IDDQD

A PlayON (leánykori nevén CD Projekt) bátor vállalkozásba fogott: ezentúl nemcsak játékokat, hanem könyveket is ki fog adni, méghozzá a lengyel Andrzej Sapkowski fantasy regényeit. Aki nem tudná: Sapkowski írásai alapján készült a The Witcher című pc-s szerepjáték, aminek a héten jelent meg a második része. Ez szép és jó, de van egy nagy gondom (sőt, gondunk, mert az IDDQD egyöntetű szerkesztőségi véleményét fogalmazom meg) a könyvvel. A gond pedig a következő:

V   A   J   Á   K

Hogyan lett a witcherből vaják? Sehogy, mert a könyvet az eredeti lengyel változat alapján fordították, abban pedig wiedźminnek híjják ezt a jóembert, aki mindenféle rusnysa szörnyet öl halomra. Az eredeti lengyel név is műszó, egy lefordíthatatlan szójáték: a wiedź jelentése „tudni”, a wiedźmi jelentése pedig „boszorkány”. Az angol witcher a hunter-fisher vonalon próbálta visszaadni a wiedźmin jelentését, magyarul ez ugye kb. a vadász mintájára „boszorkányász” lenne, de a witcher csak egy betűre van a witcherytől (kb. „bűbájosság”), jelezve, hogy emberünk, azért nemcsak strigákat gyilkol, hanem mindenféle nem evilági (hanem evil-ági) lényt.

Magyarul a boszorkányász (esetleg: banyász, strigász, szörnyész) nem adja vissza ezeket a finomságokat, ráadásul baromi hülyén is hangzik, szóval a fordítók nem könnyű feladat elé kerültek. A játék fordítói végül nem is nyúltak a szóhoz, ami a játék címét adja: a magyarított változatban is witcher szerepel (lehet vitatkozni azon, hogy ez mennyire jó megoldás). A könyv fordítója viszont más volt: a játékot fordító csapat helyett egy műfordító, Szathmáry-Kellermann Viktória, aki a lengyel eredeti alapján dolgozott. Eddig az első fejezetet olvastam, abból nekem az jött le, hogy a fordító szándékosan kicsit népiesre vette a szöveget. Ez a törekvés igazodik annyiban az eredetihez, hogy az jócskán merít a lengyel folklórból, és néha egész jól sül el a fordítás (például a lesi és az ördeg nekem bejöttek, mint szörnynevek). A „vaják” szó viszont bennünk nem valamiféle halálosan veszélyes szörnyvadász benyomását kelti, hanem vajákos Mari néniét, aki házilag kotyvasztott körömvirágkenőccsel gyógyítja bolond Miskát, akit megrúgott a ló szántás idején. Esetleg még a Vaják Con Dios jut eszünkbe a szörnyűszóvicc-vonalon.

De hogy ne legyünk ilyen negatívak, megszólítjuk a tisztelt virtuális asztaltársaságot: szerintetek milyen magyar szóval lehetne leginkább visszaadni a witcher (wiedźmin) jelentését?

Videojátékból készült rettentő rossz mozifilmet már nagyon sokat láttunk, jót, vagy legalábbis nézhetőt annál kevesebbet. Ettől függetlenül egyre nagyobb divat játékból csinálni filmet, a tavalyi nyár legnagyobb popcornslágerének például a Prince of Persiát szánta a Disney meg Jerry Bruckheimer - aztán végül elég gagyi lett, és a pénztáraknál sem villantott olyan nagyot.

A Ubisoftnál talán éppen ez adta meg az utolsó lökést a saját filmes cég felépítésére, és januárban el is indult a Ubisoft Motion Pictures, azzal a feltett szándékkal, hogy futószalagon gyártsa a filmeket a Ubi-játékokból, de anélkül, hogy Hollywood szokás szerint szaros gumicsizmával taposná szét a játékok eredeti hangulatát és sztoriját.

És most, ha nem is indult be a futószalag, de világgá kürtölték a menetrendjét: első menetben a Ghost Recon, az Assassins Creed és a Splinter Cell filmek jönnek, meg egy rajzfilmsorozat a Raving Rabbids alcímű Rayman-epizódból, 78 résszel, és persze mind 3D-ben, mert ma hogy néz az már ki, ha valami nem 3D. Még idén kész forgatókönyveket ígérnek, és jövőre lehet is forgatni.

A franc tudja, én valahogy picit szkeptikus vagyok. Attól függetlenül, hogy a Splinter Cellből simán lehetne csinálni egy új Mission Impossible-t (vajon ki lenne az ideális Sam Fisher?), az Assassins Creedben is bőven van mozifilmes potenciál, a Ghost Recon meg lehet hogy játéknak leginkább semmilyen, de standard Tom Clancy alapanyagként nyilván akciófilmnek is elmenne.

Te milyen játékból látnál szívesen filmes feldolgozást?

Közhely, hogy Magyarországon jelentős késéssel terjedtek el a konzolok, mert a nyolcvanas években nem lehetett NES-t kapni minden sarki Keravillban, illetve mert a játékmásolás lehetősége miatt a magyar rendszámú kockaladák egyébként is inkább Commodore-okat hoztak be az országba. Mindez persze a kilencvenes évek elején is éreztette hatását, szóval bizonyára van pár ezer gamer, akinek annak idején kimaradt a Sega Genesis. Ők most a lenti videóban három perc alatt képbe kerülhetnek a legfontosabb Genesis-játékokról, legalábbis azok végéről.

Pár hete keringett netszerte ez a videó (pedig 2009-es, de csak mostanában kapták fel a gémerblogok) a világ legrosszabb videojátékos szinkronhangjairól-szövegeiről. Mivel tele van régi, Európában nemannyira ismert konzolos játékokból származó dumákkal, nem is ütötte meg az ingerküszöbünket - ellenben az a remixvideó, amiben egy jóember playbackel rá, az alapban gagyi szövegekre még rá is játszva eltúlzott mimikával... na, az már IDDQD-kompatibilis.

Régen volt 8-bites csaj a rovatban, most jöjjön egy kétes hírű ikon, akihez mégsem kell kitenni a 18-éas karikát: Giana, pontosabban a Giana nővérek, a The Great Giana Sisters című, 1987-es platformjáték főszereplői. Valójában egyszerre csak egy lány szerepelt a játékban, de a jókislány Gianából a felszedett bónuszok kihozták az agresszív, gonosz Gianát, aki már nemcsak ráugrani tudott a tekikatonák Giana-univerzumbeli megfelelőire, hanem le is tudta lőni azokat. (UPDATE: ez csak a DS-verzióra igaz, az eredetiben kétjátékos módban jött elő Giana nővére, Maria.) Fent egyébként a C64-verzió töltőképrenyője látható - ugye, milyen gyönyörű?

Hetek óta áll a bál a Sonynál, mióta pár kósza hekker lenyúlta százmillió ügyfél személyes adatait az egyik adatbázisukból, benne többek között egy rakás hitelkártyaadattal. Az mmo játékokat futtató SOE már tíz napja áll a botrány miatt, a játékosok viszont tömegével jelentik, hogy a számlázási osztály a balhé közepén is lelkiismeretesen dolgozik, és menetrend szerint levonták a havidíjakat a másfél hete elérhetetlen szolgáltatásokokért. Nyilván utólag majd mindenki kártalanítva lesz, meg kapnak fájdalomdíjul egy csomó ingyen játékidőt, de ezzel együtt nehezen tudok fájdalmasabb öntökönlövési sorozatot elképzelni PR-fronton, mint hogy:

1. Leállítom a szolgáltatásomat
2. Napokkal később közlöm a júzerekkel, hogy bocs, lenyúlták az adataitokat, és lehet hogy a kártyaszámaitokat is
3. Levonom tőlük a nem működő szolgáltatásomért az előfizetési díjat

És természetesen rettentő haraggal, ahogy azokra is, akik testvéreim ármányos elpusztítására törnek. A Gaming with the Stars sorozatban Samuel L. Jackson multizik a Call of Duty Black Opsszal, ez talán az eddigi legviccesebb epizód, de érdemes lecsekkolni az eddigieket is: Schwarzenegger, Vin Diesel, Peewee Herman.

(Ha valakinek nem esett volna le, emberünk kivágott egy csomó hangfájlt az adott színész filmjeiből, és azokkal kommentálja akció közben az eseményeket, a többi játékost rendszeresen az őrületbe kergetve.)

Eredetileg arról a 332,5 tonnás, 720p felbontás megjelenítésére képes LED-falról akartam írni, amit valami versenypálya mellett állítottak fel egy autóversenypályán, valahol az USA-ban, és bár a későbbiekben arra pazarolják majd, hogy visszajátszásokat, meg hasonló, játékos szempontból nem túl érdekes dolgokat mutassanak rajta, az ifjabbik Dale Earnhardt "ment rajta" néhány kört az iRace című programmal. Majd' 1500 négyzetméteres kijelzőn játszani, azért az már valami.

Azonban a hozzászólások között felfedeztem minden idők legmakacsabb dobozát, szóval ha kapott egy pipát Erhardt meg a tescónyi tévé a fenti linken, akkor indítsátok el a lenti videót. Bár én nem osztom a blog többi tagjának megszállottságát a mechanikus-videojátékokkal kapcsolatban, egy ilyet még én is vennék itthonra (aztán felvenném, ahogy a gyerek nyomkodja, a videót feltenném a youtube-ra, és gazdagon vonulnék vissza).

Mivel Stöki megint el van maradva a munkájával (nem jött be a paksi látogatás, azt remélte, hogy szuperhőssé változik, vagy legalább sugárzó jó fejjé, de nem, minden maradt a régiben), megint alibi retró van, de ha minden igaz, az ilyenkor megszokott emlék- és kommentcunami is jön majd. A minap elgondolkoztam azon, hogy fejlődő játékosként (vagyis gyerekként) mi mindenről álmodoztam, hogy hű, remélem, tíz év múlva már annyival előrébb lesz a gamer technológia, hogy megvalósul a...

Hétvégén, azaz 14-15-én MondoCon lesz a BNV-n. Ez az első félév legjelentősebb animerajongói eseménye, összegyűlnek a mangaléták, animesterek, cosplayboyok és hentai fighterek, aMondo vagyok, nem mindennapi látvány lesz. (A mondatban szereplő szójátékok maradandó hatásaiért az IDDQD nem vállal felelősséget.)

Amiért a rendezvény átlépte az ingerküszöbünket, az az erős játékfelhozatal, ami esetünkben a jelmezes-zenéstáncos tematikához illő játékokat jelent. Lesznek például Dance Dance Revolution versenyek, egymásnak lehet feszülni Michael Jackson the Experience-ben és Assassin's Creed Brotherhoodban is, de lesznek nagy Tekkenrúgások, 14-én pedig Mortal Szombat. A hétvége fénypontja – legalábbis hardcore gamereknek – pedig a meghívásos Starcraft 2 bajnokság, amiben a rendezők 50 rugót szórnak szét a legjobbak között. További infók az információs szupersztráda letérőjén, a Mondocon táblánál.

Bár egyes videókon jól látszik, hogy már a Kinect használata közben is érdemes odafigyelni, hogy a lakás nagyobb legyen, mint a kezünk hossza és az az átlagos távolság, amire egy-egy rokonunk tartózkodik, de az, amit az ember-gép kapcsolat köré építő CHI 2011 konferencián mutattak be, valami egészen ötletes.

Mivel áramügyileg finoman szólva is alulképzett vagyok, kérek mindenkit, hogy fenntartásokkal kezelje az itt leírt információt, de amennyire megértettem az innen letölthető PDF-ből, a technológia azt használja ki, hogy az emberi test remek antenna és vezető egyben, így mérhető az a változás, amit a lakás elektromos hálózata által keltett elektromágneses hullámokban keltünk azzal, hogy mondjuk megérintjük a falat.

Igen, ezt a témát körbejártuk már elég sokszor, de most megint szembejött egy olyan kinectes trükk, amire az egyetlen elképzelhető reakció a homlokracsapás plusz hogy-ezt-miért-nem-én-találtam-ki-pedig-mennyire-magától-értetődő felkiáltás. Egy moszkvai luxusbutikban járunk, ahol a Kinect segít úgy felpróbálni a ruhákat, hogy nem kell hozzá vetkőzni meg öltözni. A megvalósítás kicsit gagyi még, de nem nehéz meglátni a lehetőséget benne például online ruhaboltok felturbózásához.

14 óra 24 perc alkalmából hallgassuk meg a Pomplamoose Angry Birds főcímzene-feldolgozását, ami a játékhoz méltóan a minimál jegyében fogant, egy szál mobiltelefon kemarájával filmezték (!), és a készítők esküsznek rá, hogy semmi utólagos hangmanipuláció nincs rajta, a fej zongorára csapkodásának hangeffektje is eredeti.

A Soul Calibur hölgyei állandó szereplői hétvégi játékcsajrovatunknak, volt már nálunk az erős tüdejű Ivy, a taxisofőr-nevű Taki, és Sophitia, aki részről részre csodálatosan tudta változtatni mellméretét. Hogy a sorozatban egyre nagyobb méretű virtuális melltartókat kellett a csajokra adni, azt egy vicces képregény is megénekelte.

Talán az állandó cikizést elégelte meg a sorozat jelenlegi vezető fejlesztője, Odasima Daisi, talán csak végre rendet akart tenni a fejekben (mellekben), mindenesetre vezetői ukázba adta a fenti képet (klikkre megnő). Ezek szerint például Ivyra nem szabad D kosaras bikinit adni – nem mintha a jelenlegi rucija sokat takarna belőle.

(via Twitter via Kotaku)

...egyértelműen a portáltetrisz!