IDDQD

Ma van a Budapest Pride, amihez kapcsolódik tavaly óta egy kampány, a Nyitottak vagyunk. Ez bőven túlmutat a meleg büszkeségen, lényege a többi ember elfogadása nemüktől, származásuktól, vallásuktól és egyéb adottságaiktól függetlenül. Ehhez az IDDQD is szívesen csatlakozik, ennek szellemében az amúgy is már kereteit feszegető játékcsajrovatban következzen egy hölgy, aki férfinak született. És aki mellesleg a játékipar egyik megkerülhetetlen legendája.

Stöki egyik beharangozójában azt ígérte, hogy mindenféle hw retro témakörben foglak titeket bombázni, így lassan ideje, hogy belekezdjek a témába. Főleg, hogy konzervanyagokat dolgozok át ide, de ezt nézzétek el nekem, meg amúgy is, egy csecsemőnek minden vicc új. Cikkemben több hivatkozást is találhattok különböző gépekhez kapcsolódóan, kiemelendő Sunsetjoy Retemu.blog.hu oldala, ahol hasonlóan részletes írásokat olvashattok.

Mostani vizsgálódásom tárgya a NEC PC Engine nevű konzol lesz, aminek egyébként semmi köze az X86 PC-khez (bár tudvalévő, a NEC gyártott pc-ket is). Lássuk a megtalálás történetét. Gyulán, kedvenc bolhapiacomon nézelődtem, túrtam a lomot, amikor két NES kontroller akadt a kezembe. Állapota és ára miatt végül nem vettem meg, de az eladó felhívta a figyelmemet egy másik gépre.

Először csak a kontrollerét találtam meg, azt hittem, hogy piacos-gagyitron NES klón játék lesz, de a rajta látható NEC felirat megragadta a figyelmemet. Rémlett valahonnan, hogy volt valami NEC játékgép. Nos, előkerült a masina is a kupac aljából, és ekkor fogott padlót az állam. Ugyanis Japán verziós gépet sikerült kifognom! Ennek tanúbizonysága a japán írásjelekkel írt felirat a gép hátulján.

És hogy mi is ez a gép? NEC PC Engine. Rövid egyezkedés után (közben előkerült három gyári, tökéletes állapotú kártya is, eredeti hibátlan füzetecskével, tokkal-vonóval) enyém lett a kis drága. Szó szerint értendő, ugyanis a Wikipédia tanúsága szerint a világ legkisebb asztali konzolgépéhez van szerencsénk (14 x 14 x 3.8 cm).

A képre kattintva galéria nyílik!

Az ember hozzá van szokva az olyan alapigazságokhoz, mint hogy a nagy játékkiadók csak újra és újra megnyúzzák a sikerjátékaikat, a végén már igazi tartalmat sem tesznek bele, csak új borítóképet nyomtatnak, és hozzáadnak egyet az előző évben megjelent cím végén lévő számhoz.

Szóval ez persze nem mindig így van, de az EA (vagy valaki, aki nagyon nem szereti az EA-t) mindent megtesz, hogy megmutassa a fenti gondolatmenet igazságtartalmát: most például a cég verekedős játékának, az UFC 2014-nek jött ki olyan demója, amiért (nagy levegő) fizetni kell.

Fizetős demó, azért ez már tényleg a beszarás kategória. Bár valószínűleg csak átmeneti hibáról van szó, lehet, hogy egy ügyesen álcázott kísérlet az egész. Persze, véletlenül raktuk így ki, de nézd csak, pár ezer idióta tényleg fizetett érte. Hát, akkor mostantól ez az iparági alapvetés!

[UPDATE: Közben biztossá vált, hogy tévedés volt, persze, persze.]

A Destiny az a játék, amit a Bungie csinál, az Activision ad ki, 500 millió dollárba kerül (hogy már most, vagy a következő 10 évben, az talán mindegy is), és amiben Peter Dinklage, a Trónok harca legkirályabb szereplője szinkronizálja a karakter segítőjeként összefoglalható, Ghost nevű robot-izét.

Az alfateszt alatt gyorsan kiderült, hogy a Destiny valójában az a játék, amiben Dinklage unott hangon, tehetsége legkisebb szikrája nélkül, egy lábon lőtt mosónő beleélési képességével mond angol mondatokat. Bámulatosan gyenge és zavaróan rossz volt az egész, én például a teszt elején nem is tudtam, hogy az ő hangját hallom, és meg voltam győződve arról, hogy csak placeholder ez az egész, majd lecserélik, hiszen ez egy alfa, ami pont azért van, hogy kiderüljön, ha valami rossz.

Na, kiderült, hogy igazam lett (nekem és nagyjából mindenkinek, aki próbálta a játékot): az Eurogamer azt írja, hogy a legendássá vált hangfájlokat még a bétáig frissítik, aztán a végleges megjelenésig újra frissítik őket. Hogy ez mit jelent a frissítés Bungie-ul, vagyis hogy Dinklage mondja fel őket újra, vagy inkább váltanak valaki másra, vagy autotune-nal bolondítják meg, az még nem derült ki.

Az egyik legjobb, vagy hát na, legeslegviccesebb mondat, a bevezető küldetés végén elhangzó "That wizard came from the moon" azóta pólóra is került, a Bungie shopjában lehet kapni, a bevétel pedig valami jótékonyságra megy majd el, szóval csak volt értelme rosszul felmondani azt a pár mondatot.

Reddites sztorikat nem kell mindig készpénznek venni, de ez olyan fura, hogy valószínűleg igaz (ráadásul képek is vannak hozzá). Főhőse egy nagymama, akinek valószínűleg nincsenek megélhetési gondjai, mert vett egy épületet Japánban, Chiba prefektúrában (igen, ez az a Chiba, aminek az a Chiba City a fővárosa, ahol az éppen tegnap megénekelt Neurománc sztorija indul). A hölgyet aztán meglepetés érte, amikor átnézte az ingatlant: az előző, azóta felszívódott tulajdonos ott hagyott két emeletre való játékgépet.

Idén is megrendezik Magyarország legnördebb rendezvényét, a patinás Árok Partyt, szokás szerint Ajkarendeken, a Simon István Általános Iskola tornatermében (tudjátok, ez az, amin három éve felvonult a szinte teljes CoV-stáb). Július 18-20 között lehet a helyszínen héderezni, a programban lesz többek között Plus4-demószemle és több előadás - például a C64-guru Halmai Csongortól, akit még szűkebb pátriámból régebbről ismerek, és aki, ha jól tudom, Ausztráliából jön haza (vagy jelentkezik be, utóbbi a valószínűbb azért) a partira. Sajnos én kihagyom, mert az a hétvégém már tele, pedig jó lenne összefutni például vele is. A teljes programért katt ide, de amúgy a rendezvénynek van Facebook-oldala is, és egy demóba csomagolt meghívó:

Aki a tavalyi Árok Partyra kíváncsi, Krissz honlapján talál egy élménybeszámolót.

Harminc éve jelent meg a Neuromancer, és erről nekünk is meg kell emlékeznünk, hiszen bár film nem, videojáték készült belőle. William Gibson klasszikusa ordított egy jó játékadaptáció után, és meg is kapta. (Egyébként meg a könyv fordítója párszor már tiszteletét tette a blogon a kommentekben.)

Remélem, nem csak én érzem úgy, hogy kezd unalmas lenni az indie fejlesztők körében népszerű paródiaszimulátor. Múlt héten ugye volt a kavicsszimulátor (amit van, aki pénzzel támogat), most meg itt a fűszimulátor, szintén a Steam Greenlight-esélyes játékai között. Kicsit mondjuk zavaró a trailere, mert lőni is lehet benne.

Ezt leszámítva sok meglepetés nincs abban, amit a játék ígér (esetleg csak a tehenek):

Fű
Dinamikus fűábrázolás
Realisztikus időjárás
Csodálatos környezet
Tehenek?!
Még több fű

A játék már a top 100-ban van, így nem kizárt, hogy a következő Greenlight batchban beteszi a lábár Steamre a kavicsszimulátorral együtt. Akit bővebben érdekel a dolog, látogasson el a játék oldalára, ahol már több mint kétezer komment gyűlt össze (elég nagy százalékban gyűlölködők), és ahol néha a fejlesztő is beszáll a mókába (ő láthatóan élvezi a dolgot).

Egyébként a múltkori poszt után egy kedves IDDQD-olvasó elkezdett gyűjtetni poénból egy sötét űrt szimuláló játékra, itt megtalálható. Nem rossz, de igazból nem ezt a szimulátort látnám szívesen, hanem:

• elveszettzokni-szimulátor (magányosan heversz egy kanapé alatt, de soha nem talál meg senki);
• egérszimulátor (nem tudsz irányítani semmit, téged vonszol egy nagy kéz az egérpadon, valahonnan jobbról egy normális játék is hallatszik, de abból nem látsz semmit);
• köldökszösz-szimulátor (ehhez nem is fűznék kommentárt);
• sátor-szimulátor (ez csak a szóvégi összecsengés miatt - hé, kevesebbre is épült már játék!);
• szimulátorfejlesztő-szimulátor (egy indie játékfejlesztőt kell irányítani, és hülye szimulátorokat fejleszteni);
• anti-szimulátorfejlesztő-szimulátor (mint az előző, csak ha a fejlesztő normális játék helyett idétlen szimulátort fejleszt, egy baszom nagy péklapáttal el lehet tángálni).

Valamiért azt gondolom, hogy jeles alkalom, amikor valaki először vesz életében egy játékot pénzért, úgy, ahogy azt elméletileg kell. Persze, ez manapság már sokak szemében idióta hozzáállás, hát minek, ott az ncore-bolt, meg a rohadék kiadók amúgy is milliárdokat kaszálnak, de most nem is ez a lényeg, hanem.

Az első játékom a Task Force 1942 volt, 1994-ben vettem. Mármint nem úgy az első, mert az első c64-es volt, egy eszkimóval kellett összepakolni a jégtutajt és meglépni a (talán) pingvinek elől, aztán pécén nyilván az összes klasszikus megvolt, kislemezen vittem haza őket az iskolából, néha több napon át.

Szóval a Task Force 1942 valójában úgy tetszett meg, hogy olvastam róla egy újságban. Talán PC Guru volt, vagy valami más, ez már nem tiszta, de a lényeg, hogy azt írták, 386-os kell neki, nekem meg 486 DX40-em volt, akkor már 4 megabájt RAM-mal. Az újság végén volt árlista, az 576 Kbyte Pozsonyi utcai üzletében talán 4999 forintért lehetett kapni. Pont volt ennyi pénzem, következő szombaton a haver bátyja bevitt Pestre, megvettem a játékot. Nagyjából minden zsebpénzem ráment, de boldog voltam.

Aki azt hitte, hogy az indie fejlesztők körében népszerű - eleinte nagyon vicces, aztán egyre fárasztóbb - poén, a szimulátorparódia a kecskeszimulátorral csúcsra ért, az nagyon téved. Készül ugyanis a Rock Simulator 2014, Steamen már lehet Greenlightba beszavazni (a Valve meg megint gondolhatja át, mit enged be és mit nem). A Youtube-on videó is van erről a csodáról:

Igen. Ez egy kavicsszimulátor. Egy darab kő vagy, nem tudsz csinálni semmit. De legalább zene szól. A fejlesztő elég vicces bemutatót is csinált neki dobozképpel, artworkkel, ahol azért leírja, hogy játékmenet, az nincs. Miért is lenne egy kavicsszimulátornak?

A közösség egyik fele utálja az egészet, fórumbejegyzésekben szólítják fel a többieket, hogy ne szavazzák be Greenlightba a programot - a közösség másik fele meg máris Oculus Rift-támogatást és dlc-ket követel, sőt Rock Simulator 2014 gyűjtögetős kártyajátékot. Gondolom, a blog olvasói között is lesz mindkét táborból (és ezzel nincs is semmi gond).

Egyébként máris akadt kihívója is, egy másik, legalább ilyen szép kavicsszimulátor, amiben legalább nézelődni lehet (Unity playerrel böngészőben kipróbálható itt, a fenti kép ebből van). Ráadásul ez hónapokkal a mostani előtt készült. Sőt, a YouTube-on tavalyról van már egy kavicsnéző-szimulátor trailere, idén tavasszal pedig már kősimogatás-szimulátorral is lehetett dolgunk. Nincs új a nap alatt. Csak kavicsok.

"Ennél nagyobb marhaság ma már nem lesz" rovatunkban a lenti videót mutatjuk be. A lenyűgöző WesterosCraft projektről tavalyelőtt már írtunk: őrült vállalkozás, amelynek tagjai hangyaszorgalommal, kockánként hordták össze Minecraftben a Trónok harca világát, Westerost (nyilván a regényfolyamból készült tévésorozat képi világát alapul véve). Most ezt a Minecraft-Westerost járták be a Virtuix Omni nevű virtuálisvalóság-kiegészítő gyártói.

Mint látszik, a rendszer egy vr-sisak mellett egy - egyébként 500 dolláros - futópadszerűségből áll, ami minden irányba követi a helyben járó játékos mozgását. Emberünk el is gyalogol egészen a Falig, sőt fel a Falra, sőt ha már ott van, le is esik. Érdekes is meg vicces is, de azért sok hasznát nem látom egy ilyen rendszernek, főleg hogy végig ott a júzer kezében a kontroller, ami ezek szerint megkerülhetetlen.

És tudom, hogy egyszerű ember vagyok, de kisebb röhögőgörcsöt kaptam, amikor a Virtuix honlapját nézegetve belefutottam ebbe:

De biztos csak azért, mert én úgy szoktam játszani, hogy végigheveredem kedvenc ikeás kanapémon, kontroller a kézbe, és onanntól csak az ujjak mozognak, még csuklóból sem végzek felesleges erőfeszítést. A játék ugyanis nekem pihenés, nem futkározás vagy guggolgatás (kivétel esetleg egy-két ritmusjáték).

Persze nem vagyunk egyformák, nyilván van igény ilyesmire is, akár még Guggolást Élőben Figyelő Négykarú Rendszerre is, legalább egy szűk körben. Érdekelne a kommentekben, hogy a T. kommuna hogy áll ehhez a kérdéshez. Egyébként a Virtuixnél eggyel durvább a Virtusphere, ami konkrétan egy nagy labdába zárja a játékost. Egyik E3-on volt szerencsém kipróbálni, inkább érdekes volt, mint jó.

Pedig már komolyan azt hihettük, hogy végre eltűnik a Microsoft pécére kitalált őrülete, a Games for Windows Live. A Rockstar ugyanis még a pécés GTA V bejelentésekor megígérte, hogy nem arra a gyalázatosan rossz rendszerre hozzák majd a játékot, hanem simán Steamen. Aztán egy Age of Empires Online-nal kapcsolatban kiadott, aztán gyorsan törölt hírben is az szerepelt, hogy július egytől pápá, GfWL. Sőt, még a MS saját játékfejlesztő stúdiója (saját, hát na, megvették), a Twisted Pixel is átköltözött a Steamre. És mindennek ellenére tessék, a GfWL mégis velünk marad.

A Microsoft sokáig nagyon hallgatott erről a tetszhalott állapotban hagyott szolgáltatáskezdeményről, de most mégis megszólaltak, és biztosítottak minden rémülten futkározó játékost, hogy továbbra is támogatják a GfWL-ot, szóval

Pontosabban olyasmit írnak, hogy se új játékot vásárolni nem lehet majd, se frissítés nem jön a régi játékokhoz, de az eddig itt megvett vagy ide beregisztrált játékokat azért le lehet majd tölteni innen. És persze a következő években továbbra is elhivatottan dolgoznak a pécé mint játékplatform jobbá tételén. És akkor az ember ne kapjon röhögő görcsöt, továbbra is elhivatottak.

Olyan nagyon azért nem lehetnek azok, hiszen a fenti mondat egyben azt is jelenti, hogy soha többet nem jelenik meg olyan játék, ami ezt a szolgáltatást használná. Azért persze még ne örüljünk, maradt elég sajátmárkás piactér, ami a halálba idegesítheti a pécéseket, például az Origin vagy a Uplay, és bár most hirtelen nem jut eszembe más, ez a kettő is épp elég ahhoz, hogy az egekbe szökjön a pulzusom.

Ismerkedjetek meg Adam Butcherrel. Brit, 27 éves, filmrendező-forgatókönyvíró, és hobbiból 11 éves kora óta készítget játékokat. Éppen most fejezte be legújabb játékát, a Tobias and the Dark Sceptres című platformert. Tizenhárom év után. (Aki kíváncsi rá, itt le it töltheti, ingyenes.)

Butcher 14 éves volt, amikor 2001-ben elkezdte fejleszteni a játékot, abban az időben, amikor az indie játékokat még nem nevezték indie-nek, és senki nem csinált belőlük pénzt. Szóval igazi amatőrmunkának indult. Hogy miért tartott 13 évig a játék fejlesztése, arról az alkotó készített egy hétperces videót, és ez az igazi kincs. Egyrészt tanulságos lehet más indie fejlesztőknek, hogy a túlzásba vitt ambíció vagy a tervezetlenség hova fajulhat, másrészt csodálatos, ahogy Butcher elmeséli, miért érezte úgy, hogy tartozik a játék befejezésével 14 éves kori önmagának. Nagyon inspiráló az egész (van egy nyolc éve elkezdett regényem, amihez hét éve hozzá sem nyúltam, de hirtelen kedvem támadt folytatni).

Játékcsajrovatunkban megint olyan celeb jön, akinek nemcsak póz a videojátékozás, hanem igazi hardcore gémerrel van dolgunk. Ő Aisha Tyler, akit láthattunk a Jóbarátok utolsó két évadában Ross barátnőjeként, az Archerben az ő hangján szólal meg Lana, és nem mellesleg idén harmadszor volt hoppmestere a Ubisoft E3-as sajtóhepajának. Az első alkalommal még eléggé csikorgott a dolog, de mostanra teljesen belejött, vicces volt, laza, és hát elég jól mutat 183 centijével a cég CEO-ja, Yves Guillemot mellett.

(Ahogy ígértem, a héten két retrocikket is olvashattok, az E3-ról gyűjtött régi kütyük után jöjjön Adsr kolléga szuperalapos visszatekintése a konzolos flipperekről, aminek első része itt olvasható: Flipperek konzolokon, 1. rész)

A harmadik generációs konzolok időszakába lépünk flipperes vizsgálódásunk során. Mostani írásomban a Sega SG-1000, a Nintendo Famicom, a Sega Master System, és az Atari 7800 kerül górcső alá. Ahol elérhető, a képre kattintva a böngészőben futtatható emulátor nyílik meg!