IDDQD

A Sun nevű igen népszerű brit szennylap napilap (hárommillió példányban terjesztik) hírei többször is kacsának bizonyultak már a múltban, szóval lehet, hogy az alábbi sztori sem igaz – de mindenesetre jól hangzik.

Állítólag a littlehamptoni Andy Brown megvette négyéves fiacskájának, Riley-nek a Fight Night Round 4-et (ami nem éppen négyévesnek való játék), de a gyerek a játék tokjában a lemez mellett nem várt meglepetést talált: egy csomag dohánnyal kevert marihuánát. „Odajött hozzám egy zacskóval a kezében, és megkérdezte: ’apu, mi ez?’ Megnéztem, és amikor rájöttem, elborzadtam, majd rögtön elvettem tőle a zacskót. De mi lett volna, ha azt hiszi, hogy édesség, és elkezdik majszolni? Inkább nem is gondolok bele” – mondta az érezhetően még mindig a történtek hatása alatt álló apuka a lapnak.

Brown használtan vette a játékot egy helyi Blockbuster üzletben, és valószínűleg a játékot eladó illető hagyta a tokban a füvet. A másik magyarázat a bújtatott hirdetés lehet – a cikkben két kép is van a játékról –, de ez nem valószínű, tavaly nyáron megjelent programról van szó. A Blockbuster kivizsgálja az ügyet.

Egy áprilisi tréfának indult akcióval a Gamestation nevű brit játékbolt 7500 játékos lelkét szerezte meg néhány nap alatt. A bolt felhasználói szerződésébe (az az apróbetűs izé, amit soha senki nem olvas el) viccből betettek egy passzust, ami szerint minden egyes vásárló lemond az örökkévaló lelkéről, és az a bolt tulajdona lesz az idők végezetéig. Kivéve ha a. A vásárló nem hisz az örökkévaló lélekben, b. Már eladta azt másnak, vagy c. Ha nem szeretné, hogy a bolté legyen a lelke. Ez utóbbi esetben még egy ötfontos ajándékutalványt is kapott, jutalmul, hogy egyáltalán elolvasta a szerződést, kiszúrta a marhaságot, és beikszelte amegfelelő boxot az okégomb lenyomása előtt. Egyébként fogyasztóvédelmileg kimondottan korrekt módon öt munkanapon belül bárki visszakaphatta a lelkét, ha direktben visszakérte azt a bolttól.

A Gamestation felmérése szerint a vásárlók 88 százaléka mondott le a lelkéről, vagyis ennyien nem olvasták el a szerződést. Ami - félretéve a marhaságot a lelkünk eladásáról - elég ijesztő, hiszen azt mutatja, hogy baromira nem vagyunk tudatos vásárlók, és az apróbetűs szöveggel úgy vernek át a boltok, ahogy csak a kedvük tartja.

Hogy a japánok nem egészen normálisak különbözőségei a nyugati kultúrától olykor meghökkentők, azt eddig is tudtuk (gondoljunk csak a Neo Geo gyűjteményét félmeztelenül táncolva bemutató férfira). Erre látszólag bizonyíték lehet az alábbi két videó, amin két játékos nagy röhögések közben megpróbálja úgy végigtolni a SNES-es Smash TV-t (gondolom, emulátoron), hogy közben egy rúdtáncosokat megjelenítő program is fut a gépen, így a játékteret folyton eltakarják a felbukkanó cicák. Mondom, látszólag, ugyanis a „vonjuk el csajokkal a játékosok figyelmét” egyetemes marhaságnak tűnik: mi is megírtuk, hogy egy moszkvai CS-partin élőben zajlott mindez, és Hancuék is úgy nyerték meg a 24-órás Dragon Age-versenyt, hogy a sárkányok mellett a periférikus látómezőben felvillanó dekoltázsokkal is meg kellett küzdeniük.

Eleinte azt hittük, valami elkésett április elsejei tréfáról van szó, de megannyi blogon át végül a Yahoo-ig sikerült visszakövetnünk a sztorit, szóval úgy tűnik, lehet, hogy megtörtént a dolog... A sztori pontosan az, amit a cím is sejtet: egy Amanda Flowers nevű hölgy a Wii Fittel játszott, és amikor leesett a Balance Boardról (aki nem tudná: egy egyensúlyt, helyezkedést mérő, leginkább egy mérlegre hasonlító kütyüről van szó), és emiatt egycsapásra szexmániássá vált.

Saját bevallása szerint naponta minimum tíz du... kö... szexuális aktusra vágyik a "sérülés" következtében, és azóta is keresi a szupercsődört, aki képes lenne erre. Elmondása szerint a telefonja vibrálásától is azonnal beindul, és ami a még meglepőbb, ez egy diagnosztizált betegség, és "állandó szexuális felajzottság szindróma" néve fut. Azt mi tesszük hozzá, hogy férfiak esetében majdhogynem ez a norma...

És ha már Wii és szörnyű sérülések, a Fox szerint Nagy-Britanniában hetente tíz embert kezelnek Wii-vel (főleg teniszjátékokkal) szerzett sérülések miatt. Az aljas, fiatalságunkat pusztító játékokban ugyanis mozogni kell, és így lesérülhetnek az emberek. Bárcsak abbahagynák a játékot, és kimennének mozogni, mondjuk teniszezni egy kicsit...

(via D'toid)
 

Megírtuk március elején, hogy a Modern Warfare 2-t fejlesztő Infinity Ward két főnökét, Vince Zampellát és Jason Westet az Activision kirúgta a fejlesztőcsapattól. Azt is megmondtuk már akkor, hogy a történelem ismételni látszik önmagát – az Infinity Ward ugyanis az EA-istállóba tartozó 2015, Inc. stúdióból alakult 2002-ben, Westék akkor szintén viharosan (bár azért a mostaninál kevésbé botrányosan) váltottak kiadót.

Azóta több fejlemény történt, ezeket az Indexre meg is írtam. Röviden: Zampelláék beperelték az Activisiont a kirúgás körülményei (mindenekelőtt ki nem fizetett pénzek) miatt, az Activision meg visszaperelt, mondván a két vezető hátráltatta egy új CoD-játék előmunkálatait, és új stúdió alapítására készülnek. West és Zampella hét elején tényleg bejelentett egy új stúdiót, a Respawn Entertainmentet (figyeljük meg a szemtelen nevet), ami – hogy, hogy nem – az EA-nak fog játékokat gyártani. Westék azt állítják, hogy teljesen törvényesen alapítottak új céget, ahova egyébként máris elkezdték átszívni az embereket az Infinity Wardtól. Először a vezető programozó Francesco Gigliotti és a vezető dizájner Todd Alderman ment át a Respawnhoz, majd Jon Shiring programozó és Mackey McCandlish dizájner.

Ez volt a hétfői állapot, de azóta újabb emberek pártoltak át a Respawnhoz. A Kotaku szerdai híre szerint a vezető dizájnerek közül még kettő, Steve Fukuda és Zied Reike mondott fel az Infinitynél, illetve a programozók közül Rayme Vinson, sőt még Chris Cherubini vezető grafikus is felállt. Tegnap pedig újabb két emberről érkezett hír, Mark Grigsby vezető animátor és Paul Messerly vezető karakteranimátor is felmondott. Ezzel tucatra emelkedett az Infinityből kiváltak száma, és nem könnyen pótolható emberek hagyták el a stúdiót, hanem csupa veterán. Az Infinity Ward kezd széthullani, a tékozló fiúk visszatérnek az EA-hoz, az Activision pedig... nos, talán elgondolkodik azon, hogy a lélektelen folytatások kierőszakolása (merthogy nagyjából ez volt a kiszabott irány, és egyben Westék legnagyobb kifogása az Activisionnel szemben) nem ultimate nyerő stratégia. Elvégre mégiscsak azokat az embereket veszítette el, akik minden idők legsikeresebb játékát csinálták (legalábbis az első napi, 4,7 milliós eladás alapján).

Kicsit bajban vagyok megint az eheti retrojátékkal, ugyanis megszavaztátok az Elite-et (igen, így ragozzuk, ugyanis nem „elájt”a kiejtés, ahogyan sokan tévesen hiszik), én viszont – töredelmesen bevallom – nem nagyon játszottam ezzel a programmal annak idején. Ismerem persze, meg többször próbálkoztam vele, de tizenévesen az akciódúsabb játékokat jobban értékeltem, a kereskedős játékok közül pedig a Pirates! jobban bejött, valószínűleg azért is, mert könnyebb volt. Az Elite-tel ugyanis nagyjából így nézett ki egy játékom C64-en:

Előre is bocsánat a fenti képért, képregényhegesztés közben született, amikor már nagyon álmos voltam, azóta elhatárolódtam magamtól. A megfejtés egy híres kisregény, aki nem tudja kitalálni, annak ugrás után egy másik képviccben elrejtettem a szerző nevét.

Az Apokalipszis most a Keresztapa-trilógia mellett Francis Ford Coppola leghíresebb és legvitatottabb filmje. Az 1979-es mű igen nehezen készült el, a 16 hetesre tervezett forgatáson átok ült, és végül 238 nap alatt sikerült csak leforgatni. A főszereplőnek kiszemelt Harvey Keitelt Martin Sheen váltotta fel, aki szívrohamot kapott a forgatáson, és majdnem belehalt. Marlon Brando elhízott és felkészületlen volt, maga Coppola pedig írói válságban szenvedett. És úgy tűnik, a rendező még 31 évvel a premier után is újabb csapást kap a sorstól: játékot csinálnak az Apokalipszis mostból.

Legalábbis erre utal, hogy a Killspace Entertainment – egy új fejlesztőcsapat, amit a Pandemicből, az Obsidianból és az Electronic Arts Los Angeles-i stúdiójából kivált jómunkásemberek alapítottak – lefoglalta az apocalypsenowgame.com és a warisnotagame.net doméncímeket. Az ismert, hogy a Killspace párhuzamosan dolgozik egy eredeti játékon és egy licencelt játékon – a doménekből úgy tűnik, az Apokalipszis most a licencelt cucc.

Persze az is lehet, hogy csak a cím használatának jogait vették meg – ugye éppen kis hazánkban láttunk ilyet, amikor a Digital Reality megcsinálta a Platoont, de semmi köze nem volt a filmhez. Ha viszont a Killspace játéka követni fogja Coppola művét, el nem tudom képzelni, hogyan lehet fogyasztható a végeredmény.

(via Kotaku)

Írtunk már arról, hogy a régi és ritka játékok néha csillagászati áron kelnek el az eBayen, volt a blogban majdnem egymillió forintnak megfelelő dollárért eladott Atari 2600-játék és egy NES-program, ami 2,6 millióért talált gazdára.

Most újabb játék kaphatja meg a videojáték-gyűjtők Szent Grálja címet: az Air Raid, aminek egy példánya 31600 dollárért, azaz nagyjából 6 320 000 forintért kelt el az eBayen. Az 1984-es program a platform egyik legritkább játéka, nagyon korlátozott példányszámban jelent meg. Egy kis tajvani stúdió egyetlen programja volt, készítői egy másik ataris játék, a Space Jockey kódját hekkelték meg.

Az egészben az a legviccesebb, hogy a most elkelt példány árát nem a ritkasága srófolta ilyen magasra és nem is a furcsasága (a cartridge alakja elég szokatlan a t-alakú végződésével), hanem a doboz. A játék doboza ugyanis nem maradt fenn, legalábbis mostanáig így gondolták a gyűjtők – ennek a példánynak azonban gazdája megőrizte a dobozát, még az árcédula is rajta van. Az eladó – aki a nyolcvanas évek közepén egy texasi boltban vette meg a játékot – megmutatta a dobozt az Atari Age szakportál emberének, aki úgy nyilatkozott, hogy az minden kétséget kizáróan eredeti. Maga a játék egyébként egy egyszerű lövöldözős marhaság, amolyan lebutított és elrondított Space Invaders, mint a lenti videóból kitűnik.

31600 dollár is rengeteg pénz, de nem elég sok ahhoz, hogy rekord legyen. A rekorder ugyanis a Stadium Events című NES-játék, aminek egy bontatlan gyári példánya 41300 dollárért, azaz nagyjából 8,26 millió forintért talált gazdára februárban.

(via Kotaku)

Az XKCD egyik e heti karikatúrája – lásd fent – önmagában is zseniális, de valami pihentagyú még egy lapáttal rátett: tényleg megcsinálta játékban a fenti poént. Ide kell klikkolni a nulla sikerélménnyel, ám annál több frusztrációval büntető tetrishez. És ha már tetris, hozzáadott értékként jöjjön egy kis válogatás a különböző extrém tetrisekről:
First person tetris
Mariotetris
Építkezős tetris
Nagyfelbontású tetris
Bazmegtetris
Négyágú tetris
Egydimenziós tetris
A világ legkisebb tetrise
Európatetris
Starcraft 2 tetris
Havidíjat tetris tévében

Nagy geekséget alkotott Russel Walker grafikus: periódusos rendszerbe szervezett 122 fiktív elemet, amelyek filmekben, tévésorozatokban, regényekben és persze videojátékokban szerepelnek. Az olyan kötelezők mellett, mint a kriptonit, megtalálhatók igazi csemegék, például a wonderflonium Dr. Horrible sing-along blogjából. A sajnos nehezen olvasható előképen – a poszter méretű verziót 25 dollárért lehet megrendelni Walkertől – a felfedezhető videojátékos elemek az Imulsion (Gears of War), a Tiberium (C&C sorozat) és az Element Zero (Mass Effect), de lehet, hogy ti találtok még másokat is.

(via Kotaku)

A videojáték-szakértő halott, halálra zabálta magát. Ezzel a mondattal kezdődik a Bitmob remek cikke, ami arról szól, hogy eltűnnek a régivágású játékguruk az újságírásból. A folyamat már persze jó ideje zajlik, és más téren sok hasonlót tapasztalhattunk már a történelemben. Például akkor, amikor eltűntek a polihisztorok, az olyanok, mint Galilei és Descartes, akik több tudományágban is kiválóak voltak – ahogy nőtt az emberiség tudása, ahogy egyre több tudományág jelent meg és a tudósok, kutatók egyre több ismeretet halmoztak fel, úgy vált lehetetlenné, hogy valaki több tudományágban is otthon legyen.

Valami hasonló történt a videojátékos médiában is: egy idő után annyi játék jelent meg, hogy képtelenség lett követni a sok új címet és képben lenni a játékipar EGÉSZÉT illetően. Lásd a lenti ábrán a kék grafikont, ami az évenkénti játékmegjelenést ábrázolja a MobyGames játékadatbázis alapján. Eszerint 1976-ban 5 darab játék jelent meg, de a nyolcvanas évek elején már több száz, a kilencvenes években már ezernél több, a rekord pedig 2008, amikor 2840 játék jelent meg. Ráadásul ezek a számok pár tucat kivétellel csak a hagyományos játékokat fedik le, a mobiljátékokat és a flashjátékokat nem.

Omnis est rex in sua domo, azaz mindenki király a maga házában – mondja a latin, és a szólás különösen igaz az Abw fedőnevű hackerre. Emberünk (homo ludens) ugyanis már másodszor fordít latinra egy klasszikus játékot. Egy éve a Zelda II: The Adventure of Linket ültette át Julius Caesar nyelvére (Zelda II: Expeditio Linci), most pedig a Final Fantasyt. Szóval akit lázba hoz, hogy a karakterlapján a bölcsesség neve sophia lehet, az új szint meg gradus novus, az ide kattintson a patchért.

(via Kotaku)

Ezen a héten ismét nem konkrét játék(ipari) hőst emelek ki, inkább csak adunk egyet a vége-van-a-hétnek-ideje-lazulni hangulatnak. A hajtás mögött egy olyan, nem egészen munkahelybarát sorozat kap helyet, ahol csinos lányok értelmezik kreatívan a konzol, kábel és kontroller szavainkat (mindezt a brit Front magazin kérésére tették).

Mielőtt azonban mindenki nekilátna "csajozni", feldobnám azt az ötletet, hogy akinek van olyan vicces / szexi / bizarr / egyéb képe magáról (vagy a barátnőjéről, inkább), amit valamilyen szempontból játékokkal kapcsolatosnak lehet nevezni, és szívesen megosztaná a nagyérdeművel, az ne tartsa vissza magát, és küldje el nekünk. Ajándék egyelőre nincs, illetve egy éves Index-előfizetéseket tudunk osztogatni szeretettel.

És akkor a csajok.