IDDQD

Végre felkerült az ifc.comra a múlt heti DICE awards nyitóbeszéde Jay Mohrtól. Hétvégén már idéztünk tőle néhány poént, a lenti két videóban most angolul tudók röhöghetnek a többi viccen is. Például azon, ahogy becsül Richard Garriott űrutazásának („még a CSI in Space-nek is több értelme van”), ahogy a rendezvény belterjességével viccelődik, ahogy megsértődik azon, hogy Tim Schafer nem őt hívta a Brütal Legend főszerepére (Mohr előtt Jack Black volt a díjátadó házigazdája), ahogy előadja, hogyan lehet Assassin's Creedre dugni, ahogy Morgan Webb-bel flörtöl („ő volt az egyetlen, akire érdemes volt rákeresni Google-ben, miközben erre a monológra készültem”), de mindenekelőtt azon, ahogy a második videóban 6:40-től előadja, hogyan szokott az Activision főnökére, Bobby Kotickra mérgesen maszturbálni.

(via Joystiq)

A nemsokára megjelenő Battlefield: Bad Company 2 reklámhadjárata egyelőre elég visszafogottnak mondható az első rész remekbeszabott videóihoz képest (videó 1, 2, 3). Ennek most vége, hiszen az EA francia ága beindult, és rátelepedve a francia hadsereg hivatalos toborzóplakátjaira, vásárlásra buzdítják a népet.

A hivatalos szlogen: légy önmagad!
A battlefieldes szlogen: légy több, mint önmagad!

Képek egy random párizsi metróállomásból:

(via NeoGAF)

A Digital Battle-nél láttunk egy érdekes összállítást arról, hogy mik voltak eddig a játéktörténelem legdrágább projektjei. Bár az ilyen adatokat nemigen szokták a pórnép orrára kötni, így a legtöbb szám becslés, no meg több cím is hiányzik, ami erősen odaillene (World of Warcraft? Modern Warfare 2? Half-Life 2? Csupa, alsó hangon 40-50 milliós fejlesztés...), a lista azért így is roppant érdekes:

10. Killzone 2 - 45 millió

9. Final Fantasy 12 - 48 millió

8. LA Noire - 50 millió (ha nem ugrana be: ez a Rockstar új játéka, az 1940-es évek Los Angelesében lehet majd benne... hát... GTA-zni?)

7. All Point Bulletin - 50 millió (Gengszeteres MMO, lassan már 5-6 éve dolgozik rajta a Rockstar-alapító David Jones cége, a realtime Worlds)

6. Halo 3 - 55 millió

5. Metal Gear Solid 4 - 60 millió

4. Too Human - 60 millió (Na, az első orbitális bukás a listán)

3. Shenmue - 70 millió (Emlékszik még erre valaki Dreamcastról?)

2. Gran Turismo 5 - 80 millió

1. GTA4 - 100 millió

A tanulság? Több is lehet. Például az, hogy ezek a büdzsék már majdnem utolérik az AAA kategóriás hollywoodi filmekéit. Vagy az, hogy ilyen összegek mellett még szép, hogy nem mernek kockáztatni a kiadók, és sulykolják a bevált brandek folytatásait (csak három olyan cím van a listán, ami nem folytatás. És vajon hány kommentet úszunk meg anélkül, hogy megérkeznének a "bezzeg a <instert random sosemhallott rétegjáték vagy minimum 20 éves ősklasszikus> még jó volt, de ezek ma már mind szarok" mottójú sopánkodók?

A GameTrailersen találtuk az alábbi dalt. Aki játszott a Mass Effect 2-vel, és elátkozta benne az unalmas bányászgatós részt, az fogja igazán értékelni. Meg az, aki tud angolul, persze. Dalszöveg a hajtás után.

Mindig vicces dolog, amikor "szakértők" és brit "tudósok" valamiről rengeteg pénz felélése miatt kimutatják, hogy a játékok, és csak a játékok felelősek gyermekeink megrontásáért. Most azonban végre akadt egy csillogóan eredeti hang, aki hosszas - állam által finanszírozott - kutatások árán kijelentette, hogy ez nem így van. No annyira lelkesedni nem kell, Dr. Linda Papadopoulos azért odáig nem ment el, hogy felmentse a játékokat, de legalább e gyermeki lelkekre leselkedő pestisnek lett még egy társa. Lily Allen dalszövegei. Nem vicc...

A pár hét múlva napvilágot látó jelentésből a Standard szemezgetett, és ebből kiderül, hogy a pszichológusnő szerint a hiperszexualizált lányok és hipermaszkulinizált (akármit is jelentsen ez) fiúk találkozásának sok szex a vége. Kamaszok dugnak - milyen eredeti kutatási eredmény...

Persze, mindenki tudja, hogy melyik játékkal, karakterrel van baja a hölgynek: Lara Croft kannái, a Heavy Rain zuhanyozós jelenete, Hot Coffe. Nos, nem. A gyermekeket a szex felé fordító játékok közül a legördögibb a professzionális tanulmány szerint *dobpergés* a Miss Bimbo. Nem számítottatok erre, mi? A neten játszható Sims-FarmVille keverékben kert helyett egy csajt kell nevelgetni, szépítgetni, öltöztetni. A borzasztó rózsaszín és villogó weboldalon eltöltött másfél fájdalmas perc során túl sok ördögire nem sikerült rábukkannunk: van kétmillió regisztrált virtuális csaj az oldalon, megdöbbentően civilizáltak (vagy jól moderáltak) a kommentek és nyoma sincs a pszichológus által említett borzalomnak. Merthogy a jelentés állítása szerint a játékban a fő feladat a "mellnagyobbítás elérése, hogy minél hamarabb vegye el egy milliárdos a karaktert" (a leírás vitt rá, hogy egyáltalán megkeressem a játékot - csalódtam...).

Nyilván mindenki le tudja vonni a következtetéseket, de egy dolgot még hozzátennék: a pszichológus hölgy rendszeres írója a Cosmopilitannek (a visszafogott nőiség közismert bajnokai), ő a Big Brother tévésorozat hivatalos pszichológusa, és a Celebrity Fit Club című, minden bizonnyal nem a "hiperszexualizált" önképet hirdető műsorban is sűrűn szerepel...

Tegnapi hír a Joystiq-n (illetve az AppDatán): már több mint 80 millióan játszanak Facebookon a Farmville-el, egészen pontosan 80 920 421 ember. Nagyjából annyi, amennyi Németország lakossága. Vagy két Lengyelországé. Vagy nyolc Magyarországé. Vagy negyvenhét Budapesté.

Elég döbbenetes szám (bár ebben valószínűleg már nem aktív játékosok is vannak), még ingyenes játékhoz képest is. A világ egyik legjobb – és nem mellesleg magyar – flashjátékával, a Gemcrafttel és folytatásával például eddig csak 6, illetve 4 millióan játszották a legnépszerűbb flashjáték-gyűjtőoldalon, a Kongregate-en.

És akkor most a magyar Farmville-játékosokhoz fordulnék. Nem akarok támadó lenni, inkább kíváncsiságból kérdezem: mi a bánatot lehet élvezni azon, hogy az ember elveti a virtuális karalábét, másnap meg learatja? Tényleg meg szeretném érteni, szóval kommentekbe jöhetnek élménybeszámolók epic kukoricaszüretekről meg hasonlókról: szerintetek miért élvezik ezt a játékosok?

Csütörtök este volt Las Vegasban az Annual Interactive Achievements Awards, ami egyre rangosabb játékos díjátadó. A tizenharmadszor megrendezett show-n szokás szerint Jay Mohr színész-standupos (többek között a Nyomás! című filmből lehet ismerős) volt a házigazda, és szokás szerint eléggé kiosztotta a játékipart. A Kotaku összegyűjtött néhányat a szelídebb poénjaiból, mi meg hozzáadott értékként jól lefordítjuk, angolul kevésbé tudó olvasóink kedvéért. Magyarázatként még annyit, hogy Mohr előszeretettel viccelődik azzal, hogy a játékiparban milyen kevés a nő.

Erőteljesen lanyhul a Modern Warfare 2 körüli rettenetes hype, eladták a maguk egycsillió példányát, készül a következő rész, lehet továbblépni. Úgy néz ki, meg is van a következő shooter-király, a Battlefield: Bad Company 2 személyében, nemrég jelent meg a demó, és mindenki imádja (most jön majd hamarosan az a fázis, amikor hirtelen divat lesz fikázni a játékot).

Öt nap alatt kétmillió demóletöltés, aztán két hét alatt 3,5 millió, erős kezdés, na. A DICE-nak van pár jól hangzó ingame statisztikája még (500 millió kill, 100 millió vehicle kill, 15 millió knife kill, 30 millió megsemmisített jármű,10 millió headshot), mi meg nézzük meg az IGN kedvcsinálóját, amiből kiderül, hogy ez tényleh érezni az MW2-receptet: változatos és erősen scriptelt pályákon a kis kommandó lenyomja a világot, aztán lehet menni multizni.

Kicsit jobban venné ki magát ez a poszt, ha speciel épp esne az eső, de mivel az időjárás maga sem tudja, hogy akkor mi is legyen, sajnos kénytelen vagyok kevéssé frappánsan tálalni a heti csajt... Érdekesség viszont, hogy az aktuális modellt mind élőben, mind pixelekből felépítve is megcsodálhatjuk, lévén a Heavy Rain (egyik) főszereplőjét, Madison Paige-et egy élő emberről, méghozzá a valóságban azért jóval csábítóbb, de legalábbis sokkal kevésbé baltával faragott Jacqui Ainsleyről mintázták. A hajtás után teszem a képeket, nehogy itt a dübörgő gazdasági világválság közepette azért rúgják ki a nyájas olvasót, mert lenge öltözetű lányokat nézeget az interneten.

Egy napja zajlik a Starcraft II bétatesztje (már engem is pépesre vertek néhányszor), de máris csalókra figyelmeztetnek a játékos híroldalak. A béta ugyanis még nem egészen nyílt (első körben főleg újságírókat hívtak meg rá), ezért pár millió játékos vadássza a neten, hogyan lehetne bétakódot szerezni. Ezt használja ki néhány aljas adathalász, akik kamu leveleket küldözgetnek, amelyben bétakulcsot ígérnek, ha a tisztelt felhasználó megadja a nevét, banki azonosítóját, jelszavát, vércsoportját, fél veséjét.

Valójában a Starcraft II bétája semmi ilyet nem kér. Kell hozzá egy emailcím, amivel az ember felcuppan a Battle.Netre, ott lehet jelentkezni a bétára. Amikor sorra kerül, a mailcímre kap egy kódot, ezzel tudja aktiválni a Battle.Neten a bétát. Ekkor már csak egy 1,6 gigás klienst kell letölteni, és már mehet is a játék. Szóval cím, banki azonosító, PIN kód és más érzékeny adat nem kell hozzá.

Ja, hogy milyen a játék? Egyelőre kurvajónak tűnik (bár mondom, még csak pár meccsen vagyok túl), Index anyánkra úgyis megírjuk majd részletesebben a napokban.

A végső célunk – illetve a végső előtti, a magánhadsereg és a világuralom előtt – az, hogy minél több saját tartalmunk legyen az IDDQD-n. Most például indítunk egy képregényt, sőt webcomicot, sőt sprite comicot. Ez utóbbi műfaj lényege, hogy ismert játékokból használ figurákat, ami azért fekszik nekünk nagyon, mert nem tudunk rajzolni. A játékos témák mellett az egyelőre cím nélküli comicban (tényleg, nem tud valaki egy jó címet neki?) nyitunk kicsit a játékokon túl az egyéb geekülések felé is. Kezdetnek például a csodás Day of the Tentacle szereplői magyarázzák el a webkettő lényegét.

Hozzáadott érték

A gyermekek szexuális felvilágosítása nemes és fontos feladat - valószínűleg pont ezért történik ilyen pocsék módon és elkésve az esetek túlnyomó részében. A Middlesex-London (nem, nem, csakazért sem poénkodunk a névvel) területen illetékes egészségügyi szolgálat ezt elégelte meg, és a cél érdekében a legmodernebb technológiát vetették be. Oké, ez kis túlzás: Flash-játékot készítettek.

Ez még alapból nem is tűnik hajmeresztőnek, de a játék körítése bizony durvább, mint a Dante's Inferno bármelyik pályája. Ebben a programban ugyanis a gonosz Sperminator ellen mehetünk harcba, akinek célja, hogy nemibetegséggel fertőzött spermáját (amit amúgy a két, fa... péniszben végződő kezéből lődözget) minden nőbe beleplántálja. Ellene négy hőssel indulhatunk harcba, akik közül az egyik Csodavagina, a másik pedig Koton Kapitány - akinek különleges képessége, hogy óvszerszerűen bármekkorára tud megnyúlni.

Sajnos maga a játék nem akcióra épül, hanem helyesen kell válaszolgatni meglehetősen magától értetődő kérdésekre ("Ugyehogy óvszerrel csökkenthető a szexuális fertőzések esélye?!"). Mindegy, ha eszelős játékélményt nem is ad, a szexuális töltetű játékok ellen harcolók ellen van egy aduász a zsebünkben: Csodavagina a kormány pénzéből küzd a fertőzött spermák ellen!

(via RPS)
 

A Team Fortress 2 nem csak az utóbbi évek legszórakoztatóbb multis akciójátéka, de a machinimák világába is jelentős vérfrissítést hozott. Utóbbi bizonyítására jöjjön most egy új-zélandi animátor, Andrew Kepple munkája, ami Valentin-napra hangolva mutatja be egy Spy (a játék leggyűlöltebb figurája) és egy Pyro párbaját, ami... nos, egy ponton egészen szürreális fordulatot vesz.

És már most készüljünk fel egy egészen magától értetődő, mégis pusztító erejű szóviccre végső poénként.

Ismerkedjetek meg Ralph Pootawnnal. Alacsony, ronda, zöld – egy igazi troll a Second Life-ban. Minden értelemben: olyan helyzeteket keres, amiket a puszta jelenlétével kellemetlenné tud tenni. Természetesen főleg virtuális dugásokat. Szlogenje a „– Lécci, menj el. – Nem.” párbeszéd, amit az egyik kopuláló avatárral folytatott (lásd a lenti képen). Ralph ugyanis ha szexet lát, leül, bont egy sört és bámulni kezd. Esetleg néha megjegyzi, hogy ő bizony inkább egy kutyát hágna meg. Ennyi épp elég ahhoz, hogy megszakítson mindenféle – akár virtuális, akár irl – akciót.

Természetesen Ralphnak weboldala is van, és ahogy látom, szépen halad a mémmé válás útján. Például már Counter-Strike-ban is felbukkant, itt pedig két szarvasmarhánál próbálja elérni a coitus interruptust. Ki hitte volna, a New York Timesnak igaza volt, amikor megírta, hogy a trollok köztünk élnek.

(via Kotaku)