IDDQD

November közepén jön a Star Wars Battlefront, a Battlefront-játékok harmadik, de sorszám nélküli része, viszont már lehet játszani a bétával. Elég szórakoztató, és ahogy az ilyen Battlefield-szerű játékoknál lenni szokott, a YouTube-on gombamód szaporodnak a failvideók, vagyis vicces bénázások és bugok megörökítése. A Kotaku máris összeszedett egy válogatást, a jobbakat átemeltem, és kerestem még hozzájuk párat, szóval íme, hét elég vicces jelenet a legújabb Star Wars játékból.

A Doomot ugyebár nem kell már bemutatni (itt a blogon is volt róla egy jó hosszú cikk), olyan alapvetés a játéktörténelemben, mint a diós bejgli a karácsonyi asztalon. Nem csoda, hogy portolták már mindenre, és nyilván nem csak hivatalos portokra gondolok, hanem hobbihekelésekre. Én 2002 környékén kaptam az akkori munkahelyemtől karácsonyra egy iPAQ pda-t, és még azon is volt Doom (elég vicces volt stylusszal irányítani). Szerintem már kávéfőzőre és csipogó kulcstartóra is átírták.

Gondolom, nem én vagyok az egyetlen a blog olvasói közül, aki Bud Spencer és Terence Hill filmjein nőtt fel. Csak a Puffin lekvár ad erőt és mindent legyűrő akaratot. Pisztácia kifogyott, csokoládé nem is volt. Páncélautó nem, páncélautó igen. És még sorolhatnám. Szóval eléggé megörültem, amikor megláttam ezt:

Augusztusi videó, de engem eddig elkerült, és szűkebb környezetemben sem ismerte senki. A Bloodborne című, elég hardcore PS4-játék főhőse látható rajta, aki a játékban mindenféle cuccokat találhat, például egy ilyen pöpec tölcsérsisakot. Amivel létrán ez történik:

Mivel a játékot őrült japánok fejlesztették - akik arra is figyelnek, hogy mészárolás közben a köpönyegünk egyre véresebb legyen -, simán elképzelhető lenne, hogy bekerült a játékba egy "koppan a játékos tölcsérsisakja a létra fokain" hang. Sajnos azonban a hangot a videó elkövetője keverte a kliphez, de azért így is elég jó. És van belőle kétórás verzió is.

Ha már a hétvégi játékcsajposztban előhoztam Conan O'Brient, hadd említsek meg valamit, ami nekem mostanában tűnt fel: a videojátékok egyre gyakrabban jelennek meg témaként az amerikai vicces-beszélgetős showműsorokban. Nyilván azért is, mert nehéz megkerülni őket (a videojáték már rég nem az a rétegszórakozás, ami harminc éve volt), és azért is, mert termékmegjelenítésnek sem utolsó.

Kezdjük akkor Conannal, aki évek óta pörgeti már Clueless Gamer sorozatot, amiben fogalom nélküli júzerként próbál ki videojátékokat. Elég vicces általában, ez például a Minecraft-tesztje:

Csak idő kérdése volt, hogy miután a Witcher II megjelenése környékén Triss Merigoldot szerepeltettük a rovatban, az idén megjelent Witcher III egyik központi női karaktere, Yennefer is felbukkan a játékcsajok között. Persze lehetne másokat is választani a játékból (lehet, hogy még fogunk is), de Yennefer megkerülhetetlen.

Yennefer (teljes nevén Vengergbergi Yennefer) varázslónő és a játék főhőse, Geralt szerelme - vagy legalábbis egyik szerelme, Geraltnál ezt nehéz eldönteni (főleg hogy a románcok kifutása nagyban függ a játékos választásaitól). A Witcher-lore szerint Yennefer van vagy százéves (a játék világában a varázslónők jól tartják magukat, de itt azért az is segíthetett, hogy a hölgy negyedvér elf), folyton feketét és fehéret hord, ami jól passzol hollófekete hajához és lila szeméhez, parfüme pedig orgona- és egresillatú, ami azért még itt a közép-európai régióban is elég furcsa kombó.

Úgy látszik, Stökivel nagyon egy hullámhosszra hangolódtunk, ugyanis a hosszú szünet után ő is most akarta újraéleszteni a blogot, amikor én bejelentkeztem egy új cikkel. (Tavaly december tájékán született az utolsó bejegyzés részemről, az elmúlt hónapok elég melósak voltak, megtoldva egy szegedi retro számítógép kiállítással, amely a hatodik volt a sorban, illetve egy AmiCon Anniversary-val. Mindkettő főszervezője én voltam, tehát nem tétlenkedtem a régi számítógépek terén sem.)

A most bemutatásra kerülő számítógép meglehetősen ritka Magyarországon, gyanítom, hogy sokan nem hallottunk róla ;-). Bevallom, én is csak akkor láttam ilyen gépet, amikor idekerültem a szegedi múzeumba.Ez a számítógép a Thomson TO8.

1986-os megjelenése idején már piacon voltak az Commodore Amiga és az Atari ST számítógépek, amelyek, mint tudjuk, erősen megkongatták a vészharangot a 8 bites gépek felett.

Szóval hosszú nyári szünet után újra itt vagyunk, tegnap podcastet ígértem, ma meg is kapjátok. Legutóbb vendéges Checkpoint volt, most akkor jöjjön kistesója, egy Checkpoint Mini (de már a jövő hétre tervezett vendéges adást is felvettük, rögtön két vendéggel, atomjó lett). A Miniben ugye minden alkalommal csak egyetlen régi játékot vesézünk ki 10-15 percben, illetve ezúttal egészen pontosan 16-ban. Szokás szerint ki is próbáltuk a podcast témáját, hogy lássuk, mennyire öregedett szépen.

Kommentekben többen is javasoltátok, hogy vegyük elő az egyik legjobb Tex Murphy-kalandként számontartott Under a Killing Moont, mi pedig hallgattunk rátok. 1994-es a cucc, és 21 év bőven elég arra, hogy némi állagromlás végbemenjen a hajdan csúcsjátéknak kikiáltott kalandban. Hogy ez szerintünk mennyire zavaró vagy mennyire nem, azt már hallgassátok meg az adásban. Embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>vagy itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt.

Shownotes, azaz pár fontosabb ésvagy a műsorban hivatkozott dolog:

• Links 386, az egyik Links-játék
• Beach Head
• Tex Murphy-játékok
• Under a Killing Moon végigjátszás
• Under a Killing Moon Steamen és Gogon
• Tesla Effect a Steamen és a Gogon

Minden visszajelzést örömmel fogadunk továbbra is, mondjátok el, mit gondoltok a Checkpoint Miniről, és várunk javaslatokat arra is, milyen régi játékokat vegyünk elő. Jövő héten rendes Checkpoint vendéggel, két hét múlva pedig újabb Checkpoint Mini.

Korábbi adások:

Checkpoint Mini #01 (pilot) - Lands of Lore
Checkpoint Mini #02 - Shadow of the Colossus
Checkpoint Mini #03 - Heart of Darkness

 

Checkpoint (nem mini) adások

Megtöröm a légköri zavart, és újra megkezdem a sugárzást. Mondjuk ki: vége a nyárnak. És vége a nyári szünetnek is, ami kicsit hosszúra nyúlt sajnos, egyszerűen nulla időm volt foglalkozni a bloggal. Valamelyest a menekültválság is odakent, illetve egy projekt, aminek az eredménye nemsokára felbukkan az Index egy bizonyos tartalmi egységében is - egyik sem videojátékos elfoglaltság, szóval nagyon hiányzott már, hogy legyen egy kis szabadidőm (már a családin felül, mert az szent, hiszen hogy mást ne mondjak a gyereket nem felejthetem a bölcsiben). De mostanra enyhült a nyomás minden fronton, szóval visszatérünk a rendes kerékvágásba. Igen, lesz podcast is (négy adás is fel van már véve, egyiket ki is lövöm holnap) és Heti retro is (egy már készen áll a tárban), de előbb egy idegen toll, amivel ékeskedem kicsit.

Történt, hogy a PC Guru főszerkesztője, Wilson a nyáron rám csetelt. Valahogy így:

W: Még karácsonykor írtam a barátnőmnek ajándékként egy 32 oldalas kis videojáték gyorstalpalót, a-tól z-ig. Esetleg egy IDDQD-poszt róla? :)

S: úristen
csak akkor, ha megírhatom a sztorit is mellé

W: jó, égess le
alázz meg
hogy ezt egy pc-guru szerkesztő csinálta a nőjének

S: amúgy happy end?
a csaj elolvasta, és még mindig veled jár?

W: ja, szombaton voltunk 4 évesek
sőt ezek után még össze is költözött velem

S: grat :)

Szóval ezt a remek dokumentumot Wilson áldásával idebököm, akinek szüksége van rá, használja egészséggel. Nincs korrektúrázva, de így is értékes darab, és gyorsan végig lehet rajta futni, mert elég nagy betűkkel van. Ha a barátnőd (vagy pasid!) nem tudja, mi az arcade vagy a konzol, ebből a doksiból könnyen megtudhatja, a végén pedig van egy elég alapos szótár, ami akár olyan mélységekben edukálja az olvasót, ahol már a respawn, az exploit meg az anizotróp szűrés tanyázik.

Megtöröm a blog nyári szünetét egy Heti retróval, ugyanis éppen San Franciscóban vagyok munkaúton, és ha már így alakult, megnéztem a Musée Mécanique nevű kiállítást, ahol több mint kétszáz, többnyire működöképes régi játék és/vagy szórakoztató vásári látványosság kapott helyet. Bár kiállítás helyett a játékterem szó jobban illik az MM-re: nem hagyományos múzeumról van szó, amit az is mutat, hogy hova került. A város egyik legforgalmasabb turistagyűjtője, az északi kikötői rész (ahonnan többek között Alcatrazba lehet átruccanni, illetve oroszlánfókákat spottolni) egyik mólóján helyezkedik el szuvenírüzletek és halsütők között, mondhatni, természetes környezetében (tök véletlen, hogy ennyire kihalt a fotó, mert amúgy rengeteg ember jár arra).

Eltelt két hét, itt a tizenegyedik adás, de a következőre kicsit többet kell majd várni. Egészen prózai oka van ennek: nyaralnuk, pihenünk, és a strandon nincs stúdió (de ha lenne, akkor is inkább döglenénk a homokban). Szóval a nyár várhatóan utolsó podcastadása a lenti, de szeptember elején jövünk vissza újult erővel. A mostani részt egyébként is olyan hosszúra hagytuk, hogy akár duplaepizódnak is felfoghatjuk (majdnem két óra volt a forgatott anyag).

Ezen a héten sajnos technikai okok miatt elmarad a Checkpoint Mini, de cserébe felélesztem hosszú Csipkerózsika-álmából a Heti retrót. Tudom, hogy a Half-Life-cikkel régóta lógok, de most időszűke miatt nem az jön, hanem egy olyan játék, amit nemrég toltam végig újra, így egész friss élményből tudok írni róla. Meg amúgy is megérdemli, elvégre technológiai mérföldkőről van szó. Hölgyeim, és uraim: a 7th Guest!!!

"Újra felzúgnak a retro számítógépek tápegységei augusztus 14-én és 15-én Ajka városában" - kezdi Cargo kolléga az idei Árok Party sajtóközleményét, és ezzel adnám meg az alaphangot a posztnak is.

Cargo szerint a retro téma évről-évre jön fel az informatikában, a játékiparban, médiában, és 2015 ebből a szempontból különösen pöpec volt eddig (ezzel egyetértek). Egymást érik a régi számítástechnikát bemutató kiállítások, találkozók, nincs lassan olyan hét, hogy ne jelentenének be egy új vagy valahogy újraértelmezett Commodore 64 játékot, a SID zene és a chipzenei feldolgozások pedig reneszánszukat élik. (Nem is beszélve a podcastekről, szúrta be pofátlanul zárójelben.)

Ebből a sorból persze az Árok Party sem maradhat ki, idén már tizenhetedszerre tobzódhat a nagyérdemű az érdekes előadásokban. A szervezők elhivatottságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy C64-demóba oltották a meghívót. Lássátok és csodáljátok:

A 30 éves Enterprise 128 számítógépek kapcsán két előadó is foglalkozik majd a gép jelenével, terítékre kerül az Atari 2600 játékgép programozása, és a játékipar által átkozott warezolók történelméről is beszélgetnek majd a téma szakértői. Az elmaradhatatlan demoscene versenyekre is várják minden kreatív alkotó nevezését, jöjjenek akár chipzenével, grafikával vagy programmal. Vetélkedők is lesznek, naná. És persze lesz csomó régi konzol és számítógép, lehet tolni a nagy klasszikusokat a Pac-Man-től a Super Mario-n át egészen a Wizard of Wor-ig. Az élőszereplős Laser Squad pedig egészen bizarr szórakozásnak ígérkezik (sajnos nem tudok ott lenni, pedig esküszöm, beugranék Sterner Regnixnek).

14-én (péntek) este a From Bedroom to Billions film ősbemutatója zárja a napot, egy érdekes dokumentumfilm a brit játékiparról. Pénteken és szombaton este is chipzene-koncertblokk dübörög, a Double Score Dungeon formáció a találkozón debütál, a Sidrip együttes pedig az ötéves születésnapját ünnepli majd a találkozón.

A rendezők szeretettel várnak mindenkit, aki érdeklődik a téma iránt. A party weboldalán további részletek, de érdemes követni a találkozó híreit a hivatalos Facebook oldalon.

hogy muszáj megőriznem egy posztban. Avagy nézd a képet, tedd az ujjad a füledbe, és nyomogasd ki-be.

Volt pár hónapja egy hír: a Steamen arra nyílt lehetőség, hogy ha nem tetszik egy játék, amit vettél, vissza tudd váltani. Vannak persze feltételek, most hirtelen nem is tudom, talán az, hogy két héten belül, és persze huszonpár óránál nem több játékidővel érdemes csak próbálkozni, nyilván nem adják vissza a lóvét, ha végigtoltad a játékot.

Ha van valaki, aki még kételkedik, annak van egy jó hírem: a dolog működik. Kipróbáltam, bár nem akartam - mármint nem vettem csak azért valamit, hogy utána visszaváltsam. A You Must Build a Boat című játékot vettem meg 4,99 euróért, főleg mert a készítők előző játéka, a 10000000 nagyon bejött.

Viszont elfelejtettem az abban szerzett legfontosabb tapasztalatot: a játékmechanika csak telefonon, pontosabban érintőképernyőn működik, egérrel kínszenvedés. A lényeg ugyanis, hogy a játékmezőt alkotó tábla sorait és oszlopait húzogathatjuk, hogy három, vagy annál több ugyanolyan ikont egymás mellé harcoljunk a gonosz ellen.

Szóval megjelent a játék, és én impulzusvásároltam. Nagyjából egy órát játszottam vele, amikor megint rájöttem, hogy na jó, ez így nem az igazi. Megnéztem, volt telefonon is, megvettem ott, és ott nagyon jól ment. Kicsit sajnáltam, hogy nem volt hamarabb annyi eszem, mint akkor, és pár nap múlva annyira felhúztam magam, hogy leültem a Steam elé, és kértem vissza a pénzem.

Az egész nem volt több, mint pár kattintás. A végén meg kellett írni, hogy miért akarom visszavinni a boltba a játékot. Oda leírtam őszintén, ami volt: megvan mobilon is (ott szintén fizetős a játék), és ott sokkal jobban működik, itt nem fogok vele játszani. Pár óra múlva jött is a levél, hogy oké, a játékot visszavették, a pénzem meg ott van a steames pénztárcában.

Füstölöghetnék persze, hogy helló, az lenne a jó, ha visszakapnám a pénzemet, nem a Steam tenné át az egyik zsebéből egy másikba, de legyünk őszinték: annak az esélye, hogy nem költök el 5 eurót fél éven belül, nagyjából a nullával egyenlő. A lényeg, hogy a Steam visszaadott némi pénzt, és ezért én most megint azt gondolom, hogy a pécés játék nem nagyon lehetne pillanatnyilag jobb helyen, mint ott, ahol van (a Steamnél).