IDDQD

(Disclaimer: Bár a poszt nem spoileres, a hivatkozott linkek azok lehetnek.)

Bár az elmúlt napok kommentjeiben már előjött a Mass Effect 3-ügy, azért foglaljuk csak össze a balhét, mert vannak új fejlemények is. Tehát megjelent két remek sci-fi szerepjáték után egy harmadik, a trilógia befejezése – nagyjából az utolsó 15 perc – azonban igencsak megosztotta a rajongókat. Ha figyelembe vesszük a több játékportál által is készített, de nyilván nem reprezentatív felméréseket, akkor körülbelül 85-15% arányban osztotta meg: a túlnyomó többségnek nem tetszettek az utolsó képsorok. (Egy ilyen szavazást mi is csinálunk a poszt aljánál.)

A Bioware négy napja nyitott egy topicot a fórumán, ami szinte rögtön felrobbant: eddig több mint 6800 hozzászólás érkezett bele, egy részük a játék legjobb jeleneteiről szól, de többségük mégiscsak a befejezést ekézi. A dühös rajongók a fórumon külön topicban is jelezték, hogy a cég nem egészen azt ígérte a játék marketingkampányában, amit adott végül.

Van ez a botrány, ugye (már ha ezt annak lehet nevezni), hogy a Mass Effect 3 befejezése sok rajongónak csalódást okozott. Nagy igény mutatkozott ennek kibeszélésére, ezért nyitok egy külön posztot, hogy ne más posztok alatt gyűljön a sok offtopic hozzászólás, ami esetleg még poénokat is lelő olyanoknak, akik még játszanak a játékkal. Tehát aki nem akarja megtudni, mi a Mass Effect 3 vége, innentől ne olvasson tovább, ez a spoilerek gettója, az itteni kommenteket mindenki saját felelősségére olvassa.

Pár hete megírtuk a sztorit, hogy a valaha élt egyik legzseniálisabb játékfejlesztő, Tim Schafer (akinek már a fiatalkori álláskeresése sem volt mindennapi) hogyan próbált összekalapozni a Kickstarteren 400 ezer dollárt új kalandjátékához. Azt is megírtuk, hogy rengeteg rajongó adott a közösbe 15 dollárt vagy még többet, így a 400 ezer dollár órák alatt meglett. E sorok írásakor még 32 óráig lehet adományozni, a teljes összeg már 2,8 millió fölött van. De mit csinál majd Tim a rengeteg pénzzel?

Például ezt:

Meg ezt:

Időről időre beszámolunk arról, hogy a játékfüggőség újabb áldozatokat szed, általában a Távol-Keleten. Ilyen hírek a nagyobb hírportálokra is eljutnak, de az elmúlt években ezek olyan rendszeressé váltak, hogy a sajtó már rezignáltan veszi tudomásul az újabb eseteket, csak az igazán durvákat kiemelve (például amikor egy csecsemő hal meg, mert a szülei inkább játszanak, mint hogy vele törődnének). A legutóbbi addiktológiai eset egy tajvani fiatalember, aki annyit játszott, hogy belehalt – persze ez így nem egészen pontos, inkább úgy kell fogalmazni: annyira elhanyagolta az egészségét a játékok miatt, hogy belehalt. És a "tovább" linkre csak nagykorúak és erős idegzetűek kattintsanak, mert egy kép is lesz a srácról. Ígérjük, nem csinálunk rendszert abból, hogy hullákat rakunk a blogba, de ezt a képet nem tuduk kihagyni, mert amennyire morbid, annyira tanulságos.

Első olvasásra akár egy jó kis Mad Max-klón sztorija is lehetne a mácius 16-án a mozikba kerülő The FP című film felütése. A nyomasztó, lepusztult, posztapokaliptikus jövőben járunk, bandaháborúk, kegyetlenkedés, ami kell, a legsúlyosabb arcok egy kegyetlen arénában küzdenek meg egymással a Frazier Park (a címadó FP) nevű gettó feletti uralomért. A főhős bátyja meghal egy arénaküzdelemben a rivális banda vezetője ellen, ami miatt hősünk elbujdosik és megesküszik, hogy sosem küzd többé. Egy év múlva mégis visszatér, hogy bosszút álljon és átvegye az uralmat FP felett...

Jó kis B-mozinak ígérkezik, nemde? Egészen addig, míg ki nem derül, hogy pontosan mi is zajlik abban a bizonyos véres arénában: hát egészen konkrétan egy Dance Dance Revolution játéktermi párbaj. A kiadó kidobta YouTube-ra a film első 10 percét, én speciel fuldokolva röhögtem végig, új kategória született a gagyin belül, Uwe Boll sírva könyöröghet a receptért.

Minap meséltem Tylernek, hogy felhúztam magam egy XBLA-játékon. Letöltöttem a Radiant Silvergun remake-jét, és kipróbáltam, de már a második pályán meghaltam – és utána kezdhettem az egészet elölről. Mire Tyler szeme felcsillant, mintha Mariót látta volna Zeldával kopulálni, és elkezdte darálni, hogy de hát a Radiant Silvergun egy csodás játék, az egyik segás kedvence, és éppen az a szép benne, hogy évekig kell próbálkozni vele, betanulni azt is, hogy legutolsó golyó is honnan jön, és akkor talán végig lehet játszani. Erre én kifejtettem, hogy próbálkozzon évekig, akinek páros számú anyja van, a videojátékoknak azért már illett volna túllépniük azon, hogy gyakorlatilag száz százalékban a játékos szívatására építsenek.

Kár, hogy erről későn értesültünk, mert remek kezdeményezés: egy olyan verseny, ahol a játékosok ténylegesen a játékkal játszva szavaznak. HTML5-alapú a dolog, és a magyar Nemesys Games cég már több platformra is megjelent, Fortix 2 című területfoglaló játéka is megtalálható rajta. Ahogy hallottuk, pár napja még elég jól álltak a versenyben, de azóta visszacsúsztak a harmadik helyre. A verseny már csak pár óráig tart, de a magunk részéről azért megpróbáljuk még minél több emberhez eljuttatni a hírt: játsszatok, segítséget a magyarokat.

Annyit kell csak tenni, hogy le kell szedni egy installert, ami felrakja a verseny platformját meg persze a Fortix 2-t. Aztán már csak játszani. Aki szerette régen a Volfiedet, feltétlenül próbálja ki! Egy kis kedvcsináló:

Már tényleg csak napok kérdése a Hummer-nyereményjáték eredményhirdetése, de előbb még egy sokkal régebbi adósságunkat törlesztjük: az 576-nyereményjáték lezárását. Ugyebár az 576 remek és ingyenes iPad-appjába sorra kerülnek fel a régi 576 Kbyte és 576 Konzol lapszámok, mi pedig arra kértünk benneteket, hogy írjátok meg, melyik újságot látnátok szívesen az appban.

Jött is egy csomó válasz, legtöbben az 1995. januári lapszámra szavaztatok (ebben jelent meg pl. az első Warcraft leírása), a második helyezett a 2000. februári lett (ez volt az első százoldalas szám, aminek elkészítésében Hancu és én is részt vettünk), a bronzérmes pedig az 1997. decemberi (Curse of the Monkey Island teszt).

Három nyeremény is volt, legtöbben az Another World 15 éves évfordulós kiadására hajtottatok, és a szerencse V. Norbertnek kedvezett. A C64 Classics gyűjteményt M. Gábor kapja, az Amiga Classics 1+2 gyűjteményt pedig ottonyer fedőnevű olvasónk. A nyerteseket levélben értesítettük. Köszönjük mindenkinek a részvételt, és ne menjetek sehova, jövő héten új nyereményjáték lesz!

Nyakunkon a Mass Effect 3, emlékezzünk meg erről egy ideillő játékcsajjal. Igaz, a sorozatból szerepelt már itt Jack és Miranda is, sőt egy rajongói Mass Effect-pornóújság (ez utóbbi link szigorúan 18+), de az egyik legfontosabb Mass Effect-csaj kimaradt eddig. Hát persze, hogy Liara T'Soniról van szó (és magyarázza már meg valaki, a sci-fi írók miért érzik kötelezőnek aposztrófot tenni idegen lények nevébe).

Megint késésben van kicsit az esedékes Heti retro, a Ghosts'n Goblins (jövő héten befut, már a nagyját megírtam), de ezúttal remek mentségünk van: több hetiretrónyi cikket írtunk Index anyánkra.

Az egyik legrégebbi és legelcsépeltebb online mém, és egészen meghökkentő hogy még ma is vicces tud lenni is. Ahogy az is, hogy 2012-ig kellett várni, hogy valakinek eszébe jusson arról videókat gyártani, hogy néznének ki klasszikus játékok Chuck Norris főszereplésével.

Mint azt tavaly megírtuk, videojáték-zene nyert már Grammy-díjat. Attól azonban még messze vagyunk, hogy egy videojáték-karakter színészi játéka Oscart vagy más rangos filmes díjat kapjon. Persze, a motion capture határt szab a színészi képességeknek, és a legháromdébb, leghádébb CGI sem tudja egyelőre visszaadni teljesen az emberi arc finom rezdüléseit, de éppen ezért nehéz és nemes feladat játékokban hitelesen ábrázolni érzelmeket. Hogy a felvetésnek mégis van helye, azt jól mutatja, hogy Wired pár hete megkérdezte, hogy ugyan már, mikor vágnak hozzá Andy Serkishez egy szobrocskát. Serkis pedig nemcsak a Gyűrűk ura-trilógia Gollamjaként, King Kong megformálójaként és a Majmok bolygója-előzményfilm Caesarjaként lehet ismerős, hanem a Heavenly Sword Bohan királyát is ő alakította. Szóval ki tudja, lehet, hogy még a mi életünkben lesz olyan kategória egy hollywoodi díjkiosztón, hogy „legjobb színész egy videojátékban”.

Persze addig is találkozhatunk Oscar-díjasokkal és Oscar-jelöltekkel játékokban – vagy legalábbis hallhatjuk őket, mert a videojáték-ipar olykor színészóriásokat is megfizet, hogy szinkronhangok legyenek. Közülük válogattuk össze a fontosabbakat. A gyűjtéskor szempont volt, hogy a filmekhez direkten kapcsolódó videojátékokat nem vettük figyelembe (így Johnny Depp sem került be a Karib-tenger kalózai játékverzióival), csak azokat a játékokat, amiknek a saját lábukon kellett megállniuk. Továbbá csak a színészekre koncentráltunk, a forgatókönyvírókat és rendezőket meghagyjuk témának jövőre.

Oké, csak egy golfautó, de akkor is, mekkora királyság lehet úgy vezetni, hogy közben a Sega-féle OutRunnal játszik az ember. Vagy mekkora merészség, a lenti videóban látható barkácsautó készítője, az amerikai Garnet Hertz szerint ugyanis elég ijesztő élmény sofőrként csak egy szoftverre bízni magad, még akkor is, ha az autód csúcssebessége alig 21 km/h.

Végre itt a szombat, ünnepeljük ezt meg egy videóval, ami azt mutatja be, hogy mihez kezdene a Prince of Persia főhőse, ha hirtelen a való világban találná magát. Zseniális karakteranimáció!

Van az úgy, hogy egy játék eleinte úgy multiplatform, hogy konzolos és PC-s változatot is terveznek belőle, aztán, ahogy telnek a fejlesztéssel súlyosbított napok és hetek, a kiadó egyre inkább úgy érzi, ideje lesz a "multiplatform" nyugati jelentését használni csak. Ekkor jönnek a hírek arról, hogy a játék immár csak konzolokra készül, mert (kalózkodás, megnövekedett fejlesztési idő, a változatos hardverkörnyezet okozta tesztigény, kereslet hiánya, stílusidegen irányítás, mer'nem-oszt-jónapot*).

Az Alan Wake-kel is így volt, a játékot eleinte PC-re is készítették, sőt. A 2005-ös E3-on a programot fejlesztő Remedy még azt mondta, hogy "következő generációs konzolokra, és PC-re dolgoznak", aztán ez szűkült picit, mikor a srácok 2006-ban eladták magukat az ördögnek a Microsoftra bízták a kiadói tevékenységet: az MS Xbox 360 és Microsoft Vista exkluzív címet csinált a sötétség seregeivel küzdő író kalandjaiból.

Egy darabig nyugi volt, aztán egyszercsak kiderült, hogy a Vista egy szar PC-s verzió már korántsem olyan biztos: bár négy évig szinte folyamatosan Vistán demózták, 2009-ben a Remedy elismerte, hogy az X360-as port a fontos, a Windowson futtatható változat jövője "a Microsoft kezében van". Kivételesen nem utólag vagyok okos, amikor azt mondom, hogy már ekkor lehetett tudni, mit is jelent mindez, PC-s Alan Wake-et például nem jelentett. Nem is ezzel volt a baj, számtalanszor előfordul, hogy kukába kerülnek olyan játékok, amiknek nem kellene, azonban volt három mondat, ami - ezek szerint - nemcsak szerintem volt pofátlan, ostoba és átlátszó baromság.