IDDQD

Megvan az a South Park epizód, amiben Cartman lenyomja korunk legijesztőbb popszörnye, Lady Gaga Poker Face című számát? Mint azt már sokan sejtették, a dal bekerül a Rock Band játékokba, jövő héttől letölthető a csodás feldolgozás. Az Rock Band széria alkotói korábban is beengedték már a coloradói kis pöcsök zenei tehetségét a játékba: Timmy (és az Alvilág Urai) nagyjából az első rész megjelenésekor büntettek letölthető tartalomként.

Egyébként lesz Rock Band 3, ezt a Viacom CEO-ja éppen most erősítette meg. A játék a karácsonyi szezonra érkezik, és állítólag forradalmasítja majd a rockbanda-szimulátorok – mostanra unalomba fulladt – műfaját. Hisszük, ha látjuk.

Ugyanolyan utcasarok, mint egymilliárd másik a világon, egyemeletes, kicsit lepattant házak, egy pékség, mellette pizzéria, kebabsütöde, a járdába vágott félszer fél méteres zöld területen egy viharvert fa kornyadozik... na de hol a kapcsolódási pont a videojátékokhoz?

Katt a Google Maps linkre, aztán kommentben várjuk, kinek hány másodperc alatt esett le a poén.

Nem hiszem, hogy sokan egyetértenek majd velem abban, hogy igenis szükség van olyan eszközökre, amik megakadályozzák a játékszoftverek illegális másolását, terjesztését, magyarán lopását. Ne is menjünk bele hát a szokásos vonalon lefutható, parttalan szó-dzsiudzsicuba, hanem vessünk egy pillantást arra, hogy szívja meg az a kiadó, aki nem hallgat a szép szóra.

Van ez a Ubisoft nevű cég, többek ismerhetik, általában olyan játékokat adnak ki, amik Tom Clancyvel kezdődnek, vagy ha nem, hát az Assassin's Creed 2-t. Nos, ez a banda találta ki, hogy ők majd megregulázzák a komisz PC-s játékosokat, és kitalálták a következő rendszert: ahhoz, hogy valaki játszani tudjon a frissiben megjelent AC 2-vel (esetleg a Silent Hunter 5-tel), folyamatos internetkapcsolatra van szükség, mert a játék folyamatosan megpingeli a Ubi szervereit, és ha ne adj' Isten megszakad a kapcsolat, akkor a program is leáll - kilép a pause menübe, és addig nem is lép vissza, amíg ismét össze nem csicsereg a távoli gépekkel.

Persze ez már a bejelentés napján sokaknál kiverte a biztosítékot, hiszen a módszer semmi másra nem jó, mint a programot legálisan megvásárló szerencsétlenek szívatására, mert legyünk nyugodtak: azok a crackerek, akik a többi másolásvédelmi eljárást megtörték, képesek az ilyen furmányok megkerülésére is. Sőt, szinte az első reakció is az volt (még a játékokat "közismerten ingyen kapó" szaksajtó részéről is), hogy oké, tegyük fel egy jobb világba lépünk, mindenki megveszi a játékot, de akkor is, mi lesz, ha a Ubi szerverei mondják be az unalmast? Sokkal nagyobb vállalatok sokkal komolyabb feladatra kitalált, katasztrófavédett rendszerei is kapituláltak már megfelelő körülmények között, hát pont a Ubisoft mérnökei találnák ki a tökéletesen bombabiztos módszert?

Természetesen nem (bármennyire is ezt állították a hivatalos FAQ-ban). Az elmúlt két napban megtörtént az, amire mindenki számított: a szerverek elérhetetlenek voltak, sokan bele sem tudtak kezdeni a frissen megvásárolt játékukba, a kiadó pedig a hivatalos bocsánatkérésnek korántsem mondható twitben fejezte ki sajnálatát annak az "5%-nyi embernek, akit érintett a túlterhelt szerverek problémája". Öröm az ürömben, hogy eddig igazán jól működő crack sem készült az illegális változathoz, bár már két release is kijött - az egyik ráadásul valami orosz cucc, ami eleve nem jósol sok jót.

Közepesen fontos kérdés, hogy mi is történt valójában. Vajon annyian vették meg a két játékot, hogy nem bírták a gépek a sok bejelentkezőt? Nem valószínű. Sokkal inkább vicces kedvű hekkerek döntöttek úgy, megmutatják, miért nem ez az út vezet a 100 százalékosan jogtiszta szoftver birodalmába. A Ubisoft is a DoS-támadásra veri a balhét, persze valaki házhoz megy a pofonért, az ne lepődjön meg, hogy egy egész csapat vár rá.

Minden idők egyik legidiótább kalandjátéka, a Secret of the Monkey Island (aminek a nimbuszához itthon a CoV #15-ben lement gigaleírás is hozzájárult) tavaly XXI. századi külsőt kapott: a Lucasarts teljesen újrarajzolt grafikát és utószinkront gyártott a kalandjáték-klasszikus különleges kiadásához, de a játékban egy gombnyomással át lehetett váltani az eredeti, 1990-es grafikára, ha a játékos mélyebbre akart merülni a retróban (bővebben lásd itt). A kísérlet eléggé bejött a Lucasartsnak, ezért lehetett reménykedni abban, hogy a második rész is kap egy alapos ráncfelvarrást.

Úgy tűnik, a reményből bizonyosság lesz, a Kotaku ugyanis belsős forrásokra hivatkozva azt írja, hogy heteken belül bejelentik a Monkey Island 2: LeChuck's Revenge remake-jét, ráadásul ez már nemcsak pc-re, Xbox 360-ra és iPhone-ra készül majd el, hanem PlayStationre is. Ez azért jó hír, mert a második rész legalább annyira idétlen, mint az első volt, olyan emlékezetes jelenetekkel, mint a köpőverseny vagy a lidérces álom a táncoló csontvázakkal.

A lenti galériát a Kotakun találtam, azt lehet benne megcsodálni, hogy hogyan néz majd ki a Zen Bound 2 nevű játék iPad-verziója. Aki nem tudná: a Zen Bound az iPhone első nagy sikerjátékainak egyike, a játékban mindenféle alakzatokra kell adott hosszúságú kötelet feltekerni úgy, hogy az alakzatokat forgatjuk azáltal, hogy az érintőkijelzőn matatunk az ujjainkkal. A gyártó Secret Exit szerint a második rész egyszerre lesz az eredeti folytatása és remake-je - nekünk inkább az utóbbinak tűnik, az iPad-es grafika nyilván szebb, de a játékmeneten a képek alapján semmit nem változtatnak. A játék nagyjából akkor jelenik meg, amikor az Apple túlméretezett iPodja táblegépe, tehát áprilisban. A galéria képei kattintásra megnőnek.

Meghalt egy három hónapos csecsemő, mert a szülei a gondozása helyett inkább minden éjjel 12 órán keresztül játszottak. Valószínűleg senkit sem lep meg, hogy mindez Dél-Koreában történt. A személyi jogok védelme miatt csak Kimként emlegetett házaspár még 2008-ban ismerkedett meg chatelés közben, és a 41 éves férj, illetve a 25 éves feleség később sem hazudtolta meg internetfüggő voltát, hiszen a 2009. júniusában bekövetkezett szülésig szinte minden idejüket Dél-Korea 30 000 netkávézójában (pontosabban PC bangben, egyfajta füstös lebujba öntött LAN center) töltötték, és mivel mindketten munkanélküliek, a "minden idejüket" ezúttal nem csak szófordulat.

Az amúgy is koraszülött kisgyerek halála a fenti információkkal együtt már nem annyira meglepő, viszont a történet különösen hátborzongató fordulatot vesz, ha megnézzük, pontosan milyen netes játékkal ütötték el az idejüket Kimék:az alultápláltságban szenvedő gyerek szülei inkább a PRIUS Online nevű játékban nevelgették virtuális kislányukat. Vallomásukban később elismerték, hogy nemcsak rothadt tápszerrel etették az igazi gyereküket, de általában veréssel próbálták jobb belátásra bírni a minden bizonnyal keserűen síró csecsemőt.

Az ázsiai országban egyre nagyobb probléma az internetfüggőség. Fontos tudni, hogy Dél-Koreában a háztartások 95 százalékában van szélessávú internet, és a népesség nagyjából fele játszik rendszeresen játékokkal online (sőt, az e-sportot a kormány is támogatja). Bár e két adat önmagában örömteli lehetne, intő jel, hogy ma már meg sem lepődünk azon, hogy egy a túlzásba vitt játékkal összefüggésbe hozható haláleset szintén arrafelé történik.

Pikachuról szerintem viszonylag kevés embernek van pozitív véleménye, mert az odáig rendben van, hogy színre sárga, fajra meghatározhatatlan, de amikor azon az idegesítő cincogó hangján azt mondja, hogy "pika-pika", szerintem mérhető mennyiséggel csökken az emberiség átlagos IQ- és béketűrés-szintje. Lenne tehát egy módosító indítványom: cseréljük le a sárga élőlény szavajárásában elhelyezett k betűt n-re, majd ennek jegyében kattintsunk a tovább gombra odalent.

Emlékszünk még az erőszakos játékok cenzúrázását és/vagy betiltását követelő ausztrál igazságügyminiszterre, Michael Atkinsonra? Nemcsak mi írtunk róla, és nemcsak a mi kommentezőink illették néha keresetlen szavakkal a jóembert. Egy ausztrál blogon egy kommentelő például nem átallotta azt a kifejezést használni rá, hogy "crook". Az Urban Dictionary szerint ez közepesen súlyos sértésnek számít, nagyjából olyasmit jelent hogy mocskos alak, bűnöző, az ausztrál szlengben meg van még egy olyan mellékes jelentése is, hogy beteg.

Emberünk érzékeny lelkét annyira megsértette ez a crookozás, hogy perre ment (a kommentelő volt olyan bátor/hülye hogy a polgári nevét használta), és 20 ezer dollárt követel a sérelmeiért. Mivel én is bátor/hülye vagyok, innen angolul folytatom:

What a crook!

Van ez a gyakran hangoztatott marhaság, hogy ma már nincsenek jó játékok, bezzeg a Wizard of Wor (vagy ahogy kazettás körökben ismert volt, Dungeon) meg a Monkey Island, akkor még tudtak játékokat csinálni, ma senkiháziak kezében van a játékszakma. Ezt a mantrát Hancu viccből bedobta ennek a posztnak a végére, de elszomorítóan komoly kommentek is jöttek rá. Tegyünk akkor rendet.

Egy. A régi játékok között tényleg voltak felejthetetlen darabok. Beszarás volt, amikor először jutottam el az Impossible Mission végére, vagy amikor végre megtaláltam a Toonstruckban azokat a rohadt csillagokat. Ezek a játékok nagyon jók voltak a saját korukban. Nem most. És az, hogy régen voltak nagyon jó játékok, nem zárja ki, hogy ma is legyenek. Aki tényleg azt gondolja, hogy a Pit Stop jobb, mint a GTA IV, az utoljára 25 éve játszott a Pit Stoppal. Mert ha most kipróbálná, nem mondana ilyet. Aki pedig általában mondja azt, hogy régen még tudtak játékot csinálni, ma viszont nem, azt legszívesebben leszíjaznám a C64-es Fighter Bomber (született Strike Aces, annak idején a platform legjobb szimulátora volt) utántöltős, kazettás verziója elé, aztán amikor hosszas fejállítgatás után végre beszenvedi a játékot a gép memóriájába, nagyokat röhögnék azon, hogy emberünk felszállni sem bír a Quickshot II mikrokapcsolós (nem analóg!) joystickkel.

Kettő. A nosztalgia tök jó dolog, de torzítja a valóságot. (Mondom ezt úgy, hogy nálam nagyobb retrojátéksznob nincs az Index szerkesztőségében, a PC Guruban pedig nosztalgiarovatot vezetek.) Ezt orvosok is felismerték, a 17-18. században például betegségnek gondolták a túlzott nosztalgiázást, sőt néhol még száz éve is pszichiátriai betegségként kezelték. Aztán különválasztották a nosztalgiázást mint kóros pszichés tünetet és mint normális lelki jelenséget, és mostanában egyre inkább pozitív hatásaira hívják fel a figyelmet. Egyre több kísérlet igazolja, hogy a nosztalgiázásnak akár kedvező terápiás hatása is lehet, növeli az önbecsülést, határozottságot. A pszichológusok szerint a jelenség egyik fontos szerepe, hogy kapcsolatot teremt múltbeli és jelenlegi énünk között, így fenntartja a folyamatosság érzését, nagyobb jelentőséget tulajdoníthatunk az életünknek. Egy régi játék is előidézheti ezt az élményt, és ilyen élmény hatására könnyen mond az ember olyat, hogy a Dragon Age: Origins sehol sincs a Lands of Lore-hoz képest. De próbálja csak ki ugyanez az ember egymás után a Dragon Age-et, majd a Lands of Lore-t, csúnyán meglepődik majd.

Három. A játékipar – meg általában a számítástechnika – fejlődése olyan technikai újdonságokat (és ezzel új műfajokat) hozott, amik mögött messze elmaradnak a régi játékok. Ami természetes jelenség, és éppen ezért roppant nevetséges, ha valaki ezt nem akarja belátni. Mondjunk már egy nem karaktergrafikás MMO-t a nyolcvanas évekből! Vagy egy bármilyen FPS-t húsz évvel ezelőttről! Vagy egy mozgásérzékelős sportjátékot C64-re. Na ugye.

Négy. A játékipar mindenféle problémákkal küszködik, és az egyik jellemző gond eredetiség hiánya, ez tény. A Bioshock 2 szinte ugyanolyan, mint az elődje, a Mass Effect 2 sem változott sokat, és egyébként is, szinte csak folytatásokat adnak ki a nagy kiadók. De egyrészt azért minden évben van egy-két úttörő a nagy nevek között (tavaly a Brütal Legend volt a legemlékezetesebb), másrészt ma már nem csak a nagy kiadók kínálatából áll a játékpiac. Ott a Steam, az XBLA meg mindenféle online értékesítési csatorna, tele független kiadók kisebb-nagyobb játékaival. World of Goo, Planets vs. Zombies, Braid – körül vagyunk véve jobbnál jobb játékokkal, csak ki kell nyújtanunk értük a kezünket. És akkor még nem is beszéltem a flashjátékokról, vagy ha már mindenképpen a régi játékélményre vágyunk, a különféle rajongói és hivatalos remake-ekről (legutóbb a Monkey Island új verziója hagyott bennem mély nyomot). Aki követni akarja a játékvilág történéseit, annak nyitottnak kell lennie.

Szóval hagyjuk ezt a marhaságot, hogy kár, hogy a régi jó játékokból nem maradt semmi, és néhány szép emlék ne gátoljon meg bennünket abban, hogy esélyt adunk a mostani játékoknak is. Különben húsz év múlva nem siránkozhatunk azon, hogy milyen szutykok a mai játékok, bezzeg az Assassin’s Creed 2, akkor még tudtak játékokat csinálni.

Úgy néz ki, rettenetes balhé tört ki a Call of Duty fejlesztőcsapata és a kiadó Activision között. A fejlesztő két alapító-fővezére, Vince Zampella és Jason West ma jelenésen volt a kiadó vezérkaránál, nem sokkal később pedig biztonságiőr jellegű figurák lepték el az Infinity Ward főhadiszállását, és mindenkit kizavartak.

A hírek szerint szerződésszegéssel vádolja az Activision az IW-t, az IW irányából meg olyan infók szivárognak, hogy egy büdös buznyák jutalékos sem kaptak még az egymilliárd dollárt termelt Modern Warfare 2 bevételeiből. West és Zampella LinkedIn- és Facebook-bejegyzésekben arra utalgat, hogy ki lettek rúgva.

A G4TV tudósítása szerint senki nem tud semmi biztosat a fejlesztő háza táján, és mindenki mocskosul ideges.

Szubjektív megjegyzés #1> Az Activision, és főleg a nagyfőnök Bobby Kotick nem éppen irgalmas szamaritánus hírében áll, tanulságos, és talán valamennyire párhuzamos történet a Guitar Heroé, amiből milliárdos bestsellert csináltak, a fejlesztőből kipréseltek egy csomó folytatást, aztán amikor leeresztett a lelkesedés a piacon a gitározós játékok iránt, kirúgták őket a vérbe.

Szubjektív megjegyzés #2> Az Infinity Ward anno úgy alakult, hogy a 2015 nevű fejlesztőcsapat megcsinálta az Electronic Artsnak a világsiker Medal of Honort, aztán csúnyán összeveszett a kiadó meg a fejlesztő, és utóbbiak új céget alapítva simán átbútoroztak az Activisionhöz. A történelem ismételni látszik magát.

Az erőszakos bűncselekmények természetesen. Megmondták az ausztrál tudósok.

Emlékszünk még arra a sztorira, amikor Ausztráliában az igazságügyminiszter arra hivatkozva akarta cenzúrázni az Alien vs Predatort, hogy a játékosok nem tudnak különbséget tenni a játék és a valóság között? Na, ez a mostani történet még keményebb,és megint csak Ausztráliából való: egy borzasztó eset (a nyílt utcán elvágták egy srác torkát egy büfé előtt) kapcsán mondják a nagyfejűek, hogy ez bizony a videojátékok hatása, sőt, egész konkrétan azt mondják, hogy az erőszakos bűncselekmények és a játékok között erősebb ok-okozati összefüggés van, mint a dohányzás és a tüdőrák között.

A probléma csupán az, hogy ezt soha egyetlen kutatás sem bizonyította, sőt, leginkább az ellenkezője látszik beigazolódni, miszerint a játékok segítik levezetni a feszültséget az erőszakra hajlamosakban, nem pedig fokozzák azt.

Erre tessék a videóért (nem hagyja magát embedelni)

Túléltünk egy Y2K-balhét, így mindenki joggal gondolhatta, hogy a mai gépek egyszerűen már túl fejlettek ahhoz, hogy ne szarják össze magukat szilveszterkor, vagy szökőéves februárokkor. Természetesen megint tévedtünk, hisz szegény PS3 (legalábbis a régi, "dagadt" fajta) áldozatául esett a jó öreg február 29-nek...

Röviden erről van szó (mindez nem hivatalos, hisz a Sony egész pontosan nulla konkrétumot írt magyarázatként mind blogján, mind Twitteren): a rendszer összeomlasztotta magát, mert egy része azt hiszi, hogy február 29. van, a másik pedig tudja, hogy ez idén lehetetlen. A gép visszaállította magát 2000.01.01-re, ennek következtében pedig minden, timestamp-pel ellátott dolog hibaüzeneteket küld. Így aztán nem lehet PSN-re csatlakozni, nem mennek a letöltött dolgok - se a játékok, se a kiegészítők, se a filmek -, a trófeákat (a PC-s/X360-as achievementek helyi mutációi) sem tudja szinkronizálni a rendszer, ez utóbbi következtében pedig a legtöbb, trófeákat tartalmazó játék nem hajlandó elindulni. A hab a tortán, hogy mindez a fejlesztői, illetve a tesztelői gépeken is jelentkezik, így ma sem a fejlesztők, sem az újságírók nem tudtak PS3-on dolgozni...

Pár dolog a tényszerűség kedvéért:

-a dolog csak a tavaly nyár előtt gyártott, eredeti, "dagi" PS3-okon jelentkezik, az újabb, Slim gépek tökéletesen működnek. Azok közül viszont minden gép kipurcant, függetlenül attól, hogy neten voltak, áram alatt voltak, illetve, hogy milyen verziójú firmware futott rajtuk, vagy melyik régióra voltak regisztrálva.
-a Sonynál mindenki azon imádkozik, hogy GMT éjfélkor, azaz itthon hajnali egykor automatikusan álljon vissza minden. Ha ez bekövetkezik, nincs gond a kis presztízsveszteségen túl; ha viszont esetleg mégsem, akkor nagy balhé (termékvisszahívás? USB-n keresztüli update?) lesz...
-az elveszett trófeák közül mindent vissza tudnak állítani, amit egyszer már szinkronizált a rendszer PSN-en keresztül - de ha mondjuk egy hete nem volt online a gép, akkor az azóta szerzett trófeák bizony örökre eltűntek.
-netezni, lemezen/USB-n/vinyón tárolt filmet nézni lehet a "fertőzött" gépekkel is, és a régi, trófeamentes játékok is működnek.


Holnap beszámolunk róla, ha a dolog nem hozta helyre magát, addig is érdemes átolvasni a vicces képekkel, konzolháborúval és rengeteg Lost-utalással teli óriási topikot itt.

update Esetleg ajánljuk a következő videót, amin egy Jabba-szerű lény kel ki a helyzet ellen. Nézzük el neki a használt erős szavakat, hisz, mint mondja, annyira ideges volt, hogy még gatyát is magára húzott...

 

update2 Ahogy vártuk, a dolog magától megoldódott hajnalban, ismét lehet játszani.

Azt a mémet valószínűleg mindenki ismeri, hogy a Super Mario Galaxy logójában a csillaggal jelölt betűket összeolvasva a "U R MR GAY" mondat jön ki. Jót nevettünk ezen a véletlen összejátszáson már akkor is, azóta is mosolygunk, ha eszünkbe jut (és szeretnénk, ha valahogy ki lehetne deríteni, hogy ezt milyen körülmények között fedezte fel az ismeretlen, akinek azóta is hálával tartozunk).

Múlt héten bemutatták a második rész logóját, doboztervét, és sajnálkozva vettük tudomásul, hogy a csillagokat elmozgatta a grafikus, valószínűleg azért, hogy a Nintendo mindenféle balhénak még az árnyékát is elkerülje. "URMIAY" - ebből semmit nem lehet kihozni...

Egészen addig ezen szomorkodtunk, amíg valaki fel nem hívta a figyelmünket: a ravasz grafikus trükköt alkalmazott, és az üzenetét visszafelé rejtette el a képen. "YA IM R U" az új kérdés, vagyis a válasz az első rész köszöntőjére. Valószínáleg a japán grafikusnak gőze sincs az angol netes szlengről, nem vádoljuk direkt üzenetek elrejtésével, de az összeesküvés-elméletek hívei ujjonghatnak. Van rá egy fogadásunk, hogy a harmadik rész logójában már nem lesznek csillagok...

(via AIB)