– Szia, Jeroen. Milyen idős vagy és mi a hobbid a zeneszerzés mellett?
– Hello mindenkinek. 18 éves vagyok, és a hobbim a lányok. :)

Így kezdődik az a Jeroen Tellel készített interjú, ami a 64’er magazin 1991. márciusi számában jelent meg. Az idézetből az következik, hogy Tel 17 éves volt, amikor az 1990-ben megjelenő Supremacy zenéjét komponálta. És 15-16 évesen írt olyan, három hangcsatornás klasszikusokat, mint a Hawkeye vagy a Cybernoid zenéje.

Döbbenet.

Talán néhányatoknak feltűnt, hogy Tóta W. múlt heti Dune II-idézése után olyan játékokat tettem a szavazódobozba, amelyek főleg a zenéjük miatt lettek emlékezetesek. A Supremacyt szavaztátok meg, így ez a poszt nagyrészt a főcímzene alkotójáról, Jeroen Telről fog szólni, akit nyugodtan zenezhetünk a SID Mozartjának. De most komolyan, 15 évesen én éppen azzal voltam elfoglalva, hogy szarrá törjem a könyökömet gördeszkázás közben (két műtét), ez a csávó meg már világhírű zenész volt.

Az 1972-es születésű, holland Telnek 12 évesen vettek C64-et a szülei, és a kis Jeroen rögtön rákattant a BASIC-re, illetve arra, hogy miként lehet dallamokat kipréselni a 8-bites csoda hanggeneráló csipjéből, a SID-ből. Ez nem ment olyan könnyen neki, mert a gépi kódhoz nem értett, de hamarosan találkozott Charles Deenennel, és 1987-ben együtt megalapították az azóta legendás hírű Maniacs of Noise zeneszerző csapatot. Tel komponált, Deenen effektezett és programozott – a későbbiekben aztán Tel is egyre jobban belejött a programozásba (ő egyébként a demoscene-be is belefolyt, Wave és JT/Scoop néven). Legnagyobb hatással a Commando zeneszerzője, Rob Hubbard volt Jeroenre.

Néhány termékeny év után aztán a két srácnak elváltak útjaik, mivel nagyjából egy időben kaptak állásajánlatot – Deenen az Interplaytől, Tel a Probe Entertainmenttől. A Maniacs of Noise takaréklángon égett tovább, Tel saját utakat keresett. Nagyjából ebben az időszakban kérték fel, hogy írjon főcímzenét egy űrstratégiához, az Overlordhoz (aminek csak Amerikában volt ez a neve, Európában már Supremacy néven jött ki). A még kiskorú Tel megtette ezt, és megszületett az a szomorú-felemelő dallam, ami azóta is állandó szereplője a szaklapok „legjobb C64-es zenék” válogatásainak. A lenti lejátszóban kilenc remixet találtok ebből, a harmadik a Myth: History in the Making zenéjével van összemixelve (ami egyébként szintén Jeroen Tel műve), az utolsóban pedig több játékzene feldolgozása is keveredik. Ebben a videóban pedig egy kisebb szimfonikus zenekar adja elő a főcímzenét.

Jeroen Tel ma már újra a Maniacs of Noise-ban dolgozik, és többnyire játékzenéknél producerkedik (a saját külön projektjei nem voltak túl népszerűek), de interjúiból kitűnik, hogy a C64-es korszakban érezte igazán otthon magát, és azokat az éveket sírja vissza. Még egy 1997-es interjúban is teljesen komolyan említette, hogy újra gyártani kellene a C64-est. Saját munkái közül egyébként a Turbo Outrun zenéjével a leginkább elégedett, amibe a saját hangját is belekeverte (meghallgatható a művész MySpace-oldalán). A C64-et még ma is elő-előveszi komponálásra, de persze már csak saját maga szórakoztatására.

Essen azért szó a játékról is. Az Overlord/Supremacy David Perry és állandó tettestársa, Nick Bruty fejéből pattant ki (főleg az Eathworm Jim sorozat és a Smash TV tette őket híressé). Mint azt Perry a RetroGamernek elmesélte, a Supremacy volt az első stratégiai játékuk, egyben az első olyan játék, amit eleve Amigára terveztek meg (bár nagyjából az amigás verzióval egy időben egy csodálatos C64-es meg egy pofás pc-s konverzió is megjelent). A játékból először a csillagtérkép készült el, sőt az adta az ötletet a programhoz. „Csak köröket rajzolgattam, már nem is tudom, miért. Aztán rájöttem, hogy ha a köröket megfelelő ütemben mozgatjuk, keringő bolygórendszer illúzióját lehet megteremteni. Jött a gondolat, hogy mi lenne, ha az első és az utolsó bolygóra két ellenfelet helyzenénk? És ha át lehetne mozogni egyik bolygóról a másikra? Az ilyen ’mi lenne, ha’ beszélgetésekből alakult ki a játék” – mesélte a lapnak. (Fenti videón az amigás, lentin a C64-es verzió.)

Azért lássuk be, hogy a Supremacy nem volt egy eget rengetően eredeti játék. Perryék jó érzékkel nyúltak le mindenféle játékelemet a korábbi űrstratégiáktól, mindenekelőtt a Millennium: Return to Earthtől (más nevén Millennium 2.2). A teendők – nyersanyagok előállítása, más bolygók terraformálása és védelme, a populációszaporulat és az adózás ügyes egyensúlyban tartása, támadó sereg toborzása, invázió – nem is okoztak nagy meglepetést, viszont Perryék szépen felmondták a leckét, a játék minden túlzás nélkül élvezhető ma is. És amit igen szépen megoldottak: négy nehézségi szinten lehetett játszani a programot, ami a bolygók számán és a különféle nyersanyagkorlátozásokon túl különböző taktikákat is jelentett. A legostobább ellenfél például egyenként foglalgatta el a bolygókat, az okosabbak már egyenesen a bázisunkra hajtottak (a játéknak akkor volt vége, ha valamelyik bázis – tehát a két fő bolygó közül az egyik – elesett).

Két évvel az első verziók megjelenése után készült egy NES-átirat is, ami minden szempontból bátor vállalkozás volt: a már kifutó platform egyik utolsó játéka volt, ráadásul hardcore stratégiát próbált konzolon meghonosítani. A készítők kicsit átvariálták a képernyőket és kezdetleges RTS-elemekkel (egy-egy direkt irányítható harci egységgel) akarták feldobni a játékmenetet, de nem igazán sikerült a bravúr. Pc-n, C64-en és Amigán viszont a Supremacy egy kiforrott űrstratégia volt, és hozzájárult a műfaj fejlődéséhez – ami ugye olyan magyar sikereket termelt ki később, mint a Reunion és az Imperium Galactica.

Szokás szerint a végére lapátolok lemezborítókat meg pár ugróhivatkozást: C64-es verzió (emulátor itt és itt), pc-s verzió (hozzá x86 emulátor itt), Amiga verzió (emulátor itt), a CoV Supremacy-leírása (a 7. oldalon kezdődik), a fent említett interjúk Jeroen Tellel, Jeroen Tel a Facebookon. Már csak az örök kérdés van hátra, ezúttal ősrégi, hetvenes évekbeli műfajteremtőkkel: