Persze, nincs olyan, hogy 10 legjobb C64-játék. Minden idők egyik legnépszerűbb személyi számítógépére több tízezer játék jelent meg fénykorában, és a platform rajongói ma is aktívak, az elmúlt években olyan játékok születtek, mint a Prince of Persia C64-verziója vagy akár a magyar fejlesztésű, kibővített Newcomer. Ebből a merítésből lehetetlen csak tízet kiválasztani, de még száznál is nehezen lehetne megállni. Szóval a lentiek inkább csak amolyan személyes kedvencek, kommentekbe jöhetnek bátran saját top10-ek, kiegészítések.

The Last Ninja 2 (1988)

Nem vitás, hogy a platform egyik csúcsjátéka a platform egyik csúcsfejlesztőjétől, a System 3-től. Gyönyörű grafika, csodálatos zene (Matt Gray, leborul, leborul) és nindzsás akciózás izometrikus pályákon. Oké, az első rész is ilyen volt, de a második egy fokkal jobb volt minden tekintetben. Viszont említsük meg, hogy az elsőn magyarok is dolgoztak, mielőtt a System 3-hoz került a programozás (egy forgatókönyv szerint ellopták a magyarok munkáját, de ez azért vitatott). A második részből állítólag ötmillió példány kelt el (bár valószínű, hogy ez inkább összesített adat minden platformra), warezban meg vélhetően a többszöröse, szóval akinek volt C64-e, szinte biztosan találkozott vele.

Impossible Mission (1984)

A C64-játék, amivel ma is bármikor tudok játszani, egy fél pillanatra sem untam meg az elmúlt 30 évben. Egyik első játékélményem volt a robotokkal zsúfolt labirintusban rohangáló titkosügynök, de csak később tanultam meg értékelni a játék összetettségét, amikor rájöttem, hogy mit is kell benne csinálni. Mire főiskolára kerültem, már csuklóból ment a végigjátszása, és a koleszban azzal szórakoztunk, hogy emulátoron versenyeztünk, kinek marad több ideje a játék végére. Ma is elő-előveszem, kényelmi okokból a Krissz által fejlesztett böngészős verziót. A második részt 1988-ban magyarok fejlesztették a Novotrade-nél, az is legalább olyan jó, mint az előd.

Maniac Mansion (1987)

Persze, lehetne említeni az 1986-os úttörő Labyrinthet, meg vannak, akik szerint a Zak McKracken a jobb, de azért leggyakrabban a Maniac Mansiont említik, mint az első igazán kiforrott point-n-click kalandjátékot, ami kis túlzással a műfaj szálláscsinálója lett. A szöveges kalandjátékok után hihetetlen kényelmes kezelőfelület, a több választható főhős és Ron Gilbert elborult humora az instant klasszikusok közé röpítette a játékot. A program nevét megőrizte a motorja (SCUMM, Script Creation Utility for Maniac Mansion), és mai napig őrzi, hiszen továbbélése, a ScummVM köré népes kommuna szerveződött.

ELITE (1984)

Az eredetileg BBC Micróra írt űrhajós alapjáték C64-en még zajosabb siker volt, és mai napig hihetetlen, hogy szemtelenül fiatal alkotói (az akkor 19 éves David Braben és 20 éves Ian Bell) hogyan tudtak annyi mindent belegyömöszölni egy 8-bites gép memóriájába. Az űrállomásra dokkoláshoz világéletemben béna voltam, de azért lelkesen próbálkoztam vele, aztán amikor szereztem egy haveromtól egy mentett állást, amiben már volt autodokkoló, kinyílt előttem az univerzum. Volt idő, amikor fejből köptem, hogy melyik, pár vektorból összerakott űrhajónak mi a neve, ma már azért csak Wikivel menne.

Pirates! (1987)

A játék, amivel megtanultuk Sid Meier nevét. Rengeteg részfeladatból felépülő, és korához képest igen szabad kalózkodásszimulátor (tulajdonképpen sandbox játék, akárcsak az Elite, csak akkor még nem volt külön név ezekre). Amikor végre lett lemezmeghajtóm a gépemhez, napokig csak ezzel játszottam, és ez volt az első játék, amivel átjátszottam egy egész éjszakát. Több remake-je is készült később.

Archon II (1984)

Az 1983-as Archon az Electronic Arts egyik első játéka volt, remek táblás társasjáték, kisebb akcióbetétekkel fűszerezve - egyfajta fantasy sakk, ha úgy tetszik. Pokolian szórakoztató volt, korának egyik legjobb kétszemélyes játéka, amit az egy évvel később érkező folytatás tudott még fokozni az alapjáték csiszolgatásával. A jelenkor még mindig adós neki egy tisztességes remake-kel.

Project Firestart (1989)

A C64 és a mozi találkozásánál magától értetődő lenne a Cinemaware játékait (Defender of the Crown, Rocket Ranger) emlegetni, de én inkább a Dynamix Project Firestartját hozom ide, mert ez sokkal simábban valósította meg a filmes élményt, életre keltve a C64 egyik legijesztőbb játékát. Idegen lények által megszállt űrhajón rohangálni úgy, hogy bármelyik sarkon belefuthattunk egy gyors állóképpel vagy minijelenettel tálalt véres hullába vagy szörnybe - meghökkentő és nagyon menő volt ez akkortájt. Ami a filművészetnek a Nyolcadik utas a halál, az volt a Project Firestart a C64-nek.

Wasteland (1988)

Sok szerepjátékot lehetne felhozni, mert a C64 erős volt a zsánerben (gondoljunk csak az SSI cuccaira vagy az Ultimákra, esetleg a Bard's Tale-re), de nálam mindet felülmúlta a Wasteland. Brian Fargo posztapokaliptikus játékánál volt szebb grafikájú RPG, de a környezet és a sztori kidolgozottsága, a kicsit Mad Maxet idéző hangulat engem nagyon elkapott, és hasonlót csak évekkel később, a Falloutnál éreztem (ami nem csoda, mert a Fallout készítői nagy Wasteland-rajongók voltak). A folytatásra egészen tavalyig kellett várni, rajongói segítséggel születhetett meg, és elég jó lett, igazi kickstarteres sikertörténet. Szörnyű felelőtlenségből amúgy nem volt még nagyobb cikk a blogon a Wastelandről, idén feltétlenül bepótoljuk.

Laser Squad (1988)

Julian Gollop 8-bites korszakának megkoronázása, ami sokat merített korábbi játékaiból, és kiforrottságával, jól kitalált játékrendszerével a Spectrum és a C64 talán legjobb stratégiai játéka tudott lenni. Egy nemzedék alapélménye, ahogy Corporal Jonlan (aki valahogy mindig Jolán lett) lepuffantja Sterner Regnixet, akárcsak a szinte elpusztíthatatlan Battle Droid. Kétszemélyes játékban nemigen volt párja, mai napig le tud kötni, pedig azért születtek azóta már ennél jobb körökre osztott stratégiák - például az UFO, hogy Gollopnak ne csak a 8-bites korszakáról essen szó. De az első szerelem akkor is a Laser Squad marad.

Paradroid (1985)

Andrew Braybrook kultjátéka, amit kevesebben ismernek, mint illene, mert sokaknak megvolt warezból, de nem tudták, mit kell csinálni vele. Egy 001-es számú valami mászkál egy űrhajóban, találkozik más számokkal, azok lelövik, de néha bejön valami kapcsolási rajz, ott valami pittyeg, aztán vége - nekem is ez volt az első találkozásom a Paradroiddal, de aztán egyszer utánaolvastam, mit is kell benne csinálni, és összeállt a kép a megbolondult droidokat meghekkelő 001-es egységről, ami elfoglalja nagyobb verziószámú pajtásait, és a kapcsolási rajzról is kiderült, hogy valójában egy tök jó logikai játék, amiben ráadásul piszok gyorsan kell reagálni. Aztán nem bírtam abbahagyni, amíg végig nem játszottam. Van egy egész jól sikerült pc-s remake-je is.

És amiket fájó szívvel kihagytam: Wizard of Wor (igazából ez is simán top10 lenne, de végül szándékosan nem válogattam be eredetileg arcade gépekre készült játékok átiratait), Commando (dettó), Bruce Lee, Sentinel, Microprose Soccer, Armalyte, Katakis, Karateka, Wizball, Inernational Karate +, Mayhem in Monsterland, C.r.e.a.t.u.r.e.s., Turrican II, Bubble Bobble, Barbarian, Ultima IV, Defender of the Crown. Meg amiket kommenteltek.