IDDQD

Már két hete boltokban a PlayStation 3 mozgásérzékelős kontrollere, a Move – gondoltuk, ideje kipróbálni, mi az, amivel a Sony kedveskedik a kazuároknak. Egy esős vasárnap délután Hancuval ownoltuk Nándi barátunk lakását (a macskája őszinte sajnálatára), és megnéztünk három Move-játékot. Készült pár videó is egy régi és bénácska fényképezővel, de a célnak megfelelt, tessék értékelni a szándékot és az amatőrizmus báját.

Kung Fu Rider

Hancu: A név alapján látatlanban ez tűnt a legígéretesebbnek, na ehhez képest súlyos csalódás. Van egy nagymellű manga cica, aki egy irodai gurulós széken (opcionálisan porszívón, vagy gyereketető széken) ülve teker lefelé egy nagyváros utcáin, és közben fejbe rugdossa a szembejövő rosszfiúkat. Szörnyű debilség, idegesítő, monoton, semmit nem használ ki a mozgásérzékelős kontrollerből, tulajdonképpen sokkal élvezhetőbb lenne normál kontrollerrel. Annál is inkább, hogy elég rosszul reagál a kontrollerre: hol észreveszi hogy ugrani/lehajolni/akármitcsinálni akartunk, hol nem.

Stöki: Nem tudom megcáfolni Hancut, ez egy rossz és nem Move-ra termett játék. A mozgásérzékelőt nem arra kellene használni, hogy a kontroller joystickjának fel-le, jobbra-balra mozgását kiváltsa, hanem hogy olyan irányítási lehetőségeket teremtsen, amikre a joystick nem képes. A Kung Fu Rider itt hasal el, a főhős meg kábé minden kanyarnál. Nekem a játék irgalmatlan nagy kreténsége valamelyest ellensúlyozta az irányításbeli gondokat: száguldó irodai székről maffiózókat oldalba rúgni, miközben szembejövő autókat kerülgetünk – ilyet nem nagyon láttunk még. Plusz az említett cica, Karin olyan idétlenül tud megörülni egy kerekes porszívónak, hogy azt a teszt után még napokig emlegettük.

A Golden Komment Vándordíj újabb nyertese, nandras01 írta a következő sztorit a múlt heti árlista alatti kommentekben. Csodás történet és jó képet mutat arról az időszakról, amikor itthon még úgy néztek a számítógépre, mint a legmodernebb űrtechnológiára, ezért kiemeltem posztba (természetesen a képek csak illusztrációk). Érdemes végigolvasni, úgy az utolsó mondat nagyot fog ütni.

Volt némi kavar az idei videojátékos seregszemle körül, de a napokban kaptunk egy levelet, benne két csatolmánnyal, amiben tök részletesen leírta nekünk a rendezvény szervezőbizottsága, hogy mikor lesz, meg hol, meg mennyiért. Lássuk, jól emlékszem-e.

Hol: Budapest, Jövő Háza, Millenáris

Mikor: 2010. november 10-11 (szerda-csütörtök), délután 14 és este 21 óra között

Mennyiért: 990 Ft/nap/fő, de a jegy(ek) ára november 30-ig levásárolható az 576 Kbyte üzleteiben (egyébként ugyanitt lehet előzetesen megvenni őket)

A kiállított játékok a teljesség igénye nélkül: Call of Duty: Black Ops, Halo: Reach, Need for Speed: Hot Pursuit, FIFA Soccer 11, Kinect, Fallout: New Vegas, AC: Brotherhood, Fable3, Star Wars: The Force Unleashed 2, Medal of Honor, The Sims, Guitar Hero: HWarriors of Rock, DJ Hero 2

Oké, ez most durva lesz, a 18-as karikát nem véletlenül tettem ki. Sőt, helyenként kifejezetten ízléstelen lesz (vagy én vagyok túl mimóza, majd megmondjátok). Ígérem, nem csinálunk rendszert abból, hogy pornót posztolunk, mert nem akarjuk gátlástalanul (vagy inkább: az eddiginél gátlástalanabbul) kijátszani a szexkártyát, de ami most jön, nem is a szexuális tartalom miatt érdekes, hanem mint jelenség – szép példája annak ugyanis, hogy a rajongói fanatizmus mire képes.

2005 óta furdalja az emberiség kollektív oldalát a kíváncsiság, hogy vajon a Civ 4 főmenüje alatt szóló zenében mi lehet a szöveg. A Civ 5 megjelenéséről most azzal emlékezünk meg, hogy eláruljuk a titkot Cristopher Tin segítségével. Akinek nem megy hallás után, a klikk mögött kap egy kis segítséget.

Nézzük meg a XXI. század sikeres emberét. Optimizmussal tekint a jövőbe: ugyan a Cartoon Networkon nem adnak semmi érdekeset, de tudja, hogy ő nem fog unatkozni. Még odaint a kamerának, de gondolatai már máshol járnak - várja egy megszállt bolygó, ahol sok aliensegget kell szétrúgnia. Emberünk már fel is húzta az alkalomhoz illő uniformist.

A kép természetesen Halo: Reach-nyereményjátékunk nyertesét, Pétert ábrázolja. Köszönjük neki a fotót és sok sikert kívánunk neki a Covenant elleni harcban (a játékért meg még egyszer köszi a Microsoftnak). A többiek pedig ne szontyolodjanak el, mert másfél hét múlva, október 4-én jön az új nyereményjáték. Azért akkor, mert... na, ki tudja?

Igazság szerint nem vagyok meggyőződve róla, hogy nem csak valami gigászi átverés az egész, de nagyon úgy tűnik, a chicagói Gorilla Tango Theatre színház októbertől műsorra tűzi a Boobs and Goombas: a Super Mario Burlesque című vígjátékot, szigorúan 18 éven felülieknek. Az előadás arról szól, hogy Mario és Luigi agya teljesen elborul attól, hogy a hercegnőről mindig kiderül, hogy egy másik kastélyban van. A két szerencsétlen a tesztoszterontúltengéstől hallucinálni kezd, és legádázabb ellenségeiket is nagymellű szőkéknek nézik.

Aztán valószínűleg egy csomó izgalmas dolog történik még, az előzetes külön kiemeli, hogy ha elég bónusz coint gyűjtenek be a főhősök az előadás alatt (ezt a nézőktől kapott aprópénz jelképezi), különleges befejezést kap a darab.

Ha van Chicago felé járó olvasónk, összedobjuk neki azt a 15 dollárt a jegyre, ha megnézi, és beszámol róla, milyen volt. Alant a szereplők (ahogy elnézem, a két bajszos olaszt is nők játsszák) és a hivatalos plakát.

Méghozzá a Valve-nak. És nem is Peter, hanem a fia, Lucas.

Az eheti retro kicsit rendhagyó lesz, történt ugyanis, hogy megkeresett Sam.Joe, hogy nincs-e kedvem megnézni nála pár ritkaságszámba menő hardvert. Az ő nevével találkozhattatok már itt a kommentekben (illetve ő adta kölcsön a Pac-Man társast is), de aki több évtizede forgat játéklapokat, az tudja, hogy Sam.Joe régi motoros: már a Spectrum Világba is írt cikkeket (sőt, ő vezette az Enterprise rovatot), aztán a PC-X-ig (tehát a kilencvenes évek közepéig) más játéklapoknak is dolgozott, majd átváltott a komolyabb techmagazinokra. Arra gondoltam, hogy alkalomszerűen bemutatom majd a rovatban egy-két hazai gyűjtő ritkaságait, szóval most ilyen magazinos-képriportos anyag következik, indokolatlanul sok fotóval (a bénákat én csináltam, a jókat Sam.Joe). Kezdjük a látvánnyal, ami fogadott, amikor beléptem Sam.Joe lakásába:

A retrótúltengést ellensúlyozandó, jöjjön most egy techdemó a Game Developers Conference-ről, az izlandi CCP programozóitól, akik ugyan az űr-mmo Eve Online-ról ismertek, most mégis egy olyan technológiát mutattak be, ami egészen más játékstílusokba illik. Nem mondom, hogy ettől a valósidejű haj- és ruhaszimulációtól önmagában jobb lesz bármilyen játék is, de az biztos, hogy (nekem laikusnak legalábbis) vadállatian jól néz ki.

Kép szöveg nélkül rovatunk mai epizódjában: ha a Tetrisben lenne pályavégi főellenség.

(A Flickren találtuk.)

De tényleg, elmennek a bús francba. Továbbá édesanyjuk hogyléte iránt érdeklődnék, csak nem ezekkel a szavakkal.

Megtörtént ugyanis a mára ígért sajtóttájékoztató arról, hogy mi a bánat történt a legjobb online retrojátékbolttal, ami ugye vasárnap állt le. Én azóta azért fohászkodtam, hogy csak ne valamilyen balfasz marketingfogás legyen.

Hát de. Nem vette meg őket senki és a DRM-lobbi sem győzött, egyszerűen megszűnik az oldal béta státusza, és egy jobb, szebb oldal nyílik holnaptól. És a derék lengyelek ezt úgy látták jónak reklámozni, ha leállítják az oldalt és hagyják bizonytalanságban a sok júzert. Elképzelem azt a kreatív meetinget:

- Te Jaroslaw, kéne valami fasza reklámfogás az új oldalnak. Valami gerillás meg vírusmarketinges meg hoaxos!
- Milyen igazad van, Miroslaw. Mit szólnál, ha leállítanánk az egészet mindenféle magyarázat nélkül?
- De hát így intézményes keretek között baszunk ki az összes létező felhasználónkkal.
- Éppen ezért jut majd el mindenkihez az üzenet.
- Mekkora ötlet! A kis hülyék hogy posztolgatnak majd riadtan, azt sem tudják majd, mi van. Csináljuk meg!

Szóval ahogy a Destructoid írja: and fuck you too!

Remek komment jött Mukkától ehhez a bejegyzéshez: egy link, ahol egy 1987-es árlistát lehet megcsodálni. Sajnos a szken minősége nem a legjobb (vagy lehet, hogy már az eredeti is így néz ki), de azért jól olvasható rajta néhány horrorisztikus szám. Egy 286-os IBM-AT 640 kilobájt RAM-mal, 5.25”-ös flopimeghajtóval, 40 megás merevlemezzel, monokróm monitorral 495 ezer forint volt akkor (installálás és egy év garancia plusz hetven). Plusz 1 mega RAM-ért kilencvenezret kellett fizetni, a 16 színű EGA monitor felára 170 ezer forint volt. És a közölt árak még nem is tartalmazzák a kábelezés költségeit. Mint Mukka kiderítette, a havi átlagkereset akkoriban 6987 forint volt. További csemegék a fenti linken, de egy oldalt ide is bekopiztam.

Waffless fedőnevű olvasónknak köszönjük nagyon a lenti videó linkjét. Epikus küzdelem a régi és új videojáték-technológiák között, helyenként félelmetesen jó, helyenként pedig nagyon bizarr. Szerintem gyönyörű munka, de a legjobb magyar CGI-csapatnál beépített emberünk más véleményen volt: „Ami eredeti, pl. karakter design, az marhára nem jön be, szerintem béna. Minden mást meg a Scott Pilgrimből lopott meg pár korábbi kisfilmből.” Szerencsére én nem ismerem a Scott Pilgrimet, szóval nekem marhára bejött.

Kudo Tsunoda, a Microsofton belül a Kinectért felelős csapat vezetője alighanem simán az idei világranglista élére ugrott nehézsúlyú-szabadfogású bullshitelésben a Game Informernek adott interjújában ezzel a fordulattal:

Halo did an awesome job of building a first-person shooter exclusively for the console, and now hardly anyone plays first person shooters on the PC anymore.

Ez különösen annak fényében hangzik igen hülyén, ha az ember odakattint a Bungie.net statisztikájára, aztán meg a Steamre, és az látja, hogy az egyiken szűk 400 ezren vannak belogolva, a másikon meg pont kétmillióval többen; az egyiken a Halo Reachet bő 200 ezren játsszák, a másikon a legnépszerűbb FPS-eket (CS, MW2, TF2, L4D) összesen kb. ugyanennyien. Persze lehet méricskélni hogy akkor éppen ez több-e vagy az, meg nyilván senki nem vonja kétségbe, hogy a Reach mocskos nagy kasszasiker, na de akkor is.... HARDLY ANYONE?!