IDDQD

Ma kezdődik az E3 (valójában persze már vasárnap este elkezdődött a pre-show sajtótájékoztatókkal), jöjjön hát néhány videó a teljesség igénye nélkül, amivel kicsit hangulatba ringathatjuk magunkat. Először is a Castlevania: Lords of Shadow 2 trailere, aminek mondanivalója nagyjából annyi hogy „Fasza Gyerek zúz, amíg nem találkozik a Még Faszább Gyerekkel”, környezetét tekintve pedig a pozőr vámpíros-darkulós marhaságok táborát erősíti. Viszont bitang jól meg van csinálva, ami nem csoda, mivel hazánk világhírű CGI-bajnoka, a Digic Pictures készítette.

Nemcsak sztárjai, de ügyeletes bohócai is vannak a játékiparnak. Az IDDQD-n 2010-ben már volt egy lista a játékvilág legnagyobb suttyóiról, és most a kétes hírű hősök csarnokába egy újabb nevet is bevéshetünk: Denis Dyackról, a Silicon Knights alapítójáról van szó, aki még akkor se futhatott volna be rosszabb karriert, ha veterán standuposok írták volna az élete forgatókönyvét.

Összességében nekem nincsenek illúzióim a nőknek a játékvilágban betöltött szerepéről, például ezért is indítottam annak idején a heti játékcsaj rovatot. Azt sem gondolom, hogy a játékokban megjelenített erőszaknak jelentősége lenne az elszaporodónak mondott erőszakos cselekényekkel kapcsolatban. Azzal sincs bajom, ha egy különleges csoport szexuális képzelgések tárgyává válik, bár azt mondjuk sajnálom, hogy a gamer újságírókkal ez sosem fog megtörténni.

Ettől függetlenül valamiért úgy érzem, hogy a Hitman: Absolution legújabb trailere túllőtt a célon. A videón szexuális tárggyá leminősített apácák halnak erőszakos, bár művészi halált, lassított felvételen. Lehet ezt sokféleképpen értelmezni, bemutathatja ez a játék harcrendszerének sokszínűségét, a grafikai motor teljesítményét, sőt azt is mondhatjuk, hogy ez nem több egy egyszerű marketingfogásnál. Szerintem simán csak ízléstelen, ráadásul ezt a videót már nehezebb lesz kimagyarázni egy újabb, "a videojátékok az erőszakot népszerűsítik" perben. A múltkori Assassin's Creedes videó után, ahol az eddigi hideg profizmust felváltotta a vadászatszerű gyilkolás, lássuk, hol tart ma a határok nélküli játékfejesztés.

A CryEngine 3-ból esett be egy fizikai szimulációt bemutató videó, a Rig of Rods című indie-freeware autós játék fejlesztőitől, szóval hipszterek is nyugodt szívvel bevallhatják hogy tetszik nekik. A játékfejlesztés egyik nagy kihívása már jó ideje, hogy a technológia, a hardver fejlődését mennyire tudják a játékélmény fokozásába átfordítani. Ti egy ilyen fizikai modellezést milyen játékban tudnátok úgy elképzelni, hogy az valóban jobb, és ne csak látványosabb legyen tőle? 

Igen, C64-játék 2012-ben, lelkes őrültek 30 évvel a megjelenése után is életben tartják a platformot. És Magyarországon is vannak ilyen lelkes őrültek: a Singular Crew democsapat készíti a 4 emelet című kaland/szerepjátékot, amiben ígéreteik szerint rengeteg szereplő, használható tárgy és helyszín lesz.

A 4 emelet készülését a Facebook-oldalán lehet követni sok-sok screenshottal. Érdekesnek tűnik, és a gameover-képernyő szövege („Lelked örökké a szálloda folyosóin fog bolyongani, keservesen keresve a kiutat”) azt sejteti, hogy nem gyerekjátékkal lesz dolgunk. A játékot először a július 6-8. között Ajkarendeken megrendezendő idei Árok Partyn mutatják majd be.

Apropó, Árok Party. Akit érdekel Magyarország talán legkockább rendezvénye, a honlapján tájékozódjon a részletes programoktól. Tavaly ugye az Árok Partyn hangzott el a nagy CoV-sztori, idén a legnagyobb attrakció a 4 emelet mellett egy C64-demoverseny: a magyar Commodore 64 demoscene képviselői, a Chorus, a Singular Crew és a Resource csapatok kihívták a világ legjobb C64-es alkotóit, hogy ki tudja elkészíteni a legjobb, egyfájlos demóját. Emellett lesznek zenei programok, szemináriumok, retro kiállítás, élő szerepjáték, vetélkedők, és levetítenek egy egészestés magyar dokumentumfilmet, a Vakondok 2-t, ami a demoscene közösségéről a szól. De aki nem tud addig várni, alant megtekintheti a filmet.

Nem ez lesz életem leghosszabb posztja: a hírek szerint a Sony beadott egy olyan szabadalmat, ami megállítja az épp futó játékot csak azért, hogy benyomjon egy reklámot.

Nekem összességében nincs bajom a reklámelhelyezéssel, az sem zavarna, ha telepakolnák a Need for Speed következő részének hirdetőtábláit Tomi mosóport hirdető plakátokkal (és nemcsak azért nem, mert vagy 3 éve nem játszottam NfS-sel), de azért az nem egy szép jövő, mikor rendszeres időközönként megáll a játék, hogy a pofámba tolja a hirdetést. A szabadalmi bejegyzés példája szerintem nagyjából jellemzi, mennyire értik a japánok ezt a PR-dolgot, látszott ez már a Nintendo 3DS meg a PS Vita bevezetésénél is, "a legkirályabb üdítő", képesek voltak ezt odaírni. Zsenik ezek egytől egyig.

A hivatalos változat persze az, hogy csak az ingyenesen játszható programok játékélményét akarják térden lőni ezzel a remek ötlettel, de arra rengeteg egyéb, már korábban kitalált módszer van, szóval miért szenvednének a szabadalmaztatással, ha ez nem valami nagyobb ármány része?

Például olyankor nem, ha egy tévécsatornánál kell nagy sebességgel a szíriai balhéról szóló anyaghoz illusztrációt kerítened az ENSZ csapatainak ténykedéséről. Így járt a BBC-nél, minden közszolgálati adók bezzegcsatornájánál valaki, amikor a United Nations Security Council, vagyis az ENSZ biztonsági tanácsa logóját kapta le sebtiben a netről, és tette be a műsorvezető mögé háttérnek. Lássuk csak:

Az ott bizony nem a biztonsági tanács emblémája (valójában nincs is neki, a sima ENSZ-logót használják), hanem egy másik, szintén UNSC rövidítésű szervezeté: a Halo-sorozat United Nations Space Commandjáé. Upsz. Még az kéne, hogy a Gordon Ramsey-féle Master Chefet egyszer Master Chiefként konferálják fel, és tuti lenne a Bungie-világuralom.

A GQ remek, a Sportgézán is publikált tanulmánya alapján az amerikai kosárlabdázás nagyjai karrierjük végeztével nem a dicső nyugdíjba, hanem a csődbe menekülnek. (Ugye, mindenki hallotta már, hogy a pályán mindig zseniális Michael Jordan állítólag az életben súlyosan szerencsejáték-függő, meglehetősen tahó ember?) Az itthon szinte egyáltalán nem ismert Curt Schillingről, egykori baseballsztárról nem tudjuk, hogy hobbija-e a pazarlás vagy mások kizsigerelése, az viszont biztos, hogy nem vitte jó helyre a pénzét, mikor játékfejlesztésbe fektetett.

Frankó 28-as listát csinált a Den of Geek olyan filmekről, amikben látható egy-egy videojáték – hogy csak a háttérben vagy egy kulcsjelentben, az mellékes. Nekem már a címet olvasva beugrott a Háborús játékokból a Galaga, meg a Terminátor 2-ből a Missile Command és az After Burner, de arra nem emlékeztem, hogy a Ghostbusters 2-ben NES-joystickkal irányítják a Szabadság-szobrot, és a James Bond-film Gravitarja is újdonság volt. De a legnagyobb, mellbevágó meglepetéssel a Tron szolgált. Harminc évig úgy kellett élnem, hogy nem tudtam arról, hogy minden számítógépes film öregapja egy csodás Pac-Man-es easter egget rejt?

Azt sose állítottuk, hogy játékcsajrovatunkban kizárólag szexi, nagy mellű nők fognak szerepelni (ez volt ugye Kayopolice-posztunk fájdalmas tanulsága is), így különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül tesszük be Mother Braint. (Bár arra kíváncsiak volnánk, hogy egy dunsztosüvegben lebegő agy egy hatalmas szemmel a közepén hogyan lehet nőnemű.)

Akkor ugye bármiből lehet, ami bonyolultabb, mint a kő-papír-olló vagy az amőba. A klasszikus torpedójátékot másfél órás popcornnmozivá felfújó film újra divatba hozta a kamutrailer műfaját, most egy Tetris-filmé jött ki éppen, és esküszöm, nem tűnik szarabbnak, mint egy véletlenszerű kedd esti szupermozi tetszőleges kertévén. Ha bejött, itt van még egy Tetris, egy Angry Birds, egy Pac-Man, és az ősklasszikus Minesweeper. Ja és persze a hihetetlen módon nem kamu Dance Dance Revolution.

Ti hogy írnátok filmforgatókönyvet a kő-papír-ollóra vagy az amőbára?

Tudom, hogy a rovatban az UFO következne (készül is nagy erőkkel), de beelőz a Wolfenstein 3D, mert a drága májusban (egész pontosan ötödikén) volt húszéves. Döbbenetes, hogy szalad az idő, eliramlik az élet - mintha tegnap lett volna, amikor Krisz barátommal rácsodálkoztunk a 286-osomon a játékra, és el voltunk ájulva attól, hogy nácik, vér meg hogy úúú, háromdééé.

A témához rengeteg infó akad, már csak azért is, mert egy egész könyv (David Kushner: Masters of Doom) foglalkozik az id Software megalakulásával, ráadásul ez két részletben magyarul is megjelent a PC Guru mellékleteként jó pár éve (két fejezetet én fordítottam). Szóval a cikk terjedelmi okok miatt korántsem lesz teljes, nem térek ki minden kis vicces sztorira, de kommentekben nyugodtan ki lehet kiegészíteni a lentieket. És szintén helyszűke miatt most csak a cég megalakulását és a Wolfenstein elkészülését tárgyaljuk, a Doomról meg a Quake-ről természetesen külön cikkek lesznek majd valamikor.

Hancu nemrég posztolt arról, hogy készül a világ legnehezebb platformjátéka, ehhez kapcsolódva írnék kicsit a Polytron által fejlesztett Fezről, ami szintén nagy erőfeszítést követel a játékostól, bár szellemi értelemben. A játék XBLA-n jelent meg egy hónapja, és szerintem 2012 nagy meglepetése eddig. Mint Teo nevű olvasónk is írja, „már nem is emlékszem, mikor jegyzeteltem/rajzoltam utoljára játék közben papírra.” A program egy összetett logikai-ügyességi játék, ami egyedien ötvözi a 2D-t a 3D-vel, gyakori nézőpontváltásait pedig alaposan ki is használja a játékmenet. Nézzük meg az IGN kritikáját róla, rögtön világos lesz, miről is van szó.

A játék remek példa arra, hogy miként lehet valami egyszerre retro és korszerű, de azzal vált igazán különlegessé, hogy nehéz 200 százalékra (igen, kétszázra) teljesíteni. Van benne ugyanis egy fekete monolitos fejtörő, amit a fejlesztők szerint is „szinte lehetetlen” megfejteni. Erről írt is egy szép hosszú cikket az Ars Technica, érdemes elolvasni, hogyan kattantak rá más játékfejlesztők is a programra, hogyan használták ki kapcsolati tőkéjüket (volt, aki egyszerűen nem bírta tovább, kihúzta a megoldást egy ismerős Polytron-alkalmazottból), hogyan sikerült megfejteni a fejtörőhöz támpontokat adó, titkosírással készült varázskönyvet, és hogyan trollkodott néha a játékosok erőfeszítéseit látva a bőszen vigyorgó Polytron („Milyen monolit?” – írták például a Twitter-falukra).

A történetben igazából az a csodálatos, hogy bő egy hétig tartott, amíg sikerült megfejteni az egy darab feladványt, pedig durva közösségi munkában, brute force-ot bevetve kattogott ezen több ezer játékos – nem kis teljesítmény ilyen szemét fejtörőt készíteni az internet korában (és persze nem kis élmény végül megfejteni). Két kapcsolódó kérdésünk pedig nem is lehet más a blog olvasótáborához, mint:

1.) Te utoljára melyik játéknál jegyzeteltél papírra?
2.) Melyik volt a legemlékezetesebb elakadásod egy játékban?

Van egy remek, de sajnos csak ritkán jelentkező rovatunk, a „Ti küldtétek”, amiben már volt pár vicces történet például egy flipperbajnok nagy napjáról, vagy persze az örök klasszikus, Évike, a C64-programozó meséje. Feltett szándékom, hogy amolyan digitális zsebkodályként összegyűjtögessem ezeket, akár rendezettebb formában, mert kár lenne, ha a feledésbe merülnének (a zsebkodály szót a blogot olvasó nyelvnáciknak hegesztettem nagy szeretettel). Szóval egyrészt emlékeztetnélek benneteket arra, hogy van egy ilyen rovatunk, másrészt jó példával járva elöl elmesélek egy sztorit, ami velem esett meg, és amin ma már csak röhögök (remélem, ti is fogtok).

Hopp, máris érkezett egy levél tegnapi felhívásunkra, amiben kiadtuk a (kép)vadászati engedélyt magyar otthonokban található játékszobákra. A levél küldője Dewla, a Konnektor videojátékos podcast egyik alkotója, akinek máig lógok egy vendégszerepléssel (és ezennel szentül megígérem, hogy a következő hetekben ezt össze is hozzuk).