IDDQD

Nemrég adtunk hírt arról, hogy Svájcban valószínűleg betiltják az erőszakos játékokat, de Ausztráliában sem mindig jó játékosnak lenni. A kontinensen ugyanis több játékot betiltottak, legutóbb a Left 4 Dead 2-t és az Aliens vs. Predatort. Az országban az erőszakos játékok elleni hadjárat élharcosa Michael Atkinson főügyész, aki ugyan nemrég bejelentette, hogy visszavonul, de még sokáig fognak rá emlékezni a gamerek. Atkinson legszívesebben cakkpakk betiltaná a felnőtt tartalmú (túl erőszakos vagy túl szexista) játékokat, tavaly a Modern Warfare 2-t próbálta elmeszelni, idén februárban pedig azt találta nyilatkozni, hogy a játékosok ijesztőbbek, mint a motoros bandák.

Még amikor nem tintanyalóként kerestem a kenyerem, hanem programozó voltam, a cég, ahol dolgoztam, karácsonyi prémiumként minden dolgozónak adott egy érintőkijelzős PDA-t. Első dolgom volt, hogy letöltöttem rá a Doomot, mert mekkora királyság már, hogy a zsebedben a Doom, bármikor előkaphatod és játszhatsz vele. Aztán a második dolgom volt, hogy letöröltem az egészet a francba, mert játszhatatlanul szar volt, az érintőkijelzőn gyakorlatilag nem lehetett navigálni. Az első pályán nem bírtam végigjutni, pedig amúgy a Doom II-ben a Barrels o’Fun pálya is megy pisztolystarttal.

Nem bonyolítjuk túl az eheti játékcsajt: itt egy mikroblog, ami éppen illik ebbe a rovatba – azaz csajok játszanak benne videojátékokkal, hol felöltözve, hol nem. Elég vegyes a felhozatal, vannak nagyon jó képek meg nagyon rosszak, de a fotóblogoknál ez már csak így szokott lenni. Arra viszont figyelmeztetek mindenkit, hogy felnőtt tartalom is be-bekeveredik a szoftabb képek közé, szóval aki klikkol a linkre, az elismeri, hogy elmúlt már tizennyolc, blablabla, és nem háborodik fel, ha egyszer csak olyan képre bukkan, amin nem rendeltetésszerűen használják a joysticket.

Április elsejét jobban gyűlölik az újságírók, mint egy éjszakai ügyeletet egy hosszú hétvége közepén, mert a sok álhír közül könnyű beszopni egyet-egyet. Érzéseinket ezen a napon leginkább a Neogaf egyik fórumozójának alkotásával tudnám illusztrálni:

A játékiparban azonban egész vicces áprilisi tréfák tudnak összejönni, ezek közül szemezgetek most néhányat. Kezdjük a Blizzarddal, ami minden évben kitesz magáért. Idén például a Diablo III-hoz remek termékeket ígértek: köntöst és ölelőpárnat, valamint egy GPS-t Deckard Cain hangjával. A WoW játékosainak egy neurális interfésszel kedveskedtek, aminek révén agyhullámokkal is lehet irányítani a karaktert, a Battle.Net forradalmi Matchmaking kiegészítője pedig társkeresőt csinált a Blizzard online rendszerévől. A legjobbak azonban a cég beígért mobiljátékai voltak: a Blackthorne 2: Thorne Raider és a Queen’s Quest – utóbbi a Sierra kalandok stílusában.

Közel sem célunk a napi politikai eseményekre reflektálni, de nem mehetünk el szó nélkül a nagy médianyilvánosságot kapó Zuschlag-per mellett: a nyolcadrendű vádlott (vagy elítélt, a fene sem tudja, hogy kell az ilyet megfogalmazni az első fokú ítélet után) ugyanis nem ismeretlen a magyar játékfejlesztést kicsit is ismerők előtt.

Vámosi Zsolt János nevét több okból is ismerheti a blog közönsége: ő volt annak a Philos Labsnak a vezetője, ami a Theocracy miatt vált híressé, illetve ugyanez a fejlesztőcég volt az, amire még 2000-ben lecsapott a BSA, és a bíróság 2003-ban jogosulatlan szoftverhasználat miatt Vámosit egy év letöltendő szabadságvesztésre büntette (pedig saját pénzből négymillió forint kártérítést fizetett a megkárosított cégeknek). Az akkor történtek több szempont alapján is értékelhetők, egyrészt ugye mondhatnák azt, hogy példát akartak statuálni a srácokon (indult is "Free Vámosi"-petíció), illetve azt is, hogy egy kalózkodással keményen harcoló iparág piacára fejlesztő cég ne lopott szoftverekkel próbáljon már meg érvényesülni. Mindenesetre az ember azt gondolná, hogy aki egyszer megégeti magát, az utána igyekszik távol maradni az ilyesmitől.

A warez ellen a kiadók már több eszközt vetettek be, mint a közép- és újkori tudósok a sáskahordák ellen (ágyú és ráolvasás, ismerjük a sztorit), de most a japán 0verflow cég valami egészen új dolgot talált ki: a megalázást. Egész pontosan a nyilvános, online megalázást. Arról van szó, hogy az erotikus játékokat, erogéket készítő cég legújabb programja, a Cross Days (keserédes mese egy crossdresser fiúról, akinél a kenyér mindkét oldala vajas, ha értitek...) megdöbbentő másolásvédelemmel lett ellátva.

Illetve pontosabban egy kamu installert bocsátott rá a cég a japán P2P hálózatokra, amely látszólag (méretét, fileszerkezetét tekintve) megegyezik az igazival, de település után kitöltet egy felmérést a peches játékossal (benne erős kérdésekkel), majd az egészet eljuttatja egy nyilvános weboldalra. A felhasználó épp aktuális desktop-képével együtt. Mielőtt ügyvédért kiáltanának az ilyenkor hirtelen jogvédővé váló torrenthuszárok, az egész részletesen le van írva a felhasználói szerződésben, tudjátok, abban a .doc-file-ban, amit a telepítés során senki nem olvas el.

A megalázott játékos így tehát a pornográf kalandok helyett ország-világ elé tárja, hogy illegálisan töltött le, és kérdőívét, adatait, desktopját csak úgy tudja eltávolítani az oldalról, ha rákattint az "oltáriszemétwarezolódögvagyokfujj" gombra - tehát még egyszer megalázza magát. Nyilván vannak fenntartásaink egy ilyen rendszerrel szemben, de be kell vallanunk: jó látni, amikor egy cég nem drákói DRM-mel, hanem egy jó ötlettel vág vissza a wareziparnak.

És ami még jobb, végre megnézhetjük, hogy az egyszeri japán perverz képernyője milyen ikonokat, ablakokat rejt - mégpedig itt, az alázóoldalon (tekerjetek bátran lefelé). Bónuszkérdés: a fenti képen melyik karakter ténylegesen lány?

(via Japanator)
 

Eheti retrojátékunk a Commando, amit azért választottam ki, mert szeretnék eloszlatni egy félreértést, ami nemrég egy kommentben érkezett. Eszerint Rob Hubbard, a C64-zenék egyik királya (a másik Jeroen Tel) remek zenét írt a játékhoz. Na, ez nem igaz. A mondat helyesen: Hubbard remek zenét ÍRT ÁT a játékhoz. A Commando ugyanis eredetileg pénzbedobós játékgép volt, a Capcomnál jelent meg 1985 tavaszán. A játékot az a Fudzsivara Tokuro készítette, akinek az anyját később a legendásan nehéz Ghosts’n Goblins és a Mega Man-játékok miatt szidták a gamerek, a zeneszerző pedig szintén japán volt (ráadásul nő), bizonyos Kavamoto Tamajo. Nézzük és hallgassuk meg az eredetit:

A játék elég sikeres lett, és később hatással volt olyan hasonló programokra, mint az Ikari Warriors vagy a Who Dares Wins II, úgyhogy nem kerülhette el sorsát: átkonvertálták mindenféle otthoni játékplatformra. A konverzióért az akkori nagyágyú fejlesztőstúdió, az Ocean és egy fiatal, szinte jelentéktelen fejlesztőcég, az Elite Systems küzdött meg. Az Elite saját jogon nem is nagyon kerülhetett oda a tárgyalóasztalhoz, viszont a céget alapító Richard Wilcox, és fia, Steve jóban volt egy brit céggel, az Electrocoinnal, ami többek között a Capcommal is bizniszelt. Ez a közvetítő hozott össze egy meetinget Cudzsimoto Kenzóval, a Capcom jelenlegi CEO-jával, aki már akkoriban is nagy ember volt, de azért még személyesen el-elmászkált Európába üzletelni.

Oké, kicsit magyarázni kell ezt a bulváros címet, pedig tényleg erről szól a hír. A Szaturnusz holdjai közül a hetediken, a 396 kilométer átmérőjű Mimason van egy baromi nagy kráter, a Herschel-kráter, amitől a hold úgy néz ki, mint a Halálcsillag. Többek között ezt a jeges holdat is jól megnézte magának a Cassini űrszonda, ami februárban gyűjtött adatokat az égitestről – többek között infravörös spektrométerrel készített hőtérképeket. A NASA kutatói arra számítottak, hogy a holdon nem sokkal a helyi dél után lesz a legmelegebb, azonban a nagyfelbontású hőtérképen reggel jelent meg a legmelegebb folt, ráadásul egy gigantikus Pac-Man formáját öltötte – sőt, még egy pötty is megjelent a szájában!

Azért olyan nagyon melegre nem kell gondolni. A Mimas sárga széle (tehát Pac-Man maga) mínusz 181 Celsius-fokos, a pötty -189 fokos, a hold többi része pedig -196 fokos. A melegebb pötty könnyen megmagyarázható, mert éppen a kráterben található – minden valószínűség szerint a kráterfalak jobban bent tartják a hőt. Viszont a pacman-alakzat előtt egyelőre értetlenül állnak a kutatók, bár abban egyetértenek, hogy a látszólag hasonló felszíni jégalakzatok különbözőek, ezt árulja el a hőtérkép (vagyis van olyan jég, ami jobban megtartja a hőt, és van olyan, ami nem). John Spencer, a képeket elemző egyik tudós szerint elképzelhető, hogy a Herschel-kráter kialakulása is bejátszott: amikor megtörtént a krátert létrehozó becsapódás, megolvadhatott a hold jege és a víz szétszóródhatott, majd rögtön újra megfagyhatott. De ez nem magyarázza például azt, hogy miért ilyen élesek a határok, vagy azt, hogy ez a más minőségű jég hogyan maradhatott fenn ilyen sokáig (a Herschel-kráter ugyanis több milliárd éve keletkezett).

Forrás és nagyobb képek itt.

Stöki írt korábban arról a vállalkozásról, amin keresztül pénzért bérelhetünk magunknak csajokat - na nem szexre, hanem közös játékra. Sokan kétkedve fogadták az egészet, és bevallom őszintén, én sem sokat adtam volna a sikerre, de legyünk erősek mindannyian, mert a dolog működik.

Az oldal üzemeltetői kénytelenek voltak felfüggeszteni a nyílt bétatesztet, mert a szerverek nem bírták feldolgozni azt a tízezernél is több kérést, amit az első öt perc alatt kaptak. Nem kell kétségbe esni, a hivatalos közlemény szerint a GameCrush gazdái épp most állítják csatasorba az erősítést jelentő gépeket, így a szexre éhes játékosok továbbra is bérelhetnek maguknak csajt. Hat dollárért. Játékra... Azért alaposabban végiggondolva még pár ilyen, és egy megfelelően hitbuzgó, szakállas ember kezdheti ácsolni az újabb bárkát...

Aztán persze az is lehet, hogy ez az egész csak marketing a beindulófélben lévő ötletnek. Reméljük, hogy így van, különben csúfos adat ez minden gémerre nézve.

A Ubisoft nagyon ijesztő dolgot tett: pár napja levédték a Horse Gaga nevet. Sőt, a horsegaga.com url-t is. A védjegy leírásában pedig világosan szerepel, hogy a Horse Gagát online is játszható videojátéknak szánják.

A „Gaga” szóról már egy ideje nem a Queen rádiós száma ugrik be legtöbbeknek, hanem a giccsben önfeledten tapicskoló, borzalmasan szar számokkal büntető Lady Gaga. De bármilyen kínokat okoz is hallójáratainknak, kétségtelen, hogy a művésznő (meg az őt menedzselő stáb) nagyon profin egyengeti a karrierjét (ez a legutóbbi klipje például egészen zseniális). Ennek a pályafutásnak pedig sajnos logikus lépése egy videojáték. Akár lovakkal, a Paparazzi című Gaga-szám klipjében már úgyis volt dolga a pókerarcú lánynak egy szilaj csődörrel.

Szóval a Horse Gaga szinte biztosan lovas játék lesz Lady Gagával, és mivel nemcsak az alapanyag borzaszt el, hanem az is, hogy zenészekkel eddig igen ritkán készült valamirevaló játék, csak jajgatással tudok reagálni erre a hírre. Át is adom a szót Christopher Walkennek:

(via Kotaku)

Hiánypótló diagramot közölt a Slashfilm: helyre tette azokat, akik a nerd, geek és dork szavakat egymás szinonimájaként használták. Nem is beszélve a dweebről, amit én speciel most hallottam először. Biztosan azért, mert geek vagyok, legalábbis a diagram alapján bátorkodom magam oda sorolni. Az IDDQD kiegészítése amúgy természetesen a kazuár lenne, de grafikus legyen a talpán, aki azt elhelyezi ezen a grafikonon.

Legalábbis akkor, ha igazat adunk annak az elemzőnek, aki szerint hatalmas, hét számjegyű baklövés, hogy a Twilight jogait birtokló csoport nem próbál meg a játékpiacra is betörni a branddel. Bár nem feltétlenül kirívó, hogy nem készül játék valamiből, ami ennyire sikeres könyv és film formájában, mindenképpen szokatlan manapság, amikor még a futottak még kategóriában induló, zs vonalas filmekhez is megkapjuk a közmondásosan vacak játékváltozatot.

Tekintsünk most el picit attól, hogy mennyire jó vagy rossz a Twilight, és mennyire érdemli meg azt a mennyiségű pénzt, amit a népek a mozipénztárakban hagynak miatta (hogy az "Olvastam a Twilightot, és azóta egy férfi sem tetszik" Facebook-csoportot ne is említsem). Tény, hogy dollármilliók cserélnek gazdát akkor, amikor egy ekkora meteor becsapódik, és manapság már nem csak a kis figurák meg a pólók hozzák be csatolt áruként a pénzt, hanem a videojátékokkal is hatalmasat szakíthat a kiadó. Vajon mi lehet az oka, hogy mégsem kapjuk meg az vámpíros csodát interaktív élményként?

Figyelembe véve, hány jó, vagy akár csak jónak mondható filmes játék készült az elmúlt öt évben, azt kell mondjam, hogy valószínűleg (azon túl, valójában mennyire macerás is összerakni még egy gagyi játékot is) a presztízsveszteség elkerülése a cél. Egyszerűen túl nagy munka lenne tető alá hozni egy olyan programot, ami megfelelően kazuár annak a minden számítás szerint nem túl hardcore rétegnek, aki rajong a Twilightért és gémer is egyszerre, ráadásul szerintem ti sem sok olyan 15-30 éves nőt ismertek, aki a Facebookon túl bármivel is játszik jelentős mennyiségben. Vegyük az első három filmet, ami eszembe jut és játék lett belőle: Harry Potter, Ratatouille, Transformers. Ugye, hogy ezek már csak említés szintjén is sikeresebbek lehetnek játékként, mint egy emberlány és egy vámpírfiú szerelme, amit vagy imádnak, vagy szívből gyűlölnek a nézők?

De akkor jöjjön a közelező csavar: valamikor 2009-ben felröppent a hír, hogy MMO készül a Twilightból, vagyis olyan játék, mint a World of Warcraft vagy a Second Life. (Később aztán kiderült, hogy egy egyetemi kísérletről van szó, nem nagy költségvetéssel készülő, AAA címről.) Nem mondanám, hogy a netes kommentekből egyöntetűen a hír hallatán fékeveszett ünneplésbe fogó emberiség képe rajzolódott volna ki, de tény, hogy voltak érdeklődők, és lelkes kétkedők is. Vajon mégis érdemes lenne bitekbe önteni Bella és Edward történetét? Vagy talán pont a Twilight lesz jó példája a bölcs belátással dolgozó jogtulajdonosnak?

via kokugamer

Az egyik legsúlyosabb rémálmom bő húsz éve volt, nem sokkal azután, hogy megvettem első pc-met: egész nap a Tetrissel játszottam, éjszaka aztán azt álmodtam, hogy kurva nagy, lezuhanó téglák elől menekülök. Pedig állítólag a Tetris éppen hogy enyhíti a rémálmokat is előidéző traumákat – legalábbis brit(!) tudósok most ezt állítják.

Az Oxford Egyetem pszichiátriai intézetének munkatársai dr. Emily Holmes vezetésével negyven egészséges önkéntesnek mutattak különféle traumatikus sérüléseket, aztán vártak fél órát, majd a kísérleti alanyok fele tíz percet játszott a Tetrissel. Az orvosok azt tapasztalták, hogy a következő héten a tetrisező csoport tagjainál kevésbé rögzültek a brutális képek. Holmes szerint ez azért lehet, mert az agyunk szenzorikus és analitikus fele csak korlátozottan tud együtt működni, nehéz például beszélgetnünk valakivel, ha közben matekpéldát oldunk meg. Hasonló módon, mivel a tetrisezés az agy nagy részét használja, akadályozza a képek rögzülését a memóriában.

A kutatók szerint a felfedezésükre új terápiás módszereket lehetne építeni, amivel baleseti sérültek vagy háborús zónában járt emberek fejében lehet halványítani a rossz emlékeket. Bár a trauma után minél előbb kell játszani a Tetrissel, Holmes úgy véli, hat órán túl már nem hatásos a dolog. (Most elképzeltem, ahogy egy ENSZ-békefenntartó valami zűrös országban gyorsan előkapja a zsebtetrist egy terrortámadás után.)

(via Telegraph)

Herbie fedőnevű ügynökünk csempészte ki ürgebőrbe varrva az alábbi képgalériát a Second Life-ból. Igen menő kis galesz, pedig a Second Life nevét és a „menő” szót szerintem még soha nem használtam egy mondatban. Persze kicsit elfogult vagyok: a galéria a Firefly című, a Fox által méltatlanul elintézett tévésorozat űrhajóját, a Serenityt ábrázolja. És ez a sorozat nagy kedvencem, ha négyszer nem láttam a részeit, akkor egyszer sem, meg amúgy is nagyon csípem Joss Whedon műveit (különösen a Buffy 3. évadát, a 4. évadból a Hush epizódot és legutóbbi sorozata, a Dollhouse is bejövős).

Szóval ezt a galériát (kattra a képek megnőnek) igazából a whedonisták fogják élvezni, mert ők felismerik majd például Inara siklóját, a legénységi étkezőt vagy a pilótafülkét, ahol Wash játszadozott a műanyagdínókkal. De azért azok is végigklikkolhatják a képeket, akiknek ismeretlen a sorozat, és értékelhetik, hogy mennyi meló lehetett ezt összehozni: a méretarányos Serenity ugyanis annyira részletes, hogy be is lehet járni - sőt, a Mule nevű ötszemélyes járgányt (szintén ismerős lehet a sorozatból) ki is lehet próbálni. Aki ezért még arra is hajlandó, hogy bemásszon a Second Life nevű közösségi akármibe, ezeken a koordinátákon találja a virtuális Serenityt.

Egyébként nem kis költség volt ezt összehozni és fenntartani. Maga a 1800 primes modell (egy prim afféle alap építőidom a Second Life-ban) 18000 lindenbe került (kb. 72 dollár, a linden a SL valutája). Ezen felül egy akkora telek bérleti díja, ahol ki lehet tenni egy ilyen űrhajót, nagyjából 4-5000 további lindenbe fáj hetente (vagyis kb. havi 70 dollár).