„A Nevem Larry. Larry Laffer” – ezzel a James Bondot idéző nyitómondattal indulnak a játéktörténelem legviccesebb csajozási kísérletei, és általában katasztrofális eredménnyel végződnek. Larry helye kétségtelenül ott van a legjobb játékkarakterek panteonjában Guybrush Threepwood és Duke Nukem mellett: ő az örök 40 éves szűz, a férfi karikatúrája. Alacsony, kopaszodik, olyan poliészter diszkóöltönyt visel (a sorozat címében is szereplő leisure suit), ami rég kiment a divatból, de hősünk libidója mindig olyan, mint egy kielégítetlen kamaszé – és ez számtalan lehetőséget ad arra, hogy újabb és újabb kínos helyzetekbe kerüljön. Kevés karakter szenvedett olyan sokat a játékokban, mint Larry – alkotója, Al Lowe végtelenül kedves embernek tűnik a képeken, de nagy szemétláda volt saját teremtményével.

Amikor Lowe magáról mesél, általában úgy kezdi, hogy „szegény négergyerekként születtem a Missouri-beli Gumbóban”. Ami persze nem igaz, mert Lowe egyrészt fehér, másrészt St. Louis-i középosztálybeli, de jól példázza a fejlesztő furcsa humorát és azt, hogy minden lehetőséget megragad a viccelődésre. Pedig Lowe komoly hivatással kezdte pályáját: tizenöt évig középiskolai zenetanár volt. Az egyik munkahelyén volt egy PDP számítógép, amit az iskola nem használt túl sokat, ezen kezdett el programokat írogatni (amúgy legendás gépcsalád, sok játékműfaj kezdte ezen a pályafutását). 1978-ban történt mindez, így Lowe hamarosan Apple-II-re tudott váltani. Eleinte szórakoztatva oktató edutainment programokat csinált, amiket saját maga terjesztett mindenféle rendezvényeken. Ez általában úgy nézett ki, hogy telemásolt pár cipősdoboznyi flopit a programjaival, és eladta azokat az azóta már rég megszűnt Apple Festen. Egy ilyen börzén találkozott a Ken és Roberta Williamsszel, a Sierra On-Line (korábban On-Line Systems) vezetőivel, akik akkor már ismert kalandjáték-készítők voltak.

A találkozás azért is volt szerencsés, mert a Larryt ihlető Softporn Adventure-t a Sierra adta ki. Ez egy bevállaltan felnőtteknek szóló kalandjáték volt, amit bizonyos Chuck Benton készített Apple-II-re. A sztori Lost Vagueness városában játszódott, a főhősnek pedig három nőt kellett elcsábítania egyetlen éjszaka alatt. Szokatlan volt ez a „csak felnőtteknek” koncepció, amit Williamsék megfejeltek egy bevállalós borítóképpel. Nézzük csak meg ezt:

A fotón a Williams házaspár jacuzzija látható, a jobb szélen levő hölgy maga Roberta Williams. A középső nő az On-Line Systems egyik programozója, Bob Davis felesége, a baloldali csaj a cég egyik futára volt. A pincér pedig... nos, ő egy pincér egy közeli étteremből (a kaliforniai Fresnóban vagyunk, itt volt a Sierra központja). A kép bekerült a TIME magazinba is, sőt a Softporn Adventure volt az első számítógépes játék, amiről a patinás lap egyáltalán írt. A játék tehát hamar hírhedté vált, és nagy siker lett – pedig egyetlen disznó kép sem volt a programban, a Softporn Adventure volt ugyanis a cég egyetlen csak szöveges kalandjátéka. A legenda szerint egyébként mindhárom nő teljesen meztelen volt a fotózáson.

Szóval Lowe találkozott az általa nagyon kedvelt Softporn Adventure alkotóival, és 1983-tól gyümölcsöző, 16 évig tartó együttműködésbe kezdtek. Lowe eleinte Disney-licencek játékfeldolgozásain ügyködött (ő készítette például a Donald Duck’s Playgroundot). Aztán a King’s Quest III és az első Police Quest programozója lett, majd eljött az idő, amikor Williamsék, felismerve a gumbói négergyerek tehetségét, lehetőséget adtak neki egy saját projektre. Mivel a Quest széria akkor már jól futott, a műfaj – állóképes, grafikus kalandjáték – adta magát, a témát tekintve viszont Lowe visszakanyarodott a Softporn Adventure-höz, és mintegy tisztelgésként ő is egy bárba helyezte a nyitójelenetet, akárcsak Benton 1981-es klasszikusa.

Érdemes arra is kitérni, miért pont Larry Laffer lett a főhős neve. Lowe-nak volt egy cimborája, Jerry, aki amolyan „a legyet is röptében” típus volt, illetve szeretett volna az lenni, de a hódításai ritkán jöttek össze. Jerry állandó poénforrás volt a Sierrában, és személye sokat hozzátett a játékbeli dzsigoló karakteréhez, de Lowe nem akart annyira direkt lenni, hogy Jerrynek nevezi el hősét – inkább a hasonlóan hangzó Larry mellett döntött. A vezetéknév pedig úgy született, hogy Lowe mindenképpen valamilyen alliteráló, L-betűs szót akart, és lapozgatni kezdett egy enciklopédiát, hátha kap valamilyen ötletet. Kapott is: Arthur Laffer közgazdász neve annyira megtetszett Lowe-nak – mivel a „laffer” hangzása emlékeztette őt a „laughter”, azaz nevetés szóra –, hogy ezt a nevet adta Larrynek (megjegyzem, a Larry Lowe sem lett volna hülyeség). Arthur Laffer egyébként évekig nem tudott arról, hogy egy pixelöltönybe bújt amorózó viseli a nevét, amíg a Laffer Utilities fejlesztésekor meg nem kereste őt Al Lowe, hogy engedélyt kérjen tőle a név használatára. A neves közgazdász megadta az engedélyt és még a Sierrához is ellátogatott. És még egy kis névmisztika: Lowe egyszer poénból megjegyezte, hogy a Softporn Adventure már olyan idejétmúlt, hogy leisure suitot kellene viselnie – és a diszkóöltöny máris rákerült Larryre.

Larry Laffer tehát poliészter öltönyben ácsorog egy koszos, külvárosi lebuj, Lefty’s Bar előtt – így kezdődött az első, 1987-es Larry-játék, a Leisure Suit Larry in the Land of the Lounge Lizards (Lowe imádta a hosszú címeket). Azt el kell ismerni, hogy technikailag nem volt nagy eresztés a játék – vele egyidőben jött ki a Maniac Mansion, ami már point-n-click volt, míg az első három Larryben szövegbevitellel kellett szenvedni. És a játékmenetben is voltak nehézkes csavarok, amiket Lowe is elismer utólag. „A fejtörőket azért ma már szívesen átírnám. Pirulák az ablakpárkányon, hogy az istenbe gondolhattam ezt!” – idézte fel pár éve a RetroGamernek a játék egyik legnehezebb, egyáltalán nem logikus fejtörőjét. Ezeket a hiányosságokat és nehézségeket azonban bőven kárpótolta a játék humora és pajzánsága. Nem mutatott semmit – hiszen amikor Larry révbe ért egy csajjal, fekete (és ritmikusan lüktető) CENSORED felirat takarta ki a lényeget –, de annál többet sejtetett, és úgy általában nagyon vicces volt. Már Lefty bárjában meg lehetett szakadni a röhögéstől, ha az ember nekiállt olvasgatni a grafitiket a vécé falán (KEN SENT ME, ugye).

A program lassan, de biztosan igen népszerű lett. A Sierra mindenféle marketing nélkül adta ki, és témája miatt több üzletlánc nem volt hajlandó értékesíteni, így az első hónapban kemény kétezer vásárlója volt az első Larry-játéknak – ez negatív rekordot jelentett a cégnél. Aztán elkezdett terjedni az ige (meg az illegális másolatok), szájról szájra járt, hogy van egy játék, amiben lehet nőket dugni és nagyokat röhögni. Így a program eladásai végül 250 ezer körül álltak meg, Larry bekerült a Rolling Stone-ba, a New York Timesba és a Playboyba, a Software Publishers Association pedig megadta neki 1987 legjobb játéka díját a „Fantasy, szerepjáték és kalandjáték” kategóriában.

Természetesen egy ilyen játéknak több folytatása született. 1988-ban a második rész – Leisure Suit Larry Goes Looking for Love (In Several Wrong Places) – szebb grafikával és még nagyobb pofára esésekkel szórakoztatta a nagyérdeműt, egy évvel később pedig a harmadik rész még ezt is meg tudta fejelni. Ez utóbbi – Leisure Suit Larry III: Passionate Patti in Pursuit of the Pulsating Pectorals – volt az egyik első kalandjáték, amiben több karaktert is lehetett irányítani: Larry mellett a másik a címben szereplő Patti volt, egy Larryhez hasonló szingli negyvenes, Larry igazi lélektársa.

A trilógia olyan happy enddel zárult, amit Al Lowe véglegesnek szánt, de a sorozat sikere (és a Sierra sales-brigádja) nem engedte, hogy vége szakadjon Larry hódításainak. 1991-ben megjelent az első Larry-játék már 256 színű VGA-grafikával virító remake-je, és a szövegbevitel helyét is felváltotta a point-n-click irányítás. És még ebben az évben megjelent a Larry ötödik része is, a Leisure Suit Larry 5: Passionate Patti Does a Little Undercover Work. Igen, ötödik – a negyedik rész ugyanis kimaradt, illetve fikcionális játékká nemesült Leisure Suit Larry 4: The Missing Floppies címmel. Hogy a negyedik rész miért maradt ki, arra két magyarázat van (mindkettő Al Lowe-tól, szóval lehet, hogy ő sem emlékszik már pontosan). Az egyik szerint a Larry 4 multiplayer játék lett volna, ami technikai okok miatt végül meghiúsult, a másik magyarázat az, hogy a Larry 3 befejezése után olyan nehéz volt folytatni a sztorit, hogy kellett egy kis lyuk a cselekményben, ami a poénoknál is kapóra jött – hiszen a Larry 5 elején Larry amnéziával küzd és próbál visszaemlékezni arra, mi történt az előző részben. Még két folytatása volt a szériának: a Leisure Suit Larry 6: Shape Up or Slip Out! 1993-ban (illetve 1994-ben, mert ebből egy cd-n kiadott, szinkronos verzió is volt), illetve a Leisure Suit Larry: Love for Sail! 1996-ban (ez utóbbi kicsit rajzfilmesebb lett, és egyébként ez Lowe kedvenc Larry-játéka). A sorszám szerint nyolcadik Larry-játék, a Leisure Suit Larry 8: Lust in Space pedig már soha nem készülhetett el, 1998 végén leállították a fejlesztését. A kalandjátékkorszaknak leáldozott, a Sierra 1999 elején bezárta a kalandjátékrészlegét, Al Lowe-t pedig elküldték. (Lent Larry evolúciója látható, balról jobbra haladva: Larry 1, Larry 2, Larry 3, Larry 1 remake, Larry 5, Larry 6 - flopis, Larry 6 - cd-s verzió, Larry 7.)

Larry főszereplésével készültek kisebb marhaságok (például az említett Laffer Utilities, ami egy Norton Commander-paródia volt), 2004-ben és 2009-ben pedig kijött két újabb, Lowe közreműködése nélkül, a Vivendi nyomására készített Larry-játék, de az előbbiekről jelentéktelenségük, utóbbiakról pedig borzalmas színvonaluk miatt hadd ne essen itt szó. Lowe egyébként a távozása után visszavonult a játékfejlesztéstől, bár később volt még egy fellángolása az iBase Entertainment nevű cégnél, de az ott fejlesztett Sam Suede 2006 óta tetszhalott állapotban van. Lowe ma éli a gazdag nyugdíjasok életét, golfozik, szaxofonozik a bandájában és vicc-hírlevelet szerkeszt. Érdemes megnézni a weboldalát, elképesztő mennyiségű Larry-vonatkozású és egyéb marhaságot lehet találni rajta. Többek között a Larry főcímzenéjének kottáját – ezt a zenét ugyanis ő szerezte, ti pedig meghallgathatjátok a lenti lejátszóban (ez a Larry 7-beli verzió).

És ha már így belejöttem a linkelésbe: még több Larry-zene, eredeti Larry-dizájndokumentumok, rajongói oldal egy, kettő, három, négy, Larry 2 leírás a CoV-ban (a 19. oldaltól), Larry 3 leírás a CoV-ban (a 18. oldaltól), végül a kipróbálható játékok: Softporn Adventure, Larry 1, Larry 1 remake, Larry 2, Larry 3, Larry 5, Larry 6. A szavazásban ezúttal háromszavas című 8-bites klasszikusok vannak, mert olyan kedvem van.