IDDQD

A Diggen akadtam rá a lenti képre (itt az eredetije), szerintem zseniális ötlet, és a kivitelezés is szép. A koncepció egyszerű: mi lenne, ha az – ahogy látom, főleg a Nintendo-játékokból ismerős – cuki és jóravaló játékhősök áttévednének egy nem éppen rájuk szabott játékba? Mi történne Toaddal a Mortal Kombatban? Donkey Kong túlélne a Doom egy pályáját? Yoshi megtarthatná a Mario Kartból szervált autóját a GTA IV-ben? A válasz sejthető.

Remélem, a művész (akiről annyit tudni, hogy David Dallasból) folytatja még ezt, megnézném magát Mariót is mondjuk a God of War 3-ban vagy a Loco Roco gömböceit a Bioshockban.

Egyszer már megbántuk, hogy Master Chief elkezdett énekelni (sőt, a sisakját is levette – bár ne tette volna), úgyhogy kicsit félve indítottuk el a lenti videót. De szerencsére ezúttal poénról van szó, a videó ugyanis a teleshopos „vegyél meg száz olyan dalt, amit már unalomig ismersz” válogatásokat parodizálja. Master Chief egy pohár vörösbor mellett romantikázik a nőjével, miközben olyan klasszikusokból hallunk részleteket, mint a One more snipe vagy a He’s an easy target. Én a végére már hangosan röhögtem.

Amikor anno kitaláltuk az IDDQD-t, egy dologban mind a négyen egyetértettünk: nem lesznek olyan posztok, hogy "OMG kijött az XYZ játék trailere és üt mint az ipari áram", mert arra ott van a világ összes többi játékos blogja és magazinja, mi inkább az olyan érdekes és WTF dolgokat írjuk meg, amiket ők nem anniyra.

Alapelvünket laza mozdulattal átlépve azt kell mondanom: OMG, kijött a Deus Ex 3 trailere, és üt mint az ipari áram. Ha ebből nem lesz az évtized játéka, akkor semmiből.

(HD verziót nem találtam, bocs.)

Mi? Szexi egérkurzor, mi ez a hülyeség? – kérdezik valószínűleg azok, akik nem játszottak az Anachronoxszal. És ők elég sokan vannak, mert a 2001-es játék – ami Tom Hall, a játékipar egyik legpechesebb figurája vezetésével készül – óriási bukás volt. Pedig – és ezt 15 éves játékújságírói pályafutásom teljes felelősséggel állítom – minden idők egyik legjobb szerepjátékáról van szó, aminek egyetlen bűne, hogy kicsit ronda volt (ez volt az utolsó játék, ami a Quake II motorjával készült).

Illetve a sikertelenséghez az is hozzájárulhatott, hogy a szokatlan környezetet nehezen fogadta be a játékosok gyomra: az Anachronox világa alapvetően sci-fi volt, de fantasy, pulp és képregényes elemeket is vegyített benne. Csak egy példa a furcsaságaiból: az egyik játszható karakter egy bolygó volt. A készítők az egérkurzorból is érdekes dolgot hoztak ki: a kurzor nem egyszerű nyíl volt, hanem egy apró, lebegő kütyü (lásd baloldalt), amiben egy nő, bizonyos Fatima Doohan digitális szelleme lakott. Egy meglehetősen szexi nőé, legalábbis a Quake II motor képességeihez mérten.

Fatima a főszereplő, Sly Boots magánnyomozó titkárnője volt, amíg egy balsikerű akció során el nem patkolt autóbalesetben. Lelkét ezután digitalizálták (vagy valami ilyesmi), így halála után is tudta segíteni a közben lecsúszott alkesszé váló Bootsot a munkájában. Fatima remek rezonőr: a játékban többször felbukkan (kivetítődik a kurzorkütyüből), és mivel cselekedni már nem nagyon tud, kommentálja az eseményeket. Csípős megjegyzései pedig feldobják a játékot és kapcsolatát a főnökével. („– Fatima, jött új üzenetem? – Semmi olyan, amihez elég józan vagy.”) Ez a kapcsolat egyébként elég zűrös, mert Fatima kicsit bele van esve Bootsba, még szellemként is, és a játék egy pontján megjelenik egy rivális csaj a múltból, aki ráadásul él, sőt Fatima őt hibáztatja a saját haláláért. A szappanoperába illő drámát lásd a törés utáni két videón. És még egy link a végére: ő Jenni Tooley, az ő hangján szólalt meg Fatima a játékban.

Újabb, játékhoz kapcsolódó erőszakos bulvárhírbe botlottunk, a sztori azonban igazolja, hogy aki játék miatt aljasul le, azzal egyébként sincs rendben valami. Hősünk ugyanis a 21 éves, virginiai Bruce Jamar Waltson, akit januárban egy haverjával együtt betörés miatt fogott el a rendőrség, csak aztán óvadék fejében elengedték, hogy szabadlábon védekezzen.

Waltson azért került újra rács mögé (és a priusza miatt ezúttal nincs óvadék), mert embertelen módon megölt egy macskát - a pontos vád ellene rendzavarás és állatkínzás. A Staunton városában lakó férfi kedd este átugrott a barátnőjéhez, ahol játszani kezdett valamilyen konzoljátékkal. A barátnő macskája azonban megzavarta a játékot azzal, hogy kihúzott egy drótot (hogy a konzol tápkábelét vagy a konntroller zsinórját, azt nem részletezi a hír). Waltson erre dührohamot kapott, és egyszerűen falhoz csapta a macskát. Nem gyengén, szegény állat elpusztult. Mindez a nő gyerekei szeme láttára történt, a rendőröket a barátnő hívta ki.

Az egész sztoriban azt nem értem, miért engedték ki januárban a férfit. Nem egyszerű betörésben vett részt, erőszakos természete már ott is megmutatkozott: bűntársával az egyik lakót egy porszívócsővel verték meg, a másikat (egy 54 éves nőt) többször megütöttek és -rúgtak.

Hogy a Final Fantasy 7 minden idők egyik legjobb játéka volt, azon nincs különösebb vita. Azon se, hogy az idén 13 éves játék megérdemelne egy remake-et a mai audiovizuális szintre hozva Cloud Strife meg a többiek viselt dolgait. Valamikor a PS3 megjelenése előtt kezdték el sugdosni internetszerte, hogy az FF7 remake készül, főleg miután a 2005-ös E3-on a Sony az új konzol képességeit egy PS3-on összerakott Final Fantasy 7 jelenettel demózta. Ez volt az, ha valaki nem emlékezne rá:

Öt évnyi pletykálkodás után most a sorozat egyik kulcsembera, a producer Yoshinori Kitase egyszer s mindenkorra lehűtötte a rajongókat. Emberünk azt mondta, a FF7 mai szintre hozása nagyjából tízszer annyi időt venne igénybe, mint a legutóbbi epizód, a Final Fantasy 13 elkészítése. Ami három és fél év volt. Vagyis a FF7 remake laza 35 évbe kerülne.

Ez szépen megmutatja a játékipar egyik nagy problémáját: a grafikai fejlődés exponenciálisan jelentkezik a grafikus munkaigényben. A FF7 anno három évig készült (igaz, ebben benne volt a SNES-ről Playstationre átállás, meg a párhuzamosan készülő Chrono Trigger, amirbe be-be kellett segíteni), 120 emberrel, 30 millió dollárból. Ugyanez ma a tízszeresét kéri, leginkább azért, mert ami munka 13 éve mondjuk egy napig tartott, a mai színvonalon két hetet vesz igénybe. És attól, hogy a játék tízszer annyi időbe/energiába/pénzbe kerül, nem lesz se tízszer olyan jó, se tízszer annyi példányban eladható. Ezért nem fognak már valószínűleg soha FF7-szinten epikus, aprólékosan kidolgozott, változatos, és render mozikkal sűrűn megszórt játékok születni.

Persze az is lehet, hogy Yoshinori-szan (vagy Kitase-szan?), khm, szóval ennek a drága embernek tele lett a hócipője a 13 éves játékát bálványozó rertosznobokkal, és mondott valami nagyot, hogy elhallgattassa őket.

– Szia, Jeroen. Milyen idős vagy és mi a hobbid a zeneszerzés mellett?
– Hello mindenkinek. 18 éves vagyok, és a hobbim a lányok. :)

Így kezdődik az a Jeroen Tellel készített interjú, ami a 64’er magazin 1991. márciusi számában jelent meg. Az idézetből az következik, hogy Tel 17 éves volt, amikor az 1990-ben megjelenő Supremacy zenéjét komponálta. És 15-16 évesen írt olyan, három hangcsatornás klasszikusokat, mint a Hawkeye vagy a Cybernoid zenéje.

Döbbenet.

Talán néhányatoknak feltűnt, hogy Tóta W. múlt heti Dune II-idézése után olyan játékokat tettem a szavazódobozba, amelyek főleg a zenéjük miatt lettek emlékezetesek. A Supremacyt szavaztátok meg, így ez a poszt nagyrészt a főcímzene alkotójáról, Jeroen Telről fog szólni, akit nyugodtan zenezhetünk a SID Mozartjának. De most komolyan, 15 évesen én éppen azzal voltam elfoglalva, hogy szarrá törjem a könyökömet gördeszkázás közben (két műtét), ez a csávó meg már világhírű zenész volt.

Amikor a tavalyi Blizzconon bőszen mutogatták, mekkora király modszerkesztőt hegesztenek a SC2-höz a Blizzard programozói, mindenki lelkesedett ugyan, hogy hurrá, lesz majd starcraftos DOTA, meg ilyenek, de a műfajból való kilépést mondjuk  a Tower Defense-klónokon túl nem biztos hogy sokan lehetségesnek tartották. Elvégre mi a francnak szenvedjen az ember, hogy FPS-t, vagy RPG-t faragjon egy olyan motorból, amit nem erre találtak ki?

Hát, úgy tűnik, a modfejlesztők kreativitása nem ismer határokat, és az a motor sem annyira rossz, lássuk mi mindent hoztak össze vele már a béta alatt.

First person shooter:

Final Fantasy harcrendszer:

Third person deathmatch, Crysis-szerű odafókuszálok, ahová célzok grafikai trükkel:

És akkor hol vannak még az igazán kiforrott darabok.

1980-ban volt még néhány játéktermi sikerjáték a nemrég 30. szülinapját ünneplő Pac-Man mellett, például a Centipede, amiben a címszereplő, trükkösen lefelé mozgó százlábút kellett darabjaira lőnie a játékosnak. De hogy jön ez az év - állítólagos - botrányfilmjéhez? Úgy, hogy annak is százlábú van a címében, mégpedig emberi. A The Human Centipede egy őrült orvosról szól, aki fejébe veszi, hogy emberekből épít egy százlábút. Igen, úgy. Állítólag az amerikai mozilátogatók közül többel elhányták magukat, amikor a filmet nézték, de érdemes az ilyen híradásokat fenntartással kezelni, akik látták, azt írják, semmi különösen explicit gusztustalanság nincs benne.

Ettől nem kell félni a fenti képen látható flashjátékot játszva, hányás helyett inkább röhögni fogunk. A Human Centipede: The Game természetesen egy Centipede-változat, ami a filmből merít bizonyos látványelemeket, mindenekelőtt magát a százlábút. Egyébként teljesen jól játszható cucc, retro és paródia egyben.

Legalábbis a „Sajnálom, szeretlek” című koreai szappanopera egyik szereplője, Szo Csi-Joung szerint. Többször írtunk már arról, hogy a Starcraft mennyire népszerű Dél-Koreában, tessék, itt az újabb bizonyíték. Azért az analógia bővebb kifejtésére kíváncsi lennék. A zerg rush megfelel az egyéjszakás kalandnak? És akkor egy 4v4 meccs mi?

(via Ningin)

A Kotakun találtam ezt a jó kis galériát, és forrásmegjelöléssel jól ellopom, mert ilyen kis habkönnyű posztok is kellenek. A Maniac Mansion (amiről ugye bővebben már volt szó a retrorovatban) 1987-ben jelent meg a Lucasartstól és mivel ez volt az első, SCUMM-motoros kalandjáték, nagyot villantott. De hogy nézett volna ki a játék, ha a roppant népszerű (és mostanában véget ért) tévésorozatot, a Lostot dolgozza fel? Valahogy így (a képek klikkelésre megnőnek):

A Szex és New York 2 sok vidám percet okozott eddig nekem. Pedig nem is láttam, de az – állítólag borzalmas – filmről igen szórakoztató kritikák születtek, például a The Strangeré vagy a Guardiané (a szerző szerint a filmhez képest a több mint hétórás Sátántangó úgy röppen el, mint egy Spongyabob Kockanadrág epizód), de Valuska mester kritikáján is többször hangosan felröhögtem. Az alázásba az EA is beszállt, a Sims 3 engine-jével elkészítették a Szex és New York 9 trailerét. Szép munka.

A Time magazin jó szokása a mindenféle listák közlése, most éppen az 50 legbénább találmányt/újítást gyűjtötték össze olyan szereplőkkel, mint a segway, a betamax, a Microsoft Office gemkapocs alakú, virtuális segítője vagy a krinolin (a szoknya, nem a kolbász). A listára három, játékos témájú bénaság is felfért.

Például a Farmville, ami kicsit meglepő, az ember azt gondolná, hogy a Time-nél is akad pár kazuár, aki szabadidejében a virtuális parasztlét örömeit élvezi. Akad is, de a lap szerzője önostorozva így ír a legnépszerűbb facebookos játékról: „Még csak nem is játék – inkább csak egy sor agyatlan szöszmötölés egy digitális farmon, a palántázás és a betakarítás vég nélküli klikkelgetései. És e bizarr digitális addikció mögött álló gonosz zseni, a Zynga szerint az amerikaiak több mint 10 százaléka csinált már saját online háztáji gazdaságot. Vajon ez hány órát vett el a termelékenységtől? Megtippelni is nehéz. Az biztos, hogy személy szerint tőlem több tucatot. Bocsi, Time.”

A másik két listás játék – illetve játékkütyü – a Nintendo Virtual Boy konzolja és a tamagocsi. Előbbi legendás bukása miatt kerülhetett a listára (hat hónapig volt csak piacon, drágán árulta a Nintendo, kevés játék jött ki rá, a játékosok pedig fejfájást kaptak a „forradalmi 3D grafikától”), utóbbi pedig csak úgy általában viszolygást váltott ki a cikk szerzőjéből: soraiból az jön le, hogy szerinte a gyerekeknek nem zsebben hordható bigyókat kell adni házikedvencként, hanem igazi kisállatokat.

Én még a Power Glove-ot is feltettem volna a listára, mint a kontroller-bénasági verseny erőnyerőjét. És szerintetek mi volt még legendásan rossz vagy rosszul elsülő találmány/újítás a játékiparban?

Vannak olyan megalázó helyzetek multiplayer játékokban, amikért az ember legszívesebben a való életben vette revansot; azt hiszem, mind találkoztunk már ilyenekkel. Persze ezek a helyzetek az esetek 99,99 százalékában pont azon a szinten maradnak, mint amikor az ember úgy gondolja, hogy legszívesebben felpofozná a kedvenc csapata ellen 11-est ítélő bírót, vagy amikor legszívesebben egy lapáttal csapnánk tarkón azt a pofátlan figurát, aki befurakodik elénk a negyedórája keresett parkolóhelyre.

Egy 20 éves francia Counter-Strike-játékos, bizonyos Julien Barreaux valószínűleg a maradék 0,01 százalékba tartozik. Emberünk ugyanis, miután a játékban többször súlyosan megszivatta egy játékostársa (késsel ölte meg, ami a legmegalázóbb helyzet, ami CS-ben előfordulhat) elhatározta, hogy bosszút áll. Fél évet töltött azzal, hogy kinyomozza, ki a virtuális késelő a való életben, aztán elutazott hozzá Cambrai városába, és konkrétan mellbeszúrta egy konyhakéssel. Két és fél centivel vétette el a szívet, egy óra múlva már bilincsben volt, és két év börtönre ítélték.

Mondjuk kíváncsi lettem volna, hogyan reagál, ha egy fantasy mmorpg-ben corpsecampeli egy tűzmágus a karakterét.

Megint öngyilkos lett egy dolgozó a kínai Shenzen tartományban levő Foxconn gyárban, a 23 éves férfi hetedik emeleti szállásáról ugrott ki szerdán. A héten volt még két öngyilkossági kísérlet, egy fiatal nő is kiugrott az ablakon, egy másik munkás pedig megpróbálta felvágni az ereit, de ők túlélték a próbálkozást. Ezzel hivatalosan tízre nőtt a gyárban idén öngyilkosságot elkövetők száma, 13-ra pedig a zuhanásos öngyilkossági kísérleteké, de a Gizmodo korábbi híradása szerint az öngyilkossági kísérletek száma harminc volt mindössze három hét alatt. Állítólag volt olyan dolgozó is, akit a gyár biztonsági emberei vertek halálra.

A Foxconn a világ legnagyobb elektronikai gyártóvállalata, csak a shenzeni üzemében 420 ezren dolgoznak. A cég alkatrészeket gyárt többek között az Apple-nek, a HP-nek és a Sony Ericssonnak, de itt készülnek a PlayStationök, a Wii-k és az Xboxok egyes alkatrészei is. Az üzemben lélekölő robot folyik, a – szinte kizárólag fiatal – dolgozók egész nap állva melóznak a gyártósorok mellett, egymással nem beszélgetnek, a megfeszített műszakok között pedig munkásszállásokon próbálják kialudni magukat. Életkörülményeik rosszak, fizetésük kevés, jövőképük nincs.

Az öngyilkossághullám persze felkeltette a sajtó érdeklődését, a Foxconn népszerű téma volt az elmúlt két hétben, így a vállalatvezetésnek is reagálnia kellett valamit. Reagált is, a cég CEO-ja kitalálta, hogy hálókat kell kifeszíteni a szállások köré, hogy ne haljanak meg a kiugró emberek. Egy másik remek megoldás az új munkaszerződés, amiben a dolgozó megígéri, hogy nem próbál öngyilkos lenni (vagy ha mégis, a cég beperelheti őt). Azért értelmesebb megoldások is felsejlenek: állítólag sport- és kulturális létesítményeket fognak építeni a dolgozóknak, és száz munkahelyi pszichológust is bevetnek.

(via Reuters, kép: Gizmodo)