IDDQD

Kérem az érzékeny olvasókat, forduljanak el, a nyugalom megzavarására alkalmas, pornográf kép következik:

Itt vagytok még? Akkor jöhet még egy szexuálisan explicit tartalmú lesifotó magáról Cindy Crawfordról?

Na még egyszer: Egy facebookos játék miatt. Tiltakoznak. Az állatvédők. Ugye, mekkora hülyeségnek tűnik? Pedig erről van szó: a híres-hírhedt amerikai állatvédő szervezet, a PETA (People for the Ethical Treatment of Animals) – aminek tagjai előszeretettel öntenek művért szőrmekabátokra – nyílt levélben kérte meg a Zynga fejlesztőcég vezetőjét, Mark Pincust, hogy gondolja át még egyszer azt az újítást, amit jövő héten terveznek bevezetni a Mafia Warsban.

A Zynga (ugyebár ők fejlesztik a Farmville-t is) ugyanis új kategóriát vezet be a most 25 millió júzerrel rendelkező Mafia Warsban: a harci állatokat, amikkel lehet abuzálni a többi játékost, rabolni, fenyegetni, állatviadalozni, miegymás. A pitbullok mellett lesz tigris és oroszlán is a csomagban. Azon lehet vitatkozni, hogy mennyire ízléses ez a lépés, de az elég vicces, hogy az állatvédőknek annyi az idejük, hogy már a virtuális állatok épségéért is aggódnak.

A levélben az állatvédők megpróbálnak Pincus érzelmeire hatni, és utalnak Zingára, a cégvezető egykori amerikai bulldogjára, akiről Pincus elnevezte a céget, majd részletesen ecsetelik, hogy milyen szörnyű körülmények között tartják sokszor az emberek a harcikutyákat. A levél természetesen azzal a követeléssel zárul, hogy ne kerüljenek be az állatok a játékba.

A PETA egyébként nem először tiltakozik játék miatt: tavaly a World of Warcraftben tüntettek az ártatlan virtuális bébifókák legyilkolása ellen. Rögtön meg is alakult a Wow-os paródiájuk, a DEHTA (Druids for the Ethical and Humane Treatment of Animals).

Az izlandi Ejmiakőtyúkanyó Eyjafjallajökull vulkán kitörése nemcsak azoknak okozott kellemetlenséget, akik külföldön rekedtek, és nemcsak a gazdagságnak adott egy kisebb pofont, hanem az ausztrál játékosoknak is. A hamufelhő miatt törölt járatok között ugyanis olyanok is voltak, amik új játékokat szállítottak volna a kontinensre.

A Konami ausztráliai disztribútora, a Mindscape a Kotakunak elmondta, az Expeditors – a világ egyik vezető szállítmányozási cége – arról tájékoztatta őket, hogy több napos késésekkel kell számolni több játékszállítmány esetében. Így például biztosan nem debütálhat a Wii-s Silent Hill: Shattered Memories terv szerint április 22-én (azaz ma) Ausztráliában, de késik a Puzzle Chronicles (PSP, DS) és a Karaoke Revolution (PS3, Wii) is, és elképzelhető, hogy a hamu még a Scene It? Twilight (Wii, DS), a Sports Island (DS) és a GTi Club Supermini Festa (Wii) forgalmazásába is beleszól.

Valószínűleg nem egyedi a példa, európai szállítmányokat is érinthetett a dolog, a hírportál még várja több forgalmazó visszajelzését. Mondjuk a fentiek nem túl nagy nevek – ha a vulkán a karácsonyi szezon közepén tört volna ki, biztosan nagyobb cumi lenne.

Ismerkedjetek meg Lady Tornadével. A hölgy francia modell és előadóművész, de bizsukat és ruhákat is tervez – bár a „ruha” szó esetünkben eufemizmus, hiszen olyan kis mellbimbótakaró izékről van szó, amit a sztriptíztáncosok szoktak használni. Lady Tornade újabb kollekciói a Pac-Mant és Blinkyt, illetve a Mario-játékokból ismert gombákat ábrázoló bimbófedők. 60 euróért adja párját, ami elég drága, de kézzel készített darabokról van szó, amik egyenesen a divat fővárosából érkeznek. Ugrás után még két kép a fedőkről, illetve a művésznőről.

Hétvégén tettem egy próbát: felraktam a gépemre a Day of the Tentacle-t és megpróbáltam végigjátszani. Simán ment, minden egyes fejtörő (vagy hogy a bánatba fordítsam a puzzle-t) megoldására emlékeztem, még az olyan szemétségekre is, hogy az egyik emeleti szobában be kell csukni az ajtót, és akkor találok benne egy kulcsot, vagy arra, hogy a lónak fel kell olvasni a könyvből, és akkor elalszik (1993-ban ezen a két ponton akadtam el csúnyán). Úgy tűnik, nem csak bennem hagyott mély nyomokat a játék: ezt szavaztátok meg a mai retroadagnak, harmadik helyen pedig a Day of the Tentacle elődje, a Maniac Mansion végzett – jöjjön hát ez a két, egymástól nehezen elválasztható klasszikus a Lucasarts kalandjátékos korszakából.

Úgy néz ki, újabb területeken indul hódító útjára mindannyiunk kedvenc *köhh* *köhh* *Stökire mutogat* facebookos kazuár-slágerjátéka, a Farmville. Egy szemfülesz tumbász ugyanis észrevette, hogy valaki bejegyeztette magának a farmvilleipad.com, a farmvilleandroid.com, farmvilleiphone.com, és a farmvillesms.com doménneveket. Ráadásul ennek a valakinek gyanúsan ugyanaz a címe a regisztrátor adatbázisában, mint a farmville.com tulajdonosának, vagyis a fejlesztő Zynga cégnek.

Farmville iPhone-on - oké, belefér, elvégre a Mafia Warsnak is ezernyi klónja van a telefonon, és leginkább az a meglepő, hogy a répaföldszimulátort nem koppintották még le ugyanennyien. Android, iPad, szintén sima ügy. Na de Farmville sms-ben? Elküldöm emeltdíjasban 180 plusz áfáért, hogy most akkor le kéne aratni a retket és elültetni a helyére a tököt? Mondjuk ha ez bejön, az egészen új dimenziókat nyit meg a videojátékok előtt. Sms-Worldofwarcraft? Sms-Counterstrike? Sms-WiiSports? A lehetőségek határtalanok!

(via Joystiq)

A Neogafon találtuk ezt a nagyon vicces párbeszédet egy apuka és az Xbox Live egyik moderátora között. Fater érdeklődik, hogy a csemetéje accountjas miért kapott tiltást 9999. december 31-ig. A moderátor válasza megsemmisítő: „Mert mutogatta magát a kamerába unózás közben.”

Az Uno ugye egy ártalmatlan kártyajáték, illetve mint kiderült, XBLA-n nem is olyan ártalmatlan – az egyik fórumozó szerint „azalatt a rövid idő alatt, amit az Unóval töltöttem, láttam egy meztelen csávót, egy meztelen, maszturbáló nőt és egy srácot, akit éppen szopott a barátnője”. Szóval úgy tűnik, az Uno az új Chatroulette.

Egyébként érdemes olvasgatni a kitiltások hivatalos fórumát, igen vicces dialógusokba lehet botlani. Például ez is priceless.

Vagyis bazi nagy (és jogi szempontból hótiszta, azaz szabadon terjeszthető) fájlok megosztására, gyors és hatékony terjesztésre.

Az elkövetőt Paul Mayze-nek hívják, és a Monumental nevű brit fejlesztőstúdió vezére. A csapat összekalapált egy ingyenes focis MMO-t Football Superstars néven, de valahogy nem nagyon sikerült az oldalukról szabadon letölthető játékot rendesen elterjeszteniük (ami pedig létkérdés lett volna számukra, hogy aztán később a játékbeli reklámfelületek értékesítésével vagy mikrotranzakciók bevezetésével lássanak belőle némi pénzt is). Mr. Mayze gondolt egy nagyot, és feltette a 600 megás csomagot a Pirate Bayre, mintha warez lenne - és csodák csodája, a tiltott gyömölcs álcja működött, és tömegesen kezdték el letölteni a népek a játékot.

Ezek szerint az ingyenes cuccnál is van jobb: az olyan ingyenes cucc, amit illegálisan szerzek be, vagy legalábbis ezt hiszem róla. Ez emberünk teóriája, de az is lehet, hogy csak annyi történt, hogy a saját, vélhetőleg nem milliós látogatottságú oldala helyett ügyesen megtalálta a torrentoldalakat, és rájött, hogy ez mennyire szuperhatékony terjesztési csatorna egy amúgy ingyenes játéknak. Valószínűleg annyira, hogy érdemesebb lemondani az egyszeri eladásból származó bevételről is, és a már bejáratott csatornán át teríteni az anyagot ingyen, aztán ha már sokan letöltötték, lehet megpróbálni kipréselni valami pénzt belőle.

Vajon a nagy kiadók mikor jönnek rá, hogy ha nem tudod legyőzni a warezt, jobb inkább nem is küzdeni vele, hanem megpróbálni felhasználni a saját céljaidra?

Ha már reggel a képregénnyel Stöki megkezdte az Activision ekézését, menjünk kicsit tovább. Eredetileg úgy vezettem volna fel ezt a posztot, hogy íme, egy újabb szabadúszó fejlesztés, ami megér öt percet az életetekből, de most inkább máshogy fogalmaznék: íme, így néz majd ki a Modern Warfare 3, ha a maradék ész is otthagyja az Infinity Ward csapatát.

A letölthető exe rövidítve, két dimenzióban foglalja össze a Modern Warfare 2 legfontosabb eseményeit. Érdemes nekilátni, mert bár nem túl könnyű, mégis gyorsan befejezhető, és hát ki tudja, mikor kapunk megint értékelhető Call of Duty-epizódot...

Dél-Korea kormánya fejébe vette, hogy megvédi a kiskorúakat a videojátékok káros hatásaitól, és úgy tűnik, komolyan gondolja a dolgot. A hét elején jött a hír, hogy éjszakára letiltják a legnépszerűbb online játékokat, most pedig egy hasonlóan súlyos intézkedésről ír a Korea Times: a Starcraft II-t a „csak felnőtteknek”, azaz a 18+-os korhatárkategóriába sorolta a helyi Kulturális-, Sport- és Turisztikai Minisztériumon belül működő játékbesoroló bizottság.

Aki esetleg nem tudná: az 1998-ban megjelent Starcraft a Föld országai közül Dél-Korában a legnépszerűbb. Ötmillió(!) darabot adtak el az ötvenmilliós lakosú országban, vagyis minden tizedik polgárnak van egy példánya a Blizzard játékából – olyan ez, mintha Magyarországon egymillió darabot adnának el egy játékból. A premier után elszaporodtak a koreai „pc bangok” – amolyan online játékra szakosodott netkávézók –, ezekben 12 évvel a megjelenése után is rendszeresen játszanak a Starcrafttel (és a játékosok jelentős része 18 évesnél fiatalabb). A Starcraft Dél-Koreában nemzeti sport (a sport minden jellemzőjével, éppen a héten robbant ki egy súlyos bundabotrány), arrafelé így néz ki egy Starcraft-döntő:

Megírtuk a héten, hogy a Call of Duty sorozat fejlesztőcsapata, az Infinity Ward apránként széthullik – illetve hogy újra összeáll a Respawn Entertainmentnél, ami ugyan független stúdió, de az Electronic Artsnak fog játékokat készíteni. Új fejlemény azóta csak annyi, hogy a Kotakunak név nélkül megszólalt egy bennfentes, és elmondta, hogy az Activision menedzsmentjében teljes a káosz, a górék nem gondolták, hogy ez megtörténhet, és fogalmuk sincs egyelőre, hogyan lehetne kezelni az előállt helyzetet. Nem csoda, csupa veterán hagyta el az Infinity Wardot, mint azt a lenti videó mutatja.

Tegnap jött a hír, hogy már a Crysis 2 fejlesztője is komolyan dolgozik a közeljövő mozgásfelismeréses rendszereinek játékba illesztésén (magyarán a Crytek együtt dolgozik a Microsoft-féle Natalt, és a Sony-féle Move-ot hegesztő csapattal is). Pontosan persze nem derül ki, hogyan is integrálják majd a hadonászás sokadik generációját a konzolon csak a folytatással debütáló programba, az viszont mindenképpen érdekes, ahogy mindennek életbevágó fontosságáról meg akarják győzni az embereket (vagyis a leendő vásárlókat).

Személy szerint a maga idejében zseniálisnak tartottam a Nintendo Wii irányítását (és úgy általában a megközelítést, mely szerint csak az élmény a fontos, a grafika másodrendű), azonban utólag már megtehetjük a megállapítást, mely szerint a Wii ugyan remek alapötlet, de normális játékok híján leginkább csak a port fogja otthon. Vajon a teljesen új alapokra építő, kontroller nélküli Natal, vagy a Sony irányítókkal együtt szállított, de brutális teljesítményre gépes Move-ja mennyiben lesz más? Ha most kellene leírnom és a borítékba tennem a jóslatomat, azt vetném papírra, hogy nem lepne meg, ha ugyanaz lenne a vége az új technikának is, mint a Nintendo próbálkozásának. Az üzleti siker és a hatalmas eladások ugyanúgy meglesznek, lesz pár kifejezetten jó ötlet, de összességében nagyobb lesz a füstje az egésznek, és pár hónap alatt lecseng a mánia.

Nagy különbség azonban, hogy míg a Nintendónak nem adatott meg, hogy a legnagyobbak is teljesen komolyan vegyék a Wii-t, addig a Move és a Natal úgy tűnik, zöld utat kap mindenhol, így talán nem lehetetlen, hogy most nem csak a technológia jelenik majd meg, de ki is használják azt a nagy kiadók. Persze ez is mindegy akkor, ha a játékosok az első komolyabb program kipróbálása után jönnek rá arra, hogy nem véletlenül szeretnek gombok segítségével felugrásos pörgőrúgást vinni a képernyőre, hiszen ugyanez a mozdulat igazából nem feltétlenül megy mindenkinek.

Sokkal fontosabb kérdés azonban, hogy ti, átlagos vásárlók mennyire tartjátok fontosnak a mozgásotokkal irányítható játékokat? Vajon tényleg az a jövő, hogy az ember úgy mozogjon a nappaliban, mint Tom Cruise a Különvéleményben? Leáldozott a fizikailag manifesztálódó eszközöknek, és mostantól egy kamera képfelismerő képességére kell bízzuk a szórakozásunkat?

A Sun nevű igen népszerű brit szennylap napilap (hárommillió példányban terjesztik) hírei többször is kacsának bizonyultak már a múltban, szóval lehet, hogy az alábbi sztori sem igaz – de mindenesetre jól hangzik.

Állítólag a littlehamptoni Andy Brown megvette négyéves fiacskájának, Riley-nek a Fight Night Round 4-et (ami nem éppen négyévesnek való játék), de a gyerek a játék tokjában a lemez mellett nem várt meglepetést talált: egy csomag dohánnyal kevert marihuánát. „Odajött hozzám egy zacskóval a kezében, és megkérdezte: ’apu, mi ez?’ Megnéztem, és amikor rájöttem, elborzadtam, majd rögtön elvettem tőle a zacskót. De mi lett volna, ha azt hiszi, hogy édesség, és elkezdik majszolni? Inkább nem is gondolok bele” – mondta az érezhetően még mindig a történtek hatása alatt álló apuka a lapnak.

Brown használtan vette a játékot egy helyi Blockbuster üzletben, és valószínűleg a játékot eladó illető hagyta a tokban a füvet. A másik magyarázat a bújtatott hirdetés lehet – a cikkben két kép is van a játékról –, de ez nem valószínű, tavaly nyáron megjelent programról van szó. A Blockbuster kivizsgálja az ügyet.

Egy áprilisi tréfának indult akcióval a Gamestation nevű brit játékbolt 7500 játékos lelkét szerezte meg néhány nap alatt. A bolt felhasználói szerződésébe (az az apróbetűs izé, amit soha senki nem olvas el) viccből betettek egy passzust, ami szerint minden egyes vásárló lemond az örökkévaló lelkéről, és az a bolt tulajdona lesz az idők végezetéig. Kivéve ha a. A vásárló nem hisz az örökkévaló lélekben, b. Már eladta azt másnak, vagy c. Ha nem szeretné, hogy a bolté legyen a lelke. Ez utóbbi esetben még egy ötfontos ajándékutalványt is kapott, jutalmul, hogy egyáltalán elolvasta a szerződést, kiszúrta a marhaságot, és beikszelte amegfelelő boxot az okégomb lenyomása előtt. Egyébként fogyasztóvédelmileg kimondottan korrekt módon öt munkanapon belül bárki visszakaphatta a lelkét, ha direktben visszakérte azt a bolttól.

A Gamestation felmérése szerint a vásárlók 88 százaléka mondott le a lelkéről, vagyis ennyien nem olvasták el a szerződést. Ami - félretéve a marhaságot a lelkünk eladásáról - elég ijesztő, hiszen azt mutatja, hogy baromira nem vagyunk tudatos vásárlók, és az apróbetűs szöveggel úgy vernek át a boltok, ahogy csak a kedvük tartja.