IDDQD

Múlt héten két darab Video Games Live páros belépőért versenyezhettetek: tíz, egyenként pár másodperces részletet kellett kitalálni játékzenékből. Úgy tűnik, elég nehéz volt a feladat, mert bár a posztot sok ezren olvasták, csak tíz helyes megfejtés érkezett és egy helytelen. Szóval minden ötödik megfejtő nyert, ilyen is ritkán van nálunk. Először jöjjenek sorban a megfejtések, vagyis a tíz játékzene már teljes hosszában, és abban a sorrendben, ahogy a korábbi posztban szerepelt:

Gyorsan tegyük hozzá, hogy az IDDQD 5. születésnapját együtt rendeztük a 8. Retro Kütyü Játszóházzal, amit az Insert Coin Egyesület hozott össze, ezúttal is nagyon köszönöm nekik a lehetőséget, igazi win-win szituáció volt az együttműködés. Szerintem baromi jó buli volt szombaton - azok kedvéért, akik nem tudtak eljönni, jöjjön egy kis képes összefoglaló.

Akkor holnap csapunk egy nagy bulit a Grundon. Remélem, hogy nem mondok már sok embernek újat, mert hetek óta a legfelső poszt a blog Facebook-oldalán, és itt is többször volt szó róla, de azért ideteszem a plakátját, ha már egyszer ilyen szépet alkottam.

A részletek:

• 5-kor kezdünk a versenyek selejtezőivel, de azok csak 3 gépet foglalnak le, nyugodtan lehet a többin játszani mindenfélével.
• 8-tól kezdődnek versenyek döntői.
• 8 körül lesz egy meglepetés is.
• Utána tovább játék, beszélgetés, idd(qd)ogálás, amíg erőnk bírja.
• Fél 10 körül elkezd játszani a helyi dj a lefoglalt terem mellett, de ez ne zavarjon senkit, játszani továbbra is lehet majd kifulladásig, és elég nagy a Grund ahhoz, hogy aki beszélgetni akar, találjon helyet (persze az is egy lehetőség, hogy beálltok ugrálni kortárs könnyűzenére, virágozzék minden virág).

– De Stöki, de Stöki, milyen kompók lesznek?

Már vártam a kérdést, köszönöm. Szóval:

• Elektor Kalandor Kihívás: 3 perc alatt ki tudja elérni a legtöbb pontot a NES-es Mario Brosban.
• Arnold Schwarzenegger Emlékmészárlás: C64-es Barbarian, egyenes kiesés, többet nem is kell mondani.
• Bombázás Utolsó Emberig: Dyna Blaster pc-n (Bomberman, akinek így ismerősebb), szintén egyenes kiesés.
• Go go Mario: Ez csak profiknak, speedrun a 8. világig, 2:30-as idővel lehet nevezni.
• Ismerős Pixelek: Játékfelismerős kvíz.
• Stöki Nagy Arca Challenge: Aki megver Wizard of Worban, annak fizetek egy sört. (Lehet, hogy elhamarkodott dolog ez, de abban bízom, hogy biciklizni sem lehet elfelejteni.)

Persze a nyertesek kapnak apró nyereményeket - nyilván nem nagy dolgokat, mert kis blog, kis foci, inkább csak emléktárgyakat, de a szándék a fontos. Illetve rajtam le lehet verni az ezer éve lezajlott hummeres nyereményjáték nyereményét. :) Gyertek, jó buli lesz. Az Insert Coin Egyesületnek pedig nagy-nagy köszi a játékokért (és továbbra is él az egyesület felhívása, hogy amúgy bárki hozhat további játékokat, vasakat).

Ugye, senki nem felejtette el, hogy szombaton őrületes születésnapi bulit tartunk a Grundon? És ha azt hiszitek, hogy IDDQD-szülinap elmúlik nyereményjáték nélkül, hát nagyot tévedtek. Két szerencsés egy-egy páros belépőt nyerhet a Magyarországon először látható Video Games Live koncertre, csak tíz játéknevet kell kitalálni és beküldeni. A feladat a nyereményhez passzol: pár másodperces játékzene-részletek alapján kell kitalálni a tíz játékot, és beküldeni a blog levelesládájába. A határidő november 9. vasárnap éjfél. Igyekeztem nem túl nehéz részleteket adni, hogy minél többen játszhassanak. (És talán nem kéne mondani, de több moderált komment után azért mégis: KOMMENTEKBE NE JÖJJENEK MEGFEJTÉSEK!)

Az IDDQD a magyar sajtóban elsőként írt hosszabb elemzést a Gamergate-botrányról, ennek már másfél hónapja. Persze azóta is bőven lehetett volna írni róla, de szándékosan nem tettem. Egyrészt komolyan gondolom, amit szeptemberben írtam, hogy Magyarországról, az itteni kulturális kontextusból nem tudjuk százszázalékosan megérteni a botrányt (még egy szakújságíró sem, aki napi szinten követi az angolszász játéksajtót), másrészt naponta kb. 9862894565 új cikk/poszt/komment/twit születik a Gamergate-ről (hiszen a botrány részben abból áll, hogy míves publicisztikák és viszontpublicisztikák születnek), és valahogy kevéske szabadidőmben nem akartam jobban beszállni a szócséplésbe, amikor értelmesebb témákról – például videojátékokról – is lehet írni.

Minden évben megírjuk, hogy a Halloween környéki tökfaragás milyen videojátékos/geek témájú csodákban csúcsosodik ki (2009, 2010, 2011, 2012, és nem tudom miért maradt ki tavaly), most itt az idei eresztés. Kicsit talán gyengébb, mint a korábbiak, vagy legalábbis voltak már jobbak (a tökbe épített Tetris továbbra is mindent visz).

Megvan a Djatlov-incidens? Akinek esetleg nincs, egy gyorstalpaló: 1959 elején egy fiatal szovjet egyetemista, Igor Alekszejevics Djatlov kilenc társával elindult, hogy megmásszon egy bazi nagy hegyet az Urál északi részén. Egyikük visszafordult, mert beteg lett, kilencen továbbmentek, és meghaltak. Hogy hogyan, azt ma sem tudni pontosan, mert amikor a fiatalok keresésére indult csapat megtalálta a holttesteket, több nehezen megmagyarázható furcsaságra akadtak. A nyomok arra utaltak, hogy az egyetemisták tábort vertek a hegyoldalban, majd valamiért késsel kivágták magukat a sátorból, és hiányos öltözetben (volt, aki csak alsóneműben) hagyták el a tábort jeges hidegben. De volt, aki nem megfagyott, hanem töréseket szenvedett, volt, akinek hiányzott a nyelve, hat holttest pár ruhadarabja pedig radioaktívnak bizonyult. (További spekulált részletek magyar nyelvű cikkekben itt és itt.)

Persze a konteóhívőknek aranybánya ez a sztori, a forgatókönyvek a sima lavinától kezdve az ufókon át a titkos szovjet kormánykísérletig terjednek. És ezt a történetet fogja feldolgozni az IMGN.PRO nevű lengyel indie csapat Kholat nevű játéka. A cím Kholat Syakhl-ra utal, magyaros átírásban Halat Szjal, ami a hegy neve a helyi – egyébként magyar nyelvrokon – manysi törzs nyelvén, jelentése Halálhegy. És akkor ezzel a felvezetéssel nézzük meg a héten megjelent trailert.

Szóval játékot régen vártam ennyire, és Steam Greenlighton is elég lelkesek a kommentelők. Ez a dallamos (kicsit a Firefly-ra emlékeztető), mégis nyomasztó zene, ez a folyamatos veszélyérzettel operáló környezet, ez a hátborzongató hangulat nekem nagyon bejött. Jó, én eleve bírom az ilyen szovjet katasztrófás témákat, a S.T.A.L.K.E.R. nagy kedvencem (és remélem, egyszer még valaki játékot csinál a Tunguszka-meteorból is). A Kholat egyébként a tragédia után pár évvel játszódik, főhőse azt próbálja a helyszínen kideríteni, hogy pontosan mi történt Djatlovékkal.

És figyeljük meg, hogy a túlélőhorrort lengyelek készítik, ahogy lengyelek a Witcher fejlesztői is meg a Gog.com meg még sok jó dolog. Lengyelországban az állam fantáziát lát a játékfejlesztésben, a tehetséges csapatokat felkarolja, ott ez a startupmánia egyik főcsapása (két éve az E3-on kint volt a lengyel gazdasági minisztérium, ennyire komolyan gondolják). Úgy tűnik, kezd eredménye lenni.

A konzoltörténelem egyik úttörő gépét járjuk körbe a mostani cikkben, a Saba Videoplayt, amely 1977-ben jelent meg. Lánykori nevén Fairchild Channel F-nek kell szólítani, ugyanis a Saba csak liszenszt vásárolt, az eredeti gép 1976-ban jelent meg. (További változatok: Luxor Video Entertainment System/Svédország, Adman Grandstand/ Egyesült Királyság, Nordmende Teleplay; ITT Tele-Match Processor/Németország, Dumont Videoplay; Barco Challenger Olaszország/Belgium, a Barco/Dumont cég által.)

Nem túl szerencsés csillagzat alatt született, ugyanis 1977-ben volt az első, még kisebb hatású összeomlás a videojáték-piacon.

Tumblren találtam ezt a gyöngyszemet, egyben felfedeztem az oldgamemags Tumblr-oldalt, ahol régi játékmagazinokból találhatók szkenek - főleg régi játékok értékelései, de azért van pár csodás korrajz is. Például a lenti cikk, ami a Vidiot magazin 1983-as számában jelent meg, és arról szól, hogy a játékteremben milyen stratégiával lehet leginkább révbe érni a csajoknál.

Már törölték azt a fórumbejegyzést, ahol a GOG.com szivárogtatott egyet, de a régi játékokat pár euróért szolgáltató oldalon fut egy visszaszámláló, szóval a hír igaz: újabb klasszikus kiadó játékai kerülnek az oldal kínálatába, és ez a kiadó a Lucasarts.

Aki követi a blogot, az tudja, hogy gyengéd érzelmekkel viseltetek a Lucasarts-kalandok iránt, ezért én nagyon örülök, bár ezzel együtt remélem, hogy a játékokat nem valami prémiumáron árulja majd a GOG.

Ha a bejegyzésnek hinni lehet, kezdésnek hat játékot árulnak majd (az első három először elérhető digitális terjesztésben):

- Star Wars: X-Wing Special Edition
- Star Wars: TIE Fighter Special Edition
- Sam & Max Hit the Road (hé, erről még hogyhogy nem írtam Heti retrót?)
- The Secret of Monkey Island: Special Edition
- Indiana Jones and the Fate of Atlantis
- Star Wars: Knights of the Old Republic

Kellemes lista, remélem, követi a többi Lucasarts-játék (kérném a Day of the Tentacle-t és Full Throttle-t előrevenni, köszi, GOG).

[UPDATE: Sam & Max és Indiana Jones 4,79 euróért, a másik négy játék 7,99 euróért került a kínálatba.]

A blog Facebook-oldalán találtam, és muszáj volt itt is megőriznem az utókornak: egy fotósorozat arról, ahogy a reflektorokkal megvilágított riói Jézus-szobor mögött vándorol a Hold az égen. A poén persze a harmadik kép, ami egy szinte szabályos Quake-logót ad ki. Na, erre hegesszen valaki konteót. (Forrást próbáltam keresni, de hirtelen ezen a Twitter-bejegyzésen kívül nem találtam pontosabbat.)

Mármint Ellen Ripley lánya, természetesen, aki most az Alien: Isolation című játék főhőse lett. Amanda Ripley (később Amanda Ripley-McClaren) viszont nem a játékfejlesztők műve, az Aliens rendezői változatában egy fotót is mutatnak róla az 57 éves hibernációból a civilizációba visszatért Ellen Ripley-nek. Sajnos akkorra már két évvel azután járunk, hogy Amanda 66 évesen meghalt, ezért édesanyja nem tudta teljesíteni azt a korábbi ígéretét, hogy a lánya tizenegyedik születésnapjára hazatér. Mindez kiderül az alábbi jelenetből:

Két érdekesség ezzel kapcsolatban; az egyik, hogy Amanda időskori fotóján Elizabeth Inglis brit színésznő látható, aki Sigourney Weaver édesanyja. A másik, hogy amikor Weaver megtudta, hogy a jelenetet kidobták a moziverzióból, állítólag baromi dühös lett, mert szerinte ez kulcsfontosságú magyarázat lett volna a karakter motivációjához (mármint hogy miért akarja annyira megmenteni aztán az egész filmben a telepes kislányt).

De vissza a játékhoz: a sztori szerint Amanda Ripley 15 évvel édesanyja eltűnése után próbál a nyomára akadni, a helyszín pedig a Sevastopol űrállomás, ahol aztán nagyjából olyasmit kell átélnie, amit Ellen Ripley-nek a Nostromón az első Alien-filmben. Ezek után nem meglepő, hogy Amanda sem kelléknőci a játékban, hanem egy erős női karakter (még ha sokat bujkál is a szörny elől). Amanda virtuális megalkotásához egyébként két, nem túl ismert színésznő is hozzájárult, Kezia Burrows (ő a hangja is) és Andrea Deck. A lenti galériában róluk is van kép (kattintásra mindegyik nagyobb méretben).

Kijöttek az Alien: Isolation krityók, és többek szerint elég fosatós játék (már amikor nem bugzik), de nekem ijesztgetésben akkor is a Silent Hill 2 marad a csúcs, és nem hiszem, hogy azt bármi überelni fogja. Pedig vannak annál félelmetesebb játékok, de ha egy megfelelő életkorban vagy élethelyzetben, pont a jó időben a jó helyen kapszt kis híján szívinfarktust egy jól kitalált jelenettől, az marad a legfélelmetesebb.

2003 nyarán történt, amikor először fordult velem elő, hogy teljesen egyedül laktam egy lakásban, csaj vagy lakótárs nélkül. Szokatlan élmény volt, amit egy Xboxszal próbáltam kezelni, és mindenféle, korábban általam lenézett konzolos marhaságot próbálgattam ki (hogy aztán egy életre Halo-rajongó legyek). Aznap tehát éppen a Silent Hill 2-nek estem neki. Mászkáltam benne, kóvályogtam a ködben, elemlámpáztam a sötétben, nem értettem semmit a sztoriból, mégis úgy beszippantott a játék, hogy észre sem vettem, hogy beesteledett, csak a gyomrom korgásából jöttem rá, hogy hoppá, vacsoraidő, pizzát kellene rendelni.

Aztán paráztam tovább, elismeréssel adóztam a perverz állatnak, aki kitalálta a manökeneket (vagy hogy nevezik a Silent Hill-játékok 4 végtag + 1 torzó képlettel leírható szörnyeit), aztán jött az a rész, amikor megjelent a játék leghíresebb monsztája, Piramisfej. Kicsit huncutkodott két manökennel, aztán elkezdett szimatolni annak a szekrénynek az ajtajánál, amiben meglapultam.

És ekkor dörömbölni kezdtek a bejárati ajtón, mármint a valóságban. Azt tudni kell, hogy az emeleten volt egy rács, lent meg a zárt bejárati ajtó, szóval nem lehetett csak úgy megközelíteni a főhadiszállásomat, ha valaki be akart jönni, csengetnie kellett vagy lent, vagy fent. Persze ezúttal megtörtént a 100-ból 1 eset: megjött a pizzafutár, lent éppen kifelé jött valaki, ő meg beslisszant, fent a rácsnál meg éppen hazaérkezett az egyik szomszéd, és a futárt is beengedte. És ő azt tette, amit ilyenkor bármelyik pizzafutár tett volna a helyében: dörömbölt az ajtón azzal a kopogtatóval, amit még az előző lakó hagyott ott, és baromi hangos meg baromi ronda, de én mindig is lusta voltam leszerelni.

És éppen akkor kopogtatott, amikor én egy másik ajtó mögött lapultam, Piramisfejtől parázva, teljesen (és szokatlanul) egyedül a lakásomban, aminek a bejárati ajtaján lógó kopogtatót nagyjából egészen addig senki nem használta, amióta ott laktam.

A hatás külső szemlélő számára valószínűleg igen szórakoztató lett volna, mert annyi történt, hogy egy tizedmásodperc alatt a duplájára ugrott a vérnyomásom, és bekattant valami egészen ősi ösztön, hogy nekem most azonnal rejtekhelyet kell találnom, különben itt zabálnak meg a ragadozók. A kontroller egyszerűen kitáncolt a kezemből, ahogy padlón ülésből fénysebességgel négykézlábra váltottam, majd felugrottam a kanapéra, ahol lihegve próbáltam összerakni, mi is történt, miközben addig békésen heverésző macskám - mutatványomtól legalább annyira megijedve, mint én - a szoba túlsó sarkából meredt rám reszketve.

Hát így. Szóval, neked mi volt a legijesztőbb játékélményed?

A Texas Instruments (TI) mindenki számára ismert, a mikroelektronikában megkerülhetetlen a nevük. Mégis, csak egy rövid, pár éves kitérőt tettek a mikroszámítógépek piacán, majd amikor a cég az Atarihoz hasonló válságba került, felhagytak ezirányú tevékenységükkel. Szerencsére azonban ma is aktív résztvevői a piacnak.

Mai vizsgálódásunk tárgya a TI-99/4A lesz, de mielőtt a tárgyra térnék, nézzük át röviden a cég történetét.

A céget 1930-ban alapították, mint talajkutató vállalatot az olajüzletben. Később a cég vezető védelmi-elektronika, félvezető fejlesztővé és gyártóvá alakult. 1954-ben a TI elsőként kezdte el a szilícium-tranzisztorok tömeggyártását.

1958-ban Jack S. Kilby-nek a TI-nél az az ötlete támadt, hogy ne csak egyetlen tranzisztort, hanem egy egész elektromos áramkört integráljanak egy szilíciumlapra. Megszületett az IC (Integrated Circuit, integrált áramkör) (US. Patent: 3138743). 1965-ben a TI egy további újítást mutatott be az integrált áramkörök terén: egy digitális IC-t integrált flipflop-okkal, a későbbi TTL családok ősét. Ezek a találmányok lényeges elemei minden számítógépnek, ezért a Texas Instuments-t nyugodtan számíthatjuk az iparág úttörői közé.

Jack Kilby eredeti integrált áramköre

Fácsén csak bő kétezer tagja van az IDDQD-csoportnak, ezért valószínűleg azért akad egy-két olvasó, akinek új lesz: idén ötéves a blog - hogy pontosan mikor, az a múlt homályába vész, de valamikor november elején -, és ennek örömére a retrokütyüs bulikban utazó Insert Coin Egyesülettel összecimbizve óriási bulit tartunk. Klikk az enkezemmel gyártott szépségesen ronda plakátra a nagyobb méretben megjelenő részletekért (Sör & Pixel egyelőre munkacím).

Szóval november 8., Grund. Lesz Atari, C64, ZX Specturm, NES, Gameboy, SNES, Sega MD, N64, PS1, GameCube, néhány PC és az egyesület arcade gépe, persze az összes kütyü szabadon játszható. Ezen túl az Insert Coin bulik hagyományainak megfelelően hozhatsz bármilyen kütyüt, játékot, amire büszke vagy, 10 évnél idősebb, és amit szívesen mutatnál be másoknak is. Áram és tévé lesz hozzá.

Az est egy pontján rituálisan megsemmisítünk egy születésnapi tortát, amúgy meg kötetlen játék, beszélgetés, eszemiszom, sok jó gémer kis helyen. További meglepetésekkel készülök majd (például régi adósságunk, a Hummer-pályázat nyertesei is leverhetik rajtam a nyereményüket), és persze a blogra is ezerrel hegesztem már a szülinapi kontentet (-tot). Az esemény természetesen ingyenes, aki tuti jön, a Facebook-eventen tud attendolni. Gyertek, jó lesz.