Micsoda, kerek évfordulókban bővelkedő év ez! Pár hónapja ünnepeltük, hogy fél évszázada készült el a Spacewar! (amit az Indexen kikiáltottunk az első videojátéknak, és nagy mellékletet csináltunk hozzá), nemrég a Wolfenstein ünnepelte huszadik születésnapját, most meg az Atari a negyvenediket. De idén lesz még harmincéves a C64 (sajnos Jack Tramiel már nem érhette meg), negyvenéves a Pong, szintén negyvenéves az Odyssey, hogy csak azokat mondjam, ami hirtelen eszembe jut.

Szóval Atari - pár szóban emlékezzünk meg róla (egyéb elfoglaltságaim miatt sokkal több szóban most nem megy, sajnos). Két nevet kell megjegyezni: Nolan Bushnellét és Ted Danbey-ét, ők alapították a Syzygy Engineering nevű céget, ami a fent említett Spacewar!-t készítette. Bár Bushnell csak 250 dollárt keresett a játékon, azt érezte, hogy a játékokban sok pénz van, ezért 1972. június 27-én új céget alapított Danbey-vel, ami Bushnell egyik kedvenc táblás játéka, a go egy csatakiáltása után az Atari nevet kapta. Hamarosan alkalmazták Allan Acornt, aki még abban az évben lefejlesztette a Pongot, az első, igazán sikeres játékautomatát (1973 végére a gépek már havi egymilliót hoztak az Atarinak). Mint azt a Pixelhősök című könyv is kiemeli, a Bushnelltől származó leghíresebb idézet így hangzik: „Nem én találtam fel a videojátékot – én csak üzletté tettem.” Nagyon találó.

A cégnek olyan zsenik dolgoztak Acorn mellett, mint Steve Wozniak, David Crane vagy Steve Bristow, így a hetvenes és a korai nyolcvanas években egymást érték a cég sikerei. Néhányról – Breakout, Paperboy, Battlezone – a blogon is volt már szó, de persze lehetne még folytatni a sort a Centipede-től a Crystal Castlesig. 1975-ben a cég a Pong otthoni változatát is kiadta (ami néhány évvel később a kelet-európai blokkba is utat talált mindenféle mutációk – például a Videoton TV játék – révén), 1977-ben pedig megjelent az Atari 2600, a cég sikerkonzolja, ami aztán majdnem a vesztét okozta. Az Atari – és úgy általában a bimbózó játékipar – ugyanis öngyilkos üzletpolitikájának köszönhetően 1983-84 körül előidézte a Nagy Videojátékkrachot (erről szintén nemrég írtunk). Ezután az Atarit több részre darabolták fel, a számítógépes divíziót éppen a Commodore-tól távozó Jack Tremiel vette meg.

A krach után az Atari nem nagyon tért magához, nem találta a helyét a Commodore és a korai japán konzolok által uralt piacon – annak ellenére, hogy voltak jó dobásai (az Atari ST például jó kis gép volt, de például 1988-ban a cég készített először színes kijelzős kézikonzolt, a Lynxet). Tramiel végül 1996-ban szállt ki a cégből, amit a rövid életű JTS, majd 1998-ban a Hasbro vett meg, 2000-ben viszont az Infogrames vette meg a Hasbrót. A francia kiadó megpróbálta feléleszteni a brandet, és ez a folyamat tulajdonképpen még ma is tart. Mindenféle pénzügyi kavarások után a Namco 2009-ben bevásárolta magát az Atari európai részlegébe, majd az Infogrames 2009-ben átnevezte magát Atarira. Egy évvel később Nolan Bushnell visszatért a céghez. Azóta várunk az Ataritól valami nagy dobást, de addig is elszórakozhatunk az Atari honlapjával is, ami idén újult meg, és ahol ingyen lehet játszani a régi klasszikusokkal.

Kommentekben jöhetnek ataris élmények, emlékek, vagy kiegészítés ehhez a nyúlfarknyi poszthoz (én annak idején commodore-os, spectrumos voltam, így sajnos már csak utólag tanultam meg az Atari nevet).