, hangszenzor és mozgásérzékelő található, így képes rögzíteni és figyelni a játékos mozgását a konzol előtt. Na de hogyan jön rá a rendszer, hogy a megmozduló izék közül mi tartozik a játékoshoz, és mi az, amit figyelmen kívül lehet hagyni, mert mondjuk csak a háttérben álló szobanövény levelét libbentette meg a huzat vagy a játékos macskája szaladt át a szenzorok előtt? Erre a válasz egy brutális méretű adatbázis, amit hangyaszorgalommal hoztak össze az MS mérnökei. A fejlesztéshez számtalan filmfelvételt és mocap-felvételt készítettek különféle pózokban levő emberekről, majd ezeken bejelölték, hogy hol található az emberek térde, csípője, könyöke, és így tovább. Mindezt minden egyes képkockán.

A végeredmény egy olyan adattömeg lett, amit referenciaként használhat a Natal: ahogy a 3D-kamera felveszi a játékos mozgását, a rendszer meghatározza a test különböző pontjait. Ezek alapján a fenti adatbázisból egy program összerakja, hogy a képen hol található könyök, térd, satöbbi, és azonosítja a testrészeket (körülbelül 30 különbözőt), az egyes testrészekhez valószínűséget is rendel, majd ezt követően felskicceli a játékos vázát. Ezt a folyamatot másodpercenként harmincszor ismétli meg, így tudja követni a játékos pontos mozgását.

Persze a rendszer még nincs kész, és az adatbázis is bővül még (bizonyára a Natal megjelenése után is lesznek pontosabb működést eredményező patchek), de a működési elv már nagyjából világos. Egyébként a CES-en volt alkalmam pár szót váltani David Hufforddal, az Xbox termékmenedzserével, aki azt mondta, hogy a Microsoft játékdivíziójánál most minden a Natalról szól, annyira, hogy például 3D-játékokkal nem is nagyon foglalkoznak. Hasonlót mondott minap a Financial Postnak Robbie Bach alelnök is, aki úgy fogalmazott, hogy a játékkiadók 70-80 százalékának van már natalos projektje. És kicsit be is szólt a Nintendónak, hogy ők nem csak saját projekteket fognak nyomni, hanem a külsős fejlesztőkre gondolva találják ki a fejlesztés menetét a Natalhoz. Na majd szűk egy év múlva meglátjuk.

És ezt nem más mondja, mint Ron Jeremy, a hörcsögszerű pornókirály, aki egyébként zavarbaejtő módon hasonlít Super Mariora.

A Las Vegas-i CES szórakoztatóelektronikai kiállítás után hagyományosan rögtön egy pornókiállítás következik, az AVN Adult Entertainment Expo, Ron pedig kapva kapott az alkalmon, és mind a kettőre beugrott az idén. A CES-en egy pornóellenes aktivistákkal folytatott nyilvános vitán vett részt, ahol a PC Mag tudósítása szerint azt találta mondani, hogy a pornót természetesen nem gyerekeknek szánják, és ők igazán nem is tehetnek róla, ha mégis fiatalkorúak szeme elé kerülnek a filmek - és különben is, van, ami sokkal rosszabb hatással van a gyerekekre a pornónál, példának okáért a videojáték. És még (valószínűleg brit tudósok által írt) tanulmányokra is hivatkozik ezügyben.

Nem vonjuk kétségbe hogy Ron bácsi sokat tud a pornóról (a wikipédia-oldala például már a második bekezdésben részletezi, hogyaszondja: "he has gained some notoriety for being capable of autofellatio (which he first demonstrated on-screen in Inside Seka), though he stated in a 2003 interview that due to his weight gain, all he can do nowadays is kiss the tip of his penis". Ettől viszont még az az érvelés, hogy ha megvádolnak valamivel, gyorsan felhozok valami mást, ami szerintem még rosszabb, mint én vagyok, hátizé, szóval nem elegáns.

És akkor abba bele se menjünk, hogy egy egyszeri gyerkőc lelkivilágában mondjuk egy GTA-parti tesz-e nagyobb kárt, vagy a mester már említett jelenete az Inside Seka című mozitörténeti mérföldkőből.

Újabb MMORPG-s, pénzes sztori, ezúttal az Eve Online-ból, ami többek között arról híres, hogy elképesztő intrikákat szőnek benne a játékosokból összeállt társaságok, illetve arról, hogy a gazdaság totálisan a játékosok kezében van. Például bárki alapíthat bankot, és kunyerálhat pénzt befektetőktől, hogy aztán azt valahogyan megforgassa, tovább-befektesse, és abból fizesse ki a beígért kamatokat. Vagy nem.

Történetünk főhőse, bizonyos Curzon Dax, sokat és keményen dolgozott azon, hogy megfelelő reputációt szedjen össze a játékon belül, és megbízzanak benne a vastag pénztárcájú játékosok. Egy év alatt 200%-os hozamot ígért a befektetőinek, akik lapátolták is a pénzt Curzon számlájára, összesen 374 milliárt ISK-t (ez az Eve valutájának neve, goldfarmer oldalak árfolyamai szerint ez az összeg 14600 dollárnak felel meg, ha valaki tőlük szeretne ugyanennyit megvenni).

A 2,7 millió forintnyi játékpénzzel a zsebében aztán Curzon bejelentette, hogy abbahagyja a játékot, és a vagyont igazi Robin Hoodhoz méltó módon szétosztogatja olyan játékosok között, akik szerinte sokat tettek az Eve közösségért, meg azért hogy a játék olyan jó, amilyen. Nem lennék most a hülyére vett befektetők helyében, bár valószínűleg az ő pénzükön meggazdagodó szerencséseknek sem lesz olyan nagyon jó, hogy a milliárdokkal együtt rögtön szereznek pár ideges ellenséget is.

Hogy is volt a Sörgyári capriccioban? Unatkozik? Vásároljon mosómedvét! Na, mi tudunk egy sokkal jobbat: Unatkozik? Vásároljon űrállomást! Nem is drága, csak 330 ezer dollár.

Természetesen virtuális űrállomásról beszélünk, egy sci-fiMMORPG-ben, a Planet Calypsoban (régebbi nevén Entropia Universe, még régebbi nevén Project Entropia). A csavar most jön: a 330 ezer dodó viszont teljesen valós, űrállomás helyett akár át is válthatta volna forintra a jóember, aki megvette, kapott volna érte mai árfolyamon 62 millió 358 ezer 276 forintot, de neki inkább aThe Crystal Palace nevű űrobjektum kellett.

Hogy jobban megértsük, miért fizet ki valaki egy zsák pénzt egy nem létező univerzum luxusingatlanjáért, tudnunk kell, hogy ez a játék nagyon érdekes módon működik, teljesen legális módon lehet benne vásárolni igazi pénzért viruális valutát (a neve PED), és ami még izgalmasabb, vissza is lehet váltani azt, amit a játékban összefarmoltunk. A vastag pénztárcájú játékos, aki a Buzz Erik Lightyear nevű karakter mögött áll, valójában befektetett, és még az sem biztos, hogy a 3,3 millió PED-es vételárat valós pénzért vette, lehet hogy a játék gazdaságában bizniszelt annyit,. hogy összejött neki.

Mindenesetre most megvásárolt egy helyszínt a játékban, ahol onnantól adót és vámot vethet ki, bérleti díjat szedhet a dokkoló állomások, vagy az űrállomás bármelyik szolgáltatása után, ő szabhatja meg bárminek az árát, a törvényeket, a helyi tőzsdén az üzletkötések után levett sáp nagyságát, mindent. Virtuális élet, halál, és (előbbiekkel ellentétben valósra váltható) pénz ura lett.

Mi azért nem hinnénk, hogy a befektetése valaha meg fog térülni, de ha lesz a következő Guinness Bookban olyan kategória, hogy minden idők legdrágább virtuális tárgyának megvásárlása, oda tuti bekerül.

(via Joystiq)

Oké, nem az igazi nagy hollywoodi szuperprodukcióé, amit ezer éve pletykálnak már, hanem egy finn alkotásé, ami valahol félúton van így első ránézésre egy amatőr rajongói film és egy direktbéna független film között. Mondjuk az előzetes fele arról szól, hogy egy iskolásegyenruhás csaj menekül egy disznóálarcos pasas elől, ebből fakadóan rossz már semmiképpen nem lehet a cucc. Hail to the king, baby!

A Bukás című film híres ordítozós-führeres jelenetének vicces újrafeliratozása nem éppen egy friss online mém, láttunk már belőle vagy száz verziót, főleg ennek a tükrében meglepő, hogy mostanáig senkinek nem jutott eszébe az adekvát feldolgozás: Hitler megtudja, hogy valaki végigjátszotta a Wolfensteint.

(Oké, valójában ez sem annyira új, van már vagy négy hónapos, de valahogy csak most jött szembe a YouTube-on.)

Legalábbis a híres állatvédő szervezet, a PETA szerint. Mégpedig azért, mert a Sims 3-ban a vegetáriánus karakterek tovább élnek, és ritkábban lesznek betegek, mint a húsevők, és ezzel a játékosokat is arra nevelik hogy ne verjenek agyon ártatlan rozmárbébiket a tengerparton bazi nagy husángokkal. Vagy valami ilyesmi.

És ha már itt tartunk, emlékezzünk meg a derék állatvédők két legutóbbi tréfás akciójáról is: előbb az Activicsiont perelték be, mert a Call of Dutyban a játékosnak le kell lőnie a rá támadó harci kutyákat, aztán a World of Warcraftban tüntettek az ellen, hogy a játékosok fókákat ölnek a szőrméjükért. Virtuális kutyák, virtuális fókák, pixelszőrme, igazi tiltakozás.

Természetesen Mario és Luigi azok, ahogy a Collegehumor szokásos, egészen beteges szintjét stabilan hozó videóból is kiderül. Mondjuk nagyon sok rendbeli világ- és hercegnőmegmentés, plusz Mushroom Kingdom keresztül-kasul bejárása után nyilván kijön az ember a gyakorlatból duguláselhárításban.

Na, ezen se lepődtünk meg különösebben, a Torrentfreak toplistái és adatai között azonban vannak kimondottan érdekes és elgondolkodtató számok is. Először is lássuk a felmérés szerint kalózverzióban legtöbbet letöltött játékok 20098-es toplistáit.

PC:

1. Modern Warfare 2 (4,1 millió)
2. Sims 3 (3,2 millió)
3. Prototype (2,35 millió)
4. Need for Speed Shift (2,1 millió)
5. Street Fighter 4 (1,85 millió)

Xbox360:

1. Modern Warfare 2 (970 ezer)
2. Street Fighter 4 (870 ezer)
3. Prototype (810 ezer)
4. Dirt 2 (790 ezer)
5. UFC 2009 Undisputed (720 ezer)

Wii:

1. New Super Mario Bros (1,15 millió)
2. Punch-Out! (950 ezer)
3. Wii Sports Resort (950 ezer)
4. House of the Dead Overkill (850 ezer)
5. Mario Power Tennis (830 ezer)

Adja magát a kérdés, hogy az adatok vajon honnan származnak, erre annyit mond a forrás, hogy az összes publikus Bittorrent tracker statisztikáit szummázták. Ami azt jelenti, hogy az összes letöltött kalózverzió ennél biztosan jóval több (nem publikus trackerek, más fájlcserélők, FTP, Rapidshare, satöbbi, satöbbi), bár hogy mennyivel, azt nem mernénk megtippelni sem.

A listák és a számok alapján elég sok irányban el lehet kezdeni elmélkedni a warez elterjedtségéről, nézzünk most csak egy szál példát. Hogy pontosan mennyi MW2-t adtak el tavaly, arról nincs hivatalos adat, annyit tudunk, hogy 12,5 millió volt a boltokba kiszállított mennyiség, számoljunk ezzel. Azt is tudjuk, hogy a pécés verzió 3%-ot tett ki Angliában az összes eladott példányból, de legyünk jószívűek, és számoljunk mondjuk 5%-kal. Az 12,5 millióra vetítve 625 ezer, kerekítsük ezt is felfelé erősen, elvégre ott vannak a Steam-eladások is, legyen mondjuk 800 ezer. Erre jutott 4 millió kalózverzió csak a publikus torrenttrackereken.

És akkor nézzük ugyanezt boxon: ott annyit tudunk, hogy csak novemberben, csak az USA-ban 4,2 millió eladott példány volt, ezt kerekítsük mondjuk 6 millióig.

Vagyis ott tartunk, hogy pécés oldalon 5:1 a warez javára az arány, boxon meg 6:1 az eredeti felé, vagyis a legnagyobb jóindulat mellett is 30-szoros a kalózkodás aránya számítógépen. Hát ezért (is) nyomják inkább a konzolt a kiadók meg a fejlesztők.

Na, ezekről mind az online játékok tehetnek, legalábbis a Kínai Központi Kommunista Kultúra- és Sóbizniszügyi Minisztérium Propagandáért Felelős Sóhivatala, vagy valami hasonló szerv szerint.

Oké, ne legyünk demagógok, persze nem minden gyilkosságért, drogfüggőért és leányanyáért felelősek a játékok, de azért elég sokért. Azt ugye tudjuk, hogy a kínai fejeseknek nem tetszik, hogy a fiatalság az interneten tölti az ideje nagy részét holmi online játékokkal meg közösségi oldalakkal, és a kommerek most a szokásos tilcsákbe-stratégia mellett erősen belehúztak a propagandába is. (Csak pár link a tilcsákbe-vonalról: októberben 45 játékot tiltottak be mentálhigénésen ártalmas tartalomra hivatkozva, novemberben cenzúrahadjáratot hirdettek, hogy a játékok kultúrát közvetítsenek, és ne szörnyeket kelljen halomra ölni benne, és nyáron pár hónapra még a milliárd dolláros World of Warcraftot is bezáratták.)

A kínai állami tévé a napokban elkezdett egy riportsorozatot vetíteni, a legutóbbi részben egy pekingi fiatalkotúak börtönébe látogattak el, ahol a lakók 80 százaléka (!) valamilyen online játékkal kapcsolatos bűneset miatt ül. A riport főszereplője egy életfogytiglanra ítélt fiatalember volt, aki öt gyilkosságot követett el, játékok virtuális tárgyai körül kirobbant viták során.

Megszólaltak még aggódó szülők, akiknek a gyerekei nem csinálják meg a házi feladatot, mert közösségi oldalakon csetelnek és játszanak egész nap; bemutattak egy 14 éves lányt, akinek már két abortusza volt, a kommentár szerint azért, mert az Audition című online táncolós játék rabjává vált, ami egyéjszakás kalandokra bíztatja a játékosokat. Végül olyan drogfüggőkkel ismerkedhettek meg a nézők, akik azért szoktak rá a gyorsítókra, hogy bírják az egész éjszakákon át húzódó maratoni játékpartikat.

Hát ehhez képest mi egész jól megúsztuk anno Frei Széleslátókör Tamás hírhedt onlinejátékos műsorával.

Mielőtt még belemennénk a részletekbe, mindenképpen tegyük hozzá az elmúlt 12 évben kötelezővé vált kommentárt: hahahhahahahhahahhahahahhahha.

Szóval megjelent a Gamesauce magazin első száma, amiben Scott Miller mesél Duke Nukem projektekről, szemrebbenés nélkül, ahogy szokott. Azt mondja, a következő években óóóriási Duke-visszatérésnek lesz szemtanúja a világ, több Duke-játék már 2010-ben kijön, és a kazuároknak szánt verziók mellett több nagy, klasszikus játékprojekt is fut.

A Shacknews számbavette, mire gondolhat Scott: elvileg van két fejlesztés alatt álló iPhone-os Duke-játék, van a Nintendo DS-re és PSP-re szánt Duke Nukem Tilogy, van az Xbox Live Arcade-re készülő Duke Nukem Manhattan Project, van a Duke Begins, amiről annyit lehet tudni, hogy a Gearbox (Brothers in Arms, Borderlands) fejleszti, és legutóbb Facebookon egy D-Day nevű rejtélyes valamit is belengettek Millerék.

És persze ott van a hírhedt Duke Nukem Forever, amiről hősünk azt mondja, hogy ugyan a fejlesztőcsapatot nyáron szélnek eresztették, de ez nem jelenti azt, hogy a játék meghalt volna. És azt is mondja, hogy jól haladnak a 11 éve (!) bejelentett Duke mozifilm munkálatai is, amit már tényleg elég nehéz röhögés nélkül megállni.

A legérdekesebb rész talán az, amikor Scott arról beszél, hogy mégis mi a fenéből élt a 3D Realms az elmúlt évtizedben, amikro csak annyit láttunk tőlük, hogy félévente egyszer azt mondják, hogy na, egész jól halad a Duke Nukem Forever, de idén már tuti nem lesz kész. Hát ebből:

"Duke Nukem 3D was made for $300,000, and we made back 25 times our investment--not to mention all of the third-party Duke console games that sold well. Plus, we made a killing with Wolfenstein 3D. And we made the biggest killing on Max Payne! We made $30 million in royalties on that game (off of a $2.5 million investment), plus another $48 million selling the IP to our publisher. Oh, and we were also part owners of Gathering of Developers when that was sold to Take2. And finally, we have been pretty lucky with other investments, both in the stock market and in other studios."

Szóval dolgozni ugyan nemigen dolgoztak, de valljuk be, ahogy a Max Payne-ből kiszedték azt a 78 millió dollárt, az már-már könnyfakasztóan szép.

A Wii sikere mindent megváltoztatott - így jövőre jön a Sonynak is egy mozgásérzékelős pálcája (hivatalos neve még nincs, a Gem és a Sphere az eddig pletykált (kód)nevek), és a Microsoft is készül ilyesmivel. Az egyelőre Natal néven futó fejlesztésben ugye az a pláne, hogy nincs kontroller, egy infrában és még ki-tudja-hogy látó kamera figyel téged és haverjaidat, és kéz-, láb- és testmozdulataidat alakítja át inputtá. Néhány demót már láttunk, sőt, kiállításokon már ki is próbálhattuk a labdapattogtatós minijátékot, de "rendes", játékkal még nem láttuk.

Eddig. Pontosabban: talán eddig. Merthogy egy blogon megjelent egy videó, amelyben egy állítólagos Natal-fejlesztő egy állítólagos karácsonyi bulin játszik a Geometry Wars állítólagosan kézmozdulatokkal vezérelhető verziójával. Sok a kérdőjel, mindenesetre a dolog számunkra hihetőnek tűnik. Főleg azért, mert a fickó végtelenül szögletesen terelgeti a kis űrhajót, iszonyatosan bénán lődözve az ellenfeleket. Hát igen, az a játékstílus, ami kizárólag két analóg kart használ, nehezen fordítható le apró kézmozdulatokra. Meglátjuk, hogy mit hoz a jövő, de hogy twin-stick shootert nem így fogunk játszani, az hótziher...

(via Destructoid)

 

Mario élete nem csupa vihánc, hiába is gondolnánk. Egyrészt ugye ott a mindennapos robot (ráadásul nem a szakmájában helyezkedett el, a királylánymentés tuti nincs benne a csőszerelő szakvizsga tételsorában), meg a húsevő növények, a vegyes hatású gombák, és azért hatalmas zászlórudakra ugrálni sem feltétlenül nagy élmény. Másrészt azonban van itt egy kép, ami rámutat a hős reggeleinek viszontagságaira - eddig azt gondoltad, a csajodnak durva a ruhatára? Majd ha lesz benne béka- meg pingvinruha, légcsavarral!

(A kép eredetileg pólóötlet az albinoraven.com-ról)