IDDQD

A legjobb családban is előfordul, hogy az ember a menőségnek és a nemnormálisságnak olyan szintű szimbiózisával találkozik, hogy átmenetileg hárombetűs rövidítésekre redukálódik a szókincse. Alant egy ilyen esettel fogunk találkozni, készüljünk fel: a videón az történik, hogy egy sorozatgyilkosnak öltözött japán fickó egy bazi nagy fatörzsből Big Daddy-szobrot farag egy láncfűrésszel.

Adok egy kis időt ezt feldolgozni.

Egy sorozatgyilkosnak öltözött japán.

Egy láncfűrésszel.

Egy fatörzsből.

Big Daddy-szobrot farag.

Tegnap elkezdtem már készíteni a posztot, de túl lassú volt a netem ahhoz, hogy képeket töltsek fel - sebaj, legalább bontunk egy kis formát.

Igazából nem kezdek alsorozatba a Pénteki játékcsaj-rovaton belül, csak így jött ki a lépés: a múlt heti Heavy Raines csaj után most ismét egy olyan szereplő következik, akit valós személy alapján mintáztak. A Mass Effect 2 hősnőjéről, Miranda Lawsonról van szó, aki Yvonne Strahovski digitális mása. Akinek a név nem mond semmit, annak segítünk: ő a szőke jócsaj a Chuck című sorozatból, csak most épp feketén. Miranda karaktere elég nagyot változott azután, hogy a készítők elkezdtek dolgozni az eredetileg csak szinkronszínészi szerepkörre felkért Yvonne-nal, például lecserélték a vezetéknevét, mert az eredetileg tervezett, skandináv hangzású Solheim nem igazán illett a valódi lány ausztrál akcentusához. Furcsa azonban, hogy bár a modell szőke, és Miranda eredetileg szintén az lett volna, a készítők végül mégis inkább a fekete hajszín mellett döntöttek, mondván az a) inkább illik a végzet asszonya stílushoz; b) az inkább illik a játékban viselt ruhákhoz. Érdekes adalék, hogy a karakterrel kapcsolatban komoly zavar van az erőben: bár a játékban sikerült normálisan lemodellezni, már-már azt is mondhatnám, hogy szép, azonban a játékhoz készült összes hivatalos poszteren és címlapon moncsicsi-fejet varázsoltak a rajzolók szegény Mirandának (lásd itt balra).

További képek a hajtás után.

Bár a konyhájuk és az időjárásuk pocsék, a csajok pedig csúnyák, Anglia mégis maga a mennyország: nem elég, hogy mindenféle lacafaca nélkül építenek egy 36,2 millió fontos körutat Derbyben, ráadásul Lara Croftról nevezik azt el.

A Chuck Norris Colbert Megyeri-híd névadási "pályázat" után itthon valószínűleg sokan elképedve veszik tudomásul, hogy a kiírt szavazás végeredményét annak különleges mivolta ellenére sem semmisítették meg a hatóságok, így a közeljövőben elkészülő körút közelében valóban a videojáték-hősnő nevét mondja majd a GPS. A 27 000 beérkezett szavazatnak 89%-a értett egyet azzal, hogy a Derbyben "született" Croft kisasszony méltó névadó egy aszfaltcsík esetében (a városban volt ugyanis a játék első részét készítő Core Design székhelye). Külön kiemelném Lucy Care helyi politikust, aki azt nyilatkozta: "[...] Annak ellenére, hogy a játékokkal kapcsolatban nem vagyok túl tájékozott, elfogadom, hogy Lara Croft lehengerlő 89%-os többségét nem lehet figyelmen kívül hagyni".

(via BBC News)

Szerdán a Digital Praise bejelentette, hogy egyesül a Left Behind Gamesszel. Az előbbi cég leginkább a Guitar Praise és a Dance Praise sorozatáról ismert, az utóbbi a Left Behind szériáról, amiről már írtunk korábban. E játékok közös jellemzője, hogy erősen vallási témájúak, a Guitar Praise például egy Guitar Hero-mutáns, amiben a keresztény könnyűzene örökzöldjeit lehet lejátszani, a Dance Praise pedig a Dance Dance Revolution mintájára mutatja meg, hogyan kell istennek tetszően táncolni a jézusrockra.

A fúzióban a Digital Praise a nagyobb játékos, jobban kiépített disztribútori rendszerrel és erősebb franchise-zokkal rendelkezik, mint a Left Behind Games. Ugyanakkor az előbbinek bizonyára jól jön majd az utóbbi fejlesztői tapasztalata, mert a két cég eddig eléggé más műfajokban mozgott. A keresztény szórakoztatás egyesült nagyágyúja persze főleg az amerikai piacra fog játékokat készíteni. Gondolom, többnyire békés műfajokban nyomulnak majd, legalábbis nem nagyon tudok elképzelni egy életképes keresztény fps-t, amiben egy bekapott skuló után oda kellene fordítani a másik orcánkat is.

(via CNN)

Mai hír az Indexen, hogy embert ölt egy gyilkos bálna Floridában. A cikk utal arra, hogy nem először történt ilyesmi, a Tilikum nevű állat korábban is gyilkolt. „A SeaWorldben szörnyű haláleset történt 1999-ben is, amikor egy férfit, aki egy este zárás után a parkban maradt, másnap reggel meztelenül, holtan találtak. A férfi nyilván együtt akart úszni a kardszárnyú delfinnel. Fürdőnadrágja a medencében volt, testén karcolások látszottak, az állat valószínűleg végighúzta a medence alján” – írja a cikk. A Kotaku bővebb részletekkel szolgál: az illető egy Ultima-rajongó hajléktalan volt, akire egyszer maga Richard Garriott fogott fegyvert.

Daniel Dukes 27 éves hajléktalan volt, mellesleg nagy Ultima Online-fan (még valószínűleg abból az időből, amikor volt otthona). A kilencvenes évek végén Texasban élt, ahol többször letartóztatták, többnyire lopásért és magánlaksértésért – ez utóbbit Richard Garriott, az Ultima sorozat atyja sérelmére is elkövette. Dukes bemászott Garriott austini házának kertjébe, majd betört egy üvegajtót, és elindult a Garriott hálószobájába vezető lépcsőn. Az esetet maga Garriott mesélte el egy régi interjúban: mint mondta, eléggé megijedt az otthonában megjelenő Dukes-tól, úgyhogy előrántotta pisztolyát (Texasban gondolom ez szériatartozék minden komódhoz). A betörőt ez nem nagyon hatotta meg, és az sem, amikor Garriott figyelmeztető lövést adott le a plafonba. Dukes szépen felballagott a hálószobába, és bebújt Garriott ágyába. Ott találták meg a házigazda hívására kiérkező rendőrök. Az eset után Dukes-nak már túl forró volt a talpa alatt a talaj, így inkább átvándorolt Floridába, ahol utolérte a végzete. A Kotaku megpróbált kommentárt kérni Garriott-tól, de nem tudták elérni a fejlesztőlegendát. Ama bizonyos régi interjúból viszont úgy emlékeznek a kollégák, hogy Garriott utólag zakkant figurának tartotta Dukes-t, aki kicsit benne ragadt az Ultima Online világában.

Végre felkerült az ifc.comra a múlt heti DICE awards nyitóbeszéde Jay Mohrtól. Hétvégén már idéztünk tőle néhány poént, a lenti két videóban most angolul tudók röhöghetnek a többi viccen is. Például azon, ahogy becsül Richard Garriott űrutazásának („még a CSI in Space-nek is több értelme van”), ahogy a rendezvény belterjességével viccelődik, ahogy megsértődik azon, hogy Tim Schafer nem őt hívta a Brütal Legend főszerepére (Mohr előtt Jack Black volt a díjátadó házigazdája), ahogy előadja, hogyan lehet Assassin's Creedre dugni, ahogy Morgan Webb-bel flörtöl („ő volt az egyetlen, akire érdemes volt rákeresni Google-ben, miközben erre a monológra készültem”), de mindenekelőtt azon, ahogy a második videóban 6:40-től előadja, hogyan szokott az Activision főnökére, Bobby Kotickra mérgesen maszturbálni.

(via Joystiq)

A nemsokára megjelenő Battlefield: Bad Company 2 reklámhadjárata egyelőre elég visszafogottnak mondható az első rész remekbeszabott videóihoz képest (videó 1, 2, 3). Ennek most vége, hiszen az EA francia ága beindult, és rátelepedve a francia hadsereg hivatalos toborzóplakátjaira, vásárlásra buzdítják a népet.

A hivatalos szlogen: légy önmagad!
A battlefieldes szlogen: légy több, mint önmagad!

Képek egy random párizsi metróállomásból:

(via NeoGAF)

A Digital Battle-nél láttunk egy érdekes összállítást arról, hogy mik voltak eddig a játéktörténelem legdrágább projektjei. Bár az ilyen adatokat nemigen szokták a pórnép orrára kötni, így a legtöbb szám becslés, no meg több cím is hiányzik, ami erősen odaillene (World of Warcraft? Modern Warfare 2? Half-Life 2? Csupa, alsó hangon 40-50 milliós fejlesztés...), a lista azért így is roppant érdekes:

10. Killzone 2 - 45 millió

9. Final Fantasy 12 - 48 millió

8. LA Noire - 50 millió (ha nem ugrana be: ez a Rockstar új játéka, az 1940-es évek Los Angelesében lehet majd benne... hát... GTA-zni?)

7. All Point Bulletin - 50 millió (Gengszeteres MMO, lassan már 5-6 éve dolgozik rajta a Rockstar-alapító David Jones cége, a realtime Worlds)

6. Halo 3 - 55 millió

5. Metal Gear Solid 4 - 60 millió

4. Too Human - 60 millió (Na, az első orbitális bukás a listán)

3. Shenmue - 70 millió (Emlékszik még erre valaki Dreamcastról?)

2. Gran Turismo 5 - 80 millió

1. GTA4 - 100 millió

A tanulság? Több is lehet. Például az, hogy ezek a büdzsék már majdnem utolérik az AAA kategóriás hollywoodi filmekéit. Vagy az, hogy ilyen összegek mellett még szép, hogy nem mernek kockáztatni a kiadók, és sulykolják a bevált brandek folytatásait (csak három olyan cím van a listán, ami nem folytatás. És vajon hány kommentet úszunk meg anélkül, hogy megérkeznének a "bezzeg a <instert random sosemhallott rétegjáték vagy minimum 20 éves ősklasszikus> még jó volt, de ezek ma már mind szarok" mottójú sopánkodók?

A GameTrailersen találtuk az alábbi dalt. Aki játszott a Mass Effect 2-vel, és elátkozta benne az unalmas bányászgatós részt, az fogja igazán értékelni. Meg az, aki tud angolul, persze. Dalszöveg a hajtás után.

Mindig vicces dolog, amikor "szakértők" és brit "tudósok" valamiről rengeteg pénz felélése miatt kimutatják, hogy a játékok, és csak a játékok felelősek gyermekeink megrontásáért. Most azonban végre akadt egy csillogóan eredeti hang, aki hosszas - állam által finanszírozott - kutatások árán kijelentette, hogy ez nem így van. No annyira lelkesedni nem kell, Dr. Linda Papadopoulos azért odáig nem ment el, hogy felmentse a játékokat, de legalább e gyermeki lelkekre leselkedő pestisnek lett még egy társa. Lily Allen dalszövegei. Nem vicc...

A pár hét múlva napvilágot látó jelentésből a Standard szemezgetett, és ebből kiderül, hogy a pszichológusnő szerint a hiperszexualizált lányok és hipermaszkulinizált (akármit is jelentsen ez) fiúk találkozásának sok szex a vége. Kamaszok dugnak - milyen eredeti kutatási eredmény...

Persze, mindenki tudja, hogy melyik játékkal, karakterrel van baja a hölgynek: Lara Croft kannái, a Heavy Rain zuhanyozós jelenete, Hot Coffe. Nos, nem. A gyermekeket a szex felé fordító játékok közül a legördögibb a professzionális tanulmány szerint *dobpergés* a Miss Bimbo. Nem számítottatok erre, mi? A neten játszható Sims-FarmVille keverékben kert helyett egy csajt kell nevelgetni, szépítgetni, öltöztetni. A borzasztó rózsaszín és villogó weboldalon eltöltött másfél fájdalmas perc során túl sok ördögire nem sikerült rábukkannunk: van kétmillió regisztrált virtuális csaj az oldalon, megdöbbentően civilizáltak (vagy jól moderáltak) a kommentek és nyoma sincs a pszichológus által említett borzalomnak. Merthogy a jelentés állítása szerint a játékban a fő feladat a "mellnagyobbítás elérése, hogy minél hamarabb vegye el egy milliárdos a karaktert" (a leírás vitt rá, hogy egyáltalán megkeressem a játékot - csalódtam...).

Nyilván mindenki le tudja vonni a következtetéseket, de egy dolgot még hozzátennék: a pszichológus hölgy rendszeres írója a Cosmopilitannek (a visszafogott nőiség közismert bajnokai), ő a Big Brother tévésorozat hivatalos pszichológusa, és a Celebrity Fit Club című, minden bizonnyal nem a "hiperszexualizált" önképet hirdető műsorban is sűrűn szerepel...

Tegnapi hír a Joystiq-n (illetve az AppDatán): már több mint 80 millióan játszanak Facebookon a Farmville-el, egészen pontosan 80 920 421 ember. Nagyjából annyi, amennyi Németország lakossága. Vagy két Lengyelországé. Vagy nyolc Magyarországé. Vagy negyvenhét Budapesté.

Elég döbbenetes szám (bár ebben valószínűleg már nem aktív játékosok is vannak), még ingyenes játékhoz képest is. A világ egyik legjobb – és nem mellesleg magyar – flashjátékával, a Gemcrafttel és folytatásával például eddig csak 6, illetve 4 millióan játszották a legnépszerűbb flashjáték-gyűjtőoldalon, a Kongregate-en.

És akkor most a magyar Farmville-játékosokhoz fordulnék. Nem akarok támadó lenni, inkább kíváncsiságból kérdezem: mi a bánatot lehet élvezni azon, hogy az ember elveti a virtuális karalábét, másnap meg learatja? Tényleg meg szeretném érteni, szóval kommentekbe jöhetnek élménybeszámolók epic kukoricaszüretekről meg hasonlókról: szerintetek miért élvezik ezt a játékosok?

Csütörtök este volt Las Vegasban az Annual Interactive Achievements Awards, ami egyre rangosabb játékos díjátadó. A tizenharmadszor megrendezett show-n szokás szerint Jay Mohr színész-standupos (többek között a Nyomás! című filmből lehet ismerős) volt a házigazda, és szokás szerint eléggé kiosztotta a játékipart. A Kotaku összegyűjtött néhányat a szelídebb poénjaiból, mi meg hozzáadott értékként jól lefordítjuk, angolul kevésbé tudó olvasóink kedvéért. Magyarázatként még annyit, hogy Mohr előszeretettel viccelődik azzal, hogy a játékiparban milyen kevés a nő.

Erőteljesen lanyhul a Modern Warfare 2 körüli rettenetes hype, eladták a maguk egycsillió példányát, készül a következő rész, lehet továbblépni. Úgy néz ki, meg is van a következő shooter-király, a Battlefield: Bad Company 2 személyében, nemrég jelent meg a demó, és mindenki imádja (most jön majd hamarosan az a fázis, amikor hirtelen divat lesz fikázni a játékot).

Öt nap alatt kétmillió demóletöltés, aztán két hét alatt 3,5 millió, erős kezdés, na. A DICE-nak van pár jól hangzó ingame statisztikája még (500 millió kill, 100 millió vehicle kill, 15 millió knife kill, 30 millió megsemmisített jármű,10 millió headshot), mi meg nézzük meg az IGN kedvcsinálóját, amiből kiderül, hogy ez tényleh érezni az MW2-receptet: változatos és erősen scriptelt pályákon a kis kommandó lenyomja a világot, aztán lehet menni multizni.

Kicsit jobban venné ki magát ez a poszt, ha speciel épp esne az eső, de mivel az időjárás maga sem tudja, hogy akkor mi is legyen, sajnos kénytelen vagyok kevéssé frappánsan tálalni a heti csajt... Érdekesség viszont, hogy az aktuális modellt mind élőben, mind pixelekből felépítve is megcsodálhatjuk, lévén a Heavy Rain (egyik) főszereplőjét, Madison Paige-et egy élő emberről, méghozzá a valóságban azért jóval csábítóbb, de legalábbis sokkal kevésbé baltával faragott Jacqui Ainsleyről mintázták. A hajtás után teszem a képeket, nehogy itt a dübörgő gazdasági világválság közepette azért rúgják ki a nyájas olvasót, mert lenge öltözetű lányokat nézeget az interneten.