IDDQD

Nem akarok Farmville-ügyben megmondóember lenni, mert bár én rühellem a Facebook virtuális tanyáját (főleg az onnan érkező spamek miatt, hiába lehet letiltani ezeket - ez elvi kérdés), mindenki azzal játszik, amivel akar. Az viszont feltűnő, hogy az utóbbi hónapokban egyre több olyan hír, mém, műsor, satöbbi jelenik meg, aminek témája, hogy a Farmville nem menő. Mi sem lehet erre jobb bizonyíték, mint az, hogy a szerdán Amerikában játszott, legutóbbi South Park-epizód is a Farmville-t ekézi – meg a Facebookot, a Chatroulettet és úgy általában az online barátkozást. Zseniális epizód, aki teheti, nézze meg valahol, különösen akkor, ha látta korábban a Tron című klasszikust. Itt van egy kis kedvcsináló:

A hét ciki Farmville-híre (bár ez nem a játéknak ciki) egyébként az, hogy Nagy-Britanniában egy 12 éves kiscsávó pikk-pakk elvert 913 fontot, azaz majdnem 300 ezer forintot a farmjára. Bár a Farmville ingyenes játék, valódi pénzért is lehet benne virtuális fizetőeszközt vásárolni. A Guardian cikke szerint a gyerek elverte a megtakarított 288 font zsebpénzét, aztán lenyúlta anyu hitelkártyáját, ami két hét alatt még 625 fontra volt elég – ezután vette észre anyu, hogy valami nem stimmel. A Farmville-t fejlesztő Zynga – ami állítólag már ötmilliárd(!) dollárt érő cég – persze nem fizet vissza semmit, miért is tenné, a vásárlás már megtörtént. Az anya egyébként nem is vár el ilyesmit, de annyit azért megjegyzett, hogy a Zynga jobban ellenőrizhetné a hitelkártyás vásárlásokat.

És hadd zárjam a posztot egy pólóval, amit a GameSetWatchon találtam, és amit meg is lehet venni itt. Ezt üzenném minden ismerősömnek, aki valaha Farmville-ajándékokkal zaklatott:

Imába foglaljuk Szedrencs fedőnevű kommentelőnk (amúgy a CD Projekt forgalmazócég egyik főembere) nevét, amiért németről lefordította nekünk a 20 Minuten című svájci napilap honlapján levő interjút Evi Allemann-nal. Róla már írtunk pár hete: ő az a szocialista képviselő, aki a svájci parlamentben benyújtott egy törvényjavaslatot, melynek lényege nagyjából annyi, hogy betiltja azoknak a játékoknak a gyártását, importálását és hirdetését, amikben a játékosnak erőszakos tetteket kell végrehajtaniuk „embereken vagy emberszerű lényeken”. A törvényjavaslatot elfogadták.

Allemann nem tűnik veszélyes figurának, 78-as évjárat, az előnyösebb képein egészen csinos jelenség, fiatal kora ellenére mégis elég demagógan képes beszélni az erőszakos játékokról. Néhány mondat tőle az interjúból:

(arra reagálva, hogy a betiltandó játékokat neten nagyon könnyű elérni:)
„Napjainkban egy internetrendőrség van kialakulóban, amely a jogsértéseket bünteti. Figyelnünk kell arra, hogy azok a törvények, amelyek a neten kívülre vonatkoznak, az interneten is érvényesüljenek. Ehhez egy államokat átfogó összefogás szükséges, amelyhez az első lépéseket már megtettük. Az Európai Tanács például egy nemzetközi egyezményt kötött a kiberbűnözésről, amely a jövőben a számítógépes- és internetes bűnözés elleni harcot hivatott szabályozni.”

A legjobb, játék témájú videoklipet készítette el bizonyos Patrick Jean a Naïve New Beaters zenekar L.A. Trumpets című számához. A klipben régi videojátékok hősei amortizálják New Yorkot, pixelesítve a várost. Space Invaders, Tetris, Donkey Kong, Pac-Man Arkanoid, Frogger – ezeket fedeztem fel, illetve a bomba a Dyna Blaster bombáira emlékeztet.

Egyébként nem ez az egyetlen videojátékos témájú klip, a Die Ärzte Männer sind Schweine című dalában például maga Lara Croft szerepel. Ken Ishii pedig direkt a Space Invadershez írt számot, és így a klip is a játék szereplőivel készült. Ez utóbbi annyira zseniális, hogy be is embedelem. De biztos vannak még ilyen klipek, kommentekben jöhetnek.

Múlt héten a VHS-korszak egyik nagy toposza, a kommandós szerepelt nosztalgiarovatunkban, most jöjjön a másik, a nindzsa. A Commando-cikk végén ugyanis a The Last Ninját szavaztátok meg eheti retrojátéknak, és emiatt most kicsit bajban vagyok. A játékkal kapcsolatos legizgalmasabb kérdést – tényleg magyaroktól lopták az alapokat? – ugyanis az alábbiakban nem tudom majd megválaszolni. Ami infót találok, azt mindenesetre összeszedem, de előtte lássuk, hogyan ismeri a világ nagyobbik része az egyik legsikeresebb C64-es játék történetét!

Egy gyorshír azoknak, akik szeretik a játékzenét: kattintsatok ide gyorsan, és töltsétek le a God of War-sorozat teljes tracklistáját, majd hallgassátok egészséggel. Nagyjából 300 mega, de jön szépen. Előre mondom, hogy én is még csak most láttam neki a letöltésnek, szóval ha másfél óra böfögés lesz benne szimfonikus aláfestéssel, ne haragudjatok nagyon.

UDATE: Nem az van benne, hajrá, töltse mindenki, amíg lehet.

via CVG

Különösebb kommentár nélkül következzen az év legjobb játékreklámja.
 

(thanks Szedrencs)

Egy hűvös, tavaszi napon a szobádban/munkahelyeden ülsz a számítógéped előtt és netezel. Mit teszel?

>MEGNEZ IDDQD
Megnézed kedvenc játékblogod – milyen jó, hogy eltetted múltkor a könyvjelzők közé! –, és egy új posztot látsz. Arról szól, hogy valami pihentagyú az IGN-en megcsinálta április elsejére a Super Mario első pályáját szöveges kalandjáték formájában.

>KLIKKEL
A képre kattintasz és betöltődik a játék oldala. Egyszerű HTML-nek tűnik, a szöveg alatti gombokkal lehet megadni Mariónak, hogy mit csináljon.

>OMG
Ahogy mondod!

>JATSZIK
Megpróbálkozol a játékkal. Továbbjutsz az első két képernyőn, de aztán egy Goomba megöl. Persze ezt is csak szövegből tudod meg.

>BAZMEG
„BAZMEG” egy nem létező parancs!

>JATSZIK
Most tovább jutottál, mint előbb, de egy szakadéknál elvétetted az ugrást, meghaltál.

>JATSZIK
Na, harmadszorra csak sikerült. Végigjátszottad a szöveges Super Mariót, gratulálok! Kalandod itt véget ért.

A Plants vs. Zombies az utóbbi évek egyik legjobb független játéka, nagy kedvencem. Úgy tűnik, másnak is: egy Alix fedőnevű, kreatív cuccokat gyártó blogger plüssfigurát csinált a játék két növényéről, a Pea Shooterről és a Wall-Nutról. Puszta kedvtelésből tette ezt, de már több levelet kapott, hogy hol lehet megrendelni ezeket. Sajnos, sehol, nekünk csak a képek jutottak.

Érdekes beszélgetést kísérhettek figyelemmel mindazok, akik a PAX East rendezvényén beültek a "PC-s játékok jövője (Mert igenis van ilyen!)" című panelra. A meghívott szakértők között olyanok foglaltak helyet, mint John Abercrombie és Joe Kreiner: az előbbi a Bioshock miatt elhíresült Irrational Games vezető MI-programozója, az utóbbi pedig a Terminal Realitynél tölt be fontos posztot (a csapatról legutóbb a Ghostbusters okán hallhattunk). Az egész beszélgetést kár lenne beidézni, igyekszem inkább azokat a részleteket kiemelni, amik a magyar játékosoknak is fontosak lehetnek (meg amik miatt aztán kezdődhet a székdobálás a kommentekben).

A PC előnyei:

Bár a összességében PC-re fejleszteni olcsóbb, hiszen nem feltétlenül kell drága devkiteket vásárolni, illetve a konzolgyártóknak kijáró licenc sem létezik (ami a teljes költségek 10 százaléka is lehet - ezen az adaton személy szerint alaposan meglepődtem), ettől függetlenül pusztán a mostanában jellemző eladások miatt a nagy kiadók nem feltétlenül törik magukat, hogy személyi számítógépre is kiadják a következő nagy címet. Ettől függetlenül a szabadúszó fejlesztőknek és a budget-kategória szereplőinek érdemes itt próbálkozni, hiszen a közelmúltban több olcsó játék is szép sikert ért el, elég csak a Torchlightra gondolni. Perzse a szakértők nem felejtik el megemlíteni, hogy az olyan játékok, mint a WoW vagy a Civilization mindaddig léteznek majd, amíg a mai értelemben vett PC-ket leemelhetjük a boltok polcairól.

A PC hátrányai:

Nos, ehhez nem kell nagy szakértőnek lenni, de azért maradjunk annál, amit ők mondtak. Abercrombie szerint egyértelmű, hogy nem a nagy címek jelentik a PC-s játék jövőjét, hiszen a nagy kiadók a bevételük 10-15%-át kapják innen. Nyugaton az emberek már rájöttek, hogy konzolt venni annyit tesz, mint egy jó videokártya árából 4-5 évig megszabadulni a gépfejlesztés problémájától, így a nagy piacokon már ritka, hogy a valódi vásárlóerőt jelentő, nem hardcore-játékosok otthoni gépében játékok futtatására is alkalmas hardver lakik. Joe Kreiner ennél is tovább megy, szerinte nincs értelme PC-s platformról beszélni, hiszen ilyesmi nem létezik, csak egy nagy hardver- és oprendszer-káosz, ami támogatja a játékok futtatását. Természetesen előkerül a kalózkodás és az annak visszaszorítására kitalált DRM-eljárások témája, amik így közös erővel a maradék pénztől és vásárlótól is megfosztják a kiadókat. Fejlesztői szempontból az is érdekes, hogy a konzolokon sokkal könnyebb belőni azt a gépigényt, aminél a játék szép is, és jól is fut - ugyanez a PC-s változatnál sem lehetetlen, de a tesztelési folyamat jóval munka- és pénzigényesebb.

Digitális terjesztés

Itthon a legtöbben talán a Steamet ismerik a netes-letöltős lehetőségek közül, de azért ezen túl is van mire lőni. A szakértők szerint bár a digitális terjesztés önmagában hatalmas lökést adott a PC-s játéknak a közelmúltban, jó lenne, ha a konzolos világhoz hasonlóan végül egy rendszer maradna meg, hiszen így minden játék és vásárló egy helyen tömörül. Magyar szemmel annyit azért érdemes megjegyezni, hogy amíg a Steam egy az egyhez arányban váltja a dollárt az euróval, addig nem szeretjük teljes szívünkből a Valve keretrendszerét (annak ellenére sem, hogy időnként zseniális akciók vannak - az összes Quake 12 juróért konkrétan nettó boldogság).

OnLive és Gaikai

Ha valaki nem hallott volna róla, egyes fejlesztők és befektetői csoportok szerint az a játék jövője, hogy maga a program egy nagy szerverpark gépein fut, a játékosok pedig ehhez kapcsolódnak, ezzel nagyjából a tévénézés szintjére egyszerűsödne a számítógépes játék. A beszélgetés résztvevői (és az IDDQD szerkesztői) szerint azért ez egyelőre inkább koraszülött kezdeményezés, hiszen sokaknak még szélessávú (vagy egyáltalán bármilyen) internetje sincs, márpedig azért egy HD felbontásban futó játék biztosan alaposan kitömött bitkolbászt nyomna át egy ilyen rendszeren. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen szerverpark fenntartása korántsem egyszerű feladat, aki valaha is dolgozott már nagygépes környezetben, vagy járt komolyabb szerverteremben, az tudja, hogy egy-egy ilyen létesítmény katasztrófatervével mamutot lehet csapni.

A közeli és távoli jövő

Az egész beszélgetést összefoglalhatnánk azzal, amit John Abercrombie mondott: a PC-s játék korántsem ott tart, ahol 10 éve, és valószínűleg sohasem lesz ott ismét. Ettől függetlenül a következő öt évre elég optimista jóslatokat kaptunk: az a minimum, hogy minden ugyanúgy marad, ahogy most, vagyis ugyan a nagy címek egyre kevésbé (vagy egyre nagyobb késéssel) jutnak el a PC-kre, az indie és budget kategória mindig kitermeli majd az aktuális sikert (és persze a pillanatnyilag minden görög isten pénzét kitermelő brandek, mint például a WoW sem tűnnek el). Kreiner szerint ha a konzoloknál megmarad a mostanában jellemző fejlesztési ciklus, akkor akár a nagy kiadók AAA játékai is visszatérhetnek a PC-re, hiszen csak ott lesz mindig olyan hardver, amire megéri az adott pillanat legszebb játékát kifejleszteni (ennek mondjuk egy kicsit ellentmond az a Crysis 2, amit - ha hinni lehet a jóslatoknak - pont a kurrensgen konzolok utolsó egy-két évére időzítve hoznak ki, és a Crytek állítja, hogy a három platformon nagyjából ugyanúgy fest majd a játék).

via shacknews

A CVG előásott egy februári interjút, amit a Telegraph készített Quentin Tarantinóval. A Ponyvaregény és a Jackie Brown 47 éves rendezője a videojátékokról is nyilatkozik benne, a következőképpen: „Nem tudnak lázba hozni a videojátékok. Kaptam ajándékba játékkonzolokat, de csak a port fogják, amíg végül ki nem húzom a drótjukat a tévéből, hogy legyen hova dugnom még egy spéci régiókódos dvd-lejátszót.”

Nem meglepő ez az érdektelenség, a korábbi interjúkból már kiderült, hogy Tarantino régimódi ember. Például kézzel írja a forgatókönyveit, és nem monitorról rendez, hanem a kamera mellett áll, mint a régi nagy rendezők. És persze ott van az elhíresült mondása a digitális trükkökről: „Hányni tudnék a sok CGI szartól. Az én szereplőim igaziak. Ha ilyen videojátékos szarokat akarnék, hazamennék és bedugnám a farkam a Nintendómba. Ez a CGI bullshit a mozi halála.”

Szóval a mester más rendezőkkel – Peter Jackson, Steven Spielberg – ellentétben nem fogja játékkészítésre adni a fejét. Egyébként készült már játék Tarantino-filmből, 2006-ban a Kutyaszórítóban játékátirata megjelent pc-re, Xboxra és PS2-re, de elég rossz volt.

A Starcraft 2-ben a terranoknak van olyan épülete, amit le lehet süllyeszteni a földbe, ha a stratégiai helyzet úgy kívánja. Ezt használta ki egy pihentagyú bétateszter, amikor megalkotta a lenti videót. Különösebb kommentár nem szükséges hozzá azon kívül, hogy ó-em-ef-gé.

(via Kotaku)

Az Apple-nek sosem volt elsődleges szempont, hogy játékokra optimalizálja a cuccait, de az utóbbi években azért érezhetően törekedett arra, hogy kihasítson egy szeletet a játékpiaci tortából. És bár attól nem válik játékplatformmá a Mac, hogy a Steam is elérhető rajta (pc-n már hét éve elérhető, ugye), azt pedig az Apple is elismerte, hogy az érintőkijelzős bigyóin nehéz játszani, azért ügyesen hasítgatják azt a szeletet. Most éppen a tegnap óta árult iPaddel, ami beindította a játékkiadók fantáziáját – annak ellenére, hogy ahogy az iPhone-t, ezt sem játékra optimalizálta az Apple.

Legalábbis ez derül ki a Kotaku tesztjéből. A portál egyik újságírója nagyon rákattant az iPadre, kritikátlan rajongói posztokkal várta a premiert, ehhez képest kicsit csalódottnak tűnt, miután kipróbálta a kütyüt. Az előnyök között elsősorban a kijelzőt említi, ami állítólag gyönyörű, és méretével alkalmas arra, hogy osztott képernyőn lehessen multizni vele. Illetve minden kritika kiemeli, hogy gyors a kütyü, de játékoknál ugye ez alapkövetelmény. Szűk keresztmetszet lehetne a játékfelhozatal, de ezzel biztos nem lesz probléma: az EA, az Activison, a Capcom, a Sega és a 2K Games – hogy csak a nagyobbakat említsem – máris ráálltak az iPad-játékokra is.

A Duke Nukem sorozatot két fejlesztő találta ki, George Broussard és Todd Replolge. Replolge a Duke Nukem 3D után visszavonult (azóta Thaiföldön él thai feleségével), Broussard viszont a játékiparban maradt, ő volt a Duke Nukem Forever fejlesztésének egyik vezetője. Pár napja a Formspringen csinált egy oldalt, ahol bárki kérdezhet tőle, és viszonylag rendszeresen posztolgatja a válaszokat. Szóval angolul tudó IDDQD-olvasók, hajrá, tegyétek fel kérdéseiteket!

Az eddigi válaszokból már kiderült, hogy emberünk 1991 óta dolgozik fejlesztőként, Basic, Turbo Pascal és C programnyelvekkel kezdte programozói pályafutását, nem szereti a japán RPG-ket és nem tartja művészeti ágnak a videojátékot. Az OnLive-nak és az ehhez hasonló, konzol nélküli játékszolgáltatásoknak nem jósol nagy jövőt, és a kalózkodásnál jobban utálja azt, hogy a Gamestop üzlethálózat használt játékokat árul (merthogy az ilyen eladásokból a kiadó és a fejlesztők egy fillért nem kapnak).

Persze a kérdések nagy része a Duke Nukem sorozattal foglalkozik. Emberünk eloszlat néhány tévhitet, például azt írja, hogy a fent látható trailer nem hivatalos videó, egy rajongó rakta össze mindenféle kiszivárgott anyagból. És nem, nem igaz, hogy az id Software anno beperelte a 3D Realmst, amiért az elrejtette a Doom főhősét a Duke Nukem 3D egyik pályáján. Megtudhatjuk még, mekkora tiltakozás volt, amiért a Duke Nukem 3D-ben szét lehetett lőni a sztriptíztáncosokat („nagyon könnyű felbosszantani a hippiket”), és azt, hogy a Duke Nukem fullosan bejegyzett védjegy, tehát semmilyen független fejlesztő nem gyárthat Duke Nukem-játékot Broussardék beleegyezése nélkül.

A nagy kérdés persze az, megjelenik-e még valaha valahol a Duke Nukem Forever, amivel 12 évig szivatták a játékosokat, aztán a 3D Realms a csőd szélére került, a Take Two (a játék kiadója lett volna) nem adott több pénzt, és leállították a projektet. Broussard persze semmi konkrétumot nem ír erre, a kérdést annyival elintézi, hogy „kérdezzetek valami mást”.

Amerikában 1973 óta létezik egy dicsőségcsarnok a feltalálóknak, a National Inventors Hall of Fame. Ide minden évben olyan mérnökök, kutatók és tudósok neve kerül be, akik találmányukkal sokat tettek az emberek jólétéért vagy a tudomány, esetleg a művészetek fejlődéséért. Idén többek között Jacques Cousteau kapta meg ezt az elismerést (aki nem tudná: ő találta fel a sűrített levegős víz alatti légzőkészüléket, ami lehetővé tette a könnyűbúvárkodást), szóval nem kis emberek neve kerül fel a dicsőségcsarnokba.

Cousteau kapitány mellett Ralph H. Baer is részesült ebben az elismerésben. Ha valakinek nem lenne ismerős a név, jegyezze meg, ugyanis Baer nagyjából azt jelenti a játékiparnak, mint Gutenberg a könyviparnak vagy a Lumiére-testvérek a filmiparnak. A hatvanas évek közepén ő fejlesztette ki a ma a Smithsonian Intézetben megtekinthető „Barna Dobozt”, az otthoni konzolgépek első prototípusát. Baer eladta a találmányt a Magnavoxnak, így született meg 1972-ben az első otthoni konzol, az Odyssey.

Az egyébként német származású Baer később sem unatkozott: játékperifériákat is fejlesztett (többek között az első light gunt is ő készítette szintén a hatvanas években), a hadseregnek is dolgozott és a Simon nevű, Amerikában igen sikeres elektronikus memóriajátékot is ő találta ki 1978-ban. Cousteau már nem érhette meg, hogy bekerült a dicsőségcsarnokba, de a 88 éves Baer ott volt Washingtonban a beavatási ceremónián, itt vannak róla képek. Egy élő legenda az öregúr, úgyhogy hadd zárjam ezzel az animgiffel a posztot:

(via Wired)