Többször ért már minket a vád, hogy a pénteki/hétvégi játékcsajt jellemzően a nemi jegyek mérete szerint választjuk (magyarán a legnagyobb csöcs kerül előre), és bár reggel még azt gondoltam, hogy hah, majd most erre jól rácáfolok, végül úgy alakult, hogy sodródom az árral, és alaposan rászolgálok erre a téves előítéletre - Taki a mai szerencsés, aki talán a legdurvábban csöcsközpontú karakter az elmúlt húsz évben.

A Soul Caliburt már korábban is előszedtem, ha igazán nagymellű szereplőt kerestem, de nyugi, van ott még, ahonnan ez jött. A többi nagytüdejű hölggyel ellentétben azonban Taki tervezésénél úgy tűnik az volt a vezérelv, hogy tényleg nevetséges legyen a végeredmény - nemcsak a meglehetősen lazán skiccelt formák okán, hiszen azt már megszoktuk, hogy természetellenes mellformák libegnek harc közben, de még a különböző kosztümök (mert ugye páncélnak csak ne nevezzünk már két négyzetcenti jól elosztott fátylat) is mindössze a testre feszülő anyag színében különböznek. Persze ez nagyon jól jön amikor pont azt akarjuk megmutatni valakinek, hogy mit értünk lufimell alatt, de most komolyan, karikatúra ez, nem szexi lány (és ezt most így leírva ez az egész furcsa, eddig sosem feldolgozott hasonlóságot mutat a korai Zoltán Erika megjelenésével).

A háttérsztori szerint a már a névválasztásnál sem túl szerencsés (tudom, hogy japánul vízesés, de magyarul nekem Zenthe Ferenc ugrik be erről a névről, nem egy méretes mellekkel megáldott megtorló) Takit egy ninja nevelte fel egy világtól elzárt kolostorban - oké, lehet, hogy én vagyok perverz, de annak alapján, amit a japán kultúráról tudok, ekkora mellekkel igen-igen sűrű "edzésprogram" volt ott. Talán ezért történt, hogy Taki a kolostori évek után arra esküdött fel, hogy teljes mellszélességben kiáll az igazság mellett, és Japán szerte mellbedobással küzd majd a gonosz démonok ellen.

Sikeres karakter, hiszen azon kevesek egyike, akik már az első rész óta minden egyes Soul Caliber-epizódban szerepet kapott, ráadásul egészen nyakatekert vonalvezetésben alakul a sorsa, amit talán hagyjunk is, mert egyrészt a szokásos toposzokkal van tele (nem öli meg a mesterei által kijelölt házaspárt; szembekerül régi tanítójával, Tokival), másrészt aki képes röhögés nélkül háromszor elmondani, hogy "engem igenis érdekelnek a karakterek történetei a verekedős játékokban, kiváltképp a nagymellű nőké", az hazudik és/vagy nő.