IDDQD

Aki játszott a Half-Life 2-vel, annak talán feltűnt rögtön a játék legelején egy ismerős helyszín: a Nyugati pályaudvar. Vagy legalábbis egy arra igencsak hasonlító épület. A játék egyik főgrafikusa, a bolgár származású Viktor Antonov ugyanis nagyrészt a jó öreg Nyugatiról mintázta a játékbeli City 17 vasútállomást, a vak is láthatja:

A Polycount nevű szakmai oldalra (ahol főleg játékgrafikusok gyűlnek össze) a napokban felkerült három kép, ami azt mutatja, hogyan nézne ki ez az épület, ha egy mai játékmotorral készült volna. A Logithx nick mögé rejtőző alkotó (aki valójában a holland Jeannot van Berlo) képeit felkapta a játéksajtó, és most mi is ezt tesszük, mert a képek láttán koppant az állunk a padlón. Szóval eredetiben így nézett ki City 17 vasútállomása:

Nem tudom, most mi számít hipszter dolognak éppen: utálni az áprilisi tréfákat vagy szeretni, mindenesetre engem minden évben szórakoztatnak a videojátékos tréfák, mert a játékipar elég jó ebben a műfajban. Idén is voltak mókás álhírek, sőt áltrailerek szép számmal, szokás szerint összegyűjtöttem a legjobbakat.

Most, hogy már van olyan program, amivel bárki készíthet 2048-klónt, nem bírtam ellenállni a csábításnak. 2048 játékhősökkel, IDDQD módra. Aki először bekommenteli, mi van a 2048 helyén, vendégem egy sörre a legközelebbi Gamenightson, Playiten vagy hasonló rendezvényen.

Régen volt már toplista, gondoltam, a Flappy Bird kapcsán összeszedem azokat a játékokat – hovatovább kazuárságokat –, amik jellemzően picik, nagyon egyszerű szabályai vannak, viszont olyan addiktívak, hogy bármikor el lehet tölteni velük öt-tíz percet (órát, hetet, hónapot). Igen, tudom, hogy a Flappy Bird már lejárt lemez (meg egyáltalán, az inkább vicc, mint játék), de ez a poszt nagyon sokáig, több hétig készült, mert folyton leragadtam valamelyik lent felsorolt játéknál. A Flappy Bird nem is lesz benne a válogatásban, ami természetesen szubjektív, az én saját, évtizedeken átívelő toptízem, kommentekben jöhetnek a ti listáitok.

Írtunk két hete a Twitch Plays Pokémonról, vagyis az év eddigi legérdekesebb és legviccesebb videojátékos kezdeményezéséről: a Twitch egy csatornáján bárki bekapcsolódhatott ugyanabba a játékba, a Pokémon Red gameboyos verzióját irányították így egyszerre több ezren, sőt tízezren. A mostani fejlemény egészen megdöbbentő: 16 nap, 7 óra, 50 perc és 19 másodperc után ma hajnalban a tömeg végigjátszotta a játékot.

A szaksajtó persze követte a nem mindennapi projektet, ami előbb mémesedett, saját vicces vallása alakult ki, aztán a játékosok a káoszban próbáltak egy kis rendet vágni, önszerveződve bántak el a trollokkal és jutottak előre lépésről lépésre a játékban. A 16 nap alatt összesen 650 ezer játékos vett részt a játékban, a csúcson 120 ezren voltak egyszerre.

Vasárnap délben indul az újabb etap.

A 8-bites játékok látványvilágával elmesélni valamit mindig cuki, most éppen a Buzzfeed mutatott egy újabb szép példát: a Trónok harca (a sorozat, nem a könyv) főbb elhalálozásait lehet megcsodálni pixeles animgifekben. Egyik szebb mint a másik, kettőt idemásolok, a teljes listáért katt ide.

Kicsit késve, de csatlakoznánk a Sid Meiert méltatók sorához. A fejlesztőlegenda tegnap volt hatvanéves, erről sok hírportál megemlékezett – legszebben talán a Kotaku. Érdemes elolvasni az ottani cikket, ebből most csak egy kis sztorit idéznénk.

Történt, hogy Meier és John „Vad Bill” Stealey, a Microprose társalapítója – és nem mellesleg egykori vadászgéppilóta – ellátogattak egy techkonferenciára. A rendezvényen volt egy kis játéksarok arcade gépekkel, elkezdtek játszani, és Meier szép sorban mindegyiken porrá alázta Stealeyt. Aztán elérkeztek a Red Baronhoz, a méltán híressé vált ataris repülőszimulátorhoz. Stealey érezte, hogy tartalékos pilótaként elérkezett az ő ideje. Leült a gép elé, és hosszan játszott, 75 ezer pontot összeszedve, amivel fel is került harmadik helyre a játék toplistájára. Aztán jött Meier, és lazán hozott 150 ezer pontot. Az egykori pilóta kicsit kiakadt, és megkérdezte Meiertől, hogy mégis hogy csinálta ezt. Mire ő csak ennyit mondott: „Amíg te játszottál, memorizáltam az algoritmusokat.”

Tokióban (hol máshol) működik egy Panzer Warriors nevű klub, amit a távirányítású tankok szerelmesei alapítottak, és tagjai rendszeresen nyomnak nagy multiplayer partikat. Mármint nem virtuálisan, hanem valódi, berendezett, 56 négyzetméteres terepen, ami így néz ki:

A tankokon drótnélküli kamera található, továbbá infraérzékelő és lézer – a cél az ellenséges tankok kiiktatása, ami akkor történik meg, ha a lézerrel sikerül eltalálni egy másik érzékelőt. Egy tankot hárman irányítanak, egy pilóta, egy lövész és egy parancsnok – a csavar az, hogy ők nem a csatatéren vannak, hanem egy külön szobában. A parancsnok tanknézetből látja a csatamezőt és mikrofonon kommunikál a többiekkel; mondja nekik, hogy merre haladjanak, illetve lőjenek. Nyilván így sokban különbözik a taktikátzás egy Battlefield-partitól. Itt van két vérfagyasztó videó egy csatáról:

Egy – abszolúte valósidejű – ütközet öt percig tart, ha ezalatt valakit kilőnek, akkor nem éled újra, meg kell várnia a csata végét. A Panzer Warriors tagjai 2005 óta jönnek össze csatázgatni, néha éjszakai ütközeteket játszanak, máskor füsttel árasztják el a csatateret, hogy érdekesebbé tegyék a játékot. A klub egyébként ingyenes, és folyamatosan keresnek újoncokat, szóval aki Tokióban jár, és érdekli ez a furcsaság, dobjon nekik egy levelet, hátha befér a táncrendjükbe.

(via Kotaku)

Amikor már azt hinnénk, hogy a Flappy Bird környékén nem lehet újat mutatni, egy görög kolléga facebookos posztjai között megtalálod ezt:

Mechanikus Flappy Bird, papírdobozban, filléres automatikával, de a grafika milyen király már!

Az Irrational Games befejezi működését, legalábbis a mostani formában mindenképpen. Ezt Ken Levine, a cég vezetője és egyik alapítója jelentette be a stúdió honlapján. Az Irrational Gamesnek 17 éves működése alatt olyan játékokat köszönhettünk, mint a System Shock 2 vagy a Bioshock széria. A legutolsó játék is az utóbbi sorozatot erősíti, a Bioshock Infinite kétrészes dlc-jének befejezése lesz.

Levine azzal magyarázta a döntést, hogy a jövőben szerényebb keretek között szeretne olyan játékokat fejleszteni, amik a sztorimesélésre koncentrálnak - ne féljünk a szótól: indiesedik a stúdió. Persze ez elég nagy véráldozatokkal jár: 15 ember kivételével mindenkit szélnek eresztenek, Levine szerint minden távozónak igyekeznek segíteni, hogy hamar munkát találjon.

A Bioshock Infinite fejlesztése ugyebár nem ment simán - többször halasztott premier, eredetileg tervezett, de aztán kivágott funkciók -, talán ez is közrejátszott Levine döntésében. És persze mostanában a kicsi, de profi csapatoknak elég jó a piaci klíma. Én úgy veszem ki az üzenetből, hogy a Bioshock jogai a 2K-nél maradnak - a kiadóról egyébként szintén megemlékezik Levine pár szép szóval.

Én most egy szomorú Big Daddy vagyok.

Egészen őrült közösségi kísérlet zajlik a Twitchen már több mint négy napja. Az oldalon a gameboyos Pokémon Reddel lehet játszani úgy, hogy cseten irányítjuk a főhőst, a kontroller gombjait szövegesen begépelve. A csavar az, hogy mindenki ugyanazon a képernyőn játszik. Vagyis valaki beírja, hogy "fel", de közben más már beírta, hogy "jobbra" vagy hogy "b", és még több százan csinálják ugyanezt. A végeredmény természetesen káosz, ami egyrészt vicces, másrészt bárki csatlakozhat hozzá. Lent egy statikus kép van, mert meg akarom őrizni az utókornak, hogy nézett ki ez, illetve tartok tőle, hogy a blog.hu összeveszne egy Twitch-embeddel. Szóval aki be akar szállni a Nagy Közös Pokémon-játszásba vagy csak kibicelne, ide kattintson, de tüstént.

Kicsit belterjes lesz most ez a poszt, mert az eheti alany kedves ismerősöm, Páll Zsófi alias Sophiaso. Cserébe viszont nettó játékcsaj, nincs semmi csapda, nem jár úgy senki, mint múlt héten, amikor egy pixelló fogadta a címlapról ide kattintókat.

Zsófi az IDDQD Facebook-csoportjába spammelt be egy lájkkuncsorgós posztot, de erről eszembe jutott régi tervünk, a hazai játékcsajszéna feltérképezése. Így bő négy év után lassan ideje lenne megismerni a magyar gémerlányokat is (még ha nem is a szó bibliai értelmében).

Két hete nagyon ment a finnyogás Mila Kunisra, azóta készülök a nemes bosszúra, és most jött el az ideje. Tessék, kaptok egy lovat játékcsaj gyanánt. Epona ugyanis Link (a Zelda-sorozat főszereplője) hátasa, és kanca.

Elég sokat dolgoztam a lenti cikkel, de korántsem teljes. Feltúrtam az újságaimat régi (főleg nyolcvanas évekbeli) reklámokért, hirdetésekért. Ilyesmi már volt a blogon, akkor csak külföldi hirdetésekkel, most viszont magyarok jönnek. Amikor elkezdtem dokumentálni a szegény ember szkennerével (értsd: fényképező), eszembe jutott, hogy a pcvilag.muskatli.hu oldal készítője és fenntartója sok-sok évfolyam újságot tett fel, így - remélve, hogy a fair use-ba ez szerinte is belefér - onnan is nyúltam CoV-os és SpV-s jó minőségű szkeneket, hogy ne a saját rongyos újságaimról legyenek kevésbé profi felvételek ugyanazokról a hirdetésekről. Aztán körülnéztem ezen a kiváló archívumon (tényleg csodás munkát végez a fenntartója, aki amúgy Pettingmaster művésznéven nyomul), és még Mikrovilágokból, Commodore Egyesületi Lapokból is mazsoláztam. Ami 576 Kbyte, Guru és PC Zed, az saját fotó, illetve a PC Ultrák egy része is. A többiért nagy kudos Pettingmasternek. (Amúgy kattintásra a képek eredeti méretben ugranak fel.)

A nagyjából kronológiai sorrendbe tett hirdetéseken van egy csomó ár is, ezek közül néhánynál megemlítem, hogy mennyit érne mai pénzen. Akit a többi is érdekel, az MNB inflációs kalkulátorával tudja kiszámolni, én is ezt használtam (bár sajnos 2013 még nincs benne).

A blogban egy ideje visszatérően bemutatunk erősen wtf játékokat. Volt itt már takarítószimulátor, olyan játék, amiben macska lehetsz, sőt kecskesimogatás-szimulátor, és nagyjából ezen a vonalon haladunk most is tovább, mert úgy tűnik, hogy a játékipar egyik indie trendje a játék, amiben állatbőrbe bújhatsz. Van, aki komolyan gondolja, van, aki viccből – lássunk most mindkettőre egy friss példát.

Kezdjük a komollyal: Steamen már megvehető a Might and Delight című svéd fejlesztőcsapat új játéka, a Shelter. Első blikkre ritka nyomasztó játék, amiben az egyetlen cél a túlélés, és egy kölykeit védő nőstényborzot irányítunk benne. Borzmama feladata biztonságban végigvezetni a kölyköket a pályákon, miközben bozóttűz, áradó folyó, ragadozómadár és az éhhalál fenyegetik őket. Kaja nincs sok, úgy kell összekotorni, de még jobb, ha borzunkkal megölünk egy rókát, zárójelbe téve a Brehm-összest (a borz ugyanis kisebb rágcsálókat meg-megeszik, esetleg egy sünnel is elbánik, de a róka nem igazán szerepel az étrendjén). Mindez fakó, komor színekkel prezentálva – ha nem tudnám, akkor is kitalálnám, hogy skandináv cucc. Nézzetek bele a videóban, érdemes.

A poénos példa pedig egy kecskeszimulátor, amit a Coffee Stain Studios készített ujjgyakorlatként, két komoly játék között, egy hónap alatt, hogy kreatív energiát gyűjtsön a következő nagyobb projekthez. Az alkotók szerint a program „olyan, mint egy görkoris játék, csak ebben nem görkorcsolyázóval vagy, hanem kecskével, és nem trükköket kell csinálni, hanem szétzúzni mindent.” Valahogy így:

Persze a wtf játékok koronázatlan királya továbbra is a Japan World Cup 3 című lóversenyszimulátor marad.