IDDQD

– Úgy vívsz, mint egy tehenész.
– Persze, mert te meg úgy harcolsz, mint egy tehén.

Egy megsemmisítő válasz a tizenhat közül, amit a Secret of the Monkey Islandben lehetett olvasni, a kardpárbajos részeknél. És egy idiotizmus a rengeteg közül, amik a programot az addig megjelent leghülyébb játékká tették 1990-ben. Mert a vívásnál lezajlott vicces szájkaraték mellett volt ott még háromfejű majom is, meg a gumicsirke-görgővel-a-közepén™, a zombikalózvezér LeChuck, nem is beszélve a legendás Kincsről, ami valójában egy nyamvadt póló.

A kalandjáték-klasszikus, amit múlt héten megszavaztatok, a Lucasarts (akkoriban még Lucasfilm Games) SCUMM motorjára épül. Erről már részletesen írtam a Maniac Mansion-cikkben (merthogy ez volt az első SCUMM-játék), szóval a technikai részleteket ezúttal hadd ugorjam át. Meg aztán, aki találkozott velük, az úgyis tudja, hogy a Monkey Island-játékokat – point-n-click kalandjátékok lévén – inkább a hangulatuk és sztorijuk, mint a briliáns fejlesztői megoldásaik miatt lehetett nagyon szeretni.

Az interneten jártunkban-keltünkben akadtunk bele az Ismeretlen Szerző képébe, ami 1990-től máig foglalja össze a pécés játékvilágban történteket. Lehet persze vitatkozni azon, hogy X vagy vagy Y cím érdemtelenül került bele a válogatásba, és helyettük Z-nek lenne ott a helye - de ezzel együtt is szépen megmutatja, honnan indult, és hová jutott a pécé mint játékplatform. Szerintetek melyik volt a legjobb év az elmúlt húszból? Az én szavazatom 1998-é: egészen szürreálisan erős a Starcraft - Baldurs Gate - Half-Life - Grim Fandango - Commandos - Thief - Unreal - Fallout 2 - Rainbow 6 - GTA sor, szinte havonta jelentek meg instant klasszikus játékok.

...ja igen, majdnem elfelejtettem linkelni a képet.

(A múlt heti Defender of the Crown-cikk alatt előkerült, hogy a ZX Spectrum-verziót három magyar készítette: Taletovics Dávid, Kaproncai Tamás és Dombi Norbert. Nagy örömünkre egyikük, Kaproncai Tamás megírta nekünk, mi is történt anno:)

"A játékot valóban hárman készítettük, nagy meló és igazi csapatmunka volt. Norbi alias Ninja készítette a grafikákat, Dávid vagy Dave alias G.O.D. kódolta az akció részeket, nekem (Tomi of The Cat, később röviden TomCat, TC) a keretrendszer és a stratégia jutott. Emlékszem, a család nicki nyaralójában találtam egy megbarnult kockás füzetet, abba írtam az assemblyben rutinokat, mikor mit csináljon az AI.

A pc-s változatot "kopíroztuk" ZX Spectrumra, a győri Révai Miklós Gimnázium számtech szakkörén kockás papírra másoltuk a portrék CGA monitoros pixeleit. A zenéket Szombathelyi Szaniszló zenetanár szolmizálta le és Dávid valamelyik másik játékból kivett hozzá egy érdekes, elektromos gitár szerű hangzást adó zenerutint. Anglia térképét én igazítottam a Speccy kockás képernyőjére :-)

A 48 K-ba nehezen fértünk volna bele, ha nincs a képekhez egy jó tömörítő rutinunk. Ez az általános tömörítő eljárásokkal szemben kifejezetten a Spectrum képernyőstruktúrájára íródott, a színeket és a grafikát is úgy tömörítette, hogy fentről lefelé az adott sort mindig a felette lévőből másolva adaptívan (csak a változásokat) tárolta el.

Miután elkészült a játék, szerettük volna eladni. Csináltunk belőle egy játszható demo verziót, amit kiküldtünk az akkori összes nagyobb stúdiónak. Számos levelet őrzök, amit válaszként kaptunk. Az egyik legígéretesebb kapcsolattal többször beszéltünk telefonon is a bázisról (DIT, Vöröshadsereg u. 52.). Ezeket a beszélgetéseket mindig magnóra rögzítettünk, az akkor még nem túl biztos nyelvtudásunk miatt. :-) A tárgyalások azonban megszakadtak, mivel időközben sajnos a játék elterjedt...

Érdekes projekten dolgoznak a pittsburghi Carnegie Mellon University kutatói: 3D kijelzőt fabrikálnak vízcseppekből. A cseppeket ötven, rozsdamentes acélból készült tű csepegteti, másodpercenként hatvanat. Az így kialakult vízcsepp-pixelekre egy projektor vetít, a csepegtetéssel szinkronban – ráadásul három vízfüggönyre egyszerre. A bemutató videóban egy 3D tetris látható, elég jól néz ki, bár a technika még nem tűnik egészen kiforrottnak.

(via New Scientist)

Szó se róla, nem mai a hír, de azért emlékezzünk meg róla, mégiscsak a legrégebbi, még élő magyar játékmagazinról van szó. Vagyis volt, két héttel ezelőttig. Konkrétan 20 éve, 1990-ben jelent meg az első szám, aztán valamikor 2000 környékén egyszer már összedőlt, aztán tavaly (-előtt?) újra beindult, és most úgy tűnik, végleg bezár, illetve online folytatja páyafutását.

A hivatalos indok "a modern idők nyomása", ami a gyakorlatban jó eséllyel annyit jelent, hogy már nem volt tolerálható a papír forma (meg a papírforma, ami szerint megy a levesbe a nyomtatott sajtó nagy része) veszteséges működése. Szerintem mondjuk önmagában azért az egy szál, irritáló és nagyképű mondatért, hogy "úgy érezzük, minden idők egyik legerősebb magyar játékújságját tudjuk letenni az asztalra", megérdemelték a bukást, aztán persze ki tudja, biztos vannak egy csomóan, akiknek hiányozni fog.

Ha már bukás: készült a történetről egy Hitler-videó is, és amiről Hitler-videó készül, az definíció szerint nem lehet jelentéktelen dolog. Nekem egy kicsit túl sok benne az öncélú, funkciótlan trágárkodás, és valószínűleg az egyes személyekre kihegyezett poénok felét sem értem (bár amikor a saját nevem felbukkant, azért csuklottam egyet, na), de azért nézzük meg: 

Mert erősítik azt az illúziónkat, hogy mi viszont legalább hellyel-közzel normálisak vagyunk. Ennek jegyében elegánsan eltekintünk attól, hogy a Gundam elsősorban egy anime sorozat, és csak másodrészben videojáték (sőt: több tucatnyi videojáték), és bemutatjuk az embert, aki két teljes hónapot szánt az életéből arra, hogy összeorigamizzon egy több mint egy méter magas, 500 részből álló papír... ööö... Gundam-izét.

"Freedom Gundam" - 4 Foot Papercraft from Taras Lesko on Vimeo.

Volt már egy Jade a csajrovatban, Jade Raymond producer, a mostani azonban virtuális csaj, a Beyond Good & Evil hősnője. A játékot talán kevesen ismerik, mert nem lett akkora siker, amekkorát megérdemelt volna, pedig nagyon hangulatos akció-kaland volt, nagyjából másfél-kétévente előveszem és végigjátszom.

Jade nem vetkőzött, nem villantott a programban, nem is volt szexin öltözve (ing, nadrág, félcipő), mégis mai napig állandó szereplője a „10 legjobb csaj videojátékokban” válogatásoknak. Mert árad belőle valami dögösség – az a fejpánt, a zöld rúzs, meg a (foglalkozására nézve újságíró) csaj vagánysága nagyon ki van találva. Michel Ancel, a Ubisoft egyik fejlesztőguruja, Jade alkotója úgy nyilatkozott, hogy egy szexi akciófilmhőst akart csinálni, de egyes nyilatkozatai azt sejtetik, hogy Ancelt saját felesége is inspirálta.

Egy időben állandó téma volt, hogy kinek kellene Jade-et játszani egy esetleges filmben. Audrey Tautou neve többször felbukkant ezekben a fórumokban, de amikor egy interjúban nekiszegezték a kérdést Tyrone Millernek, a Ubisoft PR-főnökének, ő Shannyn Sossamont mondta (ő A vonzás szabályaiból lehet ismerős). Ugrás után egy kép róla, illetve Emma De Caunesről – utóbbi hölgy modellként többször Jade-nek állt.

Kijött az idei Game Critics Awards jelöltlistája, ami hagyományosan az E3-on bemutatott játékok között oszt ki mindenféle díjakat. Persze már maga a koncepció elég bizarr, hiszen itt kizárólag félkész játékok vannak kitéve, egy csomót ki se lehet próbálni, szóval még a szokásosnál is szubjektívebb megítélés alá esik, hogy akkor most melyik a legjobb. Sebaj, azért lássuk a jelölteket, kommentben meg lehet írni a tippeket és a saját szavazatokat. A legtöbb jelölést egyébként a Rage gyűjtötte be (ötöt), utána jön néggyel a Dance Central, az Epic Mickey és a Portal 2, ami nekem valahol azt súgja, hogy játékfelhozatalban nem ez volt az évszázad leggazdagabb E3-a. És most már tényleg a lista jön.

A poszt címe mindent elmond: a 8-bitesítés a szenvelgő tinivámpíros marhaság legújabb opuszát is elérte. De ráadásul milyen színvonalasan érte el! Az alkotók (Benny és Rafi Fine, illetve egy Doctor Octoroc művésznevű egyén) YouTube-os minijátékot készítettek a nyafogó emberfeletti lényekről. A lenti klippel kezdődik az egész, utána a videók végén lehet választani a történet folytatásáról. Mindez a régi konzolos, japán szerepjátékok képi világával, harccal, átvezető állóképekkel, ahogy kell.

Nehéz helyzetbe hoztatok, amikor az Another Worldról szóló cikk alatt túlnyomó többséggel megszavaztátok a Defender of the Crownt eheti retrónak. A játékról ugyanis nem sok mindent találtam azon kívül, amit a Wikipedia-szócikkben is fellelni, nincsenek szaftos interjúk a készítőkkel, fennmaradt vázlatrajzok, semmi. A RetroGamernek létezik két dvd-je, amin az első 50 lapszám található pdf-ben, ezekben a keresési találat csak pár széljegyzetet ad ki a játék címére, de még a játékot készítő Cinemaware sem nagyon bukkan fel az egyébként remek nosztalgiamagazin első négy évfolyamában (a többi papíron van meg, azokat is végiglapozgattam, hiába). Úgy tűnik, hogy a játék máshol egyáltalán nem olyan emlékezetes, mint nálunk, ezért kicsit karcsú lesz a mai cikk.

Az internet igazolta, hogy az embereknek rengeteg szabadidejük van, és újabb bizonyíték erre a 8-bit NYC honlap. Az oldalon New York térképét találjuk a nyolcvanas évek szerepjátékainak stílusában, erősen pixeles verzióban. A térkép nagyítható, mozgatható, címeket, híresebb épületeket lehet benne keresni, akárcsak a Google Mapsben (azért egy Street View nézetre kíváncsi lennék, höhö). A Haszontalan Geek Projektek vándordíjat ezennel átadjuk a kezdeményezésnek, amire egyébként az alkotó Brett Camper a Kickstarter nevű, hasonlóan elmés projektek finanszírozására született oldalon kalapozott össze majdnem négyezer dollárt. Camper további 15 város pixelesítését tervezi: 8 város foglalt (San Francisco, Los Angeles, Boston, Chicago, Washington, Seattle, London, Párizs), a többi 7-re a támogatók szavazhatnak.

(via Destructiod)

Az E3-nak már másfél hete vége (aki kíváncsi arra, hogyan éltem meg, ezekben a cikkekben olvashat róla: 1, 2, 3, 4, 5), de még volna egy utánlövésem a show-ról, mégpedig arról, hogy milyen furcsa marketinghúzásokkal próbálták tolni a kiállítók a játékaikat.

Leginkább a THQ Homefrontjának volt szimpatikus a reklámja, mégpedig azért, mert elég sok pénzt spórolt meg az újságíróknak. A Homefront kerettörténetében Észak-Korea lerohanja az USA nyugati felét, az amerikai zászlóba vörös csillag kerül, és a jenkik megtapasztalják a kommunizmust. Erre utalva a THQ kibérelt egy parkolót, aminek a bejáratánál katonának öltözött emberek osztogattak kis észak-koreai papírzászlókat, és aki kitette a zászlót a kocsijára, az ingyen parkolhatott. Mivel Los Angelesben elég nagy távolságok vannak, muszáj autót bérelni, viszont az E3-nak helyet adó vásárközpont körül 20-25 dollár a parkolás egy napra, így az E3 alatt kb. 60 dollárt spórolhatott, aki a THQ-nál parkolt. Osztogattak egyébként egy pároldalas kisokost is, ami a derék amerikai polgároknak segített beilleszkedni az új rendszerbe fontos dátumok listájával (Kim Dzsong Il születésnapja és más észak-koreai ünnepek), vagy olyan hasznos koreai mondatok fonetikusan leírt változatával, mint a „Azonnal megteszem, uram” vagy a „Kész vagyok szolgálni önt”.

Gondolom, nem én vagyok az egyetlen, aki könnyesre röhögte magát, amikor eljutott a tavalyi év egyik legjobb független játéka, a Plants vs. Zombies végéig. Akinek kimaradt volna, kikkeljen a lenti videóra, és nyugodtan énekelje az élőhalottakkal, hogy „egy zombi van a gyepeden”.

És amiért ezt megírom: a dal a napokban felkerült a TeCsőre a játékban is éneklő Laura Shigihara előadásában, a háttérzombulásokat pedig maga a játék vezető fejlesztője, Geroge Fan produkálja. Csomó bénaság van a videóban, Laura például néha elröhögi magát Fan bohóckodásain és kiesik a ritmusból, az egész felvétel túl világos, néha meg berohan egy macska a képbe – de bénaságaival együtt (vagy éppen azért) is annyira aranyos az egész, hogy nem lehet nem szeretni.

Már csak arra lennék kíváncsi, miért került fel éppen most ez a videó a netre. Csak nem készül a Plants vs. Zombies 2? Illetve azt tudjuk, hogy készül, de esetleg hamarosan láthatunk is belőle valamit?

(via Kotaku)

Most, hogy Stöki felhívta a figyelmem a tényre, miszerint ma péntek van, gyorsan teszek ide valamit, amin ti legalább annyira meglepődtök majd, mint én azon, hogy Stöki igazat beszélt.

Lehet, hogy vírusvideó, vagy csak simán fake, de ha feltesszük egy pillanatra, hogy a videón látható dolog a valóság egy igen-igen szomorú darabkája, akkor semmi jót nem jósolok a jövő gyermekeinek. Mondjuk több szempont alapján is gyanús ez az egész, de ezek mindegyike szexista, mert ugye ha ilyeneket mondok, hogy egy két gyermekes anyuka nem néz ki így, meg hogy a nők nem is tudnak ilyen jól dobolni, akkor csak a vitát szítom. Nem igaz?

Kétszer is írtunk már a Privates című, vicces-bizarr akciójátékról, amiben a kotonsapkás kommandósok vaginákban és végbelekben lövöldöznek mindenféle undormányokra, és közben oktató jelleggel rámutatnak, hogy a biztonságos szex mennyivel jobb, mint a nembiztonságos. Most megérkezett a trailer, és úgy néz ki, tartja a szintet a játék.

YOU CANT SHOOT ME, IM AIDS!

És mennyire vicces már egy ilyen témájú játék trailere végén a Coming Soon felirat.