IDDQD

A Kotaku három hete szellőztette meg az év játékpiaci pletykáját: a nevetségesen régóta (1997) készülő, majd 2009-ben leállított Duke Nukem Forever mégis elkészül, csak nem a 3D Realms fogja befejezni, hanem a Gearbox Software. Ők a remek Borderlands és a Brothers in Arms alkotói, szóval nem lennének rossz választás, ráadásul ők amúgy is készítenek egy Duke Nukem-játékot, a Duke Beginset. Állítólag a DNF kiadója a játékkal az utóbbi években sokat szívott Take Two lenne. A Kotaku egyik forrása még azt is tudni vélte, hogy még idén játszható demo lesz a DNF-ből.

A háromhetes hírt azért melegítjük fel, mert ma kezdődik a seattle-i Penny Arcade Expo (PAX), ahol állítólag tisztázzák a pletykákat. A Gearbox elnöke, Randy Pitchford ugyanis augusztusban azzal kommentálta a híreszteléseket, hogy majd a PAX-on beszélhet csak a dologról. Azóta több, névtelenséget kérő forrás is azt mondta a portálnak, hogy a PAX-on tényleg bejelentik, hogy a Gearbox átveszi a játékot. Jon St. John, a Duke Nukem hangját kölcsönző színész pedig a Twitteren beírta, hogy ő is megy a rendezvényre. Helyi idő szerint délelőtt 11:30-kor (vagyis magyar idő szerint péntek este fél 9-kor) minden kiderül.

Aki lemaradt volna az előzményekről: a Duke Nukem 3D a 3D Realms remek fps-e volt a kilencvenes évek közepén. A DNF lett volna a folytatása, de a csapat a 3D Realmset vezető George Broussarddal az élen eltöketlenkedte (nyelték a pénzt, nem tartották a határidőket, ilyesmi). A reménybeli kiadó, a Take Two a projekt leállítása után beperelte a 3D Realmset, idén májusban peren kívül megegyeztek, de a megegyezés részletei nem publikusak.

(via Kotaku)

Váratlanul népszerű volt a hardveres visszaemlékezésünk, ezért a Heti retro rovatban a továbbiakban alkalomszerűen lesznek olyan nosztalgiázások is, amiknek tárgya nem egy-egy játék, hanem valamilyen vas. Jelen esetben a kazetta mint adathordozó, illetve a hozzá tartozó magnó.

Mivel ma már a cd is elavult, a fiatalabb olvasók kedvéért talán nem árt megemlíteni, hogy nagyjából 10-15 évvel ezelőttig főleg szalagos kazettán hallgattunk zenét (tollal, ceruzával visszapörgetés, megvan valakinek?) – oké, ezt még valószínűleg mindenki tudja, de az talán ma már nem közismert, hogy a 8-bites gépek egy részén a kazettás magnó az adatrögzítés egyik jól bevett és olcsó módja volt. A legelterjedtebb platformok közül a Sinclair és a Commodore egyes gépei (ZX Spectrum, C16, Plus4, C64, stb.) éltek ezzel, és amelyik háztartásban nem tellett a C64-es alapgép mellett a lemezegységre (amit 5.25”-ös flopival lehetett etetni), ott bizony megjelent a Commodore Datasette (ejtsd: dataszette).

"Vicces videó kevés szöveges körítéssel mert minek" rovatunk mai adásában kiderül, mi a legjobb harctéri taktika géppuskás terroristák ellen.

És ha már itt vagyunk, hősünk egy régebbi videójából az is kiderül, hogy a kommandós legjobb barátja az aimbot.

Mind tudtuk, hogy el fog érkezni ez a pillanat, de ez az izé akkor is sokkoló kicsit. Ha a címből nem állt volna össze, csak nézz rá a képre:

A Mojowijo nevű cég fejleszésében érkeznek idén ősszel a Wii-szexjátékszerek, már ha nem csak vicc az egész, amire lássuk be, azért van némi esély. A cuccost a Wii-kontollerre kell csatlakoztatni, aztán az bluetooth-on kommunikál a pécével, az a neten keresztül egy másik pécével, az a hozzá szinkronizált másik kontrollerrel, és hát izé, olyan vibrációkat produkál, amilyeneket mi a túloldalon leadtunk, és viszont. Nehéz elképzelni? Tessék, egy kis vizuális segítség (SFW):

Wii nem is kell a cucchoz, csak a két kontroller. És még a Skype-pal is képes együttműködni. Itt lehet feliratkozni bétatesztre azoknak, akikben túlteng a természettudományos kíváncsiság.

Bár flashjátékot csak kivételes esetben posztolunk, a Geek Mindnak itt a helye. Egy perc alatt kell kitalálnunk minél több játékot a felvillanó játékrészletek alapján - illetve egy percnél azért több jut erre, mert minden jó találatunk után további értékes másodperceket kapunk. Kérhetünk adott számú segítséget is (a kis gombafigura súg egyet) és ha úgy sem tudjuk kitalálni a játékot, átugorhatjuk (persze amíg agyalunk, telnek a másodpercek).

A gond csak annyi, hogy a játék alkotója nem a magyar piac alakulására jellemző Spectrum-C64-pc vonalon mozog, hanem akadnak bőven klasszikus konzolcímek is, amik sokaknak valószínűleg ismeretlenek lesznek (nálam legalábbis súlyos hiányosságokra derült fény). És van jó néhány flashjáték és indie játék is a feladványok között, úgyhogy azokat sem árt ismerni. A Kongán a kommentekben több százezres eredményekkel dicsekednek egymásnak a júzerek - nem tudom, hogy csinálták, én ötezer pontot alig bírtam összeszenvedni a játékban.

(UPDATE: Előkerült két kitölthető kvíz is, amiket én csináltam még kb. 5 éve, azokkal is lehet próbálkozni.)

Én simán megszavazok egy "Kinect Ready" matricát a macskának, de érintőképernyővel is lazán lenyomna pár pályát a Duck Huntban.

Mint azt feltehetőleg mindannyian tudjátok, egy kazal chilei bányász 800 méter mély slamasztikába került a minap, és könnyen lehet, hogy csak karácsonykor mászhatnak majd ki a föld alól (persze ennél rosszabbul is járhattak volna).

A több hónapig tartó bezártságban azonban a világ egy pillanat alatt megtalálta jót. A pszichiáterek már most vigyorognak a hosszú évekig feldolgozható esettanulmányok miatt, a NASA valószínűleg leállítja a hosszú távú űrutazás élettani hatásait vizsgáló, millió dolláros kísérleteit, és ami a legjobb: a bányászok Sony PSP-ket kapnak, hogy elüssék a hirtelen támadt tengernyi szabadidejüket.

Felvetődik a kérdés, hogy miért nem inkább valami olyat adtak, amihez nem kell elem (vagy legalábbis nem hat óránként merül le), vagy amit adott esetben nem akar idegességében miszlikbe aprítani az ember, de a lényeg a jószándék. Sokan írják, hogy inkább társasjátékot kellene leküldeni, de nekem erről rögtön az ugrik be, hogy komplett nyaralások mentek gajra egy-egy eldurvult Rizikó-játszma után.

1999. április 20-án a coloradói Littleton város Columbine középiskolájának két tanulója, Eric Harris és Dylan Klebold néhány perc alatt agyonlőtt 13 embert, 24-et megsebesített, aztán végeztek magukkal. A dátum a videojátékok történetében is fekete nap: a mészárlás utáni években tetőzött ugyanis az erőszakos játékok (többek között a Harris és Klebold egyik nagy kedvence, a Doom) démonizálása a médiában. Ez szerencsére azóta alábbhagyott (például kiderült, hogy kriminalisztikai adatok sem igazolják, hogy az erőszakos játékok fogyasztói közül több bűnöző kerül ki, meg aztán a littletonihoz hasonló szomorú tragédiák már a videojátékok elterjedése előtt is voltak), de a Columbine-ban történtek azért évről évre visszaköszönnek a hírekben.

Most éppen azért, mert Floridában sikerült megakadályozni egy újabb iskolai mészárlást, legalábbis a tampai rendőrség szerint. A helyi rendőrök kaptak egy névtelen tippet, és ezt követve fogták el a Leto High School egyik diákját, a 17 éves Austin James Cookot, akit rögtön előzetesbe is helyeztek, óvadék nélkül. A srác állítólag meg akarta dönteni a Columbine-tragédia és egy másik, még súlyosabb lövöldözés, a 33 halottat követelő, 2007-es Virginia Tech-i mészárlás „rekordját”. 2011. november 11-re tervezte az akciót, robbantással akart megölni több tucat embert, ezt szerencsére elmondta több ismerősének is. Cook most azzal védekezik, hogy csak viccelődött, de a rendőrök nem hisznek neki, és nem gondolták viccesnek a srác szobájában talált .22 kaliberes puskát, íjat és nyilat, több könyvet a lőfegyverekről... és a Super Columbine Massacre RPG nevű játékot.

Ezt az ingyenesen letölthető szerepjátékot a filmiparban dolgozó Danny Ledonne készítette 2005-ben egy játékszerkesztő programmal, állítása szerint azért, hogy tiltakozzon a littletoni mészárlás ellen és elgondolkoztassa a fiatalokat. A játékban az 1999-es lövöldözés két elkövetőjét, Harrist és Kleboldot lehet irányítani és lejátszani velük a nap eseményeit, egészen az öngyilkosságukig.

A tampai esettel kapcsolatban a rendőrfőnök szóvivője úgy fogalmazott, hogy megvizsgálták a játékot, és szerintük semmilyen szórakoztató értékkel nem bír, viszont rossz hatással lehet a gyerekekre azzal, hogy az elkövetők szemszögéből részletezi a lövöldözést. A Kotaku megszólaltatta Ledonne-t, aki nagyjából annyit mondott, hogy nem ellentmondásos játékok betiltásával, hanem odafigyeléssel lehet megelőzni a lövöldözéseket. Ledonne-t egyébként már korábban is kikezdték a játékért, mert egy 2006-os lövöldözés (1 halott, 19 sebesült) elkövetőjének egyik kedvence volt.

Egy személyes megjegyzés a végére. Amikor ehhez a cikkhez gyűjtöttem anyagot, játszottam a Super Columbine Massacre RPG-vel, és bár nem gondolom, hogy a játék miatt bárki lövöldözni kezdene, abban egyetértek a tampai seriffel, hogy semmi szórakoztató nincs a játékban. Ritka demagóg alkotás (a főhősök például haláluk után a pokolra kerülnek, ahol a Doom szörnyeit kell irtaniuk az örökkévalóságig), és az biztos, hogy nem túl szerencsés módja a figyelemfelkeltésnek. Ledonne-t egyébként a szakma is kiveti magából, a Slamdance nevű függetlenjáték-fesztiválon például levették a programról.

Ráadásul a héten kétszer is, mert először a Team Fortress 2 hivatalos blogján jelentette be a Valve, hogy aki megveszi Steamen a Worms Reloadot, kap a TF2-be egy Antióchiai Szent Kézigránátot (sajnos csak dísz, nem robban):

Aztán – tök véletlenül majdnem ezzel egy időben – került fel YouTube-ra egy rajongói videó, amiben a Camelot-dalt adják elő a játék szereplői:

A videó HCallahan művésznevű alkotója hónapokig dolgozott, hogy Adobe Premiere-rel, Mayával, Motionbuilderrel és Source Filmmakerrel összerakja ezt a kis poént. Aki nem ismerné az eredetit, az hozza ki az ellenőrzőjét kattintson ide, és a YouTube-on találtam még egy legós verziót is.

Angelday biztos nem bánja majd nagyon, ha őt hozom fel így szombat este a jó példának abban a kérdéskörben, hogy miért éri meg a lehetetlennek tűnő küldetéseknek is többször nekifutni.  

Hát nem felszabadító érzés azt a rengeteg frusztrációt és sikertelenséget egy rövid, de intenzív, röhögős-kiabálós-káromkodós levegőbe csapkodással kiadni magunkból? Na, ez az, amit az NPC-k sosem értenek meg.

Írtunk már egyszer arról, hogy keresztény MMORPG készül, most valami hasonló bukkant fel megint, csak ezt készítői böngészőben játszható játéknak szánják, és ahogy látom, nem szerepjáték, inkább egy Age of Empires stílusú stratégia.

A Bible Online-t a FiAA nevű német cég fejleszti és az Ószövetségre épül. A játékban Ábrahámot és leszármazottait kell irányítani, négyféle nyersanyagot gyűjteni, várost építeni, sereget gyártani, küldetést teljesíteni, lezúzni az ellent – a szokásos rts teendők. Korokat is lehet majd lépni és Ábrahámról Izsákra, majd Jákobra váltani, amíg el nem érkezik szorgos népünk az ígéret földjére.

A játékhoz keresnek bétatesztelőket, szóval aki szeretne már most parittyásokkal filiszteusokat irtani, hajrá. A többieknek szeptember közepéig várniuk kell a teljes verzióra. Nekem a screenshotok alapján úgy tűnik, hogy a játék inkább csak díszletként használja az Ótestamentumot – ami persze nem baj, mert ha belegondolunk, a vallásos körítés nélkül a Biblia egész jó kis sztori durva fantasy varázslatokkal (sóbálvánnyá változtatás, özönvíz, város felperzselése és hasonlók).

És ha már Biblia, álljon itt bónuszként egy kép:

A pólóra a következő van írva angolul: „For the weapons of our warfare are not carnal, but mighty through God to the pulling down of strong holds.” Ami Pál apostolnak a korinthusiakhoz írt második leveléből van, és a Károli Biblia szerint magyarul így hangzik: „Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására.” Vagyis hogy ne háborúzz, hanem imádkozz.

A vicc ugye az, hogy a 18 dollárért vesztegetett póló tervezője jó ötletnek látta összehozni az idézetet a Modern Warfare 2-vel, belekapaszkodott a „weapons” és a „warfare” szavakba, ráhúzta a játék tipóját, és még alábiggyesztette, hogy „called to duty”. Mit lehet erre mondani? Nagy az isten állatkertje.

(via Kotaku)

Samantha Foxot nem kell bemutatni senkinek, aki a nyolcvanas években (vagy esetleg még korábban) élte pubertáskorát. Bár a dalai nem voltak túl emlékezetesek, nagy érdeme, hogy behozta a kannát a popzenébe - inkább volt topless modell, mint énekesnő (aztán az olaszok tromfoltak Sabrina híres medencés videoklipjével, de ez már egy másik történet). Azok kedvéért, akik mégsem ismernék, ő Samantha Fox:

És ezt énekelte úgy 1986 környékén:

De hogy kerül ő a pénteki játékcsajok közé?

Egészen szürreális történet következik. Adott a Lineage 2 című koreai mmorpg - akik próbálták, azt mondják róla, a gank és a grind Mekkája, vagyis a magas szintű karakterek előszeretettel öldösik benne halomra a kicsiket, akiket semmilyen játékmechanika nem véd ettől; illetve a játékmenet erősen támaszkodik az "ölj meg egymillió vaddisznót" és "szerezd meg a tárgyat, ami 0,00000001% eséllyel esik" sablonokra. Adott továbbá egy Craig Smallwood nevű jóember, aki súlyosan belesüllyedt ebbe a játéba, ez öt év alatt 20 ezer játékórát jelent, ami testvérek között is napi 11 órás átlag, ami minden képpen beteges mennyiség.

Craig egyszer csak gondolt egy nagyot, és beperelte 3 millió dollárra a játékot kiadó NCSoft céget, mondván, a játék túl addiktív, és erre őt senki nem figyelmeztette előre, aztán lám mi történt. A fordulatot tovább árnyalja, hogy mindez pont azután jutott eszébe a jóembernek, hogy tiltott RMT-ért (real money trading, a játék virtuális pénzének vagy tárgyainak kereskedelme valós pénzért) az accountját letiltották. Craig magyarázata erre az, hogy összeesküvés van, és ezzel csak arra akarta rávenni őt a cég, hogy álljon át egy másik játékukra, az Aionra.

A meglepő az egészben az, hogy az NCSoft kérelme ellenére a bíró nem zavarta el jó messzire Craiget azzal, hogy ez kérem úgy ahogy van marhaság (ahogy történt például a híres esetben, amikor az elhízott fickó akarta beperelni a McDonaldsot), tehát úgy tűnik, valóban per lesz a dologból. Vicces lenne, ha nyerne, és ezen felbátorodva az összes szerencsejátékfüggő nekiállna visszaperelni a pénzét a kaszinótól. Nem is beszélve a vásárlásmániásokról vagy a munkalkoholistákról.

Olyanról már hallott a világ, hogy valaki World of Warcraftban nevel fel a maximum szintre karaktereket úgy hogy közben nem öl meg senkit - elég extrém dolog, kell hozzá némi mazochizmus, de megoldható. Na de ugyanez Call of Dutyban, ahol konkrétan nagyon-nagyon kevés dolgot lehet tenni azon kívül hogy ölsz?

A Game Informer egy ilyen projektről számol be, a pacifista Modern Warfare 2-játékos neve Glen McCracken, és leginkább zászlót foglal Domination módban, meg vakítógránátokkal segíti a csapattársakat Team Deathmatch-ben. Akik persze csak a nulla killt látják a neve mellett, és folyton gyalázzák, hogy mekkora béne kezdő. Emberünket ez a legkevésbé sem zavarja, rendületlenül halad célja, a lvl70 felé, a killmutatója jelenleg 0:89. Ha valaki szívesen beköszönne neki valami nagyobb kaliberű lőfegyverrel, PS3-on keresse Mister_No_Kills név alatt.

Sid Meierről már volt szó a retrorovatban a Pirates! okán – és valószínűleg emlegetjük még majd néhányszor a mestert –, de mesterművéről, a Civilizationről nem esett még szó (pedig jó régen megszavaztátok). Persze kicsit önkényes mesterműnek kikiáltani egyetlen játékot egy olyan ember életművéből, akinek például a Railroad Tycoon vagy az említett Pirates! is megtalálható a CV-jében – a Civilization annyiban talán mégis kiemelkedik a Meier-korpuszból, hogy szokatlanul összetett volt, így megalapozta a stratégiai játékoknak azon ágát, amit egyszerűen csak négy X-szel jelöl a szaksajtó. A „4X” nevét négy angol ige, az eXplore, eXpand, eXploit és eXterminate adja, ami magyarul nagyjából így fordítható: felfedezni, terjeszkedni, termelni/kizsákmányolni (az exploitra nincs igazán passzentos magyar szó) és megsemmisíteni (mármint az ellenséget). Ez a négy játékfázis 1991 előtt nem igazán volt egyszerre jelen a stratégiai játékokban, de Meier szokásához híven mert nagyot álmodni – olyan nagyot, hogy a játék csak komoly belső harcok árán jelenhetett meg.

De ne szaladjunk ennyire előre. Inkább szaladjunk vissza, egészen 1982-ig, amikor Meier és bizonyos Bill Stealey megalapították a Microprose-t. Ők ketten a General Instrument nevű számítógép-forgalmazó cégnél találkoztak, és mivel Meier – aki szabadidejében már akkor is játékokat készített – éppen egy kezdetleges repülőszimulátoron dolgozott (Atari 800-ra), Stealey pedig tartalékos vadászgéppilóta volt a légierőnél, jól egymásra találtak.